A Haladás korábbi támadója, Andorka Péter másodedzőként dolgozik

A korábbi kiváló kapus, Andorka Gábor fia, Andorka Péter anno nagy kedvenc volt a Rohonci úton. A veszprémi születésű, de 14 éves kora óta a Haladás utánpótlásában pallérozódó – majd Debrecen, Pécs és Zalaegerszeg érintésével Szombathelyre visszatérő – csatár az egymást követő két NB II-es évben (2006/2007, 2007/2008) is gólkirály lett. Először 32, majd 22 találatot szerzett – nagy szerepe volt abban, hogy a Haladás 2008- ban feljutott az NB I-be. Andorka még egy évet töltött Szombathelyen, majd szerepelt Nyíregyházán, Pécsett, aztán 2012-ben egy évet újra a szombathelyi zöld-fehéreknél futballozott. A folytatásban Gyirmóton, Siófokon, Szegeden, Kaposváron, majd tavaly nyár óta ismét Szegeden szerepelt a 36. születésnapját vasárnap ünneplő játékos. Illetve volt játékos, ugyanis Andorka visszavonult a labdarúgástól, a jövőben a Szeged-Grosics Akadémia szakmai stábjában dolgozik másodedzőként. Andorka az NB I-ben 145 bajnokin 23 gólig jutott, a másodosztályban 97 gólt szerzett.

– Lejárt a szerződésem Szegeden, Adem Kapic klubigazgatótól pedig megtisztelő ajánlatot kaptam, hogy másodedzőként csatlakozhatok a Dobos Barna vezette szakmai stábhoz – mondta Andorka Péter. – Azt nem tudom megmondani, hogy tovább futballoztam volna-e akkor is, ha nincs ez a lehetőség, elképzelhető, hogy pár évet még játszottam volna NB III-ban. Korábban is érdekelt az edzői pálya, most egy új fejezet nyílik az életemben – meglátjuk, mennyire van tehetségem hozzá. Jól érezzük magunkat a családdal Szegeden, megszoktuk, megszerettük a várost, nincs okunk panaszra. Persze a Haladásnál eltöltött éveket sohasem felejtem el, sikerünk egyik titka volt, hogy nagyon jó társaság jött össze Artner Tamás edzősködése alatt. A legtöbben a Haladás VSE utánpótlásából kerültünk ki.

Nem csak a pályán, azon kívül is összetartottunk, igazi baráti társaság volt a mienk. Sok-sok remek meccset vívtunk, arra büszke vagyok, hogy egymást követő két évben is NB II-es gólkirályi címet szereztem. De arra is, hogy egymást követő három hazai mérkőzésen szereztem mesterhármast. Az egyiket az egyik bajnokság utolsó meccsén, a másikat pedig a következő szezon első két hazai találkozóján – ez volt az az év, amikor bajnokságot nyertünk, ám a pontlevonások miatt mégsem jutottunk fel az első osztályba. Aztán a harmadik szombathelyi évem után – Csertői Aurél edzősködése idején – a több játéklehetőség reményében távoztam, ekkor már Kenesei Krisztián volt az első számú csatár. Később, 2012 nyarán Artner Tamás hívására visszatértem, akkor a nyolcadik helyen végeztünk a csapattal. Erről az időszakról is akad egy felejthetetlen meccsem, ugyan 3-2- re kikaptunk a nagy rivális ZTE-től Zalaegerszegen, remek hangulatban óriási mecscset játszottunk – én szereztem a második gólunkat. Összesen 30 NB I-es bajnokit játszottam, és hatszor találtam be. A szezon végén távoztam, és később, amikor Kaposvárra igazoltam, újra Artner Tamás volt az edzőm. Örülök, hogy amikor később, ellenfélként visszatértem Szombathelyre, a Haladás-szurkolók megtapsoltak, éreztem a szeretetüket. Ha jobban belegondolok, ellenfélként sosem lőttem gólt a Halinak – talán ezért is kedveltek annyira. A viccet félretéve, három és fél évet futballoztam a Haladásban, büszke vagyok, hogy ennek a klubnak a mezét viselhettem. Naprakész vagyok a csapattal kapcsolatban, korábbi játékostársaim, barátaim közül Rózsa Dániel és Schimmer Szabolcs most is a Haladásban futballozik, velük szoktam beszélni. Kettőjükkel hosszú éveket fociztam az utánpótlásban is. Ami az edzőimet illeti, mindenkitől tanultam valamit, legtöbbjükkel megtaláltam a közös hangot. Ha egy nevet ki kellene emelnem, akkor Artner Tamás lenne, akinek meghatározó szerepe volt pályafutásomban. Játékosként pedig Rózsával, Schimmerrel és Nagy Gáborral különösen jó volt egy csapatban futballozni – együtt jöttünk fel az utánpótlásából, ismertük egymás gondolatait is. Összességében elégedett vagyok a pályafutásommal, kis szerencsével alakulhatott volna még jobban is. Minden úgy volt jó, ahogy történt – zárta szavait Andorka.