Miért halt meg a 16 éves Klaudia Angliában?

Ugye, mama, most már jön a tavasz? Nyílnak a virágok, és szép lesz a kert - bújt oda Teri mamához Klaudia, mielőtt elindult Angliába. Édesapjának pedig azt mondta: most hét napig távol leszek, úgyhogy hét puszit adok.

- Ebben a házban megállt az idő - mondja a nagypapa, a köztiszteletben álló cigányzenész, Batyi Dezső a sorokpolányi ház nappalijában. Öten ülünk a szobában - Klaudia szüleivel és nagyszüleivel beszélgetünk - de olyan, mintha hatan lennénk. Klaudia ott van mindenhol: az egyik képen copfos kislányként bújik a mamához és a papához, egy másik fotón arcát a jobb tenyerére hajtva néz előre. Mosolyog, mint mindig...



Klaudia a Herman Ottó Szakképző Iskola tizedik osztályába járt, környezetvédelmi szakra. Az angol nyelvet emelt óraszámban tanulta, így kerülhetett be abba a csoportba, amely az iskola angliai, Berkshire-i testvérintézményébe utazott egyhetes tanulmányútra. A diákok két hete vasárnap utaztak el, és szerdán megcsörrent az igazgató telefonja: Klaudia reggel meghalt. A hír bejárta a magyar sajtót, így az is, hogy az angol mentők nem vitték kórházba a lányt. Tudtuk azt is, hogy Klaudia már kedden rosszul érezte magát, többször hányt, a fejét és a lábait fájdította. Aztán kiderült az is, hogy a boncolás során semmilyen szervi okot nem találtak, így nem lehet tudni, miért halt meg a 16 éves lány.

A lány apja tegnapelőtt meglepő hírt közölt: a rendőségen feljelentette a három kísérőtanárt, szerinte ők is felelősek Klaudia haláláért.

- Higgye el, végig az járt a fejemben, hogy szegény tanárok, mit élhettek át, amikor meghalt mellettük a lányom. Miután találkoztam velük, egy napig gondolkodtam, végül feljelentettem őket a rendőrségen - mondja Batyi Lajos. És elmeséli, miért jutott erre az elhatározásra.

Klaudia halála után úgy döntöttek a diákok, hogy nem maradnak szombatig, és másnap, azaz csütörtökön hazarepültek. A diákokkal a magyartanárnő jött haza csütörtökön, az angoltanárnő és az informatikatanár kint maradtak, hogy elrendezzék a szükséges teendőket. Ők szombaton este értek haza Szombathelyre. Batyi Lajos azt mondja, elvárta volna, hogy a tanárok elmenjenek hozzájuk, és elmeséljék, mi történt pontosan, elvégre rájuk bízták a gyermeküket, és ők tudták pontosan, hogy mi történt. Erre azonban hétfő délutánig kellett várnia: az informatikatanár és a magyartanárnő akkor ment el a családhoz. A másik meglepetés akkor érte a szülőket, amikor a pedagógusok közölték, hogy nem hozták haza Klaudia poggyászát, mert pótdíjat kellett volna fizetni érte a repülőgépen.


- Nem tetszett a viselkedésük. Ha kérdeztem valamit, mindig összenéztek, és bizonytalanul, egymásnak ellentmondó információkat tartalmazó választ adtak. Amikor a végzetes éjszaka időpontjait firtattam, azt mondták, már nem emlékeznek pontosan, mi mikor történt. Én meg úgy gondolom, hogy ha a Klaudia többször hányt, rosszul volt, akkor nem nyugodhattak volna bele abba, hogy nem vitte el a mentő, hanem be kellett volna ülniük egy taxiba, és be kellett volna menni a kórházba - szakad ki az apából a keserűség.

Tegnap azt kértük Beer Lászlótól, a Herman iskola igazgatójától, hogy hadd beszéljünk a három kísérőtanárral. Az igazgató - aki a tanárokkal együtt tőlünk tudta meg, hogy a szülők feljelentették a három pedagógust - azonnal igent mondott a találkozóra. A találkozóra, amelyre csak az angoltanárnő jött el, ő is csak azért, hogy ne hagyja magára az igazgatót. Az informatikatanárt - aki a szülőknél járt - a kérésünkre hívta be Beer László. Az angoltanárnő rögtön elmondta, hogy Klaudia poggyászát nem a pótdíj miatt nem hozták haza. Ő azzal magyarázta, hogy kinn hagyták a lány személyes holmijait, hogy mindkettőjüknek huszonkét kilós poggyásza volt, és mivel Budapestről vonattal jöttek haza, nem tudták volna elhozni a harmadik bőröndöt, amit végül az angol iskola adott fel postán. Klaudia mobiltelefonját, fényképezőgépét és az iratait viszont átadták a szülőknek.

Arra a kérdésre, hogy az első útjuk miért nem a szülőkhöz vezetett, az informatikatanár azt válaszolta, hogy fáradtak voltak, őket is megviselték a történtek, hétfőn pedig óráik voltak.

- Talán biciklire kellett volna pattannom, és ki kellett volna tekernem Sorokpolányba? - fordult felém ingerülten az informatikatanár, majd felpattant, és kirohant az irodából.

Az angoltanárnő viszont - aki a tragédia óta nyugtatókat szed - elmesélte, mi történt.


Klaudia osztálytársa, akivel Angliában egy szobában aludt, éjjel két órakor kopogott be a tanárokhoz, mondván: Klaudia - aki este a telefonban már többször említette szüleinek, hogy nincs jól - rosszul van. Az angoltanárnő felhívta az angol kollégium ügyeletes tanárát, aki betelefonált a kórházba. Majdnem egy órán keresztül vonalban voltak: Klaudia nevét, adatait, a rosszullét tüneteit kérdezték, valamint azt, milyen gyógyszert vett be. Még a fájdalomcsillapító dobozában lévő ismertetőt is be kellett olvasniuk a telefonba, mert Angliában nincs olyan pirula, így az összetevőit sem ismerték. Végül azt a tanácsot kapták, hogy ha az elkövetkezendő két órában nem javul a lány állapota, telefonáljanak újra. Nem telt el két óra, már fél ötkor tárcsázták a kórház számát, Klaudia ugyanis többször hányt, sőt, félre is beszélt. Akkor már a magyartanárnő szobájába átvitt matracán feküdt. Egyetlen mentőorvos érkezett a kollégiumba, egy nő, aki láthatóan fáradt volt. Klaudiát meg sem vizsgálta, ám azt kijelentette, hogy ez a gyerek nem beteg . Szerinte Klaudia bepánikolt, az angoltanárnőnek - aki könyörgött, hogy vigye kórházba a lányt - pedig annyit mondott, hogy jobb lenne, ha nem hisztizne, mert átragad a gyerekre a pánik. A mentőorvos elment, az angoltanárnő pedig megbeszélte az angol ügyeletes pedagógussal, hogy reggel fél nyolckor beviszik a lányt a kórházba. Klaudia a matracon aludt a magyartanárnő szobájában, az angoltanárnő a szomszédos szobájában, utcai öltözetben várta a reggelt, ám húsz perc múlva hallotta, hogy a kolléganője azt kiabálja, hogy Klaudia nem lélegzik. Ismét hívták a mentőket, az informatikatanár próbálta újraéleszteni Klaudiát. Ez sem neki, sem a hatvan percig próbálkozó rohammentőknek nem sikerült. Klaudia meghalt. Az angol rendőrség automatikusan megkezdte a nyomozást, a mentőorvost az angol iskola külön feljelentette. A Vas Megyei Rendőrkapitányságon megerősítették a hírt, hogy az apa feljelentette a kísérőtanárokat. Az ügy részleteit a Szombathelyi Rendőrkapitányság vizsgálja.



Ki mit (nem) tud elképzelni? (Nagy Ildikó jegyzete)
El tudja képzelni, mit éreztem, miközben próbáltam újraéleszteni Klaudiát? Ezt kérdezte tőlem az egyik kísérőtanár. Én bólogattam, ő a fejét ingatta. Most is a fülemben cseng a válasza: nem, maga azt nem tudja elképzelni... Igaza van. Tényleg nem tudom elképzelni, mit érezhettek a tanárok, akik mellett meghalt a rájuk bízott tanítványuk. És azt hiszem, hogy ebben a történetben ez a kulcsmondat. Hogy senki nem tudja a másik helyébe képzelni magát. Anyaként magam is úgy gondolom, hogy Klaudia szülei joggal várták, hogy a tanárok a lehető leghamarabb bekopogtassanak, és elmondják, mi is történt pontosan. És azt hiszem, a helyükben én sem fogadtam volna el a poggyászos magyarázatot... De bújjunk bele a tanárok bőrébe! Meg lehet érteni, hogy elfáradtak, hogy megviselték őket a történtek, hiszen egy idegen ország idegen szabályaihoz alkalmazkodva kellett intézkedniük. Azt is el lehet fogadni, hogy ők meg azt furcsállják, hogy a szülők – bár állítólag a Herman és az angol iskola is minden segítséget felkínált – nem utaztak ki Angliába. Arra viszont aligha lehet elfogadható magyarázatot találni, hogy miért nem keresték fel előbb a szülőket. Igen, kedves tanár úr, akár biciklire pattanva, akár gyalog. Klaudia holttestét ma szállítja haza a biztosítótársaság, hétfőn vagy kedden a szombathelyi igazságügyi orvosszakértő is elvégzi a boncolást. Jó lenne, ha a szombati temetésen a szülők már úgy állhatnának a lányuk koporsója mellett, hogy tudják, miért halt meg Klaudia. És azt is, hogy tényleg meg kellett-e halnia, vagy megmenthették volna.