Saját csontvelőjével mentette meg a kishúga életét

- Aplasztikus anémia ennek a betegségnek a neve. Elégtelen a sejtek működése a csontvelőben - mondja az édesanyja. - Csak a második csontvelővizsgálatnál derült ki, hogy nagy a baj. Szörnyű volt, mikor az orvos félrehúzott minket, és azt mondta: egy megoldás van, a transzplantáció. A Szent László Kórházba utaltak minket, fél évet töltöttünk ott. Összesen huszonhétszer kapott trombocitát.

- Dr. Masát Péter hihetetlen gyorsasággal intézkedett, hogy a lányom a megfelelő helyre kerülhessen sürgősséggel. Ha miniszter lennék se ment volna gyorsabban - fűzi hozzá az édesapa, Kónya István. - Amikor csontvelő-átültetésre van szükség, először megnézik, jók-e donornak a szülők, náluk erre 10 százalék esély van, és megnézik a testvért, akinél 25 százalék az esély. Rövid úton kiderült, hogy a fiunk, Máté megfelel, mert egyeznek a szövetazonosító antigének. Ha Máté nem lett volna jó, Dóri várólistára került volna, és vagy találnak neki donort időben, vagy nem...

Hogy milyen áldozatot hozott Máté a testvéréért, azt jobbára az anyuka meséli. A mintát szegycsontból vették, érzéstelenítés mellett, hogy ne kelljen kétszer altatni. Fájdalmas volt. Akkor altatták, amikor a több mint fél liter (800 milliliter) csontvelőt adta. A csípőlapátjából szívták le a folyadékot, amit infúzióban adtak át. Két napot töltött kórházban. Rövid ideig vashiányos volt, sűrűbben volt náthás. Vitaminokat kap. Az anyuka reméli, a fia csontvelője majd újratermelődik.

- Fájt, de bármit kibírtam volna, hogy Dóri meggyógyuljon - mondja Máté. - Sokat hiányoztam az iskolából, mert apuval mindig mentünk Pestre látogatni, ott is töltöttünk egy-egy hetet. A kórház mellett van egy alapítvány által fenntartott Démétér-ház, ott lakhatnak a hozzátartozók. Anyu bent lehetett Dórival. Nyolcadikos voltam, a második félév volt, már nem tanultunk sokat, túl voltam a felvételin. Csak a barátaim hiányoztak nagyon. Most meg Szombathelyre járok naponta busszal, kevés az időm. Szeptemberben elsős lettem a Kereskedelmi szakképzőben, két tannyelvű angol tagozaton. 18 angolórám van egy héten.

Dóri csontvelő-átültetése március 24-én volt. A műtét előtt és után 40 napig boxban, steril szobában kellett lennie. Az első száz nap volt a legkritikusabb. Először egy főérbe ültetett kanülön keresztül kapott infúziókat. Fertőzést kapott, intenzívre került, majd kijött onnan. Aztán tüdőgyulladást kapott. Vérömleny keletkezett a tüdő és a mellhártya között. Ez nagyon veszélyes, mert a baktériumok melegágya. Megint az intenzívre került. Kezelték, jobban lett, kijöhetett...

Egy évig sok gyógyszert kap: antibiotikumokat, kilökődésgátló gyógyszert, vírus- és gombaölőket. Óvni kell Dórit minden fertőzéstől. A szülők is, Máté is beoltatták magukat H1N1 ellen - kötelező volt -, hogy a kislányt védjék. Dóri nem nagyon megy ki a lakásból, ha mégis, szájmaszkban, kesztyűben. A műtét évfordulója 2010. március 24-én lesz. Remélhetőleg addigra felépül az immunrendszere annyira, hogy újra megkaphat minden védőoltást, mint a kisbabák. Mintha újszülöttként kezdené újra.

Nem kell viszont osztályt ismételnie, mert a budapesti Szent László Kórházban megszervezik a gyerekek tanítását.

- Egy nap 2-3 tanár jött hozzám, csütörtökönként angoltanár is - meséli Dóri. - Egyszer maradt csak el óra, mert őrülten fájt a fejem. Rendesen írtunk a füzetbe, dolgozatot is kellett írnom, osztályoztak. Nem mindig volt kedvem, de néha szórakoztatott. Picit vagyok csak elmaradva az osztálytársaimtól. Ötödikes lettem szeptemberben, itthon is jönnek hozzám tanárok innen a körmendi iskolából.

- Amikor októberben hazajöttünk, Pestről eljött a körmendi önkormányzathoz és a Kölcsey iskolába egy hölgy, aki a Szent László Kórházban dolgozik, elmondta Dóri betegségét, meddig tart, milyen, hogyan kell segíteni. Ennek nyomán ajánlották fel az itteni pedagógusok, hogy eljárnak hozzánk a kislányunkat tanítani - teszik hozzá a szülők. - Rajzból, énekből, testnevelésből felmentést kap, de a többi tantárgy megy. Angolból vannak nehézségei, de Máté segít.

Az anyuka sokat volt táppénzen, augusztusban jöttek haza Budapestről. De még október közepéig visszajártak hetente kétszer kocsival, mert Dóri nem szállhat se buszra, se vonatra. Most a nagymama, az apuka is sokat van a kislánnyal otthon a lakásukban. Jó időben lemehetett a játszótérre, a színjátszó szakkörbe is elment. Egy hónapja jöhetnek hozzá a barátnők, egyszerre csak ketten-hárman. Egyik lány köhögött, másnap lázas lett, megijedtek, most megint nem engednek be senkit.

- Az orvosokkal, nővérekkel is nagyon meg voltunk elégedve. Minden mozdulatunkra figyeltek. Olyan volt ott az életünk, mintha egy nagy családban élnénk. Nekik köszönhetjük, hogy most itt vagyunk - mondja az anyuka.

- A Démétér-házban sok esetet láttunk, nem mindenkié olyan szerencsés, mint Dórié - fűzi hozzá az apuka. - Akik idegen donorokat kaptak, azoknak kisebb a gyógyulási esélyük. Volt olyan gyerek, akinek nem sikerült...

Dórinak most donor-eredetű a vércsoportja, vagyis más lett, mint amivel született. Ez azt jelenti, hogy sok dologban hasonlítani kezd a testvérére. Sötétebb lett a haja, megváltozott az étvágya, olyan ételeket kezdett szeretni, mint Máté. Lehet, hogy olyan gyors is lesz, mint a fiú, ha felépül. Azt mondták a szülőknek: ez a csontvelő-átültetés általi kapcsolat olyan, mintha ikrek lennének, gyerekeik sejt-testvérek is lettek.



Együtt lenni és maradni (jegyzet)
Teljesen titokban szabad csak a könnyeinkkel küszködni, miközben e hétköznapi hősök hétköznapi tettein tűnődünk. Igen, ennek a családnak minden tagja valóságos hős, a maga helyén mindegyikük mindent megtesz Dóri gyógyulásáért. A kislány maga is. A szülők látszólag nyugodtak, az anyuka még mosolyogni is tud. Elképzelhetetlen, nem is nagyon mondják, nem is nagyon firtatjuk, mit éltek át érzelmileg az elmúlt hónapok során. Maradunk a tényeknél. Valószínűleg nem gondolkodnak sokat, mert nincs rá idő, csak teszik, amit tenni kell. Miközben ellátják munkájukat, otthon állandóan mosnak, takarítanak, fertőtlenítenek, napról napra friss ételekről gondoskodnak. Van bőven tennivaló, féltenivaló. Csak nagy titokban szabad a könnyekkel küzdeni, hiszen az övék végeredményben egy jogos bizakodással teli öröm-történet. Ez a kislány sikeresen megmenekült az életveszélyből. Köszönhetően a gondviselésnek, a szerencsének, ki miként értékeli. De végül is minden időben történt, és átmeneti rosszabbodások után mindig jóra fordultak az események. A kórházban és a Démétérházban láttak maguk körül olyan történeteket, amelyek szereplői egyik nap még velük voltak, a másik nap meg nem akarták elhinni, hogy nincs tovább. Dóriék családjában van tovább. Erőltetett menet volt, most se könnyű, de bírják. Szeretik egymást. A műtét tb-alapon volt lehetséges, tízmillió forint feletti összegbe került. Ez is szerencse, meg az is, hogy a maguk erejéből hozzá tudtak tenni annyit, hogy minél többet együtt lehessenek. És az életük megy tovább. Így, ebben a szeretet-menetben.