Kádár János egész élete a hithű kommunistáé volt, halála előtt mégis papot kért

Szinte mindenkinek megvan a maga kis története a Kádár-korról. Feltéve, ha abban született, és legalább öt-tíz évet leélt benne. A történész hölgy interjúi során ráláthatott erre az izgalmas és kilencven százalékban még feldolgozásra váró világra. A történelmi tények és tapasztalatok mellett, de nem mellékes hordalékként, számos kis történetet, sztorit, begyűjtött. Közkinccsé tette például a munkások között népszerű pártfőtitkár, Kádár János azon történetét, amely csaknem balul sült el a budapesti harisnyagyárban. Történt, hogy az Öregnek becézett pártvezért az egyik brigád meghívta baráti látogatásra. Kádár szívesen elment az ilyen jellegű találkozókra, és nem csak propagandából. Egyszerű emberként leginkább az egyszerű emberek között érezte jól magát. Amikor a gyárban lekezezett a brigád tagjaival, többnyire nőkkel, közös kép is készült. Amit aztán a hivatalos pártfotós, MTI-s minden érintettnek elküldött. Kádár megnézte a gyárat, a termékeket, esetünkben a női harisnyákat. Majd váratlanul egy formázóhoz lépett és megérintette. A mozdulat meglepetést keltett, ugyanis a formázó forró volt, és megpörkölte a nagy ember ujjait. Lett is riadalom; a szombathelyi Vályi Péter nem sokkal előtte esett bele egy kohó-árokba és meghalt.. Szóval futkosás, titkosrendőrség, ám Kádár leintett mindenkit, és nem kis meglepetésre azt kérdezte: hol lehet itt férfi zoknit kapni? Gyorsan kerítettek neki. Hogy ehhez mit szólt a neje, Mariska néni, azt nem tudjuk, de a róla készült kis számú fotó arról árulkodik, hogy nem volt éppen divatkövető.

Tóth Eszter Zsófia az önmagukban is beszédes fotókat kommentálva mesélt újabb és újabb történeteket könyve premierjén. Előfordult olyan eset 1968-ban, hogy egy 14 éves lány a gyárban szülte meg gyermekét. Ő nem, a brigádtársai viszont meséltek róla. Aztán 2008-ban már a lány, mint középkorú hölgy is emlékezett. Más világ volt, más erkölcsökkel. A faluról beköltözők, illetve bejárók külön folklórt, vagy inkább munkakultúrát képviseltek a gyárban. Ők, ha lehetett, együtt maradtak. Akkor volt munka és volt pénz, meg volt fiatalság és boldogság. Az volt számunkra az aranykor, tudja - foglalta össze sokak véleményét egy munkás.

Aranykor: nő traktoron, nő Trabanttal, nő buszon. És nő táncdalfesztiválon, házibuliban miniszoknyában, nő vodkaszagú drúzsbán, szovjet katonákkal. A nő hétszer, és valóban: a Kádár-korszak női példázata, jól adagolt propagandája sokáig elterelte a figyelmet a valós problémákról. A rendszerváltás után jöttek rá legtöbben, hogy átverték őket. A gyár terméke elavult, a fizetést hitelből adták, az ország kasszája kiürült. Ráadásul el kellett számolni a politikai bűnökkel is. Nagyon megdöbbentett, amikor 1990 után megtudtam: az Öreg hunyó a Nagy Imre ügyben. Ezt mi melósok nem tudtuk, a szabadeurópát (Szabad Európa Rádió) meg nem hallgattuk, mert zavarták... Így, utólag elítélem a bűnöket, de a korszakban volt sok jó is - mondta el az egyik hívő. Aki csak ezután vette le a főtitkár képét szobájának faláról.

Pedig neki is látnia kellett a kallódó és a rendőrség által minduntalan piszkált embereket. Közte a vándormadárnak titulált munkahely változtatókat, akiket gyorsan elítélhettek a kmk-alapján (közveszélyes munkakerülés). Vagy az ük-sokat (üzletszerű kéjelgés), a menetrendszerű hétvégi kollektív lerészegedést a kiskocsmákban. A november 7-ét és az április 4-ét szerettük nagyon, meg persze a május elsejét. Ekkor voltak a vállalati bulik ingyen sörrel, cseresznyepálinkával. A fiúk öltönyben, mi meg aligban - így hívtuk a minit - roptuk. Már persze az vette fel, akinek jó volt az alakja... Az ünnep azért is jó volt, mert lehetett kapni kaviárt, banánt. Én a Lenin brigádban éltem meg ezt a kort , így az egyik dolgozó nő, mai nyugdíjas. Fel-felvillan a rendszer diszkrét bája is. Az egyik képen büszke szaki feszít: Ugye fess? - mutat víkendházára. Mindent, ami itt van, a gyárból hoztam , pózol a kamera előtt.

Fura, ellentmondásos kor volt Kádáré, vele az uralkodó nomenklatúráé. Ha demokráciánk sikeresebb utat jár be az elmúlt húsz évben, akkor bizonyára a nosztalgia sem hódítana. Nehéz fizikai munka, traktor és fogaskerék: egy hosszú korszak jelképei. Békés korszaké, látszólag; az országot átszőtte a teljeskörű ellenőrzés, a privátszférában is. De hát sokféle módon lehetett örömet szerezni a munkásnőknek. A GYES egyhangúságát enyhítette a tütü , vagyis az alkohol. Kellemes órákat szerezhetett a szomszédos vándormadár, netán a postás. Kiterjedtté vált a kismamák közös zúgivászata is. Egyes városi legendák még piros lámpás házakról is tudnak. Aki sokra vitte a munkahelyén - ami rendszerint élmunkát és párttagságot jelentett - az eljuthatott a parlamentbe. Mint a harisnyagyáriak. Ahol Fock Jenő miniszterelnök tűzte keblükre a vörös csillagos kitüntetést...

S hogy végtére is mit üzent Kádár János? Semmi sem olyan, mint amilyennek látszik: egész élete a hithű kommunistáé volt, halála előtt mégis papot kért. Nem adták meg neki, s talán ez volt az igazi büntetése.

Pedig neki is látnia kellett a kallódó és a rendőrség által minduntalan piszkált embereket. Közte a vándormadárnak titulált munkahely változtatókat, akiket gyorsan elítélhettek a kmk-alapján (közveszélyes munkakerülés). Vagy az ük-sokat (üzletszerű kéjelgés), a menetrendszerű hétvégi kollektív lerészegedést a kiskocsmákban. A november 7-ét és az április 4-ét szerettük nagyon, meg persze a május elsejét. Ekkor voltak a vállalati bulik ingyen sörrel, cseresznyepálinkával. A fiúk öltönyben, mi meg aligban - így hívtuk a minit - roptuk. Már persze az vette fel, akinek jó volt az alakja... Az ünnep azért is jó volt, mert lehetett kapni kaviárt, banánt. Én a Lenin brigádban éltem meg ezt a kort , így az egyik dolgozó nő, mai nyugdíjas. Fel-felvillan a rendszer diszkrét bája is. Az egyik képen büszke szaki feszít: Ugye fess? - mutat víkendházára. Mindent, ami itt van, a gyárból hoztam , pózol a kamera előtt.

Fura, ellentmondásos kor volt Kádáré, vele az uralkodó nomenklatúráé. Ha demokráciánk sikeresebb utat jár be az elmúlt húsz évben, akkor bizonyára a nosztalgia sem hódítana. Nehéz fizikai munka, traktor és fogaskerék: egy hosszú korszak jelképei. Békés korszaké, látszólag; az országot átszőtte a teljeskörű ellenőrzés, a privátszférában is. De hát sokféle módon lehetett örömet szerezni a munkásnőknek. A GYES egyhangúságát enyhítette a tütü , vagyis az alkohol. Kellemes órákat szerezhetett a szomszédos vándormadár, netán a postás. Kiterjedtté vált a kismamák közös zúgivászata is. Egyes városi legendák még piros lámpás házakról is tudnak. Aki sokra vitte a munkahelyén - ami rendszerint élmunkát és párttagságot jelentett - az eljuthatott a parlamentbe. Mint a harisnyagyáriak. Ahol Fock Jenő miniszterelnök tűzte keblükre a vörös csillagos kitüntetést...

S hogy végtére is mit üzent Kádár János? Semmi sem olyan, mint amilyennek látszik: egész élete a hithű kommunistáé volt, halála előtt mégis papot kért. Nem adták meg neki, s talán ez volt az igazi büntetése.

Pedig neki is látnia kellett a kallódó és a rendőrség által minduntalan piszkált embereket. Közte a vándormadárnak titulált munkahely változtatókat, akiket gyorsan elítélhettek a kmk-alapján (közveszélyes munkakerülés). Vagy az ük-sokat (üzletszerű kéjelgés), a menetrendszerű hétvégi kollektív lerészegedést a kiskocsmákban. A november 7-ét és az április 4-ét szerettük nagyon, meg persze a május elsejét. Ekkor voltak a vállalati bulik ingyen sörrel, cseresznyepálinkával. A fiúk öltönyben, mi meg aligban - így hívtuk a minit - roptuk. Már persze az vette fel, akinek jó volt az alakja... Az ünnep azért is jó volt, mert lehetett kapni kaviárt, banánt. Én a Lenin brigádban éltem meg ezt a kort , így az egyik dolgozó nő, mai nyugdíjas. Fel-felvillan a rendszer diszkrét bája is. Az egyik képen büszke szaki feszít: Ugye fess? - mutat víkendházára. Mindent, ami itt van, a gyárból hoztam , pózol a kamera előtt.

Fura, ellentmondásos kor volt Kádáré, vele az uralkodó nomenklatúráé. Ha demokráciánk sikeresebb utat jár be az elmúlt húsz évben, akkor bizonyára a nosztalgia sem hódítana. Nehéz fizikai munka, traktor és fogaskerék: egy hosszú korszak jelképei. Békés korszaké, látszólag; az országot átszőtte a teljeskörű ellenőrzés, a privátszférában is. De hát sokféle módon lehetett örömet szerezni a munkásnőknek. A GYES egyhangúságát enyhítette a tütü , vagyis az alkohol. Kellemes órákat szerezhetett a szomszédos vándormadár, netán a postás. Kiterjedtté vált a kismamák közös zúgivászata is. Egyes városi legendák még piros lámpás házakról is tudnak. Aki sokra vitte a munkahelyén - ami rendszerint élmunkát és párttagságot jelentett - az eljuthatott a parlamentbe. Mint a harisnyagyáriak. Ahol Fock Jenő miniszterelnök tűzte keblükre a vörös csillagos kitüntetést...

S hogy végtére is mit üzent Kádár János? Semmi sem olyan, mint amilyennek látszik: egész élete a hithű kommunistáé volt, halála előtt mégis papot kért. Nem adták meg neki, s talán ez volt az igazi büntetése.

Fura, ellentmondásos kor volt Kádáré, vele az uralkodó nomenklatúráé. Ha demokráciánk sikeresebb utat jár be az elmúlt húsz évben, akkor bizonyára a nosztalgia sem hódítana. Nehéz fizikai munka, traktor és fogaskerék: egy hosszú korszak jelképei. Békés korszaké, látszólag; az országot átszőtte a teljeskörű ellenőrzés, a privátszférában is. De hát sokféle módon lehetett örömet szerezni a munkásnőknek. A GYES egyhangúságát enyhítette a tütü , vagyis az alkohol. Kellemes órákat szerezhetett a szomszédos vándormadár, netán a postás. Kiterjedtté vált a kismamák közös zúgivászata is. Egyes városi legendák még piros lámpás házakról is tudnak. Aki sokra vitte a munkahelyén - ami rendszerint élmunkát és párttagságot jelentett - az eljuthatott a parlamentbe. Mint a harisnyagyáriak. Ahol Fock Jenő miniszterelnök tűzte keblükre a vörös csillagos kitüntetést...

S hogy végtére is mit üzent Kádár János? Semmi sem olyan, mint amilyennek látszik: egész élete a hithű kommunistáé volt, halála előtt mégis papot kért. Nem adták meg neki, s talán ez volt az igazi büntetése.

Fura, ellentmondásos kor volt Kádáré, vele az uralkodó nomenklatúráé. Ha demokráciánk sikeresebb utat jár be az elmúlt húsz évben, akkor bizonyára a nosztalgia sem hódítana. Nehéz fizikai munka, traktor és fogaskerék: egy hosszú korszak jelképei. Békés korszaké, látszólag; az országot átszőtte a teljeskörű ellenőrzés, a privátszférában is. De hát sokféle módon lehetett örömet szerezni a munkásnőknek. A GYES egyhangúságát enyhítette a tütü , vagyis az alkohol. Kellemes órákat szerezhetett a szomszédos vándormadár, netán a postás. Kiterjedtté vált a kismamák közös zúgivászata is. Egyes városi legendák még piros lámpás házakról is tudnak. Aki sokra vitte a munkahelyén - ami rendszerint élmunkát és párttagságot jelentett - az eljuthatott a parlamentbe. Mint a harisnyagyáriak. Ahol Fock Jenő miniszterelnök tűzte keblükre a vörös csillagos kitüntetést...

S hogy végtére is mit üzent Kádár János? Semmi sem olyan, mint amilyennek látszik: egész élete a hithű kommunistáé volt, halála előtt mégis papot kért. Nem adták meg neki, s talán ez volt az igazi büntetése.

S hogy végtére is mit üzent Kádár János? Semmi sem olyan, mint amilyennek látszik: egész élete a hithű kommunistáé volt, halála előtt mégis papot kért. Nem adták meg neki, s talán ez volt az igazi büntetése.

S hogy végtére is mit üzent Kádár János? Semmi sem olyan, mint amilyennek látszik: egész élete a hithű kommunistáé volt, halála előtt mégis papot kért. Nem adták meg neki, s talán ez volt az igazi büntetése.