Hétvége

2008.02.16. 03:29

Két község jó példája

A határok leomlottak, visszaállni látszik a régi, térségi természetes rend és élet, ám ez hosszú folyamat. Az alapokat a két faluban már lerakták. K

Kozma Gábor

Elhagyjuk Magyarszombatfát, irány a két kilométerrel odébb levő szlovén testvér-település, Pártosfalva. Laczó László szombatfai polgármester még a kocsiban sorolja a már-már történelemmé váló, múltbeli eseményeket. Ahogy az lenni szokott, kapcsolatépítéskor először a sport, a kultúra találkozik. Emlékszem, még a nyolcvanas évek elején összehoztunk egy busznyi embert és kimentünk, ahogy akkor mondtuk, Jugóba. Akadt olyan köztünk, aki 1947 óta nem látta pártosfalvi rokonát. Hát, megrázó találkozás volt... A rendszerváltás után persze minden megváltozott, igaz, a határátkelő, amit mi rossz hivatalnak hívtunk, sokáig korlátozta az átjutást. Késő reggel nyitott, kora délután zárt.

Mintegy végszóra érünk az átkelőhöz. Díszes táblák, információs felületek, zászlók, sorompók, mint egy búcsúban. Ember, mozgás sehol. Átsuhanunk. Én még ma is lassítok, ha ide érek. Ez rögzült, sok idő kell, míg kikopik, míg elfelejtődik a határ. És persze sok idő kell az egykori természetes kapcsolatok helyreállításához is. Igaz, a két falu vezetői és a rokonok, barátok az alapokat már lerakták. Rendszeresek a közös kulturális programok, összehoznak az ünnepek. Itt a fazekasnapok, ott a borkóstoló a nagy esemény. De nagy sikerük volt a szombatfai citerásoknak csakúgy, mint a pártosfalvi Ady Endre Kultúregyesületnek.

Beérünk a szlovén faluba, alig kétszázan lakják. Franz Josár urat keressük, aki mostanság a helyi borkultúra szombatfai, de úgy mondhatjuk, őrségi elterjesztésén fáradozik. A gazda nem véletlenül teszi, amit tesz, hiszen a szlovén piac telített, terjeszkedni csak kelet felé lehet. De ehhez ott elébb ki kell építeni a fogadóbázist. Feri bácsi, így szólítják a faluban, traktorral pöfög elénk, a szőlőhegyen tett-vett. A faluban 20 hektárnyi szőlőt művelnek, Josár gazda ebből egyet. Csaknem hatezer liter borom csorog évente, ebből a fehér a több. Palackozhatok is; korábban kocsmároskodtam, de már bérbe adtam , így a férfi, miután leszáll erőgépéről. Szerinte sokan hobbiként borászkodnak a Mura völgyében, Gorickó-ban. Tudja, a borászat nem létkérdés, de fontos gazdasági elem. A szombatfaiakkal közösen viszont sokra vihetnék , teszi hozzá. Azért a szomszédban sem alszanak. Ahogy a szombatfai polgármester mondja, egyről már a kettőre léptek. Korábban nem jegyezték a borászatot nálunk, holott a falu feletti dombos rész kiváló terepe a szőlőtermesztésnek. Akadnak ott már jól felszerelt pincék is. A szlovén barátok tanácsai alapján egyre jobb nedűkkel rukkolunk ki. Így már zsűriztek nálunk ezüst és aranyfokozatú borokat, 40-60 fajtából válogatva.

Nos, éppen erre építenek a szlovén gazdák. Szerintük ha a két kistérség összefog, sokra viheti. Mindezt megerősíti az időközben befutó községvezető, Szabatin László is. Amit én legelébb szorgalmaznék, az az uniós pályázatok érdekében történő összefogás. Ez ma még gyerekcipős dolog. A közös bortermelés és értékesítés akkor lehet régiós tényező, ha kialakítjuk az őrségi-muravidéki borutat. Ez fellendítené a turizmust.

A községvezető véleményét mások is osztják, és tesznek is érte. Áprilisban Magyarszombatfán ül le a zsűri, hogy minősítse a helyi borokat. Nyilván nem lendvai minőségről lehet itt szó, de a kiváló zamatú fehérbor megszületését mind az éghajlat, mind a talaj jó adottságokkal segíti. Érdemes a magyar barátainknak komolyabban foglalkozni a szőlővel. Nincs már határ, napi a kapcsolat, bárhol átjárhatunk. És akadnak szakképzett bormérnökeink jócskán , árulja el Feri bácsi. Aki a gondokról sem hallgat. Korábban kevés szőlő volt Szlovéniában, ma már Mariborig húzódnak az ültetvények. Ez lenyomja az árakat. Aztán igen megszigorították a rendőri ellenőrzést, ugrik a jogsi, ha valaki vezet. Márpedig manapság ki nem vezet? , kacsint a gazda.

Hazafelé csak öt perc az út. Zötykölődünk rendesen a magyar oldalon. Elkopott a felület. Sebtiben aszfaltozták, homokra terítve a matériát. Ki is lyukadt. Talán majd felújítják , sóhajt Laczó László. Aki szerint jó úton haladnak. Ám mára az is nyilvánvaló, hogy az az ezernyi szál, amit kettévágott a történelem, csak nehezen forr össze.

Ezek is érdekelhetik