Gyűjtőszenvedély: még a padló mintázata is azt adja ki, hogy FTC

Kemenesmihályfai házában kialakított sport-, de a leginkább fociszentélye még azokat az outsidereket is képes ámulatba ejteni, akik a dél-afrikai vébén olyan alapon szurkoltak a spanyoloknak, hogy ők a legszebbek. A kérdésre, hogy Tamás vajon melyik csapatnak szurkolt, csípőből érkezik a válasz: A Fradinak. És ez csak félig vicc, mert a dél-afrikai vébé volt az első, ahol Tamásnak nem volt kifejezetten kedvenc csapata, bár az például tetszett neki, amit a németek csináltak, elismerően beszél a dél-amerikaiak - Uruguay és Paraguay - feljöveteléről ; és a döntőn azért ő is a spanyolokért szorított.

A tetőtől talpig lambériás sportszentélyben lassan talpalatnyi hely sem marad az újabb tárgyaknak. Tamás azt mondja, amikor a szoba készült, tényleg szó volt arról, hogy a hátsó falon nem ártana ajtónyílást hagyni a lambéria mögött: akkor aztán könnyen lehetne terjeszkedni. Bár a ház hátsó traktusában - a hajdani istálló helyén - másféle gyűjtött kincsek: régi mezőgazdasági szerszámok, katonai felszerelések rejtőznek. A sportszentélyben - ahogy az egész házban - a szenvedély átlátható rendje uralkodik. Ez az a szoba, ahova Tamás naponta belép - ha másért nem, azért, hogy szellőztessen egy kicsit -; és ez az a szoba, ahol a feleségének nem szabad takarítania. Az szigorúan Tamás feladata. Minden tárgynak tudja a helyét - és minden tárgyhoz fűzi személyes élmény. A szobának ez a része a magyar futball - ez a része a nemzetközi foci , mutat körbe a házigazda csöndes büszkeségével a színes birodalomban. A mezeket is csoportosítottam, ezek itt a Fradi-mezek , emel le egyet közülük vállfástul: Ezt például Kereki Zolitól kaptam, 1978-ból való, akkor voltak kinn a fiúk Argentínában. (Kereki Zoltán unokaöccse Mihályfán lakik; innen a közelebbi ismeretség.) A barátoknak, ismerősöknek nem kell sokat gondolkodniuk, ha Tamást ajándékkal szeretnék meglepni. Azért a Hertha-zászlóért a főnököm ment két napot, mire meg tudta venni Berlinben. Természetesen ő maga is sportrelikviákat keres, amerre csak jár; két éve például egy erdélyi turkálóban volt kivételes szerencséje. Ez egy Barca-mez, szintén turkálóból - a haverjaim majdnem megőrültek érte. Tamás nem múzeumi tárgyként őrzi a mezeket: ha meccsre megy, esetleg barátokkal találkozik, rendszeresen innen választ magának felsőt; már amelyik méretben megfelel. És akkor még nem beszéltünk a jelentős dokumentum-gyűjteményről. A Nemzeti Sportot tizenhárom éves kora óta járatja: a polcon ott sorakoznak a bekötött évfolyamok. Amikor még kisdiák volt, albumokba is ragasztott mindenféle sportcikkeket; de a gyűjtésnek ma is elengedhetetlen velejárója a dokumentációs munka - és Tamás életében ez is valóságos, nagy precizitást kívánó szenvedély. Folyamatosan figyeli és ollózza a magyar és nemzetközi sportsajtót; hetente dokumentál. A mozgósképes anyaga szintén tekintélyes: Régimódi vagyok ebből a szempontból is: videón őrzöm például a foci vébé-összefoglalókat a 90-es évektől kezdve. Igen, időnként meg szoktam nézni, főleg a gólösszefoglalókat. A dél-afrikai az első vébé, amelynek összefoglalóját dvd-n őrzöm majd. A barátaim vették fel, elromlott a videólejátszóm. Keresztfiának, Benedeknek, akit fiaként szeret - és aki anno azt mondta az óvodában, hogy neki két anyukája és két apukája van - persze a fociszentélybe is szabad bejárása van; ha éppen nincs itt, a polcra állított fotóról akkor is mosolyog a keresztapjára.

A falon a sok zászló, sál és kép között pedig megbújik egy felvétel, amely a Kemenes csapatáról készült, a játékosok között ott van Tamás, és ott van testi-lelki jóbarátja, egykori beosztottja is, akinek 2007-ben bekövetkezett tragikus halálát - munkahelyi baleset volt - azóta sem heverte ki. Amikor a régi pénzérméket és papírpénzeket azonosítja és rendszerezi - kicsit elterelődik a figyelme. Kell-e mondani, hogy a hallban őrzött pénzgyűjteményből is a szenvedély precíz rendje árad: az albumok katonás rendben sorakoznak a polcokon. Aztán a könyvek: köztük sok Leslie L. Lawrence, Delfin-sorozat, a teljes Révai Nagy Lexikon; folyóiratok - példás rendben. Mindenevő vagyok, jó tíz éve kaptam rá az olvasásra. A gimnáziumban enyhén szólva nem tanultam annyit, amennyit kellett volna. Amikor például az ókori görög történelmet tanultuk, álmomban nem gondoltam, hogy egyszer eljutok Athénba.

A falon a sok zászló, sál és kép között pedig megbújik egy felvétel, amely a Kemenes csapatáról készült, a játékosok között ott van Tamás, és ott van testi-lelki jóbarátja, egykori beosztottja is, akinek 2007-ben bekövetkezett tragikus halálát - munkahelyi baleset volt - azóta sem heverte ki. Amikor a régi pénzérméket és papírpénzeket azonosítja és rendszerezi - kicsit elterelődik a figyelme. Kell-e mondani, hogy a hallban őrzött pénzgyűjteményből is a szenvedély precíz rendje árad: az albumok katonás rendben sorakoznak a polcokon. Aztán a könyvek: köztük sok Leslie L. Lawrence, Delfin-sorozat, a teljes Révai Nagy Lexikon; folyóiratok - példás rendben. Mindenevő vagyok, jó tíz éve kaptam rá az olvasásra. A gimnáziumban enyhén szólva nem tanultam annyit, amennyit kellett volna. Amikor például az ókori görög történelmet tanultuk, álmomban nem gondoltam, hogy egyszer eljutok Athénba.

A sporton kívül minden izgatja, ami régi. Megsárgult családi (és nem családi) fotók, ma már nem használatos igazolványok, egyéb dokumentumok. Eredeti 1956-os szórólap - egy padlásról: El lehet gondolni, hogy mi történt volna 56 után azzal, akinek a padlásán ezeket a szórólapokat megtalálják. Minden tárgyban - legyen az római kori cserépdarab, első vagy második világháborús katonai sisak, csajka, hátizsák vagy a mezőgazdaságban használatos magválogató szerkezet - az eleven embert látja: azt, aki egykor megérintette, bánt vele. Azt mondja, így válhat átélhetővé, megérthetővé a történelem. A tárgyak most már az ő keze nyomát is őrzik: megtisztítja őket, szívesen pepecsel velük. Mintegy bizonyítékul sokat látott, megtört, elgyötört katonai bakancsot emel föl: Íme, az ember.

A sporton kívül minden izgatja, ami régi. Megsárgult családi (és nem családi) fotók, ma már nem használatos igazolványok, egyéb dokumentumok. Eredeti 1956-os szórólap - egy padlásról: El lehet gondolni, hogy mi történt volna 56 után azzal, akinek a padlásán ezeket a szórólapokat megtalálják. Minden tárgyban - legyen az római kori cserépdarab, első vagy második világháborús katonai sisak, csajka, hátizsák vagy a mezőgazdaságban használatos magválogató szerkezet - az eleven embert látja: azt, aki egykor megérintette, bánt vele. Azt mondja, így válhat átélhetővé, megérthetővé a történelem. A tárgyak most már az ő keze nyomát is őrzik: megtisztítja őket, szívesen pepecsel velük. Mintegy bizonyítékul sokat látott, megtört, elgyötört katonai bakancsot emel föl: Íme, az ember.

A sporton kívül minden izgatja, ami régi. Megsárgult családi (és nem családi) fotók, ma már nem használatos igazolványok, egyéb dokumentumok. Eredeti 1956-os szórólap - egy padlásról: El lehet gondolni, hogy mi történt volna 56 után azzal, akinek a padlásán ezeket a szórólapokat megtalálják. Minden tárgyban - legyen az római kori cserépdarab, első vagy második világháborús katonai sisak, csajka, hátizsák vagy a mezőgazdaságban használatos magválogató szerkezet - az eleven embert látja: azt, aki egykor megérintette, bánt vele. Azt mondja, így válhat átélhetővé, megérthetővé a történelem. A tárgyak most már az ő keze nyomát is őrzik: megtisztítja őket, szívesen pepecsel velük. Mintegy bizonyítékul sokat látott, megtört, elgyötört katonai bakancsot emel föl: Íme, az ember.