A Rajmundok napja volt a Haladásnál - A mérkőzés két hősével beszélgettünk

Nem a legjobb előjelekkel készült a mérkőzésre a Haladás, a szombathelyiek tavasszal öt meccsükből csak egyet nyertek meg, egy döntetlent játszottak és háromszor is kikaptak. Michal Hipp vezetőedző a legutóbbi soroksári 4-0-ás vereség után alaposan belenyúlt az összeállításba: a védelemből a csapatkapitány Németh Milánt, valamint Lucas Mariót, a középpályáról Csilus Tamást a kispadra ültette és ugyan Bosnjak Predrag a szombati edzésen térdsérülést szenvedett, információink szerint a szerb-magyar védő egészségesen sem került volna a kezdőcsapatba. 

A Hali így a Nyíri, Csató, Devecseri, Doktorics védőnégyessel állt fel. A húzás azonban – legalábbis egyelőre – bevált, a vasiak 3-1-re nyertek és az első félidőben számtalan helyzetet kidolgoztak. A két Rajmund közül Molnár két, Horváth pedig egy gólt szerzett.

– Nehéz mérkőzésre számítottunk, hiszen tudtuk, hogy a Tiszakécske jó csapat – mondta Molnár Rajmund. –  Szerencsére gyorsan vezetést szereztünk, egy kavarodás után magam elő tudtam tenni a labdát és a bal sarokba lőttem.  A gól jót tett a csapatnak, stabilan futballoztunk, az első félidőben több helyzetet tudtunk kialakítani. A szünetben megbeszéltük, hogy ugyanazt a játékot kell továbbvinnünk, mint az első félidőben. És persze szerettük volna szünet után gyorsan rárúgni a második gólt. Sajnos kaptunk egy vitatható büntetőt, amit azonban Verpecz kivédett. Majd megszereztük a második gólunkat, nagyon örülök, hogy ebben is részem volt – én passzoltam ugyanis a jobb szélren Horváth Rajmundnak. A lefújás előtt sikerült ismét betalálnom, amivel feltettük az i-re a pontot. Nagyon kellett ez a győzelem mindannyiunknak.  Vasárnap Ajkán innen akarjuk folytatni.

– Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, rendre megnyertük a párharcokat – jelezte Horváth Rajmund. – Dinamikusan támadtunk, együtemű kontrákkal próbáltunk minél hamarabb felérni az ellenfél kapuja elé. Sikerült is gólt szereznünk. Szerencsére nem kényelmesedtünk el, nem aludtunk bele a meccsbe – továbbra is ezzel a lendülettel mentünk előre. Szünet után is hasonló felfogásban futballoztunk, nem ültünk rá az eredményre. A gólom? Molnártól kaptam átadást a jobb szélen, befelé toltam, majd ellőttem a rövid sarok fel – még a védő beleért, úgy vágódott a bal sarokba. A végén Molnár góljával pedig végképp eldőlt a három pont sorsa. A helyzeteink nagy részét berúgtuk, örülök, hogy végre ismét nyertünk.