Alan Heim, aki a Hair-t vágta

- Pályafutásomat Sidney Lumet-nél kezdtem, a Sirály című filmjében működtem elsőként közre - mondja a filmnézés szünetében, a Pannónia Ház kertjében. Nem látszik rajta, hogy napi 10 órán át figyeli a versenyműveket, majd órákon át konzultál társaival. - Szóval elindultam a Sirállyal, majd jött a Hair és az Amerikai história vágása. A legtöbben most is a Hair-ről kérdeznek, ha Kelet-Európába utazom. Ez, úgy látom, kultfilmmé vált önöknél. De számomra minden egyes alkotás fontos volt, és az ma is - összegzi a 20. Mediawave Nemzetközi Film és Zenei Fesztivál zárónapján. Amikor a zsűrizés kerül szóba, feldobódik. Láthatóan nagyon élvezi ezt az amúgy megterhelő feladatot. Nevetve mondja, hogy egyetlen vetítést sem hagyott ki, már kedvenc széke is volt a Savaria moziban. Azt már csak úgy mellékesen említi, hogy az A. C. E., vagyis az amerikai vágószövetség elnöke. Aki pedig ezt a tisztet betölti, az gyakorlatilag átlátja a világ legfontosabb filmes szakmai mozzanatait. Így aztán tényleg egy nagyágyú volt több mint egy héten át a vasi főváros vendége.

- Hogy érzi, érezte magát Szombathelyen, a Mediawaven?

- Szeretetreméltóak itt az emberek, szeretnivaló ez a fesztivál és város. A város, amely nekem mindenestül tetszik. Nagyon jó hét volt, azt mondhatom.

- Többször is ön fölött ültem, s láttam, hogy bizonyos filmekre gesztikulálva reagál. Voltak kedvencei mint zsűritagnak?

- Hát persze, de az ember csak a legvégén árulhatja el, mi is ragadta meg. A másik oldal című grúz film lett a győztes, meg is érdemelte. Abszurd világ abszurd helyzetét képezte le egy kisfiú sorsán. Érdekes volt A bőrön is áthatol produkció, és akadt egy olyan film is, ami egyetlen zsűritagnak sem tetszett. A címét viszont nem árulom el.

- Kultikus filmek vágója volt, például a Milos Forman rendezte Hair-é. Tudta, sejtette akkor, hogy mi lesz ebből? Hogy egy egész generáció gondolkodásmódját formálja majd át?

- Nem, nem tudtam. Az igazsághoz tartozik, hogy a filmben én a harmadik vágó voltam. De visszatérve a kérdésre: találkoztam nemrég Hende Csaba miniszter úrral, aki elmondta, hogy ez a film mélyen megrázta őt. Ekkor döbbentem rá, hogy a Hair a diktatúrákban jóval több volt önmagánál. Amikor az ember forgat, illetve vág, kissé vak lesz. Teljesen leköti a munkája, nem figyel a mellékes vonzatokra. A mellékesnek tűnő vonzatokra, így pontosabb. A Hair egy igazi hippi ideológiájú film volt erős háborúellenes mondandóval. Amivel teljesen egyetértettem. Nem terhelt meg az a munka, s ha jól emlékszem, a stáb is élvezte a dolgot. A zenét, a táncot, a humort, és végül a valóság keserűségét a felemelő fináléig. Azt viszont nem hittem volna, hogy Magyarországon ekkora hatást kelt majd ez a mű. Szerettem Formannel dolgozni. Csehszlovákiából emigrált, és új látásmódot hozott magával. Akárcsak a lengyel Roman Polanski, aki nagyon erőteljes rendező. De hát most már én is keleti vagyok, sokat tanultam és tanulok ebben a csodálatos városban. Érzékelem, hogy hogy egy kulturális örömünnep részese lettem.

- Egyre több szakmai fórum kongat vészharangot, mondván: válságba jutott a film. Az internet korában a legtöbben letöltik a műveket, nem járnak el moziba. A film, a mozi rákényszerül az újdonságra, mint most a 3D-re. A művészmozik ezzel nem élhetnek, sokuk le is húzta a rolót. Hogy látja ezt?

- Tényleg minden változik. Ez természetes. A harmincas években, amikor jött a hangosfilm, az is változás volt. Aztán jött a színes film és a televízió. Ez utóbbi volt az igazán nagy dobás, el is temették a filmet. De nem így lett, a kettő egymás mellett él és hat. Ugyanis a legtöbben azt valljuk, hogy televíziót szeretek nézni a televízióban és mozit nézni a moziban. Vagyis a műfajok állandósága egyben garancia is lehet. Hogy mit hoz a jövő? Hogy egy film már ott van a telefonon? Ezek lényegében csak technikai kérdések. Bármire rá lehet vinni egy-egy alkotást, az attól még nem változik. Sajnos kevésszer mondjuk, hogy a mozi egyvalamiben soha nem lesz utolérhető: a felületben. Az óriásvásznak behozhatják az óriásélményt, míg a miniatürizált technikák, eszközök periferiális jelentőségűek maradnak az élmény minőségét tekintve.

- A Mediawave mint egy minőségi, szubkulturális kis sziget létezik a filmes tengerben. Ha ez így van, összekapcsolható más szigetekkel?

- Rengeteget járok fesztiválokra. Los Angeles, Toronto, Cannes, London - jó mozikat láttam és látok. A magyar Mediawave azonban más, új minőség. Számomra lenyűgöző, ahogy összekapcsolja például a kortárs modern zenéket és filmeket. Ahogy egymást erősíti, mondjuk, filmen a kelet-európai lányok dublini története és zenében a katalán énekesnő mélyről jövő fohásza... Nézze, kénytelen vagyok abban hinni, hogy a minőség utat tör. Mert ha nem így lesz, akkor jaj az emberiségnek.

- Pályafutásomat Sidney Lumet-nél kezdtem, a Sirály című filmjében működtem elsőként közre - mondja a filmnézés szünetében, a Pannónia Ház kertjében. Nem látszik rajta, hogy napi 10 órán át figyeli a versenyműveket, majd órákon át konzultál társaival. - Szóval elindultam a Sirállyal, majd jött a Hair és az Amerikai história vágása. A legtöbben most is a Hair-ről kérdeznek, ha Kelet-Európába utazom. Ez, úgy látom, kultfilmmé vált önöknél. De számomra minden egyes alkotás fontos volt, és az ma is - összegzi a 20. Mediawave Nemzetközi Film és Zenei Fesztivál zárónapján. Amikor a zsűrizés kerül szóba, feldobódik. Láthatóan nagyon élvezi ezt az amúgy megterhelő feladatot. Nevetve mondja, hogy egyetlen vetítést sem hagyott ki, már kedvenc széke is volt a Savaria moziban. Azt már csak úgy mellékesen említi, hogy az A. C. E., vagyis az amerikai vágószövetség elnöke. Aki pedig ezt a tisztet betölti, az gyakorlatilag átlátja a világ legfontosabb filmes szakmai mozzanatait. Így aztán tényleg egy nagyágyú volt több mint egy héten át a vasi főváros vendége.

- Hogy érzi, érezte magát Szombathelyen, a Mediawaven?

- Szeretetreméltóak itt az emberek, szeretnivaló ez a fesztivál és város. A város, amely nekem mindenestül tetszik. Nagyon jó hét volt, azt mondhatom.

- Többször is ön fölött ültem, s láttam, hogy bizonyos filmekre gesztikulálva reagál. Voltak kedvencei mint zsűritagnak?

- Hát persze, de az ember csak a legvégén árulhatja el, mi is ragadta meg. A másik oldal című grúz film lett a győztes, meg is érdemelte. Abszurd világ abszurd helyzetét képezte le egy kisfiú sorsán. Érdekes volt A bőrön is áthatol produkció, és akadt egy olyan film is, ami egyetlen zsűritagnak sem tetszett. A címét viszont nem árulom el.

- Kultikus filmek vágója volt, például a Milos Forman rendezte Hair-é. Tudta, sejtette akkor, hogy mi lesz ebből? Hogy egy egész generáció gondolkodásmódját formálja majd át?

- Nem, nem tudtam. Az igazsághoz tartozik, hogy a filmben én a harmadik vágó voltam. De visszatérve a kérdésre: találkoztam nemrég Hende Csaba miniszter úrral, aki elmondta, hogy ez a film mélyen megrázta őt. Ekkor döbbentem rá, hogy a Hair a diktatúrákban jóval több volt önmagánál. Amikor az ember forgat, illetve vág, kissé vak lesz. Teljesen leköti a munkája, nem figyel a mellékes vonzatokra. A mellékesnek tűnő vonzatokra, így pontosabb. A Hair egy igazi hippi ideológiájú film volt erős háborúellenes mondandóval. Amivel teljesen egyetértettem. Nem terhelt meg az a munka, s ha jól emlékszem, a stáb is élvezte a dolgot. A zenét, a táncot, a humort, és végül a valóság keserűségét a felemelő fináléig. Azt viszont nem hittem volna, hogy Magyarországon ekkora hatást kelt majd ez a mű. Szerettem Formannel dolgozni. Csehszlovákiából emigrált, és új látásmódot hozott magával. Akárcsak a lengyel Roman Polanski, aki nagyon erőteljes rendező. De hát most már én is keleti vagyok, sokat tanultam és tanulok ebben a csodálatos városban. Érzékelem, hogy hogy egy kulturális örömünnep részese lettem.

- Egyre több szakmai fórum kongat vészharangot, mondván: válságba jutott a film. Az internet korában a legtöbben letöltik a műveket, nem járnak el moziba. A film, a mozi rákényszerül az újdonságra, mint most a 3D-re. A művészmozik ezzel nem élhetnek, sokuk le is húzta a rolót. Hogy látja ezt?

- Tényleg minden változik. Ez természetes. A harmincas években, amikor jött a hangosfilm, az is változás volt. Aztán jött a színes film és a televízió. Ez utóbbi volt az igazán nagy dobás, el is temették a filmet. De nem így lett, a kettő egymás mellett él és hat. Ugyanis a legtöbben azt valljuk, hogy televíziót szeretek nézni a televízióban és mozit nézni a moziban. Vagyis a műfajok állandósága egyben garancia is lehet. Hogy mit hoz a jövő? Hogy egy film már ott van a telefonon? Ezek lényegében csak technikai kérdések. Bármire rá lehet vinni egy-egy alkotást, az attól még nem változik. Sajnos kevésszer mondjuk, hogy a mozi egyvalamiben soha nem lesz utolérhető: a felületben. Az óriásvásznak behozhatják az óriásélményt, míg a miniatürizált technikák, eszközök periferiális jelentőségűek maradnak az élmény minőségét tekintve.

- A Mediawave mint egy minőségi, szubkulturális kis sziget létezik a filmes tengerben. Ha ez így van, összekapcsolható más szigetekkel?

- Rengeteget járok fesztiválokra. Los Angeles, Toronto, Cannes, London - jó mozikat láttam és látok. A magyar Mediawave azonban más, új minőség. Számomra lenyűgöző, ahogy összekapcsolja például a kortárs modern zenéket és filmeket. Ahogy egymást erősíti, mondjuk, filmen a kelet-európai lányok dublini története és zenében a katalán énekesnő mélyről jövő fohásza... Nézze, kénytelen vagyok abban hinni, hogy a minőség utat tör. Mert ha nem így lesz, akkor jaj az emberiségnek.

- Hogy érzi, érezte magát Szombathelyen, a Mediawaven?

- Szeretetreméltóak itt az emberek, szeretnivaló ez a fesztivál és város. A város, amely nekem mindenestül tetszik. Nagyon jó hét volt, azt mondhatom.

- Többször is ön fölött ültem, s láttam, hogy bizonyos filmekre gesztikulálva reagál. Voltak kedvencei mint zsűritagnak?

- Hát persze, de az ember csak a legvégén árulhatja el, mi is ragadta meg. A másik oldal című grúz film lett a győztes, meg is érdemelte. Abszurd világ abszurd helyzetét képezte le egy kisfiú sorsán. Érdekes volt A bőrön is áthatol produkció, és akadt egy olyan film is, ami egyetlen zsűritagnak sem tetszett. A címét viszont nem árulom el.

- Kultikus filmek vágója volt, például a Milos Forman rendezte Hair-é. Tudta, sejtette akkor, hogy mi lesz ebből? Hogy egy egész generáció gondolkodásmódját formálja majd át?

- Nem, nem tudtam. Az igazsághoz tartozik, hogy a filmben én a harmadik vágó voltam. De visszatérve a kérdésre: találkoztam nemrég Hende Csaba miniszter úrral, aki elmondta, hogy ez a film mélyen megrázta őt. Ekkor döbbentem rá, hogy a Hair a diktatúrákban jóval több volt önmagánál. Amikor az ember forgat, illetve vág, kissé vak lesz. Teljesen leköti a munkája, nem figyel a mellékes vonzatokra. A mellékesnek tűnő vonzatokra, így pontosabb. A Hair egy igazi hippi ideológiájú film volt erős háborúellenes mondandóval. Amivel teljesen egyetértettem. Nem terhelt meg az a munka, s ha jól emlékszem, a stáb is élvezte a dolgot. A zenét, a táncot, a humort, és végül a valóság keserűségét a felemelő fináléig. Azt viszont nem hittem volna, hogy Magyarországon ekkora hatást kelt majd ez a mű. Szerettem Formannel dolgozni. Csehszlovákiából emigrált, és új látásmódot hozott magával. Akárcsak a lengyel Roman Polanski, aki nagyon erőteljes rendező. De hát most már én is keleti vagyok, sokat tanultam és tanulok ebben a csodálatos városban. Érzékelem, hogy hogy egy kulturális örömünnep részese lettem.

- Egyre több szakmai fórum kongat vészharangot, mondván: válságba jutott a film. Az internet korában a legtöbben letöltik a műveket, nem járnak el moziba. A film, a mozi rákényszerül az újdonságra, mint most a 3D-re. A művészmozik ezzel nem élhetnek, sokuk le is húzta a rolót. Hogy látja ezt?

- Tényleg minden változik. Ez természetes. A harmincas években, amikor jött a hangosfilm, az is változás volt. Aztán jött a színes film és a televízió. Ez utóbbi volt az igazán nagy dobás, el is temették a filmet. De nem így lett, a kettő egymás mellett él és hat. Ugyanis a legtöbben azt valljuk, hogy televíziót szeretek nézni a televízióban és mozit nézni a moziban. Vagyis a műfajok állandósága egyben garancia is lehet. Hogy mit hoz a jövő? Hogy egy film már ott van a telefonon? Ezek lényegében csak technikai kérdések. Bármire rá lehet vinni egy-egy alkotást, az attól még nem változik. Sajnos kevésszer mondjuk, hogy a mozi egyvalamiben soha nem lesz utolérhető: a felületben. Az óriásvásznak behozhatják az óriásélményt, míg a miniatürizált technikák, eszközök periferiális jelentőségűek maradnak az élmény minőségét tekintve.

- A Mediawave mint egy minőségi, szubkulturális kis sziget létezik a filmes tengerben. Ha ez így van, összekapcsolható más szigetekkel?

- Rengeteget járok fesztiválokra. Los Angeles, Toronto, Cannes, London - jó mozikat láttam és látok. A magyar Mediawave azonban más, új minőség. Számomra lenyűgöző, ahogy összekapcsolja például a kortárs modern zenéket és filmeket. Ahogy egymást erősíti, mondjuk, filmen a kelet-európai lányok dublini története és zenében a katalán énekesnő mélyről jövő fohásza... Nézze, kénytelen vagyok abban hinni, hogy a minőség utat tör. Mert ha nem így lesz, akkor jaj az emberiségnek.

- Hogy érzi, érezte magát Szombathelyen, a Mediawaven?

- Szeretetreméltóak itt az emberek, szeretnivaló ez a fesztivál és város. A város, amely nekem mindenestül tetszik. Nagyon jó hét volt, azt mondhatom.

- Többször is ön fölött ültem, s láttam, hogy bizonyos filmekre gesztikulálva reagál. Voltak kedvencei mint zsűritagnak?

- Hát persze, de az ember csak a legvégén árulhatja el, mi is ragadta meg. A másik oldal című grúz film lett a győztes, meg is érdemelte. Abszurd világ abszurd helyzetét képezte le egy kisfiú sorsán. Érdekes volt A bőrön is áthatol produkció, és akadt egy olyan film is, ami egyetlen zsűritagnak sem tetszett. A címét viszont nem árulom el.

- Kultikus filmek vágója volt, például a Milos Forman rendezte Hair-é. Tudta, sejtette akkor, hogy mi lesz ebből? Hogy egy egész generáció gondolkodásmódját formálja majd át?

- Nem, nem tudtam. Az igazsághoz tartozik, hogy a filmben én a harmadik vágó voltam. De visszatérve a kérdésre: találkoztam nemrég Hende Csaba miniszter úrral, aki elmondta, hogy ez a film mélyen megrázta őt. Ekkor döbbentem rá, hogy a Hair a diktatúrákban jóval több volt önmagánál. Amikor az ember forgat, illetve vág, kissé vak lesz. Teljesen leköti a munkája, nem figyel a mellékes vonzatokra. A mellékesnek tűnő vonzatokra, így pontosabb. A Hair egy igazi hippi ideológiájú film volt erős háborúellenes mondandóval. Amivel teljesen egyetértettem. Nem terhelt meg az a munka, s ha jól emlékszem, a stáb is élvezte a dolgot. A zenét, a táncot, a humort, és végül a valóság keserűségét a felemelő fináléig. Azt viszont nem hittem volna, hogy Magyarországon ekkora hatást kelt majd ez a mű. Szerettem Formannel dolgozni. Csehszlovákiából emigrált, és új látásmódot hozott magával. Akárcsak a lengyel Roman Polanski, aki nagyon erőteljes rendező. De hát most már én is keleti vagyok, sokat tanultam és tanulok ebben a csodálatos városban. Érzékelem, hogy hogy egy kulturális örömünnep részese lettem.

- Egyre több szakmai fórum kongat vészharangot, mondván: válságba jutott a film. Az internet korában a legtöbben letöltik a műveket, nem járnak el moziba. A film, a mozi rákényszerül az újdonságra, mint most a 3D-re. A művészmozik ezzel nem élhetnek, sokuk le is húzta a rolót. Hogy látja ezt?

- Tényleg minden változik. Ez természetes. A harmincas években, amikor jött a hangosfilm, az is változás volt. Aztán jött a színes film és a televízió. Ez utóbbi volt az igazán nagy dobás, el is temették a filmet. De nem így lett, a kettő egymás mellett él és hat. Ugyanis a legtöbben azt valljuk, hogy televíziót szeretek nézni a televízióban és mozit nézni a moziban. Vagyis a műfajok állandósága egyben garancia is lehet. Hogy mit hoz a jövő? Hogy egy film már ott van a telefonon? Ezek lényegében csak technikai kérdések. Bármire rá lehet vinni egy-egy alkotást, az attól még nem változik. Sajnos kevésszer mondjuk, hogy a mozi egyvalamiben soha nem lesz utolérhető: a felületben. Az óriásvásznak behozhatják az óriásélményt, míg a miniatürizált technikák, eszközök periferiális jelentőségűek maradnak az élmény minőségét tekintve.

- A Mediawave mint egy minőségi, szubkulturális kis sziget létezik a filmes tengerben. Ha ez így van, összekapcsolható más szigetekkel?

- Rengeteget járok fesztiválokra. Los Angeles, Toronto, Cannes, London - jó mozikat láttam és látok. A magyar Mediawave azonban más, új minőség. Számomra lenyűgöző, ahogy összekapcsolja például a kortárs modern zenéket és filmeket. Ahogy egymást erősíti, mondjuk, filmen a kelet-európai lányok dublini története és zenében a katalán énekesnő mélyről jövő fohásza... Nézze, kénytelen vagyok abban hinni, hogy a minőség utat tör. Mert ha nem így lesz, akkor jaj az emberiségnek.

- Hogy érzi, érezte magát Szombathelyen, a Mediawaven?

- Szeretetreméltóak itt az emberek, szeretnivaló ez a fesztivál és város. A város, amely nekem mindenestül tetszik. Nagyon jó hét volt, azt mondhatom.

- Többször is ön fölött ültem, s láttam, hogy bizonyos filmekre gesztikulálva reagál. Voltak kedvencei mint zsűritagnak?

- Hát persze, de az ember csak a legvégén árulhatja el, mi is ragadta meg. A másik oldal című grúz film lett a győztes, meg is érdemelte. Abszurd világ abszurd helyzetét képezte le egy kisfiú sorsán. Érdekes volt A bőrön is áthatol produkció, és akadt egy olyan film is, ami egyetlen zsűritagnak sem tetszett. A címét viszont nem árulom el.

- Kultikus filmek vágója volt, például a Milos Forman rendezte Hair-é. Tudta, sejtette akkor, hogy mi lesz ebből? Hogy egy egész generáció gondolkodásmódját formálja majd át?

- Nem, nem tudtam. Az igazsághoz tartozik, hogy a filmben én a harmadik vágó voltam. De visszatérve a kérdésre: találkoztam nemrég Hende Csaba miniszter úrral, aki elmondta, hogy ez a film mélyen megrázta őt. Ekkor döbbentem rá, hogy a Hair a diktatúrákban jóval több volt önmagánál. Amikor az ember forgat, illetve vág, kissé vak lesz. Teljesen leköti a munkája, nem figyel a mellékes vonzatokra. A mellékesnek tűnő vonzatokra, így pontosabb. A Hair egy igazi hippi ideológiájú film volt erős háborúellenes mondandóval. Amivel teljesen egyetértettem. Nem terhelt meg az a munka, s ha jól emlékszem, a stáb is élvezte a dolgot. A zenét, a táncot, a humort, és végül a valóság keserűségét a felemelő fináléig. Azt viszont nem hittem volna, hogy Magyarországon ekkora hatást kelt majd ez a mű. Szerettem Formannel dolgozni. Csehszlovákiából emigrált, és új látásmódot hozott magával. Akárcsak a lengyel Roman Polanski, aki nagyon erőteljes rendező. De hát most már én is keleti vagyok, sokat tanultam és tanulok ebben a csodálatos városban. Érzékelem, hogy hogy egy kulturális örömünnep részese lettem.

- Egyre több szakmai fórum kongat vészharangot, mondván: válságba jutott a film. Az internet korában a legtöbben letöltik a műveket, nem járnak el moziba. A film, a mozi rákényszerül az újdonságra, mint most a 3D-re. A művészmozik ezzel nem élhetnek, sokuk le is húzta a rolót. Hogy látja ezt?

- Tényleg minden változik. Ez természetes. A harmincas években, amikor jött a hangosfilm, az is változás volt. Aztán jött a színes film és a televízió. Ez utóbbi volt az igazán nagy dobás, el is temették a filmet. De nem így lett, a kettő egymás mellett él és hat. Ugyanis a legtöbben azt valljuk, hogy televíziót szeretek nézni a televízióban és mozit nézni a moziban. Vagyis a műfajok állandósága egyben garancia is lehet. Hogy mit hoz a jövő? Hogy egy film már ott van a telefonon? Ezek lényegében csak technikai kérdések. Bármire rá lehet vinni egy-egy alkotást, az attól még nem változik. Sajnos kevésszer mondjuk, hogy a mozi egyvalamiben soha nem lesz utolérhető: a felületben. Az óriásvásznak behozhatják az óriásélményt, míg a miniatürizált technikák, eszközök periferiális jelentőségűek maradnak az élmény minőségét tekintve.

- A Mediawave mint egy minőségi, szubkulturális kis sziget létezik a filmes tengerben. Ha ez így van, összekapcsolható más szigetekkel?

- Rengeteget járok fesztiválokra. Los Angeles, Toronto, Cannes, London - jó mozikat láttam és látok. A magyar Mediawave azonban más, új minőség. Számomra lenyűgöző, ahogy összekapcsolja például a kortárs modern zenéket és filmeket. Ahogy egymást erősíti, mondjuk, filmen a kelet-európai lányok dublini története és zenében a katalán énekesnő mélyről jövő fohásza... Nézze, kénytelen vagyok abban hinni, hogy a minőség utat tör. Mert ha nem így lesz, akkor jaj az emberiségnek.

- Hogy érzi, érezte magát Szombathelyen, a Mediawaven?

- Szeretetreméltóak itt az emberek, szeretnivaló ez a fesztivál és város. A város, amely nekem mindenestül tetszik. Nagyon jó hét volt, azt mondhatom.

- Többször is ön fölött ültem, s láttam, hogy bizonyos filmekre gesztikulálva reagál. Voltak kedvencei mint zsűritagnak?

- Hát persze, de az ember csak a legvégén árulhatja el, mi is ragadta meg. A másik oldal című grúz film lett a győztes, meg is érdemelte. Abszurd világ abszurd helyzetét képezte le egy kisfiú sorsán. Érdekes volt A bőrön is áthatol produkció, és akadt egy olyan film is, ami egyetlen zsűritagnak sem tetszett. A címét viszont nem árulom el.

- Kultikus filmek vágója volt, például a Milos Forman rendezte Hair-é. Tudta, sejtette akkor, hogy mi lesz ebből? Hogy egy egész generáció gondolkodásmódját formálja majd át?

- Nem, nem tudtam. Az igazsághoz tartozik, hogy a filmben én a harmadik vágó voltam. De visszatérve a kérdésre: találkoztam nemrég Hende Csaba miniszter úrral, aki elmondta, hogy ez a film mélyen megrázta őt. Ekkor döbbentem rá, hogy a Hair a diktatúrákban jóval több volt önmagánál. Amikor az ember forgat, illetve vág, kissé vak lesz. Teljesen leköti a munkája, nem figyel a mellékes vonzatokra. A mellékesnek tűnő vonzatokra, így pontosabb. A Hair egy igazi hippi ideológiájú film volt erős háborúellenes mondandóval. Amivel teljesen egyetértettem. Nem terhelt meg az a munka, s ha jól emlékszem, a stáb is élvezte a dolgot. A zenét, a táncot, a humort, és végül a valóság keserűségét a felemelő fináléig. Azt viszont nem hittem volna, hogy Magyarországon ekkora hatást kelt majd ez a mű. Szerettem Formannel dolgozni. Csehszlovákiából emigrált, és új látásmódot hozott magával. Akárcsak a lengyel Roman Polanski, aki nagyon erőteljes rendező. De hát most már én is keleti vagyok, sokat tanultam és tanulok ebben a csodálatos városban. Érzékelem, hogy hogy egy kulturális örömünnep részese lettem.

- Egyre több szakmai fórum kongat vészharangot, mondván: válságba jutott a film. Az internet korában a legtöbben letöltik a műveket, nem járnak el moziba. A film, a mozi rákényszerül az újdonságra, mint most a 3D-re. A művészmozik ezzel nem élhetnek, sokuk le is húzta a rolót. Hogy látja ezt?

- Tényleg minden változik. Ez természetes. A harmincas években, amikor jött a hangosfilm, az is változás volt. Aztán jött a színes film és a televízió. Ez utóbbi volt az igazán nagy dobás, el is temették a filmet. De nem így lett, a kettő egymás mellett él és hat. Ugyanis a legtöbben azt valljuk, hogy televíziót szeretek nézni a televízióban és mozit nézni a moziban. Vagyis a műfajok állandósága egyben garancia is lehet. Hogy mit hoz a jövő? Hogy egy film már ott van a telefonon? Ezek lényegében csak technikai kérdések. Bármire rá lehet vinni egy-egy alkotást, az attól még nem változik. Sajnos kevésszer mondjuk, hogy a mozi egyvalamiben soha nem lesz utolérhető: a felületben. Az óriásvásznak behozhatják az óriásélményt, míg a miniatürizált technikák, eszközök periferiális jelentőségűek maradnak az élmény minőségét tekintve.

- A Mediawave mint egy minőségi, szubkulturális kis sziget létezik a filmes tengerben. Ha ez így van, összekapcsolható más szigetekkel?

- Rengeteget járok fesztiválokra. Los Angeles, Toronto, Cannes, London - jó mozikat láttam és látok. A magyar Mediawave azonban más, új minőség. Számomra lenyűgöző, ahogy összekapcsolja például a kortárs modern zenéket és filmeket. Ahogy egymást erősíti, mondjuk, filmen a kelet-európai lányok dublini története és zenében a katalán énekesnő mélyről jövő fohásza... Nézze, kénytelen vagyok abban hinni, hogy a minőség utat tör. Mert ha nem így lesz, akkor jaj az emberiségnek.

- Szeretetreméltóak itt az emberek, szeretnivaló ez a fesztivál és város. A város, amely nekem mindenestül tetszik. Nagyon jó hét volt, azt mondhatom.

- Többször is ön fölött ültem, s láttam, hogy bizonyos filmekre gesztikulálva reagál. Voltak kedvencei mint zsűritagnak?

- Hát persze, de az ember csak a legvégén árulhatja el, mi is ragadta meg. A másik oldal című grúz film lett a győztes, meg is érdemelte. Abszurd világ abszurd helyzetét képezte le egy kisfiú sorsán. Érdekes volt A bőrön is áthatol produkció, és akadt egy olyan film is, ami egyetlen zsűritagnak sem tetszett. A címét viszont nem árulom el.

- Kultikus filmek vágója volt, például a Milos Forman rendezte Hair-é. Tudta, sejtette akkor, hogy mi lesz ebből? Hogy egy egész generáció gondolkodásmódját formálja majd át?

- Nem, nem tudtam. Az igazsághoz tartozik, hogy a filmben én a harmadik vágó voltam. De visszatérve a kérdésre: találkoztam nemrég Hende Csaba miniszter úrral, aki elmondta, hogy ez a film mélyen megrázta őt. Ekkor döbbentem rá, hogy a Hair a diktatúrákban jóval több volt önmagánál. Amikor az ember forgat, illetve vág, kissé vak lesz. Teljesen leköti a munkája, nem figyel a mellékes vonzatokra. A mellékesnek tűnő vonzatokra, így pontosabb. A Hair egy igazi hippi ideológiájú film volt erős háborúellenes mondandóval. Amivel teljesen egyetértettem. Nem terhelt meg az a munka, s ha jól emlékszem, a stáb is élvezte a dolgot. A zenét, a táncot, a humort, és végül a valóság keserűségét a felemelő fináléig. Azt viszont nem hittem volna, hogy Magyarországon ekkora hatást kelt majd ez a mű. Szerettem Formannel dolgozni. Csehszlovákiából emigrált, és új látásmódot hozott magával. Akárcsak a lengyel Roman Polanski, aki nagyon erőteljes rendező. De hát most már én is keleti vagyok, sokat tanultam és tanulok ebben a csodálatos városban. Érzékelem, hogy hogy egy kulturális örömünnep részese lettem.

- Egyre több szakmai fórum kongat vészharangot, mondván: válságba jutott a film. Az internet korában a legtöbben letöltik a műveket, nem járnak el moziba. A film, a mozi rákényszerül az újdonságra, mint most a 3D-re. A művészmozik ezzel nem élhetnek, sokuk le is húzta a rolót. Hogy látja ezt?

- Tényleg minden változik. Ez természetes. A harmincas években, amikor jött a hangosfilm, az is változás volt. Aztán jött a színes film és a televízió. Ez utóbbi volt az igazán nagy dobás, el is temették a filmet. De nem így lett, a kettő egymás mellett él és hat. Ugyanis a legtöbben azt valljuk, hogy televíziót szeretek nézni a televízióban és mozit nézni a moziban. Vagyis a műfajok állandósága egyben garancia is lehet. Hogy mit hoz a jövő? Hogy egy film már ott van a telefonon? Ezek lényegében csak technikai kérdések. Bármire rá lehet vinni egy-egy alkotást, az attól még nem változik. Sajnos kevésszer mondjuk, hogy a mozi egyvalamiben soha nem lesz utolérhető: a felületben. Az óriásvásznak behozhatják az óriásélményt, míg a miniatürizált technikák, eszközök periferiális jelentőségűek maradnak az élmény minőségét tekintve.

- A Mediawave mint egy minőségi, szubkulturális kis sziget létezik a filmes tengerben. Ha ez így van, összekapcsolható más szigetekkel?

- Rengeteget járok fesztiválokra. Los Angeles, Toronto, Cannes, London - jó mozikat láttam és látok. A magyar Mediawave azonban más, új minőség. Számomra lenyűgöző, ahogy összekapcsolja például a kortárs modern zenéket és filmeket. Ahogy egymást erősíti, mondjuk, filmen a kelet-európai lányok dublini története és zenében a katalán énekesnő mélyről jövő fohásza... Nézze, kénytelen vagyok abban hinni, hogy a minőség utat tör. Mert ha nem így lesz, akkor jaj az emberiségnek.

- Szeretetreméltóak itt az emberek, szeretnivaló ez a fesztivál és város. A város, amely nekem mindenestül tetszik. Nagyon jó hét volt, azt mondhatom.

- Többször is ön fölött ültem, s láttam, hogy bizonyos filmekre gesztikulálva reagál. Voltak kedvencei mint zsűritagnak?

- Hát persze, de az ember csak a legvégén árulhatja el, mi is ragadta meg. A másik oldal című grúz film lett a győztes, meg is érdemelte. Abszurd világ abszurd helyzetét képezte le egy kisfiú sorsán. Érdekes volt A bőrön is áthatol produkció, és akadt egy olyan film is, ami egyetlen zsűritagnak sem tetszett. A címét viszont nem árulom el.

- Kultikus filmek vágója volt, például a Milos Forman rendezte Hair-é. Tudta, sejtette akkor, hogy mi lesz ebből? Hogy egy egész generáció gondolkodásmódját formálja majd át?

- Nem, nem tudtam. Az igazsághoz tartozik, hogy a filmben én a harmadik vágó voltam. De visszatérve a kérdésre: találkoztam nemrég Hende Csaba miniszter úrral, aki elmondta, hogy ez a film mélyen megrázta őt. Ekkor döbbentem rá, hogy a Hair a diktatúrákban jóval több volt önmagánál. Amikor az ember forgat, illetve vág, kissé vak lesz. Teljesen leköti a munkája, nem figyel a mellékes vonzatokra. A mellékesnek tűnő vonzatokra, így pontosabb. A Hair egy igazi hippi ideológiájú film volt erős háborúellenes mondandóval. Amivel teljesen egyetértettem. Nem terhelt meg az a munka, s ha jól emlékszem, a stáb is élvezte a dolgot. A zenét, a táncot, a humort, és végül a valóság keserűségét a felemelő fináléig. Azt viszont nem hittem volna, hogy Magyarországon ekkora hatást kelt majd ez a mű. Szerettem Formannel dolgozni. Csehszlovákiából emigrált, és új látásmódot hozott magával. Akárcsak a lengyel Roman Polanski, aki nagyon erőteljes rendező. De hát most már én is keleti vagyok, sokat tanultam és tanulok ebben a csodálatos városban. Érzékelem, hogy hogy egy kulturális örömünnep részese lettem.

- Egyre több szakmai fórum kongat vészharangot, mondván: válságba jutott a film. Az internet korában a legtöbben letöltik a műveket, nem járnak el moziba. A film, a mozi rákényszerül az újdonságra, mint most a 3D-re. A művészmozik ezzel nem élhetnek, sokuk le is húzta a rolót. Hogy látja ezt?

- Tényleg minden változik. Ez természetes. A harmincas években, amikor jött a hangosfilm, az is változás volt. Aztán jött a színes film és a televízió. Ez utóbbi volt az igazán nagy dobás, el is temették a filmet. De nem így lett, a kettő egymás mellett él és hat. Ugyanis a legtöbben azt valljuk, hogy televíziót szeretek nézni a televízióban és mozit nézni a moziban. Vagyis a műfajok állandósága egyben garancia is lehet. Hogy mit hoz a jövő? Hogy egy film már ott van a telefonon? Ezek lényegében csak technikai kérdések. Bármire rá lehet vinni egy-egy alkotást, az attól még nem változik. Sajnos kevésszer mondjuk, hogy a mozi egyvalamiben soha nem lesz utolérhető: a felületben. Az óriásvásznak behozhatják az óriásélményt, míg a miniatürizált technikák, eszközök periferiális jelentőségűek maradnak az élmény minőségét tekintve.

- A Mediawave mint egy minőségi, szubkulturális kis sziget létezik a filmes tengerben. Ha ez így van, összekapcsolható más szigetekkel?

- Rengeteget járok fesztiválokra. Los Angeles, Toronto, Cannes, London - jó mozikat láttam és látok. A magyar Mediawave azonban más, új minőség. Számomra lenyűgöző, ahogy összekapcsolja például a kortárs modern zenéket és filmeket. Ahogy egymást erősíti, mondjuk, filmen a kelet-európai lányok dublini története és zenében a katalán énekesnő mélyről jövő fohásza... Nézze, kénytelen vagyok abban hinni, hogy a minőség utat tör. Mert ha nem így lesz, akkor jaj az emberiségnek.

- Szeretetreméltóak itt az emberek, szeretnivaló ez a fesztivál és város. A város, amely nekem mindenestül tetszik. Nagyon jó hét volt, azt mondhatom.

- Többször is ön fölött ültem, s láttam, hogy bizonyos filmekre gesztikulálva reagál. Voltak kedvencei mint zsűritagnak?

- Hát persze, de az ember csak a legvégén árulhatja el, mi is ragadta meg. A másik oldal című grúz film lett a győztes, meg is érdemelte. Abszurd világ abszurd helyzetét képezte le egy kisfiú sorsán. Érdekes volt A bőrön is áthatol produkció, és akadt egy olyan film is, ami egyetlen zsűritagnak sem tetszett. A címét viszont nem árulom el.

- Kultikus filmek vágója volt, például a Milos Forman rendezte Hair-é. Tudta, sejtette akkor, hogy mi lesz ebből? Hogy egy egész generáció gondolkodásmódját formálja majd át?

- Nem, nem tudtam. Az igazsághoz tartozik, hogy a filmben én a harmadik vágó voltam. De visszatérve a kérdésre: találkoztam nemrég Hende Csaba miniszter úrral, aki elmondta, hogy ez a film mélyen megrázta őt. Ekkor döbbentem rá, hogy a Hair a diktatúrákban jóval több volt önmagánál. Amikor az ember forgat, illetve vág, kissé vak lesz. Teljesen leköti a munkája, nem figyel a mellékes vonzatokra. A mellékesnek tűnő vonzatokra, így pontosabb. A Hair egy igazi hippi ideológiájú film volt erős háborúellenes mondandóval. Amivel teljesen egyetértettem. Nem terhelt meg az a munka, s ha jól emlékszem, a stáb is élvezte a dolgot. A zenét, a táncot, a humort, és végül a valóság keserűségét a felemelő fináléig. Azt viszont nem hittem volna, hogy Magyarországon ekkora hatást kelt majd ez a mű. Szerettem Formannel dolgozni. Csehszlovákiából emigrált, és új látásmódot hozott magával. Akárcsak a lengyel Roman Polanski, aki nagyon erőteljes rendező. De hát most már én is keleti vagyok, sokat tanultam és tanulok ebben a csodálatos városban. Érzékelem, hogy hogy egy kulturális örömünnep részese lettem.

- Egyre több szakmai fórum kongat vészharangot, mondván: válságba jutott a film. Az internet korában a legtöbben letöltik a műveket, nem járnak el moziba. A film, a mozi rákényszerül az újdonságra, mint most a 3D-re. A művészmozik ezzel nem élhetnek, sokuk le is húzta a rolót. Hogy látja ezt?

- Tényleg minden változik. Ez természetes. A harmincas években, amikor jött a hangosfilm, az is változás volt. Aztán jött a színes film és a televízió. Ez utóbbi volt az igazán nagy dobás, el is temették a filmet. De nem így lett, a kettő egymás mellett él és hat. Ugyanis a legtöbben azt valljuk, hogy televíziót szeretek nézni a televízióban és mozit nézni a moziban. Vagyis a műfajok állandósága egyben garancia is lehet. Hogy mit hoz a jövő? Hogy egy film már ott van a telefonon? Ezek lényegében csak technikai kérdések. Bármire rá lehet vinni egy-egy alkotást, az attól még nem változik. Sajnos kevésszer mondjuk, hogy a mozi egyvalamiben soha nem lesz utolérhető: a felületben. Az óriásvásznak behozhatják az óriásélményt, míg a miniatürizált technikák, eszközök periferiális jelentőségűek maradnak az élmény minőségét tekintve.

- A Mediawave mint egy minőségi, szubkulturális kis sziget létezik a filmes tengerben. Ha ez így van, összekapcsolható más szigetekkel?

- Rengeteget járok fesztiválokra. Los Angeles, Toronto, Cannes, London - jó mozikat láttam és látok. A magyar Mediawave azonban más, új minőség. Számomra lenyűgöző, ahogy összekapcsolja például a kortárs modern zenéket és filmeket. Ahogy egymást erősíti, mondjuk, filmen a kelet-európai lányok dublini története és zenében a katalán énekesnő mélyről jövő fohásza... Nézze, kénytelen vagyok abban hinni, hogy a minőség utat tör. Mert ha nem így lesz, akkor jaj az emberiségnek.

- Szeretetreméltóak itt az emberek, szeretnivaló ez a fesztivál és város. A város, amely nekem mindenestül tetszik. Nagyon jó hét volt, azt mondhatom.

- Többször is ön fölött ültem, s láttam, hogy bizonyos filmekre gesztikulálva reagál. Voltak kedvencei mint zsűritagnak?

- Hát persze, de az ember csak a legvégén árulhatja el, mi is ragadta meg. A másik oldal című grúz film lett a győztes, meg is érdemelte. Abszurd világ abszurd helyzetét képezte le egy kisfiú sorsán. Érdekes volt A bőrön is áthatol produkció, és akadt egy olyan film is, ami egyetlen zsűritagnak sem tetszett. A címét viszont nem árulom el.

- Kultikus filmek vágója volt, például a Milos Forman rendezte Hair-é. Tudta, sejtette akkor, hogy mi lesz ebből? Hogy egy egész generáció gondolkodásmódját formálja majd át?

- Nem, nem tudtam. Az igazsághoz tartozik, hogy a filmben én a harmadik vágó voltam. De visszatérve a kérdésre: találkoztam nemrég Hende Csaba miniszter úrral, aki elmondta, hogy ez a film mélyen megrázta őt. Ekkor döbbentem rá, hogy a Hair a diktatúrákban jóval több volt önmagánál. Amikor az ember forgat, illetve vág, kissé vak lesz. Teljesen leköti a munkája, nem figyel a mellékes vonzatokra. A mellékesnek tűnő vonzatokra, így pontosabb. A Hair egy igazi hippi ideológiájú film volt erős háborúellenes mondandóval. Amivel teljesen egyetértettem. Nem terhelt meg az a munka, s ha jól emlékszem, a stáb is élvezte a dolgot. A zenét, a táncot, a humort, és végül a valóság keserűségét a felemelő fináléig. Azt viszont nem hittem volna, hogy Magyarországon ekkora hatást kelt majd ez a mű. Szerettem Formannel dolgozni. Csehszlovákiából emigrált, és új látásmódot hozott magával. Akárcsak a lengyel Roman Polanski, aki nagyon erőteljes rendező. De hát most már én is keleti vagyok, sokat tanultam és tanulok ebben a csodálatos városban. Érzékelem, hogy hogy egy kulturális örömünnep részese lettem.

- Egyre több szakmai fórum kongat vészharangot, mondván: válságba jutott a film. Az internet korában a legtöbben letöltik a műveket, nem járnak el moziba. A film, a mozi rákényszerül az újdonságra, mint most a 3D-re. A művészmozik ezzel nem élhetnek, sokuk le is húzta a rolót. Hogy látja ezt?

- Tényleg minden változik. Ez természetes. A harmincas években, amikor jött a hangosfilm, az is változás volt. Aztán jött a színes film és a televízió. Ez utóbbi volt az igazán nagy dobás, el is temették a filmet. De nem így lett, a kettő egymás mellett él és hat. Ugyanis a legtöbben azt valljuk, hogy televíziót szeretek nézni a televízióban és mozit nézni a moziban. Vagyis a műfajok állandósága egyben garancia is lehet. Hogy mit hoz a jövő? Hogy egy film már ott van a telefonon? Ezek lényegében csak technikai kérdések. Bármire rá lehet vinni egy-egy alkotást, az attól még nem változik. Sajnos kevésszer mondjuk, hogy a mozi egyvalamiben soha nem lesz utolérhető: a felületben. Az óriásvásznak behozhatják az óriásélményt, míg a miniatürizált technikák, eszközök periferiális jelentőségűek maradnak az élmény minőségét tekintve.

- A Mediawave mint egy minőségi, szubkulturális kis sziget létezik a filmes tengerben. Ha ez így van, összekapcsolható más szigetekkel?

- Rengeteget járok fesztiválokra. Los Angeles, Toronto, Cannes, London - jó mozikat láttam és látok. A magyar Mediawave azonban más, új minőség. Számomra lenyűgöző, ahogy összekapcsolja például a kortárs modern zenéket és filmeket. Ahogy egymást erősíti, mondjuk, filmen a kelet-európai lányok dublini története és zenében a katalán énekesnő mélyről jövő fohásza... Nézze, kénytelen vagyok abban hinni, hogy a minőség utat tör. Mert ha nem így lesz, akkor jaj az emberiségnek.

- Többször is ön fölött ültem, s láttam, hogy bizonyos filmekre gesztikulálva reagál. Voltak kedvencei mint zsűritagnak?

- Hát persze, de az ember csak a legvégén árulhatja el, mi is ragadta meg. A másik oldal című grúz film lett a győztes, meg is érdemelte. Abszurd világ abszurd helyzetét képezte le egy kisfiú sorsán. Érdekes volt A bőrön is áthatol produkció, és akadt egy olyan film is, ami egyetlen zsűritagnak sem tetszett. A címét viszont nem árulom el.

- Kultikus filmek vágója volt, például a Milos Forman rendezte Hair-é. Tudta, sejtette akkor, hogy mi lesz ebből? Hogy egy egész generáció gondolkodásmódját formálja majd át?

- Nem, nem tudtam. Az igazsághoz tartozik, hogy a filmben én a harmadik vágó voltam. De visszatérve a kérdésre: találkoztam nemrég Hende Csaba miniszter úrral, aki elmondta, hogy ez a film mélyen megrázta őt. Ekkor döbbentem rá, hogy a Hair a diktatúrákban jóval több volt önmagánál. Amikor az ember forgat, illetve vág, kissé vak lesz. Teljesen leköti a munkája, nem figyel a mellékes vonzatokra. A mellékesnek tűnő vonzatokra, így pontosabb. A Hair egy igazi hippi ideológiájú film volt erős háborúellenes mondandóval. Amivel teljesen egyetértettem. Nem terhelt meg az a munka, s ha jól emlékszem, a stáb is élvezte a dolgot. A zenét, a táncot, a humort, és végül a valóság keserűségét a felemelő fináléig. Azt viszont nem hittem volna, hogy Magyarországon ekkora hatást kelt majd ez a mű. Szerettem Formannel dolgozni. Csehszlovákiából emigrált, és új látásmódot hozott magával. Akárcsak a lengyel Roman Polanski, aki nagyon erőteljes rendező. De hát most már én is keleti vagyok, sokat tanultam és tanulok ebben a csodálatos városban. Érzékelem, hogy hogy egy kulturális örömünnep részese lettem.

- Egyre több szakmai fórum kongat vészharangot, mondván: válságba jutott a film. Az internet korában a legtöbben letöltik a műveket, nem járnak el moziba. A film, a mozi rákényszerül az újdonságra, mint most a 3D-re. A művészmozik ezzel nem élhetnek, sokuk le is húzta a rolót. Hogy látja ezt?

- Tényleg minden változik. Ez természetes. A harmincas években, amikor jött a hangosfilm, az is változás volt. Aztán jött a színes film és a televízió. Ez utóbbi volt az igazán nagy dobás, el is temették a filmet. De nem így lett, a kettő egymás mellett él és hat. Ugyanis a legtöbben azt valljuk, hogy televíziót szeretek nézni a televízióban és mozit nézni a moziban. Vagyis a műfajok állandósága egyben garancia is lehet. Hogy mit hoz a jövő? Hogy egy film már ott van a telefonon? Ezek lényegében csak technikai kérdések. Bármire rá lehet vinni egy-egy alkotást, az attól még nem változik. Sajnos kevésszer mondjuk, hogy a mozi egyvalamiben soha nem lesz utolérhető: a felületben. Az óriásvásznak behozhatják az óriásélményt, míg a miniatürizált technikák, eszközök periferiális jelentőségűek maradnak az élmény minőségét tekintve.

- A Mediawave mint egy minőségi, szubkulturális kis sziget létezik a filmes tengerben. Ha ez így van, összekapcsolható más szigetekkel?

- Rengeteget járok fesztiválokra. Los Angeles, Toronto, Cannes, London - jó mozikat láttam és látok. A magyar Mediawave azonban más, új minőség. Számomra lenyűgöző, ahogy összekapcsolja például a kortárs modern zenéket és filmeket. Ahogy egymást erősíti, mondjuk, filmen a kelet-európai lányok dublini története és zenében a katalán énekesnő mélyről jövő fohásza... Nézze, kénytelen vagyok abban hinni, hogy a minőség utat tör. Mert ha nem így lesz, akkor jaj az emberiségnek.

- Többször is ön fölött ültem, s láttam, hogy bizonyos filmekre gesztikulálva reagál. Voltak kedvencei mint zsűritagnak?

- Hát persze, de az ember csak a legvégén árulhatja el, mi is ragadta meg. A másik oldal című grúz film lett a győztes, meg is érdemelte. Abszurd világ abszurd helyzetét képezte le egy kisfiú sorsán. Érdekes volt A bőrön is áthatol produkció, és akadt egy olyan film is, ami egyetlen zsűritagnak sem tetszett. A címét viszont nem árulom el.

- Kultikus filmek vágója volt, például a Milos Forman rendezte Hair-é. Tudta, sejtette akkor, hogy mi lesz ebből? Hogy egy egész generáció gondolkodásmódját formálja majd át?

- Nem, nem tudtam. Az igazsághoz tartozik, hogy a filmben én a harmadik vágó voltam. De visszatérve a kérdésre: találkoztam nemrég Hende Csaba miniszter úrral, aki elmondta, hogy ez a film mélyen megrázta őt. Ekkor döbbentem rá, hogy a Hair a diktatúrákban jóval több volt önmagánál. Amikor az ember forgat, illetve vág, kissé vak lesz. Teljesen leköti a munkája, nem figyel a mellékes vonzatokra. A mellékesnek tűnő vonzatokra, így pontosabb. A Hair egy igazi hippi ideológiájú film volt erős háborúellenes mondandóval. Amivel teljesen egyetértettem. Nem terhelt meg az a munka, s ha jól emlékszem, a stáb is élvezte a dolgot. A zenét, a táncot, a humort, és végül a valóság keserűségét a felemelő fináléig. Azt viszont nem hittem volna, hogy Magyarországon ekkora hatást kelt majd ez a mű. Szerettem Formannel dolgozni. Csehszlovákiából emigrált, és új látásmódot hozott magával. Akárcsak a lengyel Roman Polanski, aki nagyon erőteljes rendező. De hát most már én is keleti vagyok, sokat tanultam és tanulok ebben a csodálatos városban. Érzékelem, hogy hogy egy kulturális örömünnep részese lettem.

- Egyre több szakmai fórum kongat vészharangot, mondván: válságba jutott a film. Az internet korában a legtöbben letöltik a műveket, nem járnak el moziba. A film, a mozi rákényszerül az újdonságra, mint most a 3D-re. A művészmozik ezzel nem élhetnek, sokuk le is húzta a rolót. Hogy látja ezt?

- Tényleg minden változik. Ez természetes. A harmincas években, amikor jött a hangosfilm, az is változás volt. Aztán jött a színes film és a televízió. Ez utóbbi volt az igazán nagy dobás, el is temették a filmet. De nem így lett, a kettő egymás mellett él és hat. Ugyanis a legtöbben azt valljuk, hogy televíziót szeretek nézni a televízióban és mozit nézni a moziban. Vagyis a műfajok állandósága egyben garancia is lehet. Hogy mit hoz a jövő? Hogy egy film már ott van a telefonon? Ezek lényegében csak technikai kérdések. Bármire rá lehet vinni egy-egy alkotást, az attól még nem változik. Sajnos kevésszer mondjuk, hogy a mozi egyvalamiben soha nem lesz utolérhető: a felületben. Az óriásvásznak behozhatják az óriásélményt, míg a miniatürizált technikák, eszközök periferiális jelentőségűek maradnak az élmény minőségét tekintve.

- A Mediawave mint egy minőségi, szubkulturális kis sziget létezik a filmes tengerben. Ha ez így van, összekapcsolható más szigetekkel?

- Rengeteget járok fesztiválokra. Los Angeles, Toronto, Cannes, London - jó mozikat láttam és látok. A magyar Mediawave azonban más, új minőség. Számomra lenyűgöző, ahogy összekapcsolja például a kortárs modern zenéket és filmeket. Ahogy egymást erősíti, mondjuk, filmen a kelet-európai lányok dublini története és zenében a katalán énekesnő mélyről jövő fohásza... Nézze, kénytelen vagyok abban hinni, hogy a minőség utat tör. Mert ha nem így lesz, akkor jaj az emberiségnek.

- Többször is ön fölött ültem, s láttam, hogy bizonyos filmekre gesztikulálva reagál. Voltak kedvencei mint zsűritagnak?

- Hát persze, de az ember csak a legvégén árulhatja el, mi is ragadta meg. A másik oldal című grúz film lett a győztes, meg is érdemelte. Abszurd világ abszurd helyzetét képezte le egy kisfiú sorsán. Érdekes volt A bőrön is áthatol produkció, és akadt egy olyan film is, ami egyetlen zsűritagnak sem tetszett. A címét viszont nem árulom el.

- Kultikus filmek vágója volt, például a Milos Forman rendezte Hair-é. Tudta, sejtette akkor, hogy mi lesz ebből? Hogy egy egész generáció gondolkodásmódját formálja majd át?

- Nem, nem tudtam. Az igazsághoz tartozik, hogy a filmben én a harmadik vágó voltam. De visszatérve a kérdésre: találkoztam nemrég Hende Csaba miniszter úrral, aki elmondta, hogy ez a film mélyen megrázta őt. Ekkor döbbentem rá, hogy a Hair a diktatúrákban jóval több volt önmagánál. Amikor az ember forgat, illetve vág, kissé vak lesz. Teljesen leköti a munkája, nem figyel a mellékes vonzatokra. A mellékesnek tűnő vonzatokra, így pontosabb. A Hair egy igazi hippi ideológiájú film volt erős háborúellenes mondandóval. Amivel teljesen egyetértettem. Nem terhelt meg az a munka, s ha jól emlékszem, a stáb is élvezte a dolgot. A zenét, a táncot, a humort, és végül a valóság keserűségét a felemelő fináléig. Azt viszont nem hittem volna, hogy Magyarországon ekkora hatást kelt majd ez a mű. Szerettem Formannel dolgozni. Csehszlovákiából emigrált, és új látásmódot hozott magával. Akárcsak a lengyel Roman Polanski, aki nagyon erőteljes rendező. De hát most már én is keleti vagyok, sokat tanultam és tanulok ebben a csodálatos városban. Érzékelem, hogy hogy egy kulturális örömünnep részese lettem.

- Egyre több szakmai fórum kongat vészharangot, mondván: válságba jutott a film. Az internet korában a legtöbben letöltik a műveket, nem járnak el moziba. A film, a mozi rákényszerül az újdonságra, mint most a 3D-re. A művészmozik ezzel nem élhetnek, sokuk le is húzta a rolót. Hogy látja ezt?

- Tényleg minden változik. Ez természetes. A harmincas években, amikor jött a hangosfilm, az is változás volt. Aztán jött a színes film és a televízió. Ez utóbbi volt az igazán nagy dobás, el is temették a filmet. De nem így lett, a kettő egymás mellett él és hat. Ugyanis a legtöbben azt valljuk, hogy televíziót szeretek nézni a televízióban és mozit nézni a moziban. Vagyis a műfajok állandósága egyben garancia is lehet. Hogy mit hoz a jövő? Hogy egy film már ott van a telefonon? Ezek lényegében csak technikai kérdések. Bármire rá lehet vinni egy-egy alkotást, az attól még nem változik. Sajnos kevésszer mondjuk, hogy a mozi egyvalamiben soha nem lesz utolérhető: a felületben. Az óriásvásznak behozhatják az óriásélményt, míg a miniatürizált technikák, eszközök periferiális jelentőségűek maradnak az élmény minőségét tekintve.

- A Mediawave mint egy minőségi, szubkulturális kis sziget létezik a filmes tengerben. Ha ez így van, összekapcsolható más szigetekkel?

- Rengeteget járok fesztiválokra. Los Angeles, Toronto, Cannes, London - jó mozikat láttam és látok. A magyar Mediawave azonban más, új minőség. Számomra lenyűgöző, ahogy összekapcsolja például a kortárs modern zenéket és filmeket. Ahogy egymást erősíti, mondjuk, filmen a kelet-európai lányok dublini története és zenében a katalán énekesnő mélyről jövő fohásza... Nézze, kénytelen vagyok abban hinni, hogy a minőség utat tör. Mert ha nem így lesz, akkor jaj az emberiségnek.

- Többször is ön fölött ültem, s láttam, hogy bizonyos filmekre gesztikulálva reagál. Voltak kedvencei mint zsűritagnak?

- Hát persze, de az ember csak a legvégén árulhatja el, mi is ragadta meg. A másik oldal című grúz film lett a győztes, meg is érdemelte. Abszurd világ abszurd helyzetét képezte le egy kisfiú sorsán. Érdekes volt A bőrön is áthatol produkció, és akadt egy olyan film is, ami egyetlen zsűritagnak sem tetszett. A címét viszont nem árulom el.

- Kultikus filmek vágója volt, például a Milos Forman rendezte Hair-é. Tudta, sejtette akkor, hogy mi lesz ebből? Hogy egy egész generáció gondolkodásmódját formálja majd át?

- Nem, nem tudtam. Az igazsághoz tartozik, hogy a filmben én a harmadik vágó voltam. De visszatérve a kérdésre: találkoztam nemrég Hende Csaba miniszter úrral, aki elmondta, hogy ez a film mélyen megrázta őt. Ekkor döbbentem rá, hogy a Hair a diktatúrákban jóval több volt önmagánál. Amikor az ember forgat, illetve vág, kissé vak lesz. Teljesen leköti a munkája, nem figyel a mellékes vonzatokra. A mellékesnek tűnő vonzatokra, így pontosabb. A Hair egy igazi hippi ideológiájú film volt erős háborúellenes mondandóval. Amivel teljesen egyetértettem. Nem terhelt meg az a munka, s ha jól emlékszem, a stáb is élvezte a dolgot. A zenét, a táncot, a humort, és végül a valóság keserűségét a felemelő fináléig. Azt viszont nem hittem volna, hogy Magyarországon ekkora hatást kelt majd ez a mű. Szerettem Formannel dolgozni. Csehszlovákiából emigrált, és új látásmódot hozott magával. Akárcsak a lengyel Roman Polanski, aki nagyon erőteljes rendező. De hát most már én is keleti vagyok, sokat tanultam és tanulok ebben a csodálatos városban. Érzékelem, hogy hogy egy kulturális örömünnep részese lettem.

- Egyre több szakmai fórum kongat vészharangot, mondván: válságba jutott a film. Az internet korában a legtöbben letöltik a műveket, nem járnak el moziba. A film, a mozi rákényszerül az újdonságra, mint most a 3D-re. A művészmozik ezzel nem élhetnek, sokuk le is húzta a rolót. Hogy látja ezt?

- Tényleg minden változik. Ez természetes. A harmincas években, amikor jött a hangosfilm, az is változás volt. Aztán jött a színes film és a televízió. Ez utóbbi volt az igazán nagy dobás, el is temették a filmet. De nem így lett, a kettő egymás mellett él és hat. Ugyanis a legtöbben azt valljuk, hogy televíziót szeretek nézni a televízióban és mozit nézni a moziban. Vagyis a műfajok állandósága egyben garancia is lehet. Hogy mit hoz a jövő? Hogy egy film már ott van a telefonon? Ezek lényegében csak technikai kérdések. Bármire rá lehet vinni egy-egy alkotást, az attól még nem változik. Sajnos kevésszer mondjuk, hogy a mozi egyvalamiben soha nem lesz utolérhető: a felületben. Az óriásvásznak behozhatják az óriásélményt, míg a miniatürizált technikák, eszközök periferiális jelentőségűek maradnak az élmény minőségét tekintve.

- A Mediawave mint egy minőségi, szubkulturális kis sziget létezik a filmes tengerben. Ha ez így van, összekapcsolható más szigetekkel?

- Rengeteget járok fesztiválokra. Los Angeles, Toronto, Cannes, London - jó mozikat láttam és látok. A magyar Mediawave azonban más, új minőség. Számomra lenyűgöző, ahogy összekapcsolja például a kortárs modern zenéket és filmeket. Ahogy egymást erősíti, mondjuk, filmen a kelet-európai lányok dublini története és zenében a katalán énekesnő mélyről jövő fohásza... Nézze, kénytelen vagyok abban hinni, hogy a minőség utat tör. Mert ha nem így lesz, akkor jaj az emberiségnek.

- Hát persze, de az ember csak a legvégén árulhatja el, mi is ragadta meg. A másik oldal című grúz film lett a győztes, meg is érdemelte. Abszurd világ abszurd helyzetét képezte le egy kisfiú sorsán. Érdekes volt A bőrön is áthatol produkció, és akadt egy olyan film is, ami egyetlen zsűritagnak sem tetszett. A címét viszont nem árulom el.

- Kultikus filmek vágója volt, például a Milos Forman rendezte Hair-é. Tudta, sejtette akkor, hogy mi lesz ebből? Hogy egy egész generáció gondolkodásmódját formálja majd át?

- Nem, nem tudtam. Az igazsághoz tartozik, hogy a filmben én a harmadik vágó voltam. De visszatérve a kérdésre: találkoztam nemrég Hende Csaba miniszter úrral, aki elmondta, hogy ez a film mélyen megrázta őt. Ekkor döbbentem rá, hogy a Hair a diktatúrákban jóval több volt önmagánál. Amikor az ember forgat, illetve vág, kissé vak lesz. Teljesen leköti a munkája, nem figyel a mellékes vonzatokra. A mellékesnek tűnő vonzatokra, így pontosabb. A Hair egy igazi hippi ideológiájú film volt erős háborúellenes mondandóval. Amivel teljesen egyetértettem. Nem terhelt meg az a munka, s ha jól emlékszem, a stáb is élvezte a dolgot. A zenét, a táncot, a humort, és végül a valóság keserűségét a felemelő fináléig. Azt viszont nem hittem volna, hogy Magyarországon ekkora hatást kelt majd ez a mű. Szerettem Formannel dolgozni. Csehszlovákiából emigrált, és új látásmódot hozott magával. Akárcsak a lengyel Roman Polanski, aki nagyon erőteljes rendező. De hát most már én is keleti vagyok, sokat tanultam és tanulok ebben a csodálatos városban. Érzékelem, hogy hogy egy kulturális örömünnep részese lettem.

- Egyre több szakmai fórum kongat vészharangot, mondván: válságba jutott a film. Az internet korában a legtöbben letöltik a műveket, nem járnak el moziba. A film, a mozi rákényszerül az újdonságra, mint most a 3D-re. A művészmozik ezzel nem élhetnek, sokuk le is húzta a rolót. Hogy látja ezt?

- Tényleg minden változik. Ez természetes. A harmincas években, amikor jött a hangosfilm, az is változás volt. Aztán jött a színes film és a televízió. Ez utóbbi volt az igazán nagy dobás, el is temették a filmet. De nem így lett, a kettő egymás mellett él és hat. Ugyanis a legtöbben azt valljuk, hogy televíziót szeretek nézni a televízióban és mozit nézni a moziban. Vagyis a műfajok állandósága egyben garancia is lehet. Hogy mit hoz a jövő? Hogy egy film már ott van a telefonon? Ezek lényegében csak technikai kérdések. Bármire rá lehet vinni egy-egy alkotást, az attól még nem változik. Sajnos kevésszer mondjuk, hogy a mozi egyvalamiben soha nem lesz utolérhető: a felületben. Az óriásvásznak behozhatják az óriásélményt, míg a miniatürizált technikák, eszközök periferiális jelentőségűek maradnak az élmény minőségét tekintve.

- A Mediawave mint egy minőségi, szubkulturális kis sziget létezik a filmes tengerben. Ha ez így van, összekapcsolható más szigetekkel?

- Rengeteget járok fesztiválokra. Los Angeles, Toronto, Cannes, London - jó mozikat láttam és látok. A magyar Mediawave azonban más, új minőség. Számomra lenyűgöző, ahogy összekapcsolja például a kortárs modern zenéket és filmeket. Ahogy egymást erősíti, mondjuk, filmen a kelet-európai lányok dublini története és zenében a katalán énekesnő mélyről jövő fohásza... Nézze, kénytelen vagyok abban hinni, hogy a minőség utat tör. Mert ha nem így lesz, akkor jaj az emberiségnek.

- Hát persze, de az ember csak a legvégén árulhatja el, mi is ragadta meg. A másik oldal című grúz film lett a győztes, meg is érdemelte. Abszurd világ abszurd helyzetét képezte le egy kisfiú sorsán. Érdekes volt A bőrön is áthatol produkció, és akadt egy olyan film is, ami egyetlen zsűritagnak sem tetszett. A címét viszont nem árulom el.

- Kultikus filmek vágója volt, például a Milos Forman rendezte Hair-é. Tudta, sejtette akkor, hogy mi lesz ebből? Hogy egy egész generáció gondolkodásmódját formálja majd át?

- Nem, nem tudtam. Az igazsághoz tartozik, hogy a filmben én a harmadik vágó voltam. De visszatérve a kérdésre: találkoztam nemrég Hende Csaba miniszter úrral, aki elmondta, hogy ez a film mélyen megrázta őt. Ekkor döbbentem rá, hogy a Hair a diktatúrákban jóval több volt önmagánál. Amikor az ember forgat, illetve vág, kissé vak lesz. Teljesen leköti a munkája, nem figyel a mellékes vonzatokra. A mellékesnek tűnő vonzatokra, így pontosabb. A Hair egy igazi hippi ideológiájú film volt erős háborúellenes mondandóval. Amivel teljesen egyetértettem. Nem terhelt meg az a munka, s ha jól emlékszem, a stáb is élvezte a dolgot. A zenét, a táncot, a humort, és végül a valóság keserűségét a felemelő fináléig. Azt viszont nem hittem volna, hogy Magyarországon ekkora hatást kelt majd ez a mű. Szerettem Formannel dolgozni. Csehszlovákiából emigrált, és új látásmódot hozott magával. Akárcsak a lengyel Roman Polanski, aki nagyon erőteljes rendező. De hát most már én is keleti vagyok, sokat tanultam és tanulok ebben a csodálatos városban. Érzékelem, hogy hogy egy kulturális örömünnep részese lettem.

- Egyre több szakmai fórum kongat vészharangot, mondván: válságba jutott a film. Az internet korában a legtöbben letöltik a műveket, nem járnak el moziba. A film, a mozi rákényszerül az újdonságra, mint most a 3D-re. A művészmozik ezzel nem élhetnek, sokuk le is húzta a rolót. Hogy látja ezt?

- Tényleg minden változik. Ez természetes. A harmincas években, amikor jött a hangosfilm, az is változás volt. Aztán jött a színes film és a televízió. Ez utóbbi volt az igazán nagy dobás, el is temették a filmet. De nem így lett, a kettő egymás mellett él és hat. Ugyanis a legtöbben azt valljuk, hogy televíziót szeretek nézni a televízióban és mozit nézni a moziban. Vagyis a műfajok állandósága egyben garancia is lehet. Hogy mit hoz a jövő? Hogy egy film már ott van a telefonon? Ezek lényegében csak technikai kérdések. Bármire rá lehet vinni egy-egy alkotást, az attól még nem változik. Sajnos kevésszer mondjuk, hogy a mozi egyvalamiben soha nem lesz utolérhető: a felületben. Az óriásvásznak behozhatják az óriásélményt, míg a miniatürizált technikák, eszközök periferiális jelentőségűek maradnak az élmény minőségét tekintve.

- A Mediawave mint egy minőségi, szubkulturális kis sziget létezik a filmes tengerben. Ha ez így van, összekapcsolható más szigetekkel?

- Rengeteget járok fesztiválokra. Los Angeles, Toronto, Cannes, London - jó mozikat láttam és látok. A magyar Mediawave azonban más, új minőség. Számomra lenyűgöző, ahogy összekapcsolja például a kortárs modern zenéket és filmeket. Ahogy egymást erősíti, mondjuk, filmen a kelet-európai lányok dublini története és zenében a katalán énekesnő mélyről jövő fohásza... Nézze, kénytelen vagyok abban hinni, hogy a minőség utat tör. Mert ha nem így lesz, akkor jaj az emberiségnek.

- Hát persze, de az ember csak a legvégén árulhatja el, mi is ragadta meg. A másik oldal című grúz film lett a győztes, meg is érdemelte. Abszurd világ abszurd helyzetét képezte le egy kisfiú sorsán. Érdekes volt A bőrön is áthatol produkció, és akadt egy olyan film is, ami egyetlen zsűritagnak sem tetszett. A címét viszont nem árulom el.

- Kultikus filmek vágója volt, például a Milos Forman rendezte Hair-é. Tudta, sejtette akkor, hogy mi lesz ebből? Hogy egy egész generáció gondolkodásmódját formálja majd át?

- Nem, nem tudtam. Az igazsághoz tartozik, hogy a filmben én a harmadik vágó voltam. De visszatérve a kérdésre: találkoztam nemrég Hende Csaba miniszter úrral, aki elmondta, hogy ez a film mélyen megrázta őt. Ekkor döbbentem rá, hogy a Hair a diktatúrákban jóval több volt önmagánál. Amikor az ember forgat, illetve vág, kissé vak lesz. Teljesen leköti a munkája, nem figyel a mellékes vonzatokra. A mellékesnek tűnő vonzatokra, így pontosabb. A Hair egy igazi hippi ideológiájú film volt erős háborúellenes mondandóval. Amivel teljesen egyetértettem. Nem terhelt meg az a munka, s ha jól emlékszem, a stáb is élvezte a dolgot. A zenét, a táncot, a humort, és végül a valóság keserűségét a felemelő fináléig. Azt viszont nem hittem volna, hogy Magyarországon ekkora hatást kelt majd ez a mű. Szerettem Formannel dolgozni. Csehszlovákiából emigrált, és új látásmódot hozott magával. Akárcsak a lengyel Roman Polanski, aki nagyon erőteljes rendező. De hát most már én is keleti vagyok, sokat tanultam és tanulok ebben a csodálatos városban. Érzékelem, hogy hogy egy kulturális örömünnep részese lettem.

- Egyre több szakmai fórum kongat vészharangot, mondván: válságba jutott a film. Az internet korában a legtöbben letöltik a műveket, nem járnak el moziba. A film, a mozi rákényszerül az újdonságra, mint most a 3D-re. A művészmozik ezzel nem élhetnek, sokuk le is húzta a rolót. Hogy látja ezt?

- Tényleg minden változik. Ez természetes. A harmincas években, amikor jött a hangosfilm, az is változás volt. Aztán jött a színes film és a televízió. Ez utóbbi volt az igazán nagy dobás, el is temették a filmet. De nem így lett, a kettő egymás mellett él és hat. Ugyanis a legtöbben azt valljuk, hogy televíziót szeretek nézni a televízióban és mozit nézni a moziban. Vagyis a műfajok állandósága egyben garancia is lehet. Hogy mit hoz a jövő? Hogy egy film már ott van a telefonon? Ezek lényegében csak technikai kérdések. Bármire rá lehet vinni egy-egy alkotást, az attól még nem változik. Sajnos kevésszer mondjuk, hogy a mozi egyvalamiben soha nem lesz utolérhető: a felületben. Az óriásvásznak behozhatják az óriásélményt, míg a miniatürizált technikák, eszközök periferiális jelentőségűek maradnak az élmény minőségét tekintve.

- A Mediawave mint egy minőségi, szubkulturális kis sziget létezik a filmes tengerben. Ha ez így van, összekapcsolható más szigetekkel?

- Rengeteget járok fesztiválokra. Los Angeles, Toronto, Cannes, London - jó mozikat láttam és látok. A magyar Mediawave azonban más, új minőség. Számomra lenyűgöző, ahogy összekapcsolja például a kortárs modern zenéket és filmeket. Ahogy egymást erősíti, mondjuk, filmen a kelet-európai lányok dublini története és zenében a katalán énekesnő mélyről jövő fohásza... Nézze, kénytelen vagyok abban hinni, hogy a minőség utat tör. Mert ha nem így lesz, akkor jaj az emberiségnek.

- Hát persze, de az e