Hétvége

2009.10.04. 11:06

Nem, nem Russel Crowe, ő Orosz Róbert

VN - Jepihodov szerepében úgy nyikorgott a csizmája, hogy belesajdult az ember szíve. És bár a 9700-ban rendkívüli odaadással énekli a szovjet himnuszt, most készül élete első zenés előadására. Nem, nem Russell Crowe: ő Orosz Róbert, a Weöres Sándor Színház színésze.

Ölbei Lívia

Két Anconai-próba között ülünk le beszélgetni a színház udvarán. Aranyló napfény, kék ég, langyos kóla - mert direkt így kérte.

- Az Anconai szerelmesek olvasópróbáján mintha növekvő rémületet láttam volna az arcodon.

- Tényleg meg voltam döbbenve. És a döbbenet csak fokozódott, amikor kiderült, hogy összesen öt dalom van; hogy olaszul is meg kell szólalnom - egy bizonyos ponton minden egyes dal átmegy olaszba -; hogy hegedűórákat kell vennem. Még soha nem játszottam zenés darabban. Izgultam, hogy el tudom-e énekelni, össze tudom-e kapcsolni az éneket a prózával - hogy képes leszek-e helytállni ebben a műfajban. Ráadásul nagyon rossz nyelvérzékem van, sajnos. Többször elkezdtem már az angolt, de semeddig nem jutottam; hiába próbálkoznék más nyelvekkel is. De hál istennek - mennyi is van a bemutatóig, tíz nap? - már sikerült megtanulnom az olasz szöveget; nem lesz gond azzal sem.

 

- Akkor elmúlt a félelem.

- Most persze nem arról beszélünk, hogy jó leszek - mert azt nem lehet kimondani -, de már átlátom a dolgot, és tudom kezelni. Most már nincs az a döbbenet: tudom, mi a feladat, és látom, hogy átvihető. Aztán hogy átmegyek-e a túlsó partra, azt ebben a pillanatban nem tudom megmondani. Az majd a bemutatón kiderül.

- Milyen jelekből szűröd le, hogy átértél?

- A kérdés mögött azt sejtem, hogy arra vagy kíváncsi: a közönség reakcióira - vagy a saját érzéseimre hagyatkozom-e inkább. Azt szeretem, ha a közönségnek tetszik, amit csinálok. Akkor tudom igazán megszeretni a szerepemet - az előadást, amelyben játszom -, ha a nézők is szeretik. Bármennyire is jól érzem magam valamiben, ha az nemtetszést vált ki, vagy mondjuk bukik az előadás - akkor azt én se tudom szeretni. Legyen bármilyen fontos ügy - én magamnak színházat nem akarok csinálni.

- Az a finom humor, amivel olyan jól bánsz, nyilván gyakran vált ki érzélkelhető - és pozitív - közönségreakciókat. Mikor, hogyan vetted észre, hogy megvan benned ez a képesség?

- Én nem merném kijelenteni, de elismerem: már másoktól is hallottam azt a véleményt, hogy a színpadon jól meg tud jelenni a humorom. Bár nem csak ott: alkalomadtán a feleségem is sokat tud rajtam nevetni. A Junion Csoportnak - amelyet többek között Horváth Ákossal alapítottunk még a Merlin Színházban - volt egy jól sikerült előadása, A jó pálinka itassa magát. Azt hiszem, ott kezdődött: abban az önfeledt próbaidőszakban bátran kipróbálhattuk magunkat, úgyhogy ez a fajta humor először akkor bújt elő belőlem. Az életkor is sokat számít: mostanában gyakran észreveszem, hogy már meg merek csinálni olyasmit is, amit régen nem mertem volna; vagy szentségtörésnek gondoltam, most meg látom, hogy működik. Az a fontos, hogy ízléses legyen. Az én ízlésem szerint az a jó humor, ami nem sok. Nem öncélú.

- Általában is apró gesztusokkal, rezdülésekkel dolgozol a színpadon; nem?

- A kamaraszínpadot jobban is szeretem, mint a nagyszínpadot. Bár szerintem a kicsi gesztusok nagy térben is képesek hatni, a figyelmet odavonni. Szeretek kicsiben csinálni dolgokat. Az Anconai szerelmesekben persze mindent nagyon szélesen kell: igen, nagyon szemüveges leszek, nagyon dadogó és nagyon esendő. De a nagyítás is lehet ízléses: ez a formája ennek az előadásnak.

- Azt képzelem, hogy a kicsi, emberileg hiteles gesztusok iránti vonzódásod mestered, Jordán Tamás öröksége .

- Azt nem tudom, hogy tőle lettem-e ilyen - vagy fordítva: azért maradtam-e mellette, mert nagyon-nagyon tetszik az, amit csinál. Nem tudom, mi volt előbb, de Tamás hatása egyértelmű.

- Nála - és Lázár Katinál - végezted el a Merlin színiskoláját. Hogy is volt az a felvételi?

- Bár a középiskolában szerettem verset mondani, de negyedikben sem gondolkodtam azon, hogy a színészi pályát kellene választanom. Viszont elválaszthatatlan barátok voltunk Somos Ákossal - ő most sportriporter az m1-en -, aki a magáé mellé az én nevemet is fölírta a Merlin jelentkezési lapjára. Aztán egy napon bejelentette, hogy na, akkor megyünk felvételizni. Sok verset tudtam, gondoltam: miért ne. Mert ha elmentem, akkor nyilván én is akartam, nem volt ellenemre. Az ember nem megy csak úgy a kút szélére; és ha már odament, nem csak úgy véletlenül esik bele. Ákossal teljesen egymásra voltunk utalva: két fehárvári gyerek, hát azt se tudtuk, Pesten mi merre van, reggel térképpel indultunk el a kollégiumból a Merlin Színházba. Az egyhetes felvételin A két veronai nemessel foglalkoztunk, szerintem Kati már ott azt akarta, hogy Ákossal mi legyünk a két címszereplő. Mindenesetre valószínűleg A két veronai...-nak köszönhetem, hogy bekerültem a Merlin-iskolába. Az első év végén be is mutattuk ezt a darabot, megért körülbelül száz előadást, nagyon jó kritikákat kapott. Nyilván, ha ma megnézném, rosszul lennék tőle, biztos, hogy volt valami diákszínjátszós hangulata, de akkor nagyon szerettem.

- Most kicsit gonosz leszek: sokat küzdöttél a beszédhibád ellen? Most meg már ez is a charme odhoz tartozik, nem? Jordán Tamás is sokszor megjegyzi, hogy máig nem tanult meg egészen tisztán beszélni.

- Hát, ez úgy volt, hogy a Merlin-suliban folyamatosan küzdöttem - küzdöttünk - ellene. Hogy még tisztábban, még jobban artikulálva stb., stb. Aztán, hogy a diáklétből átkerültem a színészi létbe, valahogy adottsággá, tulajdonsággá vált. Nyilván lehet hátrány, de én - lehet, hogy hazabeszélek - nem bánom, ha egy színész a színpadon nem artikulál olyan strerilen . Persze a nézőtérről érteni kell minden szavát, de szeretem, ha életszagú a figura, a karakter. Kedvenc színészem Feleki Kamill a régi öregek közül: senkit nem érdekelt, hogy nem beszél tisztán.

- És a mai színészek, mondjuk az amerikaiak közül?

- Kedvencet hirtelen nem tudok mondani, de szeretem a jól megcsinált amerikai filmeket. Igen, Gladiátort is szerettem, mert látszik rajta, hogy nagyon sok pénzből készült. Jó, ha az a csatajelenet Dolby Stereóban úgy szól, hogy azt érzed: ott vagy a helyszínen. Sejtem, mit akarsz mondani: bírom Russel Crowe-t - de nem azért, mert állítólag hasonlítok rá. Sokszor hallom, de nem tudok vele mit kezdeni. (És itt fölvillan az a gyermeki, nagyon kék, oroszróbertes mosoly. öl) Ha kedvencekről van szó, lehet, hogy akkor már inkább Jack Nicholson.

- Akkor menjünk vissza a Junion Csoporthoz. Megvan még?

- Már nincsen. A Merlin Színházon belül hoztuk létre, abban az alaphelyzetben, hogy csináljunk színházat - pénz nélkül. Ilyenkor muszáj olyan ötletekkel előrukkolni, amelyek egy kőszínházban meg sem fordulnak az ember fejében. De ha nem áll rendelkezésre két lábon járó díszlet, meg technika, akkor neked kell kitalálnod valamit - és ez nagyon izgalmas. Van a színész - minden más csak jelzés. Ezen az alapon talán négy előadást csináltunk a Junionnal.

- Egressy Zoltán Sóska, sültkrumplija is Junion-vállalkozás, ugye?

- Igen, de az pont olyan erősen megírt darab, amely nem hagy - és nem kíván - túl sok ötletelést. Tudom, hogy Szombathelyen is megcsinálták, láttam több helyen, és azon döbbentem meg, hogy minden előadásban ugyanott volt a szóda, ugyanott volt a tükör, a kávéfőző... Mindenhol alulról jövő kezdeményezésre készült az előadás - de mindenhol ugyanúgy. Egyszer a Budapesti Kamarában be kellett ugranom, és félóra próba után úgy éreztem magam, mintha a saját előadásomban lettem volna.

- A Művész szerepe mindenesetre nagyon eltalált téged - innen kívülről legalábbis úgy tűnik.

- Jaj, nagyon szerettem - és szerettek is benne. Néha még játsszuk az előadást, de színházban már nem megy.

- Egyszer egy találkozón, amelyen a szerző, Egressy Zoltán és a szombathelyi Sóska.. egyik szereplője, Dömötör Tamás is részt vett, fölmerült, hogy vajon jobbak-e azok a színészek ebben az előadásban, akik értenek a focihoz. Te mit gondolsz?

- Egyszer egy találkozón, amelyen a szerző, Egressy Zoltán és a szombathelyi Sóska.. egyik szereplője, Dömötör Tamás is részt vett, fölmerült, hogy vajon jobbak-e azok a színészek ebben az előadásban, akik értenek a focihoz. Te mit gondolsz?

- Szerintem nem kell értenie a focihoz - se annak, aki játssza, se annak, aki nézi. Ez a három karakter az irodásoktól a tűzoltókig bárhol érvényes. Tipikus figurák: a piás, a rosszakaró és a törtető. Nálunk Tóth Jocó volt a bíró, ő meg azt se tudja, mi az, hogy bedobás - és nagyon jó volt benne. Azért az nem ártott, hogy tudtam válaszolni a kérdéseire. Hogy például amikor azt mondja, taccs, akkor partvonaldobásra gondoljon.

- Szerintem nem kell értenie a focihoz - se annak, aki játssza, se annak, aki nézi. Ez a három karakter az irodásoktól a tűzoltókig bárhol érvényes. Tipikus figurák: a piás, a rosszakaró és a törtető. Nálunk Tóth Jocó volt a bíró, ő meg azt se tudja, mi az, hogy bedobás - és nagyon jó volt benne. Azért az nem ártott, hogy tudtam válaszolni a kérdéseire. Hogy például amikor azt mondja, taccs, akkor partvonaldobásra gondoljon.

- Ide akartam kilyukadni: hogy te értesz a focihoz.

- Ide akartam kilyukadni: hogy te értesz a focihoz.

- Szeretek focizni, bár annyira nem tudok, mint amennyire szeretek. Van egy csapatunk, a Weöres Sándor SC - persze hivatalosan nincs klub -, indultunk a harmadosztályú kispályás bajnokságban. Tegnap (kedden, öl) nyertünk Olad ellen, 4:3-ra. Aznapra egy kis boldogság - ezt jelenti nekem a foci.

- Szeretek focizni, bár annyira nem tudok, mint amennyire szeretek. Van egy csapatunk, a Weöres Sándor SC - persze hivatalosan nincs klub -, indultunk a harmadosztályú kispályás bajnokságban. Tegnap (kedden, öl) nyertünk Olad ellen, 4:3-ra. Aznapra egy kis boldogság - ezt jelenti nekem a foci.

- Családostul érkeztél Szombathelyre - azért ez nem kis kaland.

- Családostul érkeztél Szombathelyre - azért ez nem kis kaland.

- Abban az értelemben nem kaland, hogy nagyon bíztam Jordán Tamásban és abban, hogy itt egy erős, jó csapat tud létrejönni. Éreztem, hogy ez valami. Hogy én ezt szeretném. És be is váltak a reményeim, jó itt dolgozni. Azt hiszem, kezdetben tényleg a gyerekeknek - Marci óvodába, Miksa bölcsibe jár - és a feleségemnek volt nehezebb. Én reggel fölkelek, bejövök a színházba, és hogy az a fekete tér itt van, vagy máshol - szinte mindegy. Az nem mindegy, hogy kikkel dolgozik az ember.

- Abban az értelemben nem kaland, hogy nagyon bíztam Jordán Tamásban és abban, hogy itt egy erős, jó csapat tud létrejönni. Éreztem, hogy ez valami. Hogy én ezt szeretném. És be is váltak a reményeim, jó itt dolgozni. Azt hiszem, kezdetben tényleg a gyerekeknek - Marci óvodába, Miksa bölcsibe jár - és a feleségemnek volt nehezebb. Én reggel fölkelek, bejövök a színházba, és hogy az a fekete tér itt van, vagy máshol - szinte mindegy. Az nem mindegy, hogy kikkel dolgozik az ember.

- Főpróbahét közeleg. Vannak-e erre az időszakra speciális rítusaid? Életmód, kondíció, ilyesmi.

- Főpróbahét közeleg. Vannak-e erre az időszakra speciális rítusaid? Életmód, kondíció, ilyesmi.

- Most nagyon oda kell figyelnem magamra. Az ötödikei meccsünket például ki kell hagynom. Meleg kólát iszom, meleg csapvizet, mert a torkom eléggé gyenge. Meg hát rengeteget kell táncolni, szükség van a jó kondícióra. Viszont este már nem bringázok haza, mert nem szabad megfázni. Most egyébként is őrültekháza van: a frissen érkezett technikát, a zenekart és a színészeket, plusz a jelmezeket, kellékeket, díszletet nem egyszerű összehangolni. A könnyű műfajnak csak a neve könnyű, nagyon nehéz valójában - ezt mindenesetre megtanultam. Én úgy hívnám, hogy nehéz műfaj. Az Anconai közönségének természetesen azt kell majd éreznie, hogy minden és mindenki nagyon könnyed, és maguktól történnek a dolgok a színpadon.

- Most nagyon oda kell figyelnem magamra. Az ötödikei meccsünket például ki kell hagynom. Meleg kólát iszom, meleg csapvizet, mert a torkom eléggé gyenge. Meg hát rengeteget kell táncolni, szükség van a jó kondícióra. Viszont este már nem bringázok haza, mert nem szabad megfázni. Most egyébként is őrültekháza van: a frissen érkezett technikát, a zenekart és a színészeket, plusz a jelmezeket, kellékeket, díszletet nem egyszerű összehangolni. A könnyű műfajnak csak a neve könnyű, nagyon nehéz valójában - ezt mindenesetre megtanultam. Én úgy hívnám, hogy nehéz műfaj. Az Anconai közönségének természetesen azt kell majd éreznie, hogy minden és mindenki nagyon könnyed, és maguktól történnek a dolgok a színpadon.

- Megfogalmaztad magadnak, hogy mit ad neked a színház? Hogy miért fontos?

- Megfogalmaztad magadnak, hogy mit ad neked a színház? Hogy miért fontos?

- Csak pátosszal tudnék válaszolni, úgy meg nem érdemes.

- Csak pátosszal tudnék válaszolni, úgy meg nem érdemes.

- Akkor máshonnan mondom: amikor a Cseresznyéskert Jepihodovjának szerepében ott filozofálsz a pad mellett, az torokszorítóan nevetséges.

- Akkor máshonnan mondom: amikor a Cseresznyéskert Jepihodovjának szerepében ott filozofálsz a pad mellett, az torokszorítóan nevetséges.

- Itt van ez a kiskönyvelő, aki próbálkozik, igyekszik; nevetni is lehet rajta - és lehet sajnálni is. Amikor nevetünk rajta, magunkon nevetünk. Ezt megmutatni nagyon jó a színpadon. De semmi pátosz. Nem gondolom, hogy ezzel megváltjuk a világot. Csak eltérünk a megszokott ritmustól, ha egy-egy színházi estén rá tudunk csodálkozni magunkra - meg egymásra.

- Itt van ez a kiskönyvelő, aki próbálkozik, igyekszik; nevetni is lehet rajta - és lehet sajnálni is. Amikor nevetünk rajta, magunkon nevetünk. Ezt megmutatni nagyon jó a színpadon. De semmi pátosz. Nem gondolom, hogy ezzel megváltjuk a világot. Csak eltérünk a megszokott ritmustól, ha egy-egy színházi estén rá tudunk csodálkozni magunkra - meg egymásra.

 

 

Ezek is érdekelhetik