Sivatagban, forróságban - Az Egyesült Arab Emírségekben spartanozott a körmendi Tóth-Kocsis Ágnes

– Gyorsan elment az a pár nap Abu-Dzabiban. Öt hónapon keresztül készültem a versenyre, de mintha most lett volna, hogy kitűztem a célt. Nagyon sok energia és kitartás kellett ehhez a versenyhez, mégis azt mondom, megérte. Ha ránézek az éremre, amit kaptam, igazi büszkeség tölt el, mert ezt a világbajnoki pályát nem lehetett „csak úgy” teljesíteni. Igazán embert próbáló megmérettetés volt.

Bevallom, azt gondoltam, könnyebb lesz, de hamar – már az első lépések megtétele után – szembesülnöm kellett azzal, hogy ezt az érmet valóban ki kell érdemelni – mondta AbuDzabiban szerzett tapasztalatairól és élményeiről Tóth-Kocsis Ágnes, aki az első 2,5 kilométert igazán jó idővel, alig 23 perc alatt csinálta meg, aztán a harmadik kilométernél, a homokkal töltött hordó cipelése kellőképpen elvette az energiáját. De minden nehézség ellenére haladt tovább. Magához képest az ötödik kilométerhez is nagyon jó idővel érkezett meg, egy óra alatt. Meg is lepődött, hogy mennyire jól megy a pálya, de aztán jöttek a 6-8 méter magas homokdűnék.

Ági örült, ha lépni tudott, a nehéz talajon futással nem is próbálkozott. Kétszer elszállt a pulzusa 190 fölé, így változtatnia kellett fejben: onnantól nem az időre koncentrált, hanem arra, hogy teljesítse a versenyt a lehető legkevesebb hibával. Végül 3 óra 16 perc és 7 másodperc alatt végzett. Az utolsó öt kilométeren a homokdűnék teljesen elvették minden erejét. Végig érezhető volt, hogy világbajnokságról van szó. Okosan, tudatosan felépített pályával kellett megküzdeniük a résztvevőknek. Ági végül két akadályt rontott a 25-ből, amit jónak ítél meg, egyúttal végtelenül nagy örömmel tölti el, hogy sikerült befejeznie a versenyt. – Köszönöm mindenkinek, aki biztatott, szurkolt, izgult értem, sokat segített nekem a verseny folyamán – mondta. A rövid pihenő után Ági pénteken újra edzésbe áll szentgotthárdi csapatával, mert 2024-re is nagy tervei vannak.