Szombathelyi Futóklub

2020.06.11. 10:00

Kitalálta és lefutotta – Horváth Péter a Mont Blanc után a Sugár úton bizonyított

A Szombathelyi Futóklub versenyzője, Horváth Péter egy kihívást teljesítve egy nap alatt száz kilométert futott a Sugár úti pályán. Korábban körbefutotta már a Mont Blanc-t is.

Pum András

Horváth Péter és futóklubos társai a célba érkezés előtt

Fotó: Szombathelyi Futóklub

A szombathelyi Horváth Péter 12 éve kezdett el futni, akkoriban még csak a Csónakázótó körül rótta a köröket. Később aztán fokozta a távot, ultrafutó lett. Ami azt jelenti, hogy a maratonnál (42,2 kilométer) hosszabb versenyeken áll rajthoz. Az elmúlt szombaton pedig 20x5000 métert, azaz összesen 100 kilométer teljesített egy nap alatt a Sugár úti futópályán.

– Amikor annak idején elkezdtem futni, azt a célt tűztem ki magam elé, hogy mindennap fussak, mozogjak – mondta az 52 éves Horváth Péter. – Három-négy évvel ezelőtt csatlakoztam a Szombathelyi Futóklubhoz, ez a csapat – mint közösség – nagyon sokat adott számomra. Kedden és csütörtökön készülök velük, a többi napon – mivel ultrafutó vagyok – egyedül edzek. Hétfőn és szerdán regeneráló napot tartok, szombaton és vasárnap viszont hosszú távokat futok, szombaton és vasárnap gyakran teljesítek egy-egy maratoni távot. Hogy honnan jött a 20x5000 méteres ötlet?

A futóklub egyik edzője, Major Ferenc korábban beírta az internetes csoportunkba, hogy egyik nap 20x500 méter lesz a penzumunk. Mire én trollkodtam, és hozzászóltam: nem láttam jól, 20x500 vagy 20x5000 méter? A válasza az volt, hogy oké, mivel te ultrára készülsz, neked 20x5000 méter. A viccelődés aztán komolyra fordult, hiszen azt mondtam: miért ne? Eldöntöttem, hogy akkor én ezt megcsinálom, lefutom a hússzor öt, vagyis a száz kilométert. Külön nem készültem erre a kihívásra, ugyanúgy edzettem, mint korábban. Szombat reggel nyolc órakor kezdtem el futni a Sugár úti futópályán – pontosabban kezdtünk el futni.

Horváth Péter és futóklubos társai a célba érkezés előtt
Fotó: Szombathelyi Futóklub

Ugyanis a futóklub sok tagja vállalta, hogy felváltva velem tart. Az előző napi eső után szombaton jött hirtelen meleget nyomta vissza a műanyag borítás – nem volt tehát egyszerű a feladat. Előre kiszámoltam, hogy jön ki a száz kilométer, emiatt végig nagyobb körön, a kettes és hármas pályán haladtam. Öt kilométereként öt perc szünetet tartottam. A táv közepén, a 13. szakasz (65 kilométer) után jött a holtpont. Hamar túlestem ezen, és amúgy sem akartam csalódást okozni a társaimnak. Akik végig roppant segítőkészek voltak, felváltva – két-három kört leszámítva – végig velem futottak. A legtöbbet Bodorkósné Horváth Kata volt velem.

Kilencven kilométernél megjegyeztem, hogy de meginnék egy jó kávét. Az utolsó pihenőnél pedig ott várt a gőzölgő fekete. A zárókörben már valamennyi ott lévő klubtag csatlakozott hozzám és együtt értünk be a célba. Este hét óra volt, azaz tizenegy órát töltöttünk a pályán. A pihenőket leszámítva a 240 kör alatt 9 óra 17 perc 40 másodpercet futottam, a száz kilométeres ultratávnál a tíz óra alatti idők már jónak számítanak. Mindeközben 7771 kalóriát égettem el, annyit, amit egy átlagember négy nap alatt. Persze elfáradtam, érdekes, hogy a nyelőcsövemben éreztem izomlázat, de csak később.

A legnehezebb a monotonitás volt, bár klubtársaim velem voltak, mindenben segítettek, mégiscsak egész nap körbe-körbe futottam. Minél nagyobb egy táv, annál többet számít a mentális állapot, úgyhogy ezt is megoldottam. A célba érkezést követően a klub elnöke, Pátkai Attila, aki az esemény mozgatórugója volt, egy emlékplakettet és oklevelet adott át – erre nem is számítottam. Ez a verseny volt életem eddigi leghasznosabb futása. Nagyon sokat kaptam, nagyszerű közösséggel futhattam, voltam együtt. Olyanokkal, akik mind példaként szolgálnak nekem. Célom ezzel a vállalással az volt, hogy közelebb hozzam ezt a világot, amit mi, ultrafutók csinálunk, hogy a többiek is megérezzék ennek ízét-szagát. Olyan, mintha eddig tévén néztél volna focimeccset és most a stadionban drukkolnál.

Horváth Péternek nem ez volt az eddigi leghosszabb távja és legnehezebb versenye.

– A legkeményebb a Mont Blanc körbefutása volt – tudtuk meg. – Megállás nélkül 42 órát futottam a Mont Blanc-t körülölelő, körülbelül ezerméteres hegyekre fel és le. Az utolsó órákban már szó szerint hallucináltam. A leghosszabb pedig egy 221 kilométeres UltraBalaton volt. Évente ötezer kilométer körül futok, a 12 év alatt közel 40 ezer kilométernél járok, azaz elméletileg már megkerültem a földet. Legközelebb júliusban a Tisza-tónál sorra kerülő 126 kilométeres ultraversenyen indulok, majd a negyedik UltraBalaton teljesítésére készülök. Nincs megállás!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában