Gécsek újra a Sugár úti dobópályán

Aki ismerte, tudja, Németh Pál mesteredzőt csak nagy ritkán lehetett felhőtlen elégedettségen kapni. Egy ilyen pillanat volt 1998-ban, a budapesti atlétikai Európa-bajnokság férfi kalapácsvető-döntője után, ahol legkedvesebb tanítványa, Gécsek Tibor – két vb-bronz és egy Eb-ezüst után – felállhatott a dobogó legmagasabb fokára, 82,87 méteres egyéni csúccsal Európa-bajnoki címet szerzett. Több mint két évtized telt el azóta, a háromszoros olimpikon (1988., Szöul – 6. hely, 1992, Barcelona – 4. hely, 2000, Sydney – 7. hely) haja is deresedik már. Ritka alkalom, hogy Szombathelyen köszönthetjük.

– Valóban, elkerültem innen, nagyon ritkán jövök, és ha jövök, akkor csak a régi sportág miatt – mondta a Szentgotthárdról indult, 55 éves Gécsek Tibor, aki az első magyar kalapácsvető volt, aki 80 méter fölé jutott. – De a mai világban könnyű a kapcsolattartás, a Dobó SE életéről a vezetőedző Németh Zsolttól és az elnök Horváth Vilmostól rendszeresen kapok információkat. Ahol tudok és amikor kell, természetesen segítek. Rettenetes lehet a sportolók számára az olimpia halasztása, tudom, hogy az ittenieknek is nagyon nehéz ez, elképzelésem sincs, hogyan lehet ezen túltenni magukat. De Maca (Németh Zsolt, a szerk.) azt mondja, töretlen a hangulat, a teljesítmény, az edzésekhez való hozzáállás, és ezt most élőben is megtapasztalhattam. Jó látni a közösséget, ami itt összekovácsolódott. Kezdődött Pali bácsi keze munkájával, mi, az ő tanítványai is hozzátettük a magunkét. Aztán Pali bácsi halála után a fiai, Zsolt és Laci folytatták a munkáját. És most itt van ennyi jó kalapácsvető – ez ritka nagy érték. Amit tudni kell értékelnie az atlétikai szövetségnek és a városnak is – úgy tudom, ez mindkét részről rendben is van. Ezt az értéket meg kell tartani, a közösséget fenntartani – aki ezt támogatni tudja, vagy részt tud benne venni, tegye meg.

Az Európa-bajnok elmondta, hogy más kapcsolata ma már nincs a kalapácsvetéssel.

– Mindig is úgy tartottam, hogy ez nem egy hobbisportág. Egy volt kosárlabdázó le tud menni egy palánkhoz, és akár álló helyzetből is dobálgathat, irigylem is őket. A kalapácsvető nem tud. Tudomásul kell venni, hogy az aktív sport befejezése után három-öt évvel az izomzat órási tónusa – főleg ami a gerincet, derék- és csípőtájékot igénybe vette – elenged, és ilyenkor már nagyon komoly sérülések jöhetnek.

Gécsek Tibor az élsport befejezése után az üzleti életben vetette meg a lábát.

– Magáncégeim vannak, amelyeket egy társammal igazgatunk. Elég komoly, százfős cég a vasúti karbantartás területén. Valaha Pali bácsi a MÁV Járműjavítóba küldött be dolgozni, a motorrészlegre. Hát, ez már más világ, a mostani motorvonatok már olyanok, mint a repülők.

A sportoló házaspár – Tibor felesége, Osztovits Borbála NB I.-es röplabdás volt – gyermeke is letette névjegyét a sportban.

– Örülünk, hogy mindent megtettünk azért, hogy Fanni százszázalékosan megélhesse a maga sportját. Belekóstolt, hogy mi az eredmény, mi a munka – folytatta Gécsek, aki korábban a Budai Tenisz Centrum egyik tulajdonosa volt, ahol 14 edző irányításával 180-an teniszeztek. – Többszörös válogatott, felnőtt, és korosztályos magyar bajnok, Eb-csapattal helyezett. Most érettségizett nagyon szép eredménnyel, és itthon kezdi az egyetemi tanulmányait, miután az amerikai tervek a Covid miatt meghiúsultak.