Jagodics Márk remek társakkal futballozott a Haladásban

Jagodics Márk a Lurkó UFC-ben kezdte pályafutását, majd a Haladás VSE utánpótlásában, aztán az Illés Akadémián fejlődött tovább, mielőtt 2011-ben a Szombathelyi Haladás felnőttcsapatához került, ahol védekező középpályásként és belső védőként – egy rövid ajkai kitérőt leszámítva – végig futballozott. A zöld-fehéreknél összesen 162 bajnokin lépett pályára, hat gólt szerzett. Ebből 123 alkalommal az NB I-ben, az első osztályban öt találat áll a neve mellett. Jagodics korábban négyszer szerepelt az U21-es válogatottban is. A 28 esztendős futballista – a szombathelyiek csapatkapitány-helyettese – most azonban úgy döntött, eljött az idő a váltásra, és három évre a jelenleg az NB I. negyedik helyén álló Mezőkövesdhez szerződött. A borsodiaknál több vasi kötődésű szakember is dolgozik, a vezetőedző Kuttor Attila és a szakmai igazgató Tóth László korábban az Illés Akadémián és a Haladásnál is tevékenykedett, a játékosok közül pedig Guzmics Richárd, Tóth Máté és Szeles Tamás futballozott a Haliban, illetve az Illés Akadémián. Nem idegen közegbe érkezik tehát Jagodics.

– Tóth László anno még az Illés Akadémián volt edzőm, érdekes, amikor hat-hét éve Mezőkövesdre szerződött, már felmerült a nevem, hogy követhetném – mondta Jagodics Márk. – Igazán komolyra azonban tavaly nyáron fordultak a dolgok, ám akkor nem sikerült Mezőkövesdre igazolnom. Bár télen is tárgyalt a két klub, akkor sem jött össze az üzlet – nem tudtak megegyezni a felek. Most azonban igen, így három évre aláírtam Mezőkövesdre. Már régóta megfogalmazódott bennem a váltás gondolata, sportember vagyok, aki új kihívásokra, új impulzusokra vágyik. Habár imádtam a Haladásban futballozni és minden Szombathelyhez köt, kicsit belefásultam az egészbe. Nem akartam mindenáron távozni, hiszen elmondtam a vezetőknek, hogy az NB II-ben nem igazolok máshová, a másodosztályban csak a Haladásban futballozom. Ám azt is hozzátettem: ha olyan ajánlat érkezik, amely pályafutásom szempontjából előrelépés és átigazolásommal anyagilag a Halit is segíteni tudom, akkor váltanék. Márpedig Mezőkövesden NB I-ben futballozhatok és még az Európa-liga-szereplés is összejöhet. Természetesen nem hátrány, hogy Kuttor Attilával és Tóth Lászlóval jól ismerjük egymást, tudják, mire számíthatnak tőlem, és én is tudom, mik az elképzeléseik. Nyilván az elsődleges célom az, hogy beverekedjem magam a kezdőbe – habár utoljára márciusban játszottam bajnokit, szeretnék már az első meccsen a pályán lenni.

Jagodics kilenc évet töltött a Haladásban, márpedig ennyi idő nem múlik el nyomtalanul.

– Nagyon nehéz elhagyni a klubot, a várost, a szüleimet, a barátaimat, itt nőttem fel, éppen ezért pályafutásom végén szeretnék majd újra Szombathelyen élni, itt akarok letelepedni – folytatta Jagodics. – Döntésemben kikértem édesapám, édesanyám, öcsém, párom véleményét, de a végső szó az enyém volt. Akadtak sikeres és kevésbé sikeres időszakok a Haliban, de összességében valamennyi szezonra pozitív érzésekkel emlékszem vissza – nincs is olyan év, amelyet külön ki tudnék emelni. Emlékszem, 2011. május 22-én, a bajnokság utolsó meccsén, Debrecenben mutatkoztam be a Haladásban, a 30. percben Schimmer Szabolcs megsérült, én álltam a helyére. Akkor 1-0-ra vezetett a DVSC, végül 2-1-re fordítottunk. Sok emlékezetes mérkőzést vívtam, az FTC (2-1) elleni stadion­avatót például sosem felejtem el. Rengeteg jó labdarúgóval szerepeltem együtt Szombathelyen, a teljesség igénye nélkül: Németh Márióval, Király Gáborral, Halmosi Péterrel, Rózsa Dániellel, Kenesei Krisztiánnal, Tóth Péterrel, Schimmer Szabolccsal öröm volt együtt játszani. Az egyik legjobb csapat pedig Mészöly Géza edzősködésének első évében jött össze, számomra külön öröm volt, hogy az akkor hazatérő Király előtt futballozhattam a védelemben. Köszönök mindent, amit a Haladástól kaptam, szép éveket töltöttem Szombathelyen, sok sikert kívánok a csapatnak – most azonban egy új fejezet kezdődik a karrieremben.