Kitartóan küzd: nincs vége Dévai Boglárka kálváriájának - Az Európa-bajnok tornásszal beszélgettünk

– Nincs új a nap alatt, őszintén szólva semmi új pozitív fejleménnyel nem tudok szolgálni, ami most a legnagyobb probléma – világított rá jelenlegi állapotára a 2018-as glasgow-i tornász Európa-bajnokságon ugrásban aranyérmet szerző Déva Boglárka, aki szerencsére egyáltalán nincs ettől letargikus állapotban, nincs is rá oka, hiszen a magánéletben sikeres. Teljesítette harmadik évét az egyetemen, túl van az iskolai táborokon, minden vizsgáját sikeresen abszolválta nem is akármilyen átlaggal. Ami a tornát illeti, Bogi küzd tovább azért, hogy a sérült térde rendbe jöhessen.

– Utolsó beszélgetésünkkor is említettem, hogy a műtött térdem nem úgy működik, ahogy a másik, az is lehet, nem is lesz már olyan – folytatta az Eb-győztes szombathelyi tornász. – Bizonyos gyakorlatokkal próbálok javítani a térdemen, annak mozgásterjedelmén, hogy például jobban le tudjak guggolni. Nagy jó lenne, ha most már legalább ilyen alapdolgokat meg tudnék vele csinálni. Ezeknek a bizonyos gyakorlatoknak egy része lokális erősítésként hat a combomra, a másik pedig a core izomzatra. De ezek még mindig csak azt szolgálják, hogy legalább az alapfunkciókat visszanyerjem a lábamban, mert azok nélkül nem lehet visszatérni a tornasport világába.

Bogit nem ringatták hamis illúziókba az orvosok, senki sem merte neki megígérni, hogy visszatér a szőnyegre. A tornász év elején járt utoljára szakembernél, kontrollra nem is kell járnia, mindössze évente egy hialuron-injekcióra van szüksége, mivel a porc is sérült a térdében. Boginak a gyógyszert nem elég szájon át tabletta vagy por formájában bevennie, mert helyileg kell bejuttatni az oldatot a porchoz.  

– Nem szabtam meg magammal szemben semmiféle időkorlátot, hogy mennyi időn belül akarok visszatérni a sportba – jelentette ki Dévai Boglárka. – Úgy vagyok vele, hogy amíg a normál életben akadályoz a mozgásban a térdem, addig nem akarhatok semmi többet, mert enélkül nem érvényesülhetek a versenysportban. Ezzel kapcsolatban voltak és vannak most is mentális félelmeim. De ha visszanyeri a térdem mondjuk 80-85 százalékban a régi formáját, akkor még bármi lehet.  Mindenesetre siettetni nem szabad a gyógyulást, mert ha rágörcsölök, idegeskedik, miért nem akar rendbejönni, azzal csak saját magam hátráltatom. Eljutottam oda, hogy időt kell hagynom magamnak, aztán majd eldől, hogy mi lesz a sorsom. Korábban azt nyilatkoztam, hogy nagyon szeretnék elindulni ebben az évben legalább egy versenyen, de az elmúlt hónapok nem úgy alakultak, hogy ezt meg tudjam valósítani.  

A Delfin SI SE Európa-bajnok tornászának tehát még nem ért véget a kálváriája. A 2018-as lábujj-, majd a 2020-as horrorisztikus térdsérülését nem tudja egykönnyen maga mögött hagyni a még mindig csak 22 éves sportoló, aki kitartóan küzd tovább.