Kürti Gergelyre emlékezünk

Hozzátartozók, ismerősök, tanítványok ott róhatják le kegyeletüket, gyújthatnak gyertyát, mécsest, emlékezhetnek egy-egy szál virággal a tragikus hirtelenséggel elhunyt úszóedzőre, oktatóra, Kürti Gergelyre. Több ezren neki köszönhetik a vízzel kötött barátságukat.

Kürti Gergely 1953-ban Békésben született, a középiskolát Miskolcon végezte, majd Budapesten, a Zalka Máté Katonai Főiskolán tanult, híradótisztként diplomázott. Már családos emberként került Szombathelyre 1976-ban, a Garasin laktanyában szolgált, de nem a katonaság volt az ő igazi útja. Nyolc év múlva le is szerelt, mert nem támogatták továbbtanulását a Testnevelési Főiskolán. Ő az uszodában érezte igazán otthonosan magát – ahogy már gyerekként is, amikor úszott és vízilabdázott. A TF-en megszerezte az úszóedzői diplomát is és 1984-ben bekapcsolódott a három évvel korábban átadott Fedett Uszodában a Szombathelyi Vízmű SC munkájába. 1985-től már főállásban edzősködött. Precízen vezetett naplója – az egyesület versenyzőinek javuló eredményeivel az egyre szaporodó helyi, regionális, országos, később nemzetközi versenyeken fényképekkel, újságcikkekkel színesítve – a szombathelyi úszósport szárnybontogatásának kordokumentuma. Még napjainkban is tervezte, hogy egy könyvben örökíti meg a Vízmű SC első évtizedét. Közben oktatta is az úszást, sok-sok óvodást, iskolást, felnőttet tanított meg az úszás alapjaira. Életének ez a korszaka

1992-ig tartott, akkor új családot alapítva Veszprémben, Budapesten, Dunaújvárosban kereste a boldogulást. Utóbbi városban büntetés-végrehajtási intézetben is dolgozott. 1996-ban tért vissza Szombathelyre és szeretett uszodájába. Már nem edzősködött – de a kollégák most is bármikor számíthattak rá –, inkább az úszásoktatással foglalkozott és ahogy az elmúlt évtizedekben, versenybíróként is közreműködött. Nagyfiával együtt három évvel ezelőtt visszatért a versenyzéshez is, szenior korosztályban álltak rajtkőre.

Nehezen viselte, hogy a járványhelyzet miatt szinte megállt az élet az uszodában, nem barátkoztathatta a vízzel a gyerekeket, az úszni vágyó idősebbeket. Mert neki az uszoda, az úszás volt az élete. Nélkülük aztán a szervezete váratlanul megadta magát.

Gergő ’bá, ússzál békében az égi vizeken! Itt, a földön több ezer tanítvány emlékezik rád hálával.

Kürti Gergelyt – akit öt gyermeke és két unokája is gyászol – szűk családi körben búcsúztatják.