Kovács Sándor, a zsidómentő püspök

Ilyen volt egy 1944. áprilisi utca- és életkép Szombathelyen, a németek által március 19-én megszállt országban. A nagypolgári családból származott dr. Hacker Iván örökítette meg visszaemlékezésében. Ebbe a városba érkezett meg azokban a napokban a város új püspöke, Kovács Sándor. Egy kedves, jámbor, mosolygós ember - írta le őt kérésemre dr. Sill Aba Ferenc ferences szerzetes, aki 20 éven át élt a püspök mellett.

A holokausztról, és a szombathelyi püspök zsidómentő tevékenységéről szólt egy konferencia szerdán a szombathelyi püspöki palotában. Történelminek prof. dr. Schweitzer József nyugalmazott főrabbi nevezte, mert a zsidó-keresztény párbeszédben mérföldkő: a Szombathelyi Egyházmegye és a Szombathelyi Zsidó Hitközség közösen rendezte. Utána, a sajtótájékoztatón azt firtattam: miért csak most tudtuk meg a szombathelyi püspökről, hogy zsidókat mentett? A válasz meglepő volt: egy idős embertől hallották a zsidó hitközségben, ezért kezdeményezték ők a konferenciát.

Az idős ember, Spiegler Elemér 1912-ben született. Ő is ott volt a Püspökvárban. A fogadáson megkerestem.

- Származásom miatt 1940-től kisebb nagyobb megszakításokkal munkaszolgálatot teljesítettem, 1944-ben munkatáborba kerültem. Gunskirchenben szabadultam fel. 1945 nyarán sikerült Szombathelyre visszajutnom. Szomorúan láttam elpusztult városomat, a teljesen kifosztott házamat. Barátaim, ismerőseim közül nagyon kevesen, rokonaim közül senki nem jött haza. Jártam a várost, kerestem a hazatért ismerősöket, gyűjtöttem a híreket a hozzátartozóimról. Egyik ilyen utamon a Fő téren régi ismerőst láttam. Horovitz főrabbi sétált velem szembe Kovács Sándor püspökkel. A rabbit jól ismertem, Feri fia a barátom volt. Kiderült, hogy a rabbi is koncentrációs táborból tért haza, s őt Kovács püspök ruházta fel. A püspökről akkoriban sokan tudták: segítette a zsidókat.

Sill Aba Ferenc így emlékezett a korra, püspökére:

- Népünk - erről személyes élményeim vannak -, szembe állt a hitleri, embertelen törekvésekkel. Kovács püspök úr is szívvel-lélekkel minden megkülönböztetés nélkül valamennyi nemzettársunk békéjét, jólétét szolgálta, az üldözöttek segítésén fáradozott. Amikor 1944. május 6-án Vas megye alispánja városunkban kijelölte a gettó helyét - ez a mai Thököly utcától a Batthyány tért is magába foglaló terület volt -, Szombathelyről és környékéről származásuk okán mindenkit begyűjtöttek. Az egyházi közösség ez ellen tiltakozott. 1944. június 29-én a Magyar Katolikus Püspöki Kar a leghatározottabban tiltakozott a faji megkülönböztetésen alapuló személyi szabadság megsértése miatt. A püspökök, köztük Kovács Sándor is az isteni parancsok szellemében kérték a hívő embereket, hogy közösen emeljék fel tiltakozó szavukat és követeljék az illetékes hatóságnál, hogy a sérelmes rendeleteket minél sürgősebben orvosolják. Ez a körlevél hozzájárult a fővárosi zsidóság átmeneti deportálásának felfüggesztéséhez. Az egyház különösen sérelmezte, hogy a már évtizedekkel előbb keresztény vallást vállaló személyek, családok is gettóba kerültek, és sárga csillagot voltak kénytelenek viselni.

Ilyen volt egy 1944. áprilisi utca- és életkép Szombathelyen, a németek által március 19-én megszállt országban. A nagypolgári családból származott dr. Hacker Iván örökítette meg visszaemlékezésében. Ebbe a városba érkezett meg azokban a napokban a város új püspöke, Kovács Sándor. Egy kedves, jámbor, mosolygós ember - írta le őt kérésemre dr. Sill Aba Ferenc ferences szerzetes, aki 20 éven át élt a püspök mellett.

A holokausztról, és a szombathelyi püspök zsidómentő tevékenységéről szólt egy konferencia szerdán a szombathelyi püspöki palotában. Történelminek prof. dr. Schweitzer József nyugalmazott főrabbi nevezte, mert a zsidó-keresztény párbeszédben mérföldkő: a Szombathelyi Egyházmegye és a Szombathelyi Zsidó Hitközség közösen rendezte. Utána, a sajtótájékoztatón azt firtattam: miért csak most tudtuk meg a szombathelyi püspökről, hogy zsidókat mentett? A válasz meglepő volt: egy idős embertől hallották a zsidó hitközségben, ezért kezdeményezték ők a konferenciát.

Az idős ember, Spiegler Elemér 1912-ben született. Ő is ott volt a Püspökvárban. A fogadáson megkerestem.

- Származásom miatt 1940-től kisebb nagyobb megszakításokkal munkaszolgálatot teljesítettem, 1944-ben munkatáborba kerültem. Gunskirchenben szabadultam fel. 1945 nyarán sikerült Szombathelyre visszajutnom. Szomorúan láttam elpusztult városomat, a teljesen kifosztott házamat. Barátaim, ismerőseim közül nagyon kevesen, rokonaim közül senki nem jött haza. Jártam a várost, kerestem a hazatért ismerősöket, gyűjtöttem a híreket a hozzátartozóimról. Egyik ilyen utamon a Fő téren régi ismerőst láttam. Horovitz főrabbi sétált velem szembe Kovács Sándor püspökkel. A rabbit jól ismertem, Feri fia a barátom volt. Kiderült, hogy a rabbi is koncentrációs táborból tért haza, s őt Kovács püspök ruházta fel. A püspökről akkoriban sokan tudták: segítette a zsidókat.

Sill Aba Ferenc így emlékezett a korra, püspökére:

- Népünk - erről személyes élményeim vannak -, szembe állt a hitleri, embertelen törekvésekkel. Kovács püspök úr is szívvel-lélekkel minden megkülönböztetés nélkül valamennyi nemzettársunk békéjét, jólétét szolgálta, az üldözöttek segítésén fáradozott. Amikor 1944. május 6-án Vas megye alispánja városunkban kijelölte a gettó helyét - ez a mai Thököly utcától a Batthyány tért is magába foglaló terület volt -, Szombathelyről és környékéről származásuk okán mindenkit begyűjtöttek. Az egyházi közösség ez ellen tiltakozott. 1944. június 29-én a Magyar Katolikus Püspöki Kar a leghatározottabban tiltakozott a faji megkülönböztetésen alapuló személyi szabadság megsértése miatt. A püspökök, köztük Kovács Sándor is az isteni parancsok szellemében kérték a hívő embereket, hogy közösen emeljék fel tiltakozó szavukat és követeljék az illetékes hatóságnál, hogy a sérelmes rendeleteket minél sürgősebben orvosolják. Ez a körlevél hozzájárult a fővárosi zsidóság átmeneti deportálásának felfüggesztéséhez. Az egyház különösen sérelmezte, hogy a már évtizedekkel előbb keresztény vallást vállaló személyek, családok is gettóba kerültek, és sárga csillagot voltak kénytelenek viselni.

A holokausztról, és a szombathelyi püspök zsidómentő tevékenységéről szólt egy konferencia szerdán a szombathelyi püspöki palotában. Történelminek prof. dr. Schweitzer József nyugalmazott főrabbi nevezte, mert a zsidó-keresztény párbeszédben mérföldkő: a Szombathelyi Egyházmegye és a Szombathelyi Zsidó Hitközség közösen rendezte. Utána, a sajtótájékoztatón azt firtattam: miért csak most tudtuk meg a szombathelyi püspökről, hogy zsidókat mentett? A válasz meglepő volt: egy idős embertől hallották a zsidó hitközségben, ezért kezdeményezték ők a konferenciát.

Az idős ember, Spiegler Elemér 1912-ben született. Ő is ott volt a Püspökvárban. A fogadáson megkerestem.

- Származásom miatt 1940-től kisebb nagyobb megszakításokkal munkaszolgálatot teljesítettem, 1944-ben munkatáborba kerültem. Gunskirchenben szabadultam fel. 1945 nyarán sikerült Szombathelyre visszajutnom. Szomorúan láttam elpusztult városomat, a teljesen kifosztott házamat. Barátaim, ismerőseim közül nagyon kevesen, rokonaim közül senki nem jött haza. Jártam a várost, kerestem a hazatért ismerősöket, gyűjtöttem a híreket a hozzátartozóimról. Egyik ilyen utamon a Fő téren régi ismerőst láttam. Horovitz főrabbi sétált velem szembe Kovács Sándor püspökkel. A rabbit jól ismertem, Feri fia a barátom volt. Kiderült, hogy a rabbi is koncentrációs táborból tért haza, s őt Kovács püspök ruházta fel. A püspökről akkoriban sokan tudták: segítette a zsidókat.

Sill Aba Ferenc így emlékezett a korra, püspökére:

- Népünk - erről személyes élményeim vannak -, szembe állt a hitleri, embertelen törekvésekkel. Kovács püspök úr is szívvel-lélekkel minden megkülönböztetés nélkül valamennyi nemzettársunk békéjét, jólétét szolgálta, az üldözöttek segítésén fáradozott. Amikor 1944. május 6-án Vas megye alispánja városunkban kijelölte a gettó helyét - ez a mai Thököly utcától a Batthyány tért is magába foglaló terület volt -, Szombathelyről és környékéről származásuk okán mindenkit begyűjtöttek. Az egyházi közösség ez ellen tiltakozott. 1944. június 29-én a Magyar Katolikus Püspöki Kar a leghatározottabban tiltakozott a faji megkülönböztetésen alapuló személyi szabadság megsértése miatt. A püspökök, köztük Kovács Sándor is az isteni parancsok szellemében kérték a hívő embereket, hogy közösen emeljék fel tiltakozó szavukat és követeljék az illetékes hatóságnál, hogy a sérelmes rendeleteket minél sürgősebben orvosolják. Ez a körlevél hozzájárult a fővárosi zsidóság átmeneti deportálásának felfüggesztéséhez. Az egyház különösen sérelmezte, hogy a már évtizedekkel előbb keresztény vallást vállaló személyek, családok is gettóba kerültek, és sárga csillagot voltak kénytelenek viselni.

A holokausztról, és a szombathelyi püspök zsidómentő tevékenységéről szólt egy konferencia szerdán a szombathelyi püspöki palotában. Történelminek prof. dr. Schweitzer József nyugalmazott főrabbi nevezte, mert a zsidó-keresztény párbeszédben mérföldkő: a Szombathelyi Egyházmegye és a Szombathelyi Zsidó Hitközség közösen rendezte. Utána, a sajtótájékoztatón azt firtattam: miért csak most tudtuk meg a szombathelyi püspökről, hogy zsidókat mentett? A válasz meglepő volt: egy idős embertől hallották a zsidó hitközségben, ezért kezdeményezték ők a konferenciát.

Az idős ember, Spiegler Elemér 1912-ben született. Ő is ott volt a Püspökvárban. A fogadáson megkerestem.

- Származásom miatt 1940-től kisebb nagyobb megszakításokkal munkaszolgálatot teljesítettem, 1944-ben munkatáborba kerültem. Gunskirchenben szabadultam fel. 1945 nyarán sikerült Szombathelyre visszajutnom. Szomorúan láttam elpusztult városomat, a teljesen kifosztott házamat. Barátaim, ismerőseim közül nagyon kevesen, rokonaim közül senki nem jött haza. Jártam a várost, kerestem a hazatért ismerősöket, gyűjtöttem a híreket a hozzátartozóimról. Egyik ilyen utamon a Fő téren régi ismerőst láttam. Horovitz főrabbi sétált velem szembe Kovács Sándor püspökkel. A rabbit jól ismertem, Feri fia a barátom volt. Kiderült, hogy a rabbi is koncentrációs táborból tért haza, s őt Kovács püspök ruházta fel. A püspökről akkoriban sokan tudták: segítette a zsidókat.

Sill Aba Ferenc így emlékezett a korra, püspökére:

- Népünk - erről személyes élményeim vannak -, szembe állt a hitleri, embertelen törekvésekkel. Kovács püspök úr is szívvel-lélekkel minden megkülönböztetés nélkül valamennyi nemzettársunk békéjét, jólétét szolgálta, az üldözöttek segítésén fáradozott. Amikor 1944. május 6-án Vas megye alispánja városunkban kijelölte a gettó helyét - ez a mai Thököly utcától a Batthyány tért is magába foglaló terület volt -, Szombathelyről és környékéről származásuk okán mindenkit begyűjtöttek. Az egyházi közösség ez ellen tiltakozott. 1944. június 29-én a Magyar Katolikus Püspöki Kar a leghatározottabban tiltakozott a faji megkülönböztetésen alapuló személyi szabadság megsértése miatt. A püspökök, köztük Kovács Sándor is az isteni parancsok szellemében kérték a hívő embereket, hogy közösen emeljék fel tiltakozó szavukat és követeljék az illetékes hatóságnál, hogy a sérelmes rendeleteket minél sürgősebben orvosolják. Ez a körlevél hozzájárult a fővárosi zsidóság átmeneti deportálásának felfüggesztéséhez. Az egyház különösen sérelmezte, hogy a már évtizedekkel előbb keresztény vallást vállaló személyek, családok is gettóba kerültek, és sárga csillagot voltak kénytelenek viselni.

Az idős ember, Spiegler Elemér 1912-ben született. Ő is ott volt a Püspökvárban. A fogadáson megkerestem.

- Származásom miatt 1940-től kisebb nagyobb megszakításokkal munkaszolgálatot teljesítettem, 1944-ben munkatáborba kerültem. Gunskirchenben szabadultam fel. 1945 nyarán sikerült Szombathelyre visszajutnom. Szomorúan láttam elpusztult városomat, a teljesen kifosztott házamat. Barátaim, ismerőseim közül nagyon kevesen, rokonaim közül senki nem jött haza. Jártam a várost, kerestem a hazatért ismerősöket, gyűjtöttem a híreket a hozzátartozóimról. Egyik ilyen utamon a Fő téren régi ismerőst láttam. Horovitz főrabbi sétált velem szembe Kovács Sándor püspökkel. A rabbit jól ismertem, Feri fia a barátom volt. Kiderült, hogy a rabbi is koncentrációs táborból tért haza, s őt Kovács püspök ruházta fel. A püspökről akkoriban sokan tudták: segítette a zsidókat.

Sill Aba Ferenc így emlékezett a korra, püspökére:

- Népünk - erről személyes élményeim vannak -, szembe állt a hitleri, embertelen törekvésekkel. Kovács püspök úr is szívvel-lélekkel minden megkülönböztetés nélkül valamennyi nemzettársunk békéjét, jólétét szolgálta, az üldözöttek segítésén fáradozott. Amikor 1944. május 6-án Vas megye alispánja városunkban kijelölte a gettó helyét - ez a mai Thököly utcától a Batthyány tért is magába foglaló terület volt -, Szombathelyről és környékéről származásuk okán mindenkit begyűjtöttek. Az egyházi közösség ez ellen tiltakozott. 1944. június 29-én a Magyar Katolikus Püspöki Kar a leghatározottabban tiltakozott a faji megkülönböztetésen alapuló személyi szabadság megsértése miatt. A püspökök, köztük Kovács Sándor is az isteni parancsok szellemében kérték a hívő embereket, hogy közösen emeljék fel tiltakozó szavukat és követeljék az illetékes hatóságnál, hogy a sérelmes rendeleteket minél sürgősebben orvosolják. Ez a körlevél hozzájárult a fővárosi zsidóság átmeneti deportálásának felfüggesztéséhez. Az egyház különösen sérelmezte, hogy a már évtizedekkel előbb keresztény vallást vállaló személyek, családok is gettóba kerültek, és sárga csillagot voltak kénytelenek viselni.

Az idős ember, Spiegler Elemér 1912-ben született. Ő is ott volt a Püspökvárban. A fogadáson megkerestem.

- Származásom miatt 1940-től kisebb nagyobb megszakításokkal munkaszolgálatot teljesítettem, 1944-ben munkatáborba kerültem. Gunskirchenben szabadultam fel. 1945 nyarán sikerült Szombathelyre visszajutnom. Szomorúan láttam elpusztult városomat, a teljesen kifosztott házamat. Barátaim, ismerőseim közül nagyon kevesen, rokonaim közül senki nem jött haza. Jártam a várost, kerestem a hazatért ismerősöket, gyűjtöttem a híreket a hozzátartozóimról. Egyik ilyen utamon a Fő téren régi ismerőst láttam. Horovitz főrabbi sétált velem szembe Kovács Sándor püspökkel. A rabbit jól ismertem, Feri fia a barátom volt. Kiderült, hogy a rabbi is koncentrációs táborból tért haza, s őt Kovács püspök ruházta fel. A püspökről akkoriban sokan tudták: segítette a zsidókat.

Sill Aba Ferenc így emlékezett a korra, püspökére:

- Népünk - erről személyes élményeim vannak -, szembe állt a hitleri, embertelen törekvésekkel. Kovács püspök úr is szívvel-lélekkel minden megkülönböztetés nélkül valamennyi nemzettársunk békéjét, jólétét szolgálta, az üldözöttek segítésén fáradozott. Amikor 1944. május 6-án Vas megye alispánja városunkban kijelölte a gettó helyét - ez a mai Thököly utcától a Batthyány tért is magába foglaló terület volt -, Szombathelyről és környékéről származásuk okán mindenkit begyűjtöttek. Az egyházi közösség ez ellen tiltakozott. 1944. június 29-én a Magyar Katolikus Püspöki Kar a leghatározottabban tiltakozott a faji megkülönböztetésen alapuló személyi szabadság megsértése miatt. A püspökök, köztük Kovács Sándor is az isteni parancsok szellemében kérték a hívő embereket, hogy közösen emeljék fel tiltakozó szavukat és követeljék az illetékes hatóságnál, hogy a sérelmes rendeleteket minél sürgősebben orvosolják. Ez a körlevél hozzájárult a fővárosi zsidóság átmeneti deportálásának felfüggesztéséhez. Az egyház különösen sérelmezte, hogy a már évtizedekkel előbb keresztény vallást vállaló személyek, családok is gettóba kerültek, és sárga csillagot voltak kénytelenek viselni.

- Származásom miatt 1940-től kisebb nagyobb megszakításokkal munkaszolgálatot teljesítettem, 1944-ben munkatáborba kerültem. Gunskirchenben szabadultam fel. 1945 nyarán sikerült Szombathelyre visszajutnom. Szomorúan láttam elpusztult városomat, a teljesen kifosztott házamat. Barátaim, ismerőseim közül nagyon kevesen, rokonaim közül senki nem jött haza. Jártam a várost, kerestem a hazatért ismerősöket, gyűjtöttem a híreket a hozzátartozóimról. Egyik ilyen utamon a Fő téren régi ismerőst láttam. Horovitz főrabbi sétált velem szembe Kovács Sándor püspökkel. A rabbit jól ismertem, Feri fia a barátom volt. Kiderült, hogy a rabbi is koncentrációs táborból tért haza, s őt Kovács püspök ruházta fel. A püspökről akkoriban sokan tudták: segítette a zsidókat.

Sill Aba Ferenc így emlékezett a korra, püspökére:

- Népünk - erről személyes élményeim vannak -, szembe állt a hitleri, embertelen törekvésekkel. Kovács püspök úr is szívvel-lélekkel minden megkülönböztetés nélkül valamennyi nemzettársunk békéjét, jólétét szolgálta, az üldözöttek segítésén fáradozott. Amikor 1944. május 6-án Vas megye alispánja városunkban kijelölte a gettó helyét - ez a mai Thököly utcától a Batthyány tért is magába foglaló terület volt -, Szombathelyről és környékéről származásuk okán mindenkit begyűjtöttek. Az egyházi közösség ez ellen tiltakozott. 1944. június 29-én a Magyar Katolikus Püspöki Kar a leghatározottabban tiltakozott a faji megkülönböztetésen alapuló személyi szabadság megsértése miatt. A püspökök, köztük Kovács Sándor is az isteni parancsok szellemében kérték a hívő embereket, hogy közösen emeljék fel tiltakozó szavukat és követeljék az illetékes hatóságnál, hogy a sérelmes rendeleteket minél sürgősebben orvosolják. Ez a körlevél hozzájárult a fővárosi zsidóság átmeneti deportálásának felfüggesztéséhez. Az egyház különösen sérelmezte, hogy a már évtizedekkel előbb keresztény vallást vállaló személyek, családok is gettóba kerültek, és sárga csillagot voltak kénytelenek viselni.

- Származásom miatt 1940-től kisebb nagyobb megszakításokkal munkaszolgálatot teljesítettem, 1944-ben munkatáborba kerültem. Gunskirchenben szabadultam fel. 1945 nyarán sikerült Szombathelyre visszajutnom. Szomorúan láttam elpusztult városomat, a teljesen kifosztott házamat. Barátaim, ismerőseim közül nagyon kevesen, rokonaim közül senki nem jött haza. Jártam a várost, kerestem a hazatért ismerősöket, gyűjtöttem a híreket a hozzátartozóimról. Egyik ilyen utamon a Fő téren régi ismerőst láttam. Horovitz főrabbi sétált velem szembe Kovács Sándor püspökkel. A rabbit jól ismertem, Feri fia a barátom volt. Kiderült, hogy a rabbi is koncentrációs táborból tért haza, s őt Kovács püspök ruházta fel. A püspökről akkoriban sokan tudták: segítette a zsidókat.

Sill Aba Ferenc így emlékezett a korra, püspökére:

- Népünk - erről személyes élményeim vannak -, szembe állt a hitleri, embertelen törekvésekkel. Kovács püspök úr is szívvel-lélekkel minden megkülönböztetés nélkül valamennyi nemzettársunk békéjét, jólétét szolgálta, az üldözöttek segítésén fáradozott. Amikor 1944. május 6-án Vas megye alispánja városunkban kijelölte a gettó helyét - ez a mai Thököly utcától a Batthyány tért is magába foglaló terület volt -, Szombathelyről és környékéről származásuk okán mindenkit begyűjtöttek. Az egyházi közösség ez ellen tiltakozott. 1944. június 29-én a Magyar Katolikus Püspöki Kar a leghatározottabban tiltakozott a faji megkülönböztetésen alapuló személyi szabadság megsértése miatt. A püspökök, köztük Kovács Sándor is az isteni parancsok szellemében kérték a hívő embereket, hogy közösen emeljék fel tiltakozó szavukat és követeljék az illetékes hatóságnál, hogy a sérelmes rendeleteket minél sürgősebben orvosolják. Ez a körlevél hozzájárult a fővárosi zsidóság átmeneti deportálásának felfüggesztéséhez. Az egyház különösen sérelmezte, hogy a már évtizedekkel előbb keresztény vallást vállaló személyek, családok is gettóba kerültek, és sárga csillagot voltak kénytelenek viselni.

Sill Aba Ferenc így emlékezett a korra, püspökére:

- Népünk - erről személyes élményeim vannak -, szembe állt a hitleri, embertelen törekvésekkel. Kovács püspök úr is szívvel-lélekkel minden megkülönböztetés nélkül valamennyi nemzettársunk békéjét, jólétét szolgálta, az üldözöttek segítésén fáradozott. Amikor 1944. május 6-án Vas megye alispánja városunkban kijelölte a gettó helyét - ez a mai Thököly utcától a Batthyány tért is magába foglaló terület volt -, Szombathelyről és környékéről származásuk okán mindenkit begyűjtöttek. Az egyházi közösség ez ellen tiltakozott. 1944. június 29-én a Magyar Katolikus Püspöki Kar a leghatározottabban tiltakozott a faji megkülönböztetésen alapuló személyi szabadság megsértése miatt. A püspökök, köztük Kovács Sándor is az isteni parancsok szellemében kérték a hívő embereket, hogy közösen emeljék fel tiltakozó szavukat és követeljék az illetékes hatóságnál, hogy a sérelmes rendeleteket minél sürgősebben orvosolják. Ez a körlevél hozzájárult a fővárosi zsidóság átmeneti deportálásának felfüggesztéséhez. Az egyház különösen sérelmezte, hogy a már évtizedekkel előbb keresztény vallást vállaló személyek, családok is gettóba kerültek, és sárga csillagot voltak kénytelenek viselni.

Sill Aba Ferenc így emlékezett a korra, püspökére:

- Népünk - erről személyes élményeim vannak -, szembe állt a hitleri, embertelen törekvésekkel. Kovács püspök úr is szívvel-lélekkel minden megkülönböztetés nélkül valamennyi nemzettársunk békéjét, jólétét szolgálta, az üldözöttek segítésén fáradozott. Amikor 1944. május 6-án Vas megye alispánja városunkban kijelölte a gettó helyét - ez a mai Thököly utcától a Batthyány tért is magába foglaló terület volt -, Szombathelyről és környékéről származásuk okán mindenkit begyűjtöttek. Az egyházi közösség ez ellen tiltakozott. 1944. június 29-én a Magyar Katolikus Püspöki Kar a leghatározottabban tiltakozott a faji megkülönböztetésen alapuló személyi szabadság megsértése miatt. A püspökök, köztük Kovács Sándor is az isteni parancsok szellemében kérték a hívő embereket, hogy közösen emeljék fel tiltakozó szavukat és követeljék az illetékes hatóságnál, hogy a sérelmes rendeleteket minél sürgősebben orvosolják. Ez a körlevél hozzájárult a fővárosi zsidóság átmeneti deportálásának felfüggesztéséhez. Az egyház különösen sérelmezte, hogy a már évtizedekkel előbb keresztény vallást vállaló személyek, családok is gettóba kerültek, és sárga csillagot voltak kénytelenek viselni.

- Népünk - erről személyes élményeim vannak -, szembe állt a hitleri, embertelen törekvésekkel. Kovács püspök úr is szívvel-lélekkel minden megkülönböztetés nélkül valamennyi nemzettársunk békéjét, jólétét szolgálta, az üldözöttek segítésén fáradozott. Amikor 1944. május 6-án Vas megye alispánja városunkban kijelölte a gettó helyét - ez a mai Thököly utcától a Batthyány tért is magába foglaló terület volt -, Szombathelyről és környékéről származásuk okán mindenkit begyűjtöttek. Az egyházi közösség ez ellen tiltakozott. 1944. június 29-én a Magyar Katolikus Püspöki Kar a leghatározottabban tiltakozott a faji megkülönböztetésen alapuló személyi szabadság megsértése miatt. A püspökök, köztük Kovács Sándor is az isteni parancsok szellemében kérték a hívő embereket, hogy közösen emeljék fel tiltakozó szavukat és követeljék az illetékes hatóságnál, hogy a sérelmes rendeleteket minél sürgősebben orvosolják. Ez a körlevél hozzájárult a fővárosi zsidóság átmeneti deportálásának felfüggesztéséhez. Az egyház különösen sérelmezte, hogy a már évtizedekkel előbb keresztény vallást vállaló személyek, családok is gettóba kerültek, és sárga csillagot voltak kénytelenek viselni.

- Népünk - erről személyes élményeim vannak -, szembe állt a hitleri, embertelen törekvésekkel. Kovács püspök úr is szívvel-lélekkel minden megkülönböztetés nélkül valamennyi nemzettársunk békéjét, jólétét szolgálta, az üldözöttek segítésén fáradozott. Amikor 1944. május 6-án Vas megye alispánja városunkban kijelölte a gettó helyét - ez a mai Thököly utcától a Batthyány tért is magába foglaló terület volt -, Szombathelyről és környékéről származásuk okán mindenkit begyűjtöttek. Az egyházi közösség ez ellen tiltakozott. 1944. június 29-én a Magyar Katolikus Püspöki Kar a leghatározottabban tiltakozott a faji megkülönböztetésen alapuló személyi szabadság megsértése miatt. A püspökök, köztük Kovács Sándor is az isteni parancsok szellemében kérték a hívő embereket, hogy közösen emeljék fel tiltakozó szavukat és követeljék az illetékes hatóságnál, hogy a sérelmes rendeleteket minél sürgősebben orvosolják. Ez a körlevél hozzájárult a fővárosi zsidóság átmeneti deportálásának felfüggesztéséhez. Az egyház különösen sérelmezte, hogy a már évtizedekkel előbb keresztény vallást vállaló személyek, családok is gettóba kerültek, és sárga csillagot voltak kénytelenek viselni.

Megemlítem dr. Görög Dénes főorvost, akinek 12 éves gyermekét a kőszegi verbiták rejtegették kolostorukban, Szemző Magda gimnáziumi tanárnőt, aki a mindennapi istentisztelet lehetőségét kérte, vagy a jeles írót, Székely Nándor levelét, amelyet 1944. pünkösdhétfőjén írt a püspökhöz, aki azt válaszolta neki: Kérésemre a Hercegprímás indított akciót. Egyelőre ugyan eredmény nincs, de azt elértük, hogy a zsidó tanácsban képviselőjük van. Szombathelyen Fördős Kálmán rendőrtiszt Kovács püspök kérésére a gettó területén lévő katolikus óvodában kápolnát alakított ki a zsidó származású keresztény hívek és családjaik - Szombathelyen mintegy 120 személy - számára. A püspök a gettó szomszédságában lévő ferences kolostor vezetőit kérte, hogy a lelkipásztori szolgálatot e kápolnában végezzék.

A ferencesek ebben az időben a zsidó munkaszolgálatosokat is befogadták. Az együttérző védelem mégsem akadályozhatta meg, hogy 1944. július 4-én a szombathelyi gettó üldözöttjeit bevagonírozzák és Auschwitzbe deportálják. A püspök úr mély fájdalommal értesült erről, pedig remélte, hogy meg tudja menteni a veszélyeztetett embereket. Szálasihoz hivatalos beadványt küldött 1944-ben azzal: Szombathelyt nyílt várossá nyilvánítsa, így vonja ki a hadicselekményekből. A püspök úr tanúságot tett segítőkészségről, együttérzésről, emberséges jóakaratáról.

Nehéz időben veszem át az egyházmegye kormányzását... - olvasható Kovács Sándornak az egyházmegye papjaihoz intézett első püspöki levelében, 1944 áprilisában.

- Az új szituációban több lehetőség kínálkozott azok számára, akik nem értettek egyet a Sztójay-kormány vészterhes intézkedéseivel, rendeleteivel - hallottuk dr. Katona Attila történésztől, egyetemi docenstől, Vas megye zsidóságának egyik kutatójától. - Az egyik a szolidaritás kinyilvánítása a zsidósággal, esetleges civil együttműködés a rendeletek kijátszására. Kovács Sándor püspök számára kevés mozgástér mutatkozott e téren, de élt vele. A helyi hatóságok elleni tiltakozás, az óvatosan meginduló civil-egyházi mentesítési kísérleteknek szabad út biztosítása, harmadsorban a kialakult helyzet elleni tiltakozás. Mindháromra lehet és tudunk példákat említeni. A dolog természetéből adódott, hogy akkor ezekről, a lehetséges siker érdekében hallgatni kellett. Kerülték az írásos adminisztrációt. Az pedig a magyar politikai kultúra örökségének is betudható, hogy a világháború után is hallgattak ezekről a konkrét esetekről, s évtizedek múltán szólaltak csak meg a felek.

Ez történt szerdán, Szombathelyen. A főrabbi által történelminek nevezett konferencián, ahol a házigazda, dr. Veres András megyés püspök köszöntőjében elmondta: Kovács püspök csak a legszükségesebb esetben engedte utcára a kispapokat. Azért, hogy ne kelljen nekik Éljen Szálasi! -t köszönteniük.

Nehéz időben veszem át az egyházmegye kormányzását... - olvasható Kovács Sándornak az egyházmegye papjaihoz intézett első püspöki levelében, 1944 áprilisában.

- Az új szituációban több lehetőség kínálkozott azok számára, akik nem értettek egyet a Sztójay-kormány vészterhes intézkedéseivel, rendeleteivel - hallottuk dr. Katona Attila történésztől, egyetemi docenstől, Vas megye zsidóságának egyik kutatójától. - Az egyik a szolidaritás kinyilvánítása a zsidósággal, esetleges civil együttműködés a rendeletek kijátszására. Kovács Sándor püspök számára kevés mozgástér mutatkozott e téren, de élt vele. A helyi hatóságok elleni tiltakozás, az óvatosan meginduló civil-egyházi mentesítési kísérleteknek szabad út biztosítása, harmadsorban a kialakult helyzet elleni tiltakozás. Mindháromra lehet és tudunk példákat említeni. A dolog természetéből adódott, hogy akkor ezekről, a lehetséges siker érdekében hallgatni kellett. Kerülték az írásos adminisztrációt. Az pedig a magyar politikai kultúra örökségének is betudható, hogy a világháború után is hallgattak ezekről a konkrét esetekről, s évtizedek múltán szólaltak csak meg a felek.

Ez történt szerdán, Szombathelyen. A főrabbi által történelminek nevezett konferencián, ahol a házigazda, dr. Veres András megyés püspök köszöntőjében elmondta: Kovács püspök csak a legszükségesebb esetben engedte utcára a kispapokat. Azért, hogy ne kelljen nekik Éljen Szálasi! -t köszönteniük.

- Az új szituációban több lehetőség kínálkozott azok számára, akik nem értettek egyet a Sztójay-kormány vészterhes intézkedéseivel, rendeleteivel - hallottuk dr. Katona Attila történésztől, egyetemi docenstől, Vas megye zsidóságának egyik kutatójától. - Az egyik a szolidaritás kinyilvánítása a zsidósággal, esetleges civil együttműködés a rendeletek kijátszására. Kovács Sándor püspök számára kevés mozgástér mutatkozott e téren, de élt vele. A helyi hatóságok elleni tiltakozás, az óvatosan meginduló civil-egyházi mentesítési kísérleteknek szabad út biztosítása, harmadsorban a kialakult helyzet elleni tiltakozás. Mindháromra lehet és tudunk példákat említeni. A dolog természetéből adódott, hogy akkor ezekről, a lehetséges siker érdekében hallgatni kellett. Kerülték az írásos adminisztrációt. Az pedig a magyar politikai kultúra örökségének is betudható, hogy a világháború után is hallgattak ezekről a konkrét esetekről, s évtizedek múltán szólaltak csak meg a felek.

Ez történt szerdán, Szombathelyen. A főrabbi által történelminek nevezett konferencián, ahol a házigazda, dr. Veres András megyés püspök köszöntőjében elmondta: Kovács püspök csak a legszükségesebb esetben engedte utcára a kispapokat. Azért, hogy ne kelljen nekik Éljen Szálasi! -t köszönteniük.

- Az új szituációban több lehetőség kínálkozott azok számára, akik nem értettek egyet a Sztójay-kormány vészterhes intézkedéseivel, rendeleteivel - hallottuk dr. Katona Attila történésztől, egyetemi docenstől, Vas megye zsidóságának egyik kutatójától. - Az egyik a szolidaritás kinyilvánítása a zsidósággal, esetleges civil együttműködés a rendeletek kijátszására. Kovács Sándor püspök számára kevés mozgástér mutatkozott e téren, de élt vele. A helyi hatóságok elleni tiltakozás, az óvatosan meginduló civil-egyházi mentesítési kísérleteknek szabad út biztosítása, harmadsorban a kialakult helyzet elleni tiltakozás. Mindháromra lehet és tudunk példákat említeni. A dolog természetéből adódott, hogy akkor ezekről, a lehetséges siker érdekében hallgatni kellett. Kerülték az írásos adminisztrációt. Az pedig a magyar politikai kultúra örökségének is betudható, hogy a világháború után is hallgattak ezekről a konkrét esetekről, s évtizedek múltán szólaltak csak meg a felek.

Ez történt szerdán, Szombathelyen. A főrabbi által történelminek nevezett konferencián, ahol a házigazda, dr. Veres András megyés püspök köszöntőjében elmondta: Kovács püspök csak a legszükségesebb esetben engedte utcára a kispapokat. Azért, hogy ne kelljen nekik Éljen Szálasi! -t köszönteniük.

Ez történt szerdán, Szombathelyen. A főrabbi által történelminek nevezett konferencián, ahol a házigazda, dr. Veres András megyés püspök köszöntőjében elmondta: Kovács püspök csak a legszükségesebb esetben engedte utcára a kispapokat. Azért, hogy ne kelljen nekik Éljen Szálasi! -t köszönteniük.

Ez történt szerdán, Szombathelyen. A főrabbi által történelminek nevezett konferencián, ahol a házigazda, dr. Veres András megyés püspök köszöntőjében elmondta: Kovács püspök csak a legszükségesebb esetben engedte utcára a kispapokat. Azért, hogy ne kelljen nekik Éljen Szálasi! -t köszönteniük.