A Körmend vezetőedzője és ügyvezetője beszélt a folytatásról

Tóth Norbert és Wesley Person beilleszkedése zökkenőmentesen zajlott az Egis Körmendnél. A vasi piros-feketék nagy reményekkel indulnak neki a következő hónapoknak.

– Nem árulok el titkot azzal, hogy elsőre nem Tóth Norbit szerettük volna leigazolni. Amikor az ügynöke megkeresett, hogy szabad lesz, türelmet kértem, mert folyamatban voltak a tárgyalások Keller Ákossal. Miután az a megegyezés kútba esett, azonnal felvettem a kapcsolatot Norbi menedzserével, és elég hamar meg is egyeztünk – mondta Hajba Ádám, a körmendi klub ügyvezetője. – Igazából már a szezon előtt is tárgyaltunk vele, de akkor nem jött létre a megállapodás. Egy magyar válogatott leigazolása bármelyik klubnak komoly erősítést jelent, függetlenül attól, hogy jó páran lenézőek a válogatott játékosokkal kapcsolatban a válogatási elvek miatt. Norbi elsődleges feladata a Taylor–Varnado páros tehermentesítése lesz. Az edző pedig ezt úgy oldja meg, hogy a fiataljaink játékpercei ne sérüljenek emiatt. Én örülök, hogy Norbi visszatért, hiszen személyében egy, az öltözőben is karizmatikus játékos csatlakozott hozzánk.

Az ügyvezető Wesley Person igazolásával kapcsolatban azt mondta, hogy kivártak, nem akartak mindenáron belenyúlni a csapatba.

– Sajnálom Erjon távozását, mert csupaszív játékos volt. Wesley Person egy véletlennek köszönhetően került a látókörbe, és úgy láttuk, hogy egyezik az elképzelésünk. Fontos tudni, hogy az első gondolatunk az volt, hogy hatodik légiósnak fogjuk hozni, azonban ez további kiadásokat jelentett volna – csak a licencdíj 6 millió forint hatodik játékos esetén – aminek teljes fedezetét nem láttuk biztosítottnak, ezért döntöttünk inkább a csere mellett. Bízom benne, hogy a szezon végére beigazolódik, hogy jó döntést hoztunk.

Hajba Ádám a célkitűzésekkel kapcsolatban kiemelte, hogy a szezon előtt a legjobb nyolc közé várták a csapatot, most viszont ez már csalódás lenne. Már a legjobb négy közé szeretne kerülni a körmendi együttes.

– Nemsokára vége az alapszakasznak, majd jön a Magyar Kupa és a számomra értelmetlen középszakasz is, amivel ismételten sikerül nagyon hosszúra – június végéig – nyújtani a bajnokságot. Hogy mi ott leszünk-e a végén? Nagyon remélem, de ez azért egy soktényezős egyenlet. Lásd a tavalyi bajnoki döntőt. Szerintem Delassal a sorainkban azért jóval nehezebb lehetett volna a győztes dolga. Most is maximálisan felkészülve és koncentrálva megyünk neki az előttünk álló sorozatnak, meglátjuk, ez mire lesz elég.

Matthias Zollner, a piros-feketék vezetőedzője is bizakodó a jövőt tekintve. A német szakember Tóth Norbert leigazolását nagy előrelépésnek tekinti, hiszen a válogatott játékos négyes és ötös poszton besegíthet az amerikai magasembereknek. Wesley Person pedig Frank Turnert helyettesítheti, hiszen nagyon jól bánik a labdával és a játékszervezés sem idegen tőle.

– Úgy láttam, hogy egyes és ötös poszton erősítenünk kell, ennek megfelelően hoztunk játékosokat. Látszott, hogy Frankre és Travisre is nagyon sok feladat hárul, ezt nem lehet sokáig bírni, pláne nem kiélezett szituációkban és egyre nagyobb tét mellett. Két edzőmeccset játszottunk a szünetben, ezeken inkább fiataljaink szerepeltek. Azt gondolom, a mélyebb rotáció ad egyfajta biztonságérzetet, de jósolni nem akarok a szereplésünket illetően. Szerintem saját magunk legyőzése a legfontosabb, hiszen az ellenfelekre nem vagyunk befolyással.

Zollner mester végül azt is elmondta, edzőként a legnehezebb meccse az idei szezonban Szegeden volt, a szünet előtti utolsó bajnokin, még február elején.

– Borzalmasan játszott a csapatom, egyszerűen tehetetlen voltam, a játékosaim gondolatban már a jól megérdemelt pihenésüket töltötték. A másik véglet a Falco elleni hazai mérkőzés volt decemberben, amikor nagy koncentrációval, büszkeséggel és tartással játszottak a fiúk, igazi csapatként. Számomra ez volt eddig az idény meccse, de a kérdésre – miszerint ez megismétlődhet-e Szombathelyen március 18-án –, nem tudom a választ. Ha varázsgömböm lenne, és a jövőbe látnék, talán megmondanám, de csak egy edző vagyok, és az elvégzett munkában hiszek.