Jenőfi Katalin hosszú és eredményes profi pályafutás után tért haza Sárvárra

Jenőfi Katalin Sárváron született, gyerekként a Nádasdy-iskolában ismerkedett meg a kézilabdával. A 8. osztályba járt, amikor az iskola kézilabdacsapatával bejutottak a diák­olimpia országos döntőjébe, ott figyeltek fel a tehetségére – onnan pedig nem volt megállás.

– Az általános iskola után Győrbe, a már akkor is híres kézilabdacsapathoz kerültem, az ifjúsági csapat tagja lettem – utalt vissza a kezdetekre Jenőfi Katalin. – A középiskolát is Győrben végeztem el. Fokozatosan lépkedtem előre a ranglétrán, rendre tagja voltam a korosztályos válogatottaknak. Az ifjúsági csapattal szerepeltem Európa-bajnokságon, a junioregyüttessel pedig ugyancsak egy Eb-n és egy világbajnokságon – az ifikkel egy bronz-, a juniorokkal pedig két ezüstérmet gyűjtöttem be. Harmadik osztályos voltam, amikor már a felnőttcsapattal edzhettem, negyedikesként pedig a felnőttkeret tagja lettem.

- Szép éveket töltöttem Győrben, a több játéklehetőség reményében azonban 2002-ben a frissen feljutó Pécs ajánlatát fogadtam el. Ahol 18–19 évesen stabil kezdőként rengeteget játszottam, sokat fejlődtem – sajnos azonban a csapat kiesett az NB I.-ből. Én viszont maradni akartam az élvonalban, így Hódmezővásárhelyre igazoltam. Ott öt szép, eredményes évet töltöttem el, egy erős középcsapatban játszhattam hétről hétre. Aztán új impulzusra, új kihívásra vágyva vágtam bele a légióskodásba: két évet kézilabdáztam a román első ligában, fél évet a Galati, majd másfél szezont a Braila mezében, utóbbi gárdával bronz­éremig jutottam. Aztán ismét Magyarország következett, Veszprém, majd Szekszárd.

- Kerestek Ausztriából, hát belevágtam az osztrák kalandba is, 2012-ben a Wiener Neu­stadt játékosa lettem, az első évben bronz-, a másodikban ezüstérmet szereztünk. Első kislányom születésekor kicsi szünetet tartottam, de aztán később még egy szezont játszottam Bécsújhelyen – ahol már segédedzőként is dolgoztam. Második gyermekemet vártam, amikor az ugyancsak sárvári születésű férjemmel úgy döntöttünk, hogy hazaköltözünk Sárvárra, és befejezem profi pályafutásomat. Tulajdonképpen hazatértünk. Hiányoztak már a szülők, a barátok, örömmel telepedtünk le újra szülővárosunkban.

– Nagyon meglepődtem, amikor Csonka László, a Sárvárfürdő Kinizsi NB II.-es női kézilabdacsapatának vezetője felkeresett és játékra kapacitált – folytatta Jenőfi Katalin. – De hiányzott a mozgás, a kézilabda, ezért örömmel mondtam igent. Magam is kíváncsian vártam, hogy mire leszek képes, de szerencsére másfél év kihagyás után sem felejtettem el kézilabdázni. 2017 őszén igazoltam Sárvárra, azóta is nagyon élvezem a játékot, minden meccsen, edzésen örömmel lépek pályára. Nem utolsósorban azért, mert remek közösségbe kerültem. Kellemes meglepetésként ért, hogy kitűnően szervezett a klub. Az új csarnok pedig minden igényt kielégít, profi körülmények között edzhetünk, szépen fel van építve az utánpótlásképzés is. Utóbbi számomra azért fontos, mert az ifjúsági csapat edzőjeként is tevékenykedem – megpróbálom átadni a lányoknak azt a tudást, tapasztalatot, amelyet profi éveimben gyűjtöttem össze kiváló edzőimtől. Nem tudom, hogy az NB II.-ben szereplő fiatal ellenfelek tudják-e, hogy ki ellen lépnek pályára, de az edzők bizonyára ismernek, mert rendre megkülönböztetett figyelmet, szoros őrizetet kapok.

– Amikor kislányként Győrbe kerültem, azt szinte csodaként éltem meg – árulta el Jenőfi Katalin. – Olyan sztárokkal edzhettem, játszhattam együtt, akiket korábban csak a televízióban láttam, és bekerültem a profi sport vérkeringésébe. Szinte minden klubváltásom jól sült el, folyamatosan játszhattam, egyre jobb lettem. Komolyabb sérülés soha nem hátráltatott, így 15 éves profi pályafutás van mögöttem – amire talán büszke lehetek. Örülök, hogy légiósként is kipróbáltam magam. Bármerre is jártam, mindenhol be tudtam illeszkedni, mindenhol befogadtak, igyekeztem tanulni. Sok barátot szereztem. Hiányérzetet talán az okoz, hogy nem lehettem felnőttválogatott – nagyon szerettem volna magamra ölteni a címeres mezt. De összességében kereknek érzem a pályafutásom, az életem.

- Úgy érzem, még néhány év van bennem: most azon vagyok, hogy mind játékosként, mind edzőként szép eredményekhez segítsem a sárvári klubot. Nagyon szeretek kézilabdázni, nehéz lesz végleg abbahagyni a játékot. Nagyon sok mindent tanultam és kaptam ettől a sportágtól, amiért hálás vagyok. És a célom, hogy ezeket a dolgokat továbbadjam a fiatalabb generációknak.

A 37 esztendős, jelenleg testnevelőként is dolgozó Jenőfi Katalin a 2017–2018-as NB II.-es szezonban 19 mérkőzésen 90 gól dobott, az azt követő bajnokságban 22 bajnokin 155 alkalommal talált be az ellenfelek kapujába, végül a mögöttünk hagyott félbeszakított szezonban 16 meccsen lépett pályára, 125-ször volt eredményes. Az első évben bronzéremhez segítette a csapatot, a következő szezonban házi gólkirály lett, idén a harmadik helyen állt a Sárvár, amikor lefújták a bajnokságot, Jenőfi Katalin pedig magabiztosan vezette a csoport góllövőlistáját.

– Kati nagyszerű játékos, igazi csapatember, és egyben példakép is – vélekedett Csonka László, a Sárvárfürdő Kinizsi női kézicsapatának vezetője. – Az ő példája is mutatja, hogy Sárvárról indulva is nagyszerű pályát lehet befutni. A csapattársak és a tanítványok is felnéznek rá. Figyelemmel követjük a Sárvárról, Ikervárról indult kézisek pályafutását, és ha úgy alakul, várunk mindenkit vissza.