Dani műlábbal indul a kétezer méteres hegy meghódítására

Kezdjük talán az aktualitással: a zenetanár szülőkből és az öt gyönyörű gyermekből álló Paulik családi zenekar igazi karácsonyi meglepetésre készül: a Petőfi-telepen december 24-én délután három órakor kezdődő pásztorjáték előtt adnak koncertet, méghozzá nem is akármilyet.  Az ünnepi alkalomra a gencsapáti gyermekotthon néhány tehetséges lakója is csatlakozik a zenekarhoz. Az anyuka, Judit ötlete volt a közös muzsikálás, ő az, aki néhány ismerősével be-bejár a gyermekotthonba. Hogy ölbe vegye az elhagyott apróságokat, és ringatásával, dúdolásával enyhítse a kicsik szeretetéhségét. Róla is szólhatna egy külön történet. Akárcsak férjéről, Ákosról, a zeneművészeti szakközépiskola tanáráról, a családi zenekar motorjáról. Vagy a gyermekekről. Például a két és fél esztendős Józsuáról, aki úgy csüng a nagyobbak nyakán, hogy bizony nehéz elhinni, hogy örökbe fogadott gyermekként került Paulikékhoz. Ennek is szép története van. Amikor Judit világra hozta Danit, megdöbbenve hallották, hogy egy hét alatt több újszülöttet is a kórházban hagyott az édesanyja. Már akkor megfogadták, hogy egyszer, saját gyermekeik mellé örökbe fogadnak egy otthagyott csecsemőt. Hát, ő lett Józsua... Aztán ott van a tízesztendős Eliza és a 12 éves Lídia, akik, amellett, hogy Judit jobb kezeként segítenek a háztartásban, csellón, illetve hegedűn is szépen játszanak. Vagy Ráhel, aki élete első matekversenyén rögtön a harmadik helyen végzett, és egy csokornyi érmet, serleget begyűjtött a lány focicsapat tagjaként, mi több: egyszer még gólkirálynő is volt. Mellesleg pedig gyönyörűen énekel.

A Paulik-mese főhőse azonban kétségkívül Dani. A 16 éves gimnazista fiú, aki építészmérnöknek készül, imád fotózni, és ami a legfontosabb: szinte mindig mosolyog. Ő az a fiú, aki tavaly szeptember végén, iskolából hazafelé tartva a Rohonci úton a barátja mellett tolta a biciklijét. Aztán jött egy autó, budapesti sofőrrel, aki elvétette az utat, megfordult, de figyelmetlen volt, és összeütközött egy másik autóval, ami megpördült, és elsodorta a járdán sétáló két fiút. Dani egyik lábát amputálni kellett. Az orvosok több hónapos rehabilitációt emlegettek, a fiú azonban hat hét elteltével - igaz, akkor még magántanulóként - folytatta a tanulmányait, és 4,75-ös átlagot produkált a félévi vizsgán. De más feladata is volt: ő szerkesztette a családi zenekar Dúdoló című első CD-jéhez készített kifestő kottafüzetet. Amelyet a Sorokmajor utcai gyerekek - Pintér Fanni, Pintér Tomi, Petkovics Nóra, Laki Sarolta és persze a Paulik csemeték - rajzai díszítenek. Azóta a család már a második CD-n dolgozik. Akárcsak a Dúdolón, ezen is a békéscsabai költő, Miklya Zsolt verseit hallhatjuk majd, Paulik-megzenésítésben, sőt: néhány saját költeménnyel Judit is kiegészítette a Mondjuk Pityuval című, várhatóan februárban megjelenő CD anyagát. A stúdiómunka nagy részével végeztek, hátravan még a borító megtervezése, amit Danira bíztak. A gimnazista fiú - aki mosolyogva mondja, hogy a világ legjobb műlábával büszkélkedhet - közben a fényképezéssel is kacérkodik. Analóg, filmes géppel dolgozik, fotóit az internetre is feltette. És közben van még egy nagy vágya. Fel szeretne jutni a Schneebergre. Már a baleset előtti nyáron tervbe vette a kétezer méteres hegy meghódítását. Aztán az idén - műlábbal - újra elindult édesanyjával, de a mutatvány csak félig sikerült. Jövőre újra nekivágnak, csak hogy bebizonyítsák: amit eltervezett két lábbal, azt megcsinálja eggyel. Ki tudja, talán egy hegymászóbotot is talál majd a karácsonyfa alatt Dani.

A Paulik-mese főhőse azonban kétségkívül Dani. A 16 éves gimnazista fiú, aki építészmérnöknek készül, imád fotózni, és ami a legfontosabb: szinte mindig mosolyog. Ő az a fiú, aki tavaly szeptember végén, iskolából hazafelé tartva a Rohonci úton a barátja mellett tolta a biciklijét. Aztán jött egy autó, budapesti sofőrrel, aki elvétette az utat, megfordult, de figyelmetlen volt, és összeütközött egy másik autóval, ami megpördült, és elsodorta a járdán sétáló két fiút. Dani egyik lábát amputálni kellett. Az orvosok több hónapos rehabilitációt emlegettek, a fiú azonban hat hét elteltével - igaz, akkor még magántanulóként - folytatta a tanulmányait, és 4,75-ös átlagot produkált a félévi vizsgán. De más feladata is volt: ő szerkesztette a családi zenekar Dúdoló című első CD-jéhez készített kifestő kottafüzetet. Amelyet a Sorokmajor utcai gyerekek - Pintér Fanni, Pintér Tomi, Petkovics Nóra, Laki Sarolta és persze a Paulik csemeték - rajzai díszítenek. Azóta a család már a második CD-n dolgozik. Akárcsak a Dúdolón, ezen is a békéscsabai költő, Miklya Zsolt verseit hallhatjuk majd, Paulik-megzenésítésben, sőt: néhány saját költeménnyel Judit is kiegészítette a Mondjuk Pityuval című, várhatóan februárban megjelenő CD anyagát. A stúdiómunka nagy részével végeztek, hátravan még a borító megtervezése, amit Danira bíztak. A gimnazista fiú - aki mosolyogva mondja, hogy a világ legjobb műlábával büszkélkedhet - közben a fényképezéssel is kacérkodik. Analóg, filmes géppel dolgozik, fotóit az internetre is feltette. És közben van még egy nagy vágya. Fel szeretne jutni a Schneebergre. Már a baleset előtti nyáron tervbe vette a kétezer méteres hegy meghódítását. Aztán az idén - műlábbal - újra elindult édesanyjával, de a mutatvány csak félig sikerült. Jövőre újra nekivágnak, csak hogy bebizonyítsák: amit eltervezett két lábbal, azt megcsinálja eggyel. Ki tudja, talán egy hegymászóbotot is talál majd a karácsonyfa alatt Dani.

Igen, karácsony. A Paulik családban ezekben a napokban különösen igyekeznek a lényegre koncentrálni. Ezért hát a karácsonyi műsor, a tehetséges árva gyerekekkel. Judit meséli, hogy ilyenkor gyakran koncerteznek elesett, magányos, beteg emberek előtt. Jártak már karácsonykor idősek otthonában is, hogy muzsikájukkal és gyermekeik tiszta mosolyával megszépítsék mások ünnepét. És ami a legfontosabb: ilyentájt otthon is még inkább próbálnak egymásra figyelni, minél több időt együtt tölteni. Esténként például összegyűlnek a szülői hálószoba hatalmas ágyán - vagy épp a nappali kanapéján -, és családi csip-csip-csókát játszanak. Hét ember kacag hangosan összebújva, tizennégy kézfej tornyosul egymáson, hét szív dobban egyszerre...

Vannak történetek, amelyeket nemcsak elkezdeni, de befejezni is nehéz. A Paulik családé is ilyen. Kerek, mindenkinek erőt adó.

Igen, karácsony. A Paulik családban ezekben a napokban különösen igyekeznek a lényegre koncentrálni. Ezért hát a karácsonyi műsor, a tehetséges árva gyerekekkel. Judit meséli, hogy ilyenkor gyakran koncerteznek elesett, magányos, beteg emberek előtt. Jártak már karácsonykor idősek otthonában is, hogy muzsikájukkal és gyermekeik tiszta mosolyával megszépítsék mások ünnepét. És ami a legfontosabb: ilyentájt otthon is még inkább próbálnak egymásra figyelni, minél több időt együtt tölteni. Esténként például összegyűlnek a szülői hálószoba hatalmas ágyán - vagy épp a nappali kanapéján -, és családi csip-csip-csókát játszanak. Hét ember kacag hangosan összebújva, tizennégy kézfej tornyosul egymáson, hét szív dobban egyszerre...

Vannak történetek, amelyeket nemcsak elkezdeni, de befejezni is nehéz. A Paulik családé is ilyen. Kerek, mindenkinek erőt adó.

Igen, karácsony. A Paulik családban ezekben a napokban különösen igyekeznek a lényegre koncentrálni. Ezért hát a karácsonyi műsor, a tehetséges árva gyerekekkel. Judit meséli, hogy ilyenkor gyakran koncerteznek elesett, magányos, beteg emberek előtt. Jártak már karácsonykor idősek otthonában is, hogy muzsikájukkal és gyermekeik tiszta mosolyával megszépítsék mások ünnepét. És ami a legfontosabb: ilyentájt otthon is még inkább próbálnak egymásra figyelni, minél több időt együtt tölteni. Esténként például összegyűlnek a szülői hálószoba hatalmas ágyán - vagy épp a nappali kanapéján -, és családi csip-csip-csókát játszanak. Hét ember kacag hangosan összebújva, tizennégy kézfej tornyosul egymáson, hét szív dobban egyszerre...

Vannak történetek, amelyeket nemcsak elkezdeni, de befejezni is nehéz. A Paulik családé is ilyen. Kerek, mindenkinek erőt adó.

Vannak történetek, amelyeket nemcsak elkezdeni, de befejezni is nehéz. A Paulik családé is ilyen. Kerek, mindenkinek erőt adó.

Vannak történetek, amelyeket nemcsak elkezdeni, de befejezni is nehéz. A Paulik családé is ilyen. Kerek, mindenkinek erőt adó.