Vörösiszap-katsztrófa: a résfal a tragédia oka

A szombathelyi mérnök egy korábbi munkája során már történt egy hasonló eset, amikor hat-nyolc méter mélységben lévő ferde síkú kövér agyagrétegen csúszott el a talaj. Ez még 1985-ben történt: a rézsüszakasz indult el, és két olyan óriási kőrisfát vitt magával, amelyek eddig még minden időjárási szélsőséget kibírtak. A kolontári katasztrófa bekövetkezésekor is az volt az első gondolata, hogy talajtörés történhetett.

A szombathelyi mérnök egy korábbi munkája során már történt egy hasonló eset, amikor hat-nyolc méter mélységben lévő ferde síkú kövér agyagrétegen csúszott el a talaj. Ez még 1985-ben történt: a rézsüszakasz indult el, és két olyan óriási kőrisfát vitt magával, amelyek eddig még minden időjárási szélsőséget kibírtak. A kolontári katasztrófa bekövetkezésekor is az volt az első gondolata, hogy talajtörés történhetett.

Ez annál inkább is logikus volt a szakember számára, mert tudta, hogy az 1987-88-as években a 10-es tároló a helyi hőerőmű salakjából készült töltésgátfala szinte betonizálódott az évek során, és a tároló aljára lerakódott és megkeményedett vörösiszappal együtt szilárd teknővé alakult. Az állami tulajdonú alumíniumcég a kilencvenes évek végén magántulajdonba került, nem sokkal ezután a hatóságok kötelezték arra a céget, hogy környezetvédelmi okokból építsen olyan mélységben résfalat a töltés mellett, amely lenyúlik a vízzáró agyagrétegig. A körülbelül tízenkét méter mély és negyven centiméter széles betonfalat (résfalat) 1998-ban építették ki, ez teljesen körbefogta a tározókat. Így egy nagy altalaji zárt medence épült ki, amely belső talajvíz mozgását lezárta. A résfalon kívül a talajvíz szabadon terjeszkedhetett, de a teknőn belül felgyülemlett, ehhez hozzájárult, hogy idén rengeteg csapadék hullott, és bőségesen került a teknőn belülre is, ezzel is növelve a talajvízszint különbséget és a nyomást a résfal belső felületén.

- A katasztrófa akkor következett be, amikor a túlnyomás robbanásszerűen kidöntötte a résfalat. Ezután a ferde síkú, altalaji kövéragyag-rétegen bekövetkezett a talajtörés. A talajvízszint kiegyenlítődés gyorsan végbement a közlekedőedényekre vonatkozó törvény szerint. A kohézióját vesztett agyagrétegen a vízáradattal együtt a gáttöltés alatti talajréteg kimosódott. Miután a vörösiszap-tározó gátja alól kicsúszott a talaj, a gát előrebukva széttört, és ezzel kiszabadult, a tározóban a felül lévő híg, közel egymillió köbméter mennyiségű vörösiszap áradatszerűen elöntötte a környéket - magyarázza a szakember.

Ha nem építettek volna résfalat, a gát még ma is állna, állítja Kónya László. A résfal megépítése teljesen felesleges, ráadásul milliárdokba kerülő beruházás volt. A sajtóban eddig már megjelent néhány találgatás a lehetséges okokkal és azzal kapcsolatban is, hogy lehettek-e a szakemberek számára előjelek a katasztrófára vonatkozóan. Bejárta a sajtót egy júniusban készült műholdas felvétel, amelyen látható a résfalon belül egy vöröses elszíneződés.

- A műholdas fénykép azt sugallja, mintha szivárogott volna a gát, de valójában csak arról van szó, hogy a teknőn belül, a gát alatt jutott el a nyomás alatt lévő talajvíz és a vörös iszaplé a résfalig, de tovább már nem. Ez kisebb előjele lehetett a jelentős talajvízszint különbségnek, a nyomott talajvízszint adta feszültségeknek, amik a résfal állékonyságát már veszélyeztethették.

Ami viszont mindenképpen intő jel volt a szakember szerint, hogy a gát magasságát megemeltette a tulajdonos cég azon a szakaszon, ahol a kitörés volt. Hiszen ez azt jelenthette, hogy fokozatosan, kismértékben megsüllyedt a töltésgát, illetve, hogy a résfal kis mennyiségben átengedte a talajvizet, és így az agyagréteg felett, a gáttöltés alatti talajréteg is kezdett kimosódni.

- Egyesek szerint a katasztrófa előtt repedések jelentek meg a töltésgáton, de csak az utóbb kiegészített, rátöltött részeken, saját mélységükig lehettek kimosódások, repedések, amelyek egyáltalán nem veszélyeztették az öreg gáttöltés állékonyságát. Az a vélemény is bejárta a médiákat és a sajtót, hogy a salak-töltésgátat nem szabadott volna sarkosan kiépíteni, valamint hogy a résfalon az iránytöréseket, sarkokat vasalás nélküli betonfalban lehet-e biztonsággal, jól kivitelezni? A résfal vonalvezetésében volt több iránytörés, s ahol a katasztrófa bekövetkezett, ott is volt egy sokszögoldali törése a betonfalnak. A vasalás nélküli sarkoknál lehetett már talajvízi átszivárgás korábban is, de az is feltételezhető, hogy a résfalszakaszt itt döntötte be a talajvízi túlnyomás erői. Biztos vagyok abban, hogy a nagy salakkövekből kiépült gáttöltés még a sarkokban is biztonsággal megfogta volna a résfal-szakadás után, a tározóból kiömlött körülbelül 800 ezer köbméternyi vörös iszapot. A szakember hozzáteszi:

- A megelőzésben az a megoldás nem jöhetett volna számításba, hogy a X. számú tározónál jóval nagyobb területen elhelyezkedő, és több méter többletvízoszlopú talajvizet átszivattyúzzák a résfalon kívülre. Az lehetett volna a helyes megoldás a megelőzésre, ha a résfalon kívüli nyugalmi talajvízszint környezetében a résfalon mesterséges gátáttörési helyeket építenek be, így lecsapolva a belső nagymedencéből a többlettalajvizet. A helyreállítás során először a gátfalat kellene helyreállítani, majd a kiszakadt résfal-szakasz környezetében, az agyag rétegig ki kell szedni a szennyezett altalajt. Legjobb volna, ha a sérült résfalszakasz nem épülne vissza, így lenne biztosítva a talajvíz nyugalmi állapotának megtartása. A szennyezett talajrétegek eltávolítása után a területet, a gödröt vegyes szemszerkezetű kővel kell kitölteni - olyannal, amely a lúgos szennyezést megszűri. Ez lenne az első lépés a területet helyreállítása kármentesítése során - amely természetesen a környezetvédelmi hatóság engedélyével valósulna meg.

- A katasztrófa akkor következett be, amikor a túlnyomás robbanásszerűen kidöntötte a résfalat. Ezután a ferde síkú, altalaji kövéragyag-rétegen bekövetkezett a talajtörés. A talajvízszint kiegyenlítődés gyorsan végbement a közlekedőedényekre vonatkozó törvény szerint. A kohézióját vesztett agyagrétegen a vízáradattal együtt a gáttöltés alatti talajréteg kimosódott. Miután a vörösiszap-tározó gátja alól kicsúszott a talaj, a gát előrebukva széttört, és ezzel kiszabadult, a tározóban a felül lévő híg, közel egymillió köbméter mennyiségű vörösiszap áradatszerűen elöntötte a környéket - magyarázza a szakember.

Ha nem építettek volna résfalat, a gát még ma is állna, állítja Kónya László. A résfal megépítése teljesen felesleges, ráadásul milliárdokba kerülő beruházás volt. A sajtóban eddig már megjelent néhány találgatás a lehetséges okokkal és azzal kapcsolatban is, hogy lehettek-e a szakemberek számára előjelek a katasztrófára vonatkozóan. Bejárta a sajtót egy júniusban készült műholdas felvétel, amelyen látható a résfalon belül egy vöröses elszíneződés.

- A műholdas fénykép azt sugallja, mintha szivárogott volna a gát, de valójában csak arról van szó, hogy a teknőn belül, a gát alatt jutott el a nyomás alatt lévő talajvíz és a vörös iszaplé a résfalig, de tovább már nem. Ez kisebb előjele lehetett a jelentős talajvízszint különbségnek, a nyomott talajvízszint adta feszültségeknek, amik a résfal állékonyságát már veszélyeztethették.

Ami viszont mindenképpen intő jel volt a szakember szerint, hogy a gát magasságát megemeltette a tulajdonos cég azon a szakaszon, ahol a kitörés volt. Hiszen ez azt jelenthette, hogy fokozatosan, kismértékben megsüllyedt a töltésgát, illetve, hogy a résfal kis mennyiségben átengedte a talajvizet, és így az agyagréteg felett, a gáttöltés alatti talajréteg is kezdett kimosódni.

- Egyesek szerint a katasztrófa előtt repedések jelentek meg a töltésgáton, de csak az utóbb kiegészített, rátöltött részeken, saját mélységükig lehettek kimosódások, repedések, amelyek egyáltalán nem veszélyeztették az öreg gáttöltés állékonyságát. Az a vélemény is bejárta a médiákat és a sajtót, hogy a salak-töltésgátat nem szabadott volna sarkosan kiépíteni, valamint hogy a résfalon az iránytöréseket, sarkokat vasalás nélküli betonfalban lehet-e biztonsággal, jól kivitelezni? A résfal vonalvezetésében volt több iránytörés, s ahol a katasztrófa bekövetkezett, ott is volt egy sokszögoldali törése a betonfalnak. A vasalás nélküli sarkoknál lehetett már talajvízi átszivárgás korábban is, de az is feltételezhető, hogy a résfalszakaszt itt döntötte be a talajvízi túlnyomás erői. Biztos vagyok abban, hogy a nagy salakkövekből kiépült gáttöltés még a sarkokban is biztonsággal megfogta volna a résfal-szakadás után, a tározóból kiömlött körülbelül 800 ezer köbméternyi vörös iszapot. A szakember hozzáteszi:

- A megelőzésben az a megoldás nem jöhetett volna számításba, hogy a X. számú tározónál jóval nagyobb területen elhelyezkedő, és több méter többletvízoszlopú talajvizet átszivattyúzzák a résfalon kívülre. Az lehetett volna a helyes megoldás a megelőzésre, ha a résfalon kívüli nyugalmi talajvízszint környezetében a résfalon mesterséges gátáttörési helyeket építenek be, így lecsapolva a belső nagymedencéből a többlettalajvizet. A helyreállítás során először a gátfalat kellene helyreállítani, majd a kiszakadt résfal-szakasz környezetében, az agyag rétegig ki kell szedni a szennyezett altalajt. Legjobb volna, ha a sérült résfalszakasz nem épülne vissza, így lenne biztosítva a talajvíz nyugalmi állapotának megtartása. A szennyezett talajrétegek eltávolítása után a területet, a gödröt vegyes szemszerkezetű kővel kell kitölteni - olyannal, amely a lúgos szennyezést megszűri. Ez lenne az első lépés a területet helyreállítása kármentesítése során - amely természetesen a környezetvédelmi hatóság engedélyével valósulna meg.

- A katasztrófa akkor következett be, amikor a túlnyomás robbanásszerűen kidöntötte a résfalat. Ezután a ferde síkú, altalaji kövéragyag-rétegen bekövetkezett a talajtörés. A talajvízszint kiegyenlítődés gyorsan végbement a közlekedőedényekre vonatkozó törvény szerint. A kohézióját vesztett agyagrétegen a vízáradattal együtt a gáttöltés alatti talajréteg kimosódott. Miután a vörösiszap-tározó gátja alól kicsúszott a talaj, a gát előrebukva széttört, és ezzel kiszabadult, a tározóban a felül lévő híg, közel egymillió köbméter mennyiségű vörösiszap áradatszerűen elöntötte a környéket - magyarázza a szakember.

Ha nem építettek volna résfalat, a gát még ma is állna, állítja Kónya László. A résfal megépítése teljesen felesleges, ráadásul milliárdokba kerülő beruházás volt. A sajtóban eddig már megjelent néhány találgatás a lehetséges okokkal és azzal kapcsolatban is, hogy lehettek-e a szakemberek számára előjelek a katasztrófára vonatkozóan. Bejárta a sajtót egy júniusban készült műholdas felvétel, amelyen látható a résfalon belül egy vöröses elszíneződés.

- A műholdas fénykép azt sugallja, mintha szivárogott volna a gát, de valójában csak arról van szó, hogy a teknőn belül, a gát alatt jutott el a nyomás alatt lévő talajvíz és a vörös iszaplé a résfalig, de tovább már nem. Ez kisebb előjele lehetett a jelentős talajvízszint különbségnek, a nyomott talajvízszint adta feszültségeknek, amik a résfal állékonyságát már veszélyeztethették.

Ami viszont mindenképpen intő jel volt a szakember szerint, hogy a gát magasságát megemeltette a tulajdonos cég azon a szakaszon, ahol a kitörés volt. Hiszen ez azt jelenthette, hogy fokozatosan, kismértékben megsüllyedt a töltésgát, illetve, hogy a résfal kis mennyiségben átengedte a talajvizet, és így az agyagréteg felett, a gáttöltés alatti talajréteg is kezdett kimosódni.

- Egyesek szerint a katasztrófa előtt repedések jelentek meg a töltésgáton, de csak az utóbb kiegészített, rátöltött részeken, saját mélységükig lehettek kimosódások, repedések, amelyek egyáltalán nem veszélyeztették az öreg gáttöltés állékonyságát. Az a vélemény is bejárta a médiákat és a sajtót, hogy a salak-töltésgátat nem szabadott volna sarkosan kiépíteni, valamint hogy a résfalon az iránytöréseket, sarkokat vasalás nélküli betonfalban lehet-e biztonsággal, jól kivitelezni? A résfal vonalvezetésében volt több iránytörés, s ahol a katasztrófa bekövetkezett, ott is volt egy sokszögoldali törése a betonfalnak. A vasalás nélküli sarkoknál lehetett már talajvízi átszivárgás korábban is, de az is feltételezhető, hogy a résfalszakaszt itt döntötte be a talajvízi túlnyomás erői. Biztos vagyok abban, hogy a nagy salakkövekből kiépült gáttöltés még a sarkokban is biztonsággal megfogta volna a résfal-szakadás után, a tározóból kiömlött körülbelül 800 ezer köbméternyi vörös iszapot. A szakember hozzáteszi:

- A megelőzésben az a megoldás nem jöhetett volna számításba, hogy a X. számú tározónál jóval nagyobb területen elhelyezkedő, és több méter többletvízoszlopú talajvizet átszivattyúzzák a résfalon kívülre. Az lehetett volna a helyes megoldás a megelőzésre, ha a résfalon kívüli nyugalmi talajvízszint környezetében a résfalon mesterséges gátáttörési helyeket építenek be, így lecsapolva a belső nagymedencéből a többlettalajvizet. A helyreállítás során először a gátfalat kellene helyreállítani, majd a kiszakadt résfal-szakasz környezetében, az agyag rétegig ki kell szedni a szennyezett altalajt. Legjobb volna, ha a sérült résfalszakasz nem épülne vissza, így lenne biztosítva a talajvíz nyugalmi állapotának megtartása. A szennyezett talajrétegek eltávolítása után a területet, a gödröt vegyes szemszerkezetű kővel kell kitölteni - olyannal, amely a lúgos szennyezést megszűri. Ez lenne az első lépés a területet helyreállítása kármentesítése során - amely természetesen a környezetvédelmi hatóság engedélyével valósulna meg.

- A katasztrófa akkor következett be, amikor a túlnyomás robbanásszerűen kidöntötte a résfalat. Ezután a ferde síkú, altalaji kövéragyag-rétegen bekövetkezett a talajtörés. A talajvízszint kiegyenlítődés gyorsan végbement a közlekedőedényekre vonatkozó törvény szerint. A kohézióját vesztett agyagrétegen a vízáradattal együtt a gáttöltés alatti talajréteg kimosódott. Miután a vörösiszap-tározó gátja alól kicsúszott a talaj, a gát előrebukva széttört, és ezzel kiszabadult, a tározóban a felül lévő híg, közel egymillió köbméter mennyiségű vörösiszap áradatszerűen elöntötte a környéket - magyarázza a szakember.

Ha nem építettek volna résfalat, a gát még ma is állna, állítja Kónya László. A résfal megépítése teljesen felesleges, ráadásul milliárdokba kerülő beruházás volt. A sajtóban eddig már megjelent néhány találgatás a lehetséges okokkal és azzal kapcsolatban is, hogy lehettek-e a szakemberek számára előjelek a katasztrófára vonatkozóan. Bejárta a sajtót egy júniusban készült műholdas felvétel, amelyen látható a résfalon belül egy vöröses elszíneződés.

- A műholdas fénykép azt sugallja, mintha szivárogott volna a gát, de valójában csak arról van szó, hogy a teknőn belül, a gát alatt jutott el a nyomás alatt lévő talajvíz és a vörös iszaplé a résfalig, de tovább már nem. Ez kisebb előjele lehetett a jelentős talajvízszint különbségnek, a nyomott talajvízszint adta feszültségeknek, amik a résfal állékonyságát már veszélyeztethették.

Ami viszont mindenképpen intő jel volt a szakember szerint, hogy a gát magasságát megemeltette a tulajdonos cég azon a szakaszon, ahol a kitörés volt. Hiszen ez azt jelenthette, hogy fokozatosan, kismértékben megsüllyedt a töltésgát, illetve, hogy a résfal kis mennyiségben átengedte a talajvizet, és így az agyagréteg felett, a gáttöltés alatti talajréteg is kezdett kimosódni.

- Egyesek szerint a katasztrófa előtt repedések jelentek meg a töltésgáton, de csak az utóbb kiegészített, rátöltött részeken, saját mélységükig lehettek kimosódások, repedések, amelyek egyáltalán nem veszélyeztették az öreg gáttöltés állékonyságát. Az a vélemény is bejárta a médiákat és a sajtót, hogy a salak-töltésgátat nem szabadott volna sarkosan kiépíteni, valamint hogy a résfalon az iránytöréseket, sarkokat vasalás nélküli betonfalban lehet-e biztonsággal, jól kivitelezni? A résfal vonalvezetésében volt több iránytörés, s ahol a katasztrófa bekövetkezett, ott is volt egy sokszögoldali törése a betonfalnak. A vasalás nélküli sarkoknál lehetett már talajvízi átszivárgás korábban is, de az is feltételezhető, hogy a résfalszakaszt itt döntötte be a talajvízi túlnyomás erői. Biztos vagyok abban, hogy a nagy salakkövekből kiépült gáttöltés még a sarkokban is biztonsággal megfogta volna a résfal-szakadás után, a tározóból kiömlött körülbelül 800 ezer köbméternyi vörös iszapot. A szakember hozzáteszi:

- A megelőzésben az a megoldás nem jöhetett volna számításba, hogy a X. számú tározónál jóval nagyobb területen elhelyezkedő, és több méter többletvízoszlopú talajvizet átszivattyúzzák a résfalon kívülre. Az lehetett volna a helyes megoldás a megelőzésre, ha a résfalon kívüli nyugalmi talajvízszint környezetében a résfalon mesterséges gátáttörési helyeket építenek be, így lecsapolva a belső nagymedencéből a többlettalajvizet. A helyreállítás során először a gátfalat kellene helyreállítani, majd a kiszakadt résfal-szakasz környezetében, az agyag rétegig ki kell szedni a szennyezett altalajt. Legjobb volna, ha a sérült résfalszakasz nem épülne vissza, így lenne biztosítva a talajvíz nyugalmi állapotának megtartása. A szennyezett talajrétegek eltávolítása után a területet, a gödröt vegyes szemszerkezetű kővel kell kitölteni - olyannal, amely a lúgos szennyezést megszűri. Ez lenne az első lépés a területet helyreállítása kármentesítése során - amely természetesen a környezetvédelmi hatóság engedélyével valósulna meg.

- A katasztrófa akkor következett be, amikor a túlnyomás robbanásszerűen kidöntötte a résfalat. Ezután a ferde síkú, altalaji kövéragyag-rétegen bekövetkezett a talajtörés. A talajvízszint kiegyenlítődés gyorsan végbement a közlekedőedényekre vonatkozó törvény szerint. A kohézióját vesztett agyagrétegen a vízáradattal együtt a gáttöltés alatti talajréteg kimosódott. Miután a vörösiszap-tározó gátja alól kicsúszott a talaj, a gát előrebukva széttört, és ezzel kiszabadult, a tározóban a felül lévő híg, közel egymillió köbméter mennyiségű vörösiszap áradatszerűen elöntötte a környéket - magyarázza a szakember.

Ha nem építettek volna résfalat, a gát még ma is állna, állítja Kónya László. A résfal megépítése teljesen felesleges, ráadásul milliárdokba kerülő beruházás volt. A sajtóban eddig már megjelent néhány találgatás a lehetséges okokkal és azzal kapcsolatban is, hogy lehettek-e a szakemberek számára előjelek a katasztrófára vonatkozóan. Bejárta a sajtót egy júniusban készült műholdas felvétel, amelyen látható a résfalon belül egy vöröses elszíneződés.

- A műholdas fénykép azt sugallja, mintha szivárogott volna a gát, de valójában csak arról van szó, hogy a teknőn belül, a gát alatt jutott el a nyomás alatt lévő talajvíz és a vörös iszaplé a résfalig, de tovább már nem. Ez kisebb előjele lehetett a jelentős talajvízszint különbségnek, a nyomott talajvízszint adta feszültségeknek, amik a résfal állékonyságát már veszélyeztethették.

Ami viszont mindenképpen intő jel volt a szakember szerint, hogy a gát magasságát megemeltette a tulajdonos cég azon a szakaszon, ahol a kitörés volt. Hiszen ez azt jelenthette, hogy fokozatosan, kismértékben megsüllyedt a töltésgát, illetve, hogy a résfal kis mennyiségben átengedte a talajvizet, és így az agyagréteg felett, a gáttöltés alatti talajréteg is kezdett kimosódni.

- Egyesek szerint a katasztrófa előtt repedések jelentek meg a töltésgáton, de csak az utóbb kiegészített, rátöltött részeken, saját mélységükig lehettek kimosódások, repedések, amelyek egyáltalán nem veszélyeztették az öreg gáttöltés állékonyságát. Az a vélemény is bejárta a médiákat és a sajtót, hogy a salak-töltésgátat nem szabadott volna sarkosan kiépíteni, valamint hogy a résfalon az iránytöréseket, sarkokat vasalás nélküli betonfalban lehet-e biztonsággal, jól kivitelezni? A résfal vonalvezetésében volt több iránytörés, s ahol a katasztrófa bekövetkezett, ott is volt egy sokszögoldali törése a betonfalnak. A vasalás nélküli sarkoknál lehetett már talajvízi átszivárgás korábban is, de az is feltételezhető, hogy a résfalszakaszt itt döntötte be a talajvízi túlnyomás erői. Biztos vagyok abban, hogy a nagy salakkövekből kiépült gáttöltés még a sarkokban is biztonsággal megfogta volna a résfal-szakadás után, a tározóból kiömlött körülbelül 800 ezer köbméternyi vörös iszapot. A szakember hozzáteszi:

- A megelőzésben az a megoldás nem jöhetett volna számításba, hogy a X. számú tározónál jóval nagyobb területen elhelyezkedő, és több méter többletvízoszlopú talajvizet átszivattyúzzák a résfalon kívülre. Az lehetett volna a helyes megoldás a megelőzésre, ha a résfalon kívüli nyugalmi talajvízszint környezetében a résfalon mesterséges gátáttörési helyeket építenek be, így lecsapolva a belső nagymedencéből a többlettalajvizet. A helyreállítás során először a gátfalat kellene helyreállítani, majd a kiszakadt résfal-szakasz környezetében, az agyag rétegig ki kell szedni a szennyezett altalajt. Legjobb volna, ha a sérült résfalszakasz nem épülne vissza, így lenne biztosítva a talajvíz nyugalmi állapotának megtartása. A szennyezett talajrétegek eltávolítása után a területet, a gödröt vegyes szemszerkezetű kővel kell kitölteni - olyannal, amely a lúgos szennyezést megszűri. Ez lenne az első lépés a területet helyreállítása kármentesítése során - amely természetesen a környezetvédelmi hatóság engedélyével valósulna meg.

Ha nem építettek volna résfalat, a gát még ma is állna, állítja Kónya László. A résfal megépítése teljesen felesleges, ráadásul milliárdokba kerülő beruházás volt. A sajtóban eddig már megjelent néhány találgatás a lehetséges okokkal és azzal kapcsolatban is, hogy lehettek-e a szakemberek számára előjelek a katasztrófára vonatkozóan. Bejárta a sajtót egy júniusban készült műholdas felvétel, amelyen látható a résfalon belül egy vöröses elszíneződés.

- A műholdas fénykép azt sugallja, mintha szivárogott volna a gát, de valójában csak arról van szó, hogy a teknőn belül, a gát alatt jutott el a nyomás alatt lévő talajvíz és a vörös iszaplé a résfalig, de tovább már nem. Ez kisebb előjele lehetett a jelentős talajvízszint különbségnek, a nyomott talajvízszint adta feszültségeknek, amik a résfal állékonyságát már veszélyeztethették.

Ami viszont mindenképpen intő jel volt a szakember szerint, hogy a gát magasságát megemeltette a tulajdonos cég azon a szakaszon, ahol a kitörés volt. Hiszen ez azt jelenthette, hogy fokozatosan, kismértékben megsüllyedt a töltésgát, illetve, hogy a résfal kis mennyiségben átengedte a talajvizet, és így az agyagréteg felett, a gáttöltés alatti talajréteg is kezdett kimosódni.

- Egyesek szerint a katasztrófa előtt repedések jelentek meg a töltésgáton, de csak az utóbb kiegészített, rátöltött részeken, saját mélységükig lehettek kimosódások, repedések, amelyek egyáltalán nem veszélyeztették az öreg gáttöltés állékonyságát. Az a vélemény is bejárta a médiákat és a sajtót, hogy a salak-töltésgátat nem szabadott volna sarkosan kiépíteni, valamint hogy a résfalon az iránytöréseket, sarkokat vasalás nélküli betonfalban lehet-e biztonsággal, jól kivitelezni? A résfal vonalvezetésében volt több iránytörés, s ahol a katasztrófa bekövetkezett, ott is volt egy sokszögoldali törése a betonfalnak. A vasalás nélküli sarkoknál lehetett már talajvízi átszivárgás korábban is, de az is feltételezhető, hogy a résfalszakaszt itt döntötte be a talajvízi túlnyomás erői. Biztos vagyok abban, hogy a nagy salakkövekből kiépült gáttöltés még a sarkokban is biztonsággal megfogta volna a résfal-szakadás után, a tározóból kiömlött körülbelül 800 ezer köbméternyi vörös iszapot. A szakember hozzáteszi:

- A megelőzésben az a megoldás nem jöhetett volna számításba, hogy a X. számú tározónál jóval nagyobb területen elhelyezkedő, és több méter többletvízoszlopú talajvizet átszivattyúzzák a résfalon kívülre. Az lehetett volna a helyes megoldás a megelőzésre, ha a résfalon kívüli nyugalmi talajvízszint környezetében a résfalon mesterséges gátáttörési helyeket építenek be, így lecsapolva a belső nagymedencéből a többlettalajvizet. A helyreállítás során először a gátfalat kellene helyreállítani, majd a kiszakadt résfal-szakasz környezetében, az agyag rétegig ki kell szedni a szennyezett altalajt. Legjobb volna, ha a sérült résfalszakasz nem épülne vissza, így lenne biztosítva a talajvíz nyugalmi állapotának megtartása. A szennyezett talajrétegek eltávolítása után a területet, a gödröt vegyes szemszerkezetű kővel kell kitölteni - olyannal, amely a lúgos szennyezést megszűri. Ez lenne az első lépés a területet helyreállítása kármentesítése során - amely természetesen a környezetvédelmi hatóság engedélyével valósulna meg.

Ha nem építettek volna résfalat, a gát még ma is állna, állítja Kónya László. A résfal megépítése teljesen felesleges, ráadásul milliárdokba kerülő beruházás volt. A sajtóban eddig már megjelent néhány találgatás a lehetséges okokkal és azzal kapcsolatban is, hogy lehettek-e a szakemberek számára előjelek a katasztrófára vonatkozóan. Bejárta a sajtót egy júniusban készült műholdas felvétel, amelyen látható a résfalon belül egy vöröses elszíneződés.

- A műholdas fénykép azt sugallja, mintha szivárogott volna a gát, de valójában csak arról van szó, hogy a teknőn belül, a gát alatt jutott el a nyomás alatt lévő talajvíz és a vörös iszaplé a résfalig, de tovább már nem. Ez kisebb előjele lehetett a jelentős talajvízszint különbségnek, a nyomott talajvízszint adta feszültségeknek, amik a résfal állékonyságát már veszélyeztethették.

Ami viszont mindenképpen intő jel volt a szakember szerint, hogy a gát magasságát megemeltette a tulajdonos cég azon a szakaszon, ahol a kitörés volt. Hiszen ez azt jelenthette, hogy fokozatosan, kismértékben megsüllyedt a töltésgát, illetve, hogy a résfal kis mennyiségben átengedte a talajvizet, és így az agyagréteg felett, a gáttöltés alatti talajréteg is kezdett kimosódni.

- Egyesek szerint a katasztrófa előtt repedések jelentek meg a töltésgáton, de csak az utóbb kiegészített, rátöltött részeken, saját mélységükig lehettek kimosódások, repedések, amelyek egyáltalán nem veszélyeztették az öreg gáttöltés állékonyságát. Az a vélemény is bejárta a médiákat és a sajtót, hogy a salak-töltésgátat nem szabadott volna sarkosan kiépíteni, valamint hogy a résfalon az iránytöréseket, sarkokat vasalás nélküli betonfalban lehet-e biztonsággal, jól kivitelezni? A résfal vonalvezetésében volt több iránytörés, s ahol a katasztrófa bekövetkezett, ott is volt egy sokszögoldali törése a betonfalnak. A vasalás nélküli sarkoknál lehetett már talajvízi átszivárgás korábban is, de az is feltételezhető, hogy a résfalszakaszt itt döntötte be a talajvízi túlnyomás erői. Biztos vagyok abban, hogy a nagy salakkövekből kiépült gáttöltés még a sarkokban is biztonsággal megfogta volna a résfal-szakadás után, a tározóból kiömlött körülbelül 800 ezer köbméternyi vörös iszapot. A szakember hozzáteszi:

- A megelőzésben az a megoldás nem jöhetett volna számításba, hogy a X. számú tározónál jóval nagyobb területen elhelyezkedő, és több méter többletvízoszlopú talajvizet átszivattyúzzák a résfalon kívülre. Az lehetett volna a helyes megoldás a megelőzésre, ha a résfalon kívüli nyugalmi talajvízszint környezetében a résfalon mesterséges gátáttörési helyeket építenek be, így lecsapolva a belső nagymedencéből a többlettalajvizet. A helyreállítás során először a gátfalat kellene helyreállítani, majd a kiszakadt résfal-szakasz környezetében, az agyag rétegig ki kell szedni a szennyezett altalajt. Legjobb volna, ha a sérült résfalszakasz nem épülne vissza, így lenne biztosítva a talajvíz nyugalmi állapotának megtartása. A szennyezett talajrétegek eltávolítása után a területet, a gödröt vegyes szemszerkezetű kővel kell kitölteni - olyannal, amely a lúgos szennyezést megszűri. Ez lenne az első lépés a területet helyreállítása kármentesítése során - amely természetesen a környezetvédelmi hatóság engedélyével valósulna meg.

- A műholdas fénykép azt sugallja, mintha szivárogott volna a gát, de valójában csak arról van szó, hogy a teknőn belül, a gát alatt jutott el a nyomás alatt lévő talajvíz és a vörös iszaplé a résfalig, de tovább már nem. Ez kisebb előjele lehetett a jelentős talajvízszint különbségnek, a nyomott talajvízszint adta feszültségeknek, amik a résfal állékonyságát már veszélyeztethették.

Ami viszont mindenképpen intő jel volt a szakember szerint, hogy a gát magasságát megemeltette a tulajdonos cég azon a szakaszon, ahol a kitörés volt. Hiszen ez azt jelenthette, hogy fokozatosan, kismértékben megsüllyedt a töltésgát, illetve, hogy a résfal kis mennyiségben átengedte a talajvizet, és így az agyagréteg felett, a gáttöltés alatti talajréteg is kezdett kimosódni.

- Egyesek szerint a katasztrófa előtt repedések jelentek meg a töltésgáton, de csak az utóbb kiegészített, rátöltött részeken, saját mélységükig lehettek kimosódások, repedések, amelyek egyáltalán nem veszélyeztették az öreg gáttöltés állékonyságát. Az a vélemény is bejárta a médiákat és a sajtót, hogy a salak-töltésgátat nem szabadott volna sarkosan kiépíteni, valamint hogy a résfalon az iránytöréseket, sarkokat vasalás nélküli betonfalban lehet-e biztonsággal, jól kivitelezni? A résfal vonalvezetésében volt több iránytörés, s ahol a katasztrófa bekövetkezett, ott is volt egy sokszögoldali törése a betonfalnak. A vasalás nélküli sarkoknál lehetett már talajvízi átszivárgás korábban is, de az is feltételezhető, hogy a résfalszakaszt itt döntötte be a talajvízi túlnyomás erői. Biztos vagyok abban, hogy a nagy salakkövekből kiépült gáttöltés még a sarkokban is biztonsággal megfogta volna a résfal-szakadás után, a tározóból kiömlött körülbelül 800 ezer köbméternyi vörös iszapot. A szakember hozzáteszi:

- A megelőzésben az a megoldás nem jöhetett volna számításba, hogy a X. számú tározónál jóval nagyobb területen elhelyezkedő, és több méter többletvízoszlopú talajvizet átszivattyúzzák a résfalon kívülre. Az lehetett volna a helyes megoldás a megelőzésre, ha a résfalon kívüli nyugalmi talajvízszint környezetében a résfalon mesterséges gátáttörési helyeket építenek be, így lecsapolva a belső nagymedencéből a többlettalajvizet. A helyreállítás során először a gátfalat kellene helyreállítani, majd a kiszakadt résfal-szakasz környezetében, az agyag rétegig ki kell szedni a szennyezett altalajt. Legjobb volna, ha a sérült résfalszakasz nem épülne vissza, így lenne biztosítva a talajvíz nyugalmi állapotának megtartása. A szennyezett talajrétegek eltávolítása után a területet, a gödröt vegyes szemszerkezetű kővel kell kitölteni - olyannal, amely a lúgos szennyezést megszűri. Ez lenne az első lépés a területet helyreállítása kármentesítése során - amely természetesen a környezetvédelmi hatóság engedélyével valósulna meg.

- A műholdas fénykép azt sugallja, mintha szivárogott volna a gát, de valójában csak arról van szó, hogy a teknőn belül, a gát alatt jutott el a nyomás alatt lévő talajvíz és a vörös iszaplé a résfalig, de tovább már nem. Ez kisebb előjele lehetett a jelentős talajvízszint különbségnek, a nyomott talajvízszint adta feszültségeknek, amik a résfal állékonyságát már veszélyeztethették.

Ami viszont mindenképpen intő jel volt a szakember szerint, hogy a gát magasságát megemeltette a tulajdonos cég azon a szakaszon, ahol a kitörés volt. Hiszen ez azt jelenthette, hogy fokozatosan, kismértékben megsüllyedt a töltésgát, illetve, hogy a résfal kis mennyiségben átengedte a talajvizet, és így az agyagréteg felett, a gáttöltés alatti talajréteg is kezdett kimosódni.

- Egyesek szerint a katasztrófa előtt repedések jelentek meg a töltésgáton, de csak az utóbb kiegészített, rátöltött részeken, saját mélységükig lehettek kimosódások, repedések, amelyek egyáltalán nem veszélyeztették az öreg gáttöltés állékonyságát. Az a vélemény is bejárta a médiákat és a sajtót, hogy a salak-töltésgátat nem szabadott volna sarkosan kiépíteni, valamint hogy a résfalon az iránytöréseket, sarkokat vasalás nélküli betonfalban lehet-e biztonsággal, jól kivitelezni? A résfal vonalvezetésében volt több iránytörés, s ahol a katasztrófa bekövetkezett, ott is volt egy sokszögoldali törése a betonfalnak. A vasalás nélküli sarkoknál lehetett már talajvízi átszivárgás korábban is, de az is feltételezhető, hogy a résfalszakaszt itt döntötte be a talajvízi túlnyomás erői. Biztos vagyok abban, hogy a nagy salakkövekből kiépült gáttöltés még a sarkokban is biztonsággal megfogta volna a résfal-szakadás után, a tározóból kiömlött körülbelül 800 ezer köbméternyi vörös iszapot. A szakember hozzáteszi:

- A megelőzésben az a megoldás nem jöhetett volna számításba, hogy a X. számú tározónál jóval nagyobb területen elhelyezkedő, és több méter többletvízoszlopú talajvizet átszivattyúzzák a résfalon kívülre. Az lehetett volna a helyes megoldás a megelőzésre, ha a résfalon kívüli nyugalmi talajvízszint környezetében a résfalon mesterséges gátáttörési helyeket építenek be, így lecsapolva a belső nagymedencéből a többlettalajvizet. A helyreállítás során először a gátfalat kellene helyreállítani, majd a kiszakadt résfal-szakasz környezetében, az agyag rétegig ki kell szedni a szennyezett altalajt. Legjobb volna, ha a sérült résfalszakasz nem épülne vissza, így lenne biztosítva a talajvíz nyugalmi állapotának megtartása. A szennyezett talajrétegek eltávolítása után a területet, a gödröt vegyes szemszerkezetű kővel kell kitölteni - olyannal, amely a lúgos szennyezést megszűri. Ez lenne az első lépés a területet helyreállítása kármentesítése során - amely természetesen a környezetvédelmi hatóság engedélyével valósulna meg.

Ami viszont mindenképpen intő jel volt a szakember szerint, hogy a gát magasságát megemeltette a tulajdonos cég azon a szakaszon, ahol a kitörés volt. Hiszen ez azt jelenthette, hogy fokozatosan, kismértékben megsüllyedt a töltésgát, illetve, hogy a résfal kis mennyiségben átengedte a talajvizet, és így az agyagréteg felett, a gáttöltés alatti talajréteg is kezdett kimosódni.

- Egyesek szerint a katasztrófa előtt repedések jelentek meg a töltésgáton, de csak az utóbb kiegészített, rátöltött részeken, saját mélységükig lehettek kimosódások, repedések, amelyek egyáltalán nem veszélyeztették az öreg gáttöltés állékonyságát. Az a vélemény is bejárta a médiákat és a sajtót, hogy a salak-töltésgátat nem szabadott volna sarkosan kiépíteni, valamint hogy a résfalon az iránytöréseket, sarkokat vasalás nélküli betonfalban lehet-e biztonsággal, jól kivitelezni? A résfal vonalvezetésében volt több iránytörés, s ahol a katasztrófa bekövetkezett, ott is volt egy sokszögoldali törése a betonfalnak. A vasalás nélküli sarkoknál lehetett már talajvízi átszivárgás korábban is, de az is feltételezhető, hogy a résfalszakaszt itt döntötte be a talajvízi túlnyomás erői. Biztos vagyok abban, hogy a nagy salakkövekből kiépült gáttöltés még a sarkokban is biztonsággal megfogta volna a résfal-szakadás után, a tározóból kiömlött körülbelül 800 ezer köbméternyi vörös iszapot. A szakember hozzáteszi:

- A megelőzésben az a megoldás nem jöhetett volna számításba, hogy a X. számú tározónál jóval nagyobb területen elhelyezkedő, és több méter többletvízoszlopú talajvizet átszivattyúzzák a résfalon kívülre. Az lehetett volna a helyes megoldás a megelőzésre, ha a résfalon kívüli nyugalmi talajvízszint környezetében a résfalon mesterséges gátáttörési helyeket építenek be, így lecsapolva a belső nagymedencéből a többlettalajvizet. A helyreállítás során először a gátfalat kellene helyreállítani, majd a kiszakadt résfal-szakasz környezetében, az agyag rétegig ki kell szedni a szennyezett altalajt. Legjobb volna, ha a sérült résfalszakasz nem épülne vissza, így lenne biztosítva a talajvíz nyugalmi állapotának megtartása. A szennyezett talajrétegek eltávolítása után a területet, a gödröt vegyes szemszerkezetű kővel kell kitölteni - olyannal, amely a lúgos szennyezést megszűri. Ez lenne az első lépés a területet helyreállítása kármentesítése során - amely természetesen a környezetvédelmi hatóság engedélyével valósulna meg.

Ami viszont mindenképpen intő jel volt a szakember szerint, hogy a gát magasságát megemeltette a tulajdonos cég azon a szakaszon, ahol a kitörés volt. Hiszen ez azt jelenthette, hogy fokozatosan, kismértékben megsüllyedt a töltésgát, illetve, hogy a résfal kis mennyiségben átengedte a talajvizet, és így az agyagréteg felett, a gáttöltés alatti talajréteg is kezdett kimosódni.

- Egyesek szerint a katasztrófa előtt repedések jelentek meg a töltésgáton, de csak az utóbb kiegészített, rátöltött részeken, saját mélységükig lehettek kimosódások, repedések, amelyek egyáltalán nem veszélyeztették az öreg gáttöltés állékonyságát. Az a vélemény is bejárta a médiákat és a sajtót, hogy a salak-töltésgátat nem szabadott volna sarkosan kiépíteni, valamint hogy a résfalon az iránytöréseket, sarkokat vasalás nélküli betonfalban lehet-e biztonsággal, jól kivitelezni? A résfal vonalvezetésében volt több iránytörés, s ahol a katasztrófa bekövetkezett, ott is volt egy sokszögoldali törése a betonfalnak. A vasalás nélküli sarkoknál lehetett már talajvízi átszivárgás korábban is, de az is feltételezhető, hogy a résfalszakaszt itt döntötte be a talajvízi túlnyomás erői. Biztos vagyok abban, hogy a nagy salakkövekből kiépült gáttöltés még a sarkokban is biztonsággal megfogta volna a résfal-szakadás után, a tározóból kiömlött körülbelül 800 ezer köbméternyi vörös iszapot. A szakember hozzáteszi:

- A megelőzésben az a megoldás nem jöhetett volna számításba, hogy a X. számú tározónál jóval nagyobb területen elhelyezkedő, és több méter többletvízoszlopú talajvizet átszivattyúzzák a résfalon kívülre. Az lehetett volna a helyes megoldás a megelőzésre, ha a résfalon kívüli nyugalmi talajvízszint környezetében a résfalon mesterséges gátáttörési helyeket építenek be, így lecsapolva a belső nagymedencéből a többlettalajvizet. A helyreállítás során először a gátfalat kellene helyreállítani, majd a kiszakadt résfal-szakasz környezetében, az agyag rétegig ki kell szedni a szennyezett altalajt. Legjobb volna, ha a sérült résfalszakasz nem épülne vissza, így lenne biztosítva a talajvíz nyugalmi állapotának megtartása. A szennyezett talajrétegek eltávolítása után a területet, a gödröt vegyes szemszerkezetű kővel kell kitölteni - olyannal, amely a lúgos szennyezést megszűri. Ez lenne az első lépés a területet helyreállítása kármentesítése során - amely természetesen a környezetvédelmi hatóság engedélyével valósulna meg.

- Egyesek szerint a katasztrófa előtt repedések jelentek meg a töltésgáton, de csak az utóbb kiegészített, rátöltött részeken, saját mélységükig lehettek kimosódások, repedések, amelyek egyáltalán nem veszélyeztették az öreg gáttöltés állékonyságát. Az a vélemény is bejárta a médiákat és a sajtót, hogy a salak-töltésgátat nem szabadott volna sarkosan kiépíteni, valamint hogy a résfalon az iránytöréseket, sarkokat vasalás nélküli betonfalban lehet-e biztonsággal, jól kivitelezni? A résfal vonalvezetésében volt több iránytörés, s ahol a katasztrófa bekövetkezett, ott is volt egy sokszögoldali törése a betonfalnak. A vasalás nélküli sarkoknál lehetett már talajvízi átszivárgás korábban is, de az is feltételezhető, hogy a résfalszakaszt itt döntötte be a talajvízi túlnyomás erői. Biztos vagyok abban, hogy a nagy salakkövekből kiépült gáttöltés még a sarkokban is biztonsággal megfogta volna a résfal-szakadás után, a tározóból kiömlött körülbelül 800 ezer köbméternyi vörös iszapot. A szakember hozzáteszi:

- A megelőzésben az a megoldás nem jöhetett volna számításba, hogy a X. számú tározónál jóval nagyobb területen elhelyezkedő, és több méter többletvízoszlopú talajvizet átszivattyúzzák a résfalon kívülre. Az lehetett volna a helyes megoldás a megelőzésre, ha a résfalon kívüli nyugalmi talajvízszint környezetében a résfalon mesterséges gátáttörési helyeket építenek be, így lecsapolva a belső nagymedencéből a többlettalajvizet. A helyreállítás során először a gátfalat kellene helyreállítani, majd a kiszakadt résfal-szakasz környezetében, az agyag rétegig ki kell szedni a szennyezett altalajt. Legjobb volna, ha a sérült résfalszakasz nem épülne vissza, így lenne biztosítva a talajvíz nyugalmi állapotának megtartása. A szennyezett talajrétegek eltávolítása után a területet, a gödröt vegyes szemszerkezetű kővel kell kitölteni - olyannal, amely a lúgos szennyezést megszűri. Ez lenne az első lépés a területet helyreállítása kármentesítése során - amely természetesen a környezetvédelmi hatóság engedélyével valósulna meg.

- Egyesek szerint a katasztrófa előtt repedések jelentek meg a töltésgáton, de csak az utóbb kiegészített, rátöltött részeken, saját mélységükig lehettek kimosódások, repedések, amelyek egyáltalán nem veszélyeztették az öreg gáttöltés állékonyságát. Az a vélemény is bejárta a médiákat és a sajtót, hogy a salak-töltésgátat nem szabadott volna sarkosan kiépíteni, valamint hogy a résfalon az iránytöréseket, sarkokat vasalás nélküli betonfalban lehet-e biztonsággal, jól kivitelezni? A résfal vonalvezetésében volt több iránytörés, s ahol a katasztrófa bekövetkezett, ott is volt egy sokszögoldali törése a betonfalnak. A vasalás nélküli sarkoknál lehetett már talajvízi átszivárgás korábban is, de az is feltételezhető, hogy a résfalszakaszt itt döntötte be a talajvízi túlnyomás erői. Biztos vagyok abban, hogy a nagy salakkövekből kiépült gáttöltés még a sarkokban is biztonsággal megfogta volna a résfal-szakadás után, a tározóból kiömlött körülbelül 800 ezer köbméternyi vörös iszapot. A szakember hozzáteszi:

- A megelőzésben az a megoldás nem jöhetett volna számításba, hogy a X. számú tározónál jóval nagyobb területen elhelyezkedő, és több méter többletvízoszlopú talajvizet átszivattyúzzák a résfalon kívülre. Az lehetett volna a helyes megoldás a megelőzésre, ha a résfalon kívüli nyugalmi talajvízszint környezetében a résfalon mesterséges gátáttörési helyeket építenek be, így lecsapolva a belső nagymedencéből a többlettalajvizet. A helyreállítás során először a gátfalat kellene helyreállítani, majd a kiszakadt résfal-szakasz környezetében, az agyag rétegig ki kell szedni a szennyezett altalajt. Legjobb volna, ha a sérült résfalszakasz nem épülne vissza, így lenne biztosítva a talajvíz nyugalmi állapotának megtartása. A szennyezett talajrétegek eltávolítása után a területet, a gödröt vegyes szemszerkezetű kővel kell kitölteni - olyannal, amely a lúgos szennyezést megszűri. Ez lenne az első lépés a területet helyreállítása kármentesítése során - amely természetesen a környezetvédelmi hatóság engedélyével valósulna meg.

- A megelőzésben az a megoldás nem jöhetett volna számításba, hogy a X. számú tározónál jóval nagyobb területen elhelyezkedő, és több méter többletvízoszlopú talajvizet átszivattyúzzák a résfalon kívülre. Az lehetett volna a helyes megoldás a megelőzésre, ha a résfalon kívüli nyugalmi talajvízszint környezetében a résfalon mesterséges gátáttörési helyeket építenek be, így lecsapolva a belső nagymedencéből a többlettalajvizet. A helyreállítás során először a gátfalat kellene helyreállítani, majd a kiszakadt résfal-szakasz környezetében, az agyag rétegig ki kell szedni a szennyezett altalajt. Legjobb volna, ha a sérült résfalszakasz nem épülne vissza, így lenne biztosítva a talajvíz nyugalmi állapotának megtartása. A szennyezett talajrétegek eltávolítása után a területet, a gödröt vegyes szemszerkezetű kővel kell kitölteni - olyannal, amely a lúgos szennyezést megszűri. Ez lenne az első lépés a területet helyreállítása kármentesítése során - amely természetesen a környezetvédelmi hatóság engedélyével valósulna meg.

- A megelőzésben az a megoldás nem jöhetett volna számításba, hogy a X. számú tározónál jóval nagyobb területen elhelyezkedő, és több méter többletvízoszlopú talajvizet átszivattyúzzák a résfalon kívülre. Az lehetett volna a helyes megoldás a megelőzésre, ha a résfalon kívüli nyugalmi talajvízszint környezetében a résfalon mesterséges gátáttörési helyeket építenek be, így lecsapolva a belső nagymedencéből a többlettalajvizet. A helyreállítás során először a gátfalat kellene helyreállítani, majd a kiszakadt résfal-szakasz környezetében, az agyag rétegig ki kell szedni a szennyezett altalajt. Legjobb volna, ha a sérült résfalszakasz nem épülne vissza, így lenne biztosítva a talajvíz nyugalmi állapotának megtartása. A szennyezett talajrétegek eltávolítása után a területet, a gödröt vegyes szemszerkezetű kővel kell kitölteni - olyannal, amely a lúgos szennyezést megszűri. Ez lenne az első lépés a területet helyreállítása kármentesítése során - amely természetesen a környezetvédelmi hatóság engedélyével valósulna meg.