Kristályrács a szimbóluma: Brüsszelben jártunk

Amit itthon nem látunk: a hétköznapok éjszakáin is tele vannak az utcák, a teraszok. A sarki bárból török zene szól, és táncolnak odabent. A kőcsipkés épületekkel körülvett fő téren sehol egy pad, de ez senkit nem zavar, az utcakövön ülnek a fiatalok csoportokban, beszélgetnek, nevetnek, énekelnek. Fehér ember, európai alig, arab, török, fekete, japán, kínai arcok mindenütt. Néha átvágtat a színen egy-egy öltönyös úr, hogy hírmondója legyen az eurokratizmusnak, de a közfigyelmet alapvetően performerek tartják ébren: színész, dalnok, zenész vagy élő-szobor. A harmonikás egy utcai lelátó előtt ül, mintha csak neki építették volna, az emberek jönnek-mennek, a közönség változik, de mindig van hallgatósága a szívszaggató muzsikának. A turisták felkeresik a pisilő kisfiú és a pisilő kislány szobrát. Az ajándékboltokban e műalkotások mindenféle változata mindenféle színben kapható a dugóhúzótól a színes csokoládén át a kerti szökőkútig.


Az Európai Parlament tükörpalotája szépen ragyog a nappali világosságban. Nem ez a hivatalos székhely, itt csak a mini plenáris és a szakbizottsági üléseket tartják. A rendes plenáris ülések a francia-német határon elhelyezkedő Strasbourgban vannak. Strasbourg szimbolikus helyszín, a megbékélés jelképe, hiszen a világháborúban a franciák és a németek egymás ellen harcoltak. A további háborúk megelőzésére született meg aztán az európai integráció gondolata. 1951-ben hozták létre az Európai Szén- és Acélközösséget, más néven a Montánuniót, hat alapító tagállammal - Franciaország, az NSZK, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia - az acél- és szénkészletek kezelésére. A szén- és acélipar központi ellenőrzésével tették lehetetlenné az egyes államok önálló háborús felkészülését. Az ötlet Jean Monnet francia közgazdásztól származik, a német származású francia külügyminiszter, Robert Schuman karolta fel a tervet. Ma már az EU-nak 27 tagállama van, öt állam - Törökország, Horvátország, Island, Macedónia, Montenegro - csatlakozásra vár.


Az Európai Parlament 27 tagállam mintegy 500 millió polgárát képviseli. Az egyetlen olyan multinacionális parlamenti közgyűlés a világon, és az EU egyetlen olyan testülete, amelyet közvetlenül választanak. A kontinens integrációjának kérdésein kívül, a válság problémáinak kezelésmódjairól is itt gondolkodnak, vitatkoznak, az új Európa lehetséges víziójának kialakítását is feladatuknak tekintik. A viták az EU valamennyi (23) hivatalos nyelvén zajlanak, a szinkrontolmácsok körülbelül negyedóránként váltják egymást a fülkékben, ha üléseznek a képviselők. Szigorú az épületkomplexum belbiztonsága, kérik, ne használjuk a lépcsőt, a lift megfelelő adagokban szállít minket, igyekszünk nem meghaladni a súlyt... Lent hatalmas kerek üvegablakon át megbámulható a szerkezeti egység ünneplésére állított látványos térobjekt, még az Európai Parlament épületében.


Az élet hasonló működési elvét mutatja, csak más célból Brüsszel igazi szimbóluma, az Atomium - a Heysel Parkban az óriásgömbök messziről és közelről is lenyűgözőek. A kilenc gömbből álló acélszerkezet a vas kristályrácsát jeleníti meg 165 milliárdszoros nagyításban. Az emlékmű az 1958-as brüsszeli világkiállításra készült, egyik fő attrakciója volt. 1956 márciusában André Waterkeyn tervei alapján kezdték az építését, csak a kiállítás fél éves időtartamára szánták, de mivel nagy népszerűségre tett szert, a város véglegesítette.






Az utazás egyik állomása Tubiz, ahol egy utastárs, Pajor Gézáné Király Erzsébet szívét különös melegséggel töltheti el a katolikus templom meglátogatása: itt esküdtek anno a szülei. A Tubizben élő harmadik generációs magyar kisebbség az 1920-as, 30-as években települt ki. A sárvári selyemgyárat megvette egy belga, és nemcsak a termelést vitte ki, de sok magyart is. Tubizben máig sok magyar hagyományőrző egyesület, néptánccsoport működik. Sokan nem, de sokan visszajöttek, Sárváron a kertvárosban (a Nádasdy étterem környékén) a Tubiz-kápolna magyar visszatérők adományaiból épült.


Waterlooban azt látjuk, hogy lehet a semmiből turisztikai attrakciót csinálni. Az egykori csatamezőn múzeumkomplexum áll: az 1815-ös harcok zaját-jaját elevenítik meg filmek, kiállítások, körkép formájában; igazi katonák masíroznak az udvaron. Napóleon szobra kicsi, de nagy a Butte du Lion emlékmű, 262 lépcső vezet fel. Kovács Ferenc megyei elnök történelmi ételköltemények receptjeit ismerteti, hozzátéve: egész más lenne a történelem, ha nem a háborúkat tanítanák, hanem a kultúrtörténetet, a gasztronómiát...

Történelem az is, ahogy a Saar folyó ezer évek óta beveszi azt a szép kanyart, hazafelé.