Csiperke és Csuporka világa

- Ritka, hogy külföldön játszanánk, de volt már rá példa. Nem ma kezdtük, így rengeteg helyen megfordultunk már – meséli Fazekas Gábor. Ő, és felesége Kozma Judit 1994-ben alapították a Szamóca Színházat.

 – A társulat nem állandó helyen működik, meghívásra megyünk különböző rendezvényekre, mondhatni az ország minden részébe. Persze, azért jellemző a Nyugat-dunántúli régió, itt már sokan visszahívnak bennünket. Ismernek, szeretnek, legalábbis azt mondják – teszi hozzá nevetve Gábor. –

Mindketten színházi emberek vagyunk. Valamikor régen a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színinövendékei, majd állandó tagjai voltunk. Aztán engem a katonaság hazavetett Szombathelyre, és itt ragadtam, ragadtunk. Akkor jött az ötlet, hogy kellene egy ilyen jellegű társulat. A célunk az volt, hogy olyan előadások szülessenek, amelyek igényesek, ugyanakkor könnyedek, szórakoztatnak, és mégis csak közük van a színházhoz. A legfontosabb pedig az volt, hogy gyerekeket szórakoztassunk – mereng Gábor. A színházi társulás azóta sok változáson ment keresztül. Eleinte ugyanis a három és tizenkét évesek számára készítettek előadásokat, ma már ez kibővült, a család minden tagja remekül szórakozhat. A tapasztalat beszél belőlem. Hogy miért? Lássuk csak...

Bécs. Collegium Hungaricum. Meghívásra érkezik a lelkes kis csapat, nagyon boldogok, hogy itt játszhatnak. Megtisztelve érzik magukat, aházbéliek nem különben. – Az interneten bukkantam Juditékra – meséli Mertzné Kugler Annamária, a Collegium Hungaricum gyermekprogram- felelőse – mint, ahogy sok más neves előadóra is. Tizenkét éve dolgozom a házban ebben a feladatkörben, nagyon sok színvonalas produkcióhoz volt szerencsém, rengeteg művésszel találkoztam. Nálunk két fő feladat van. Az itt élő magyarokkal együtt ápoljuk a magyarságunkat, az anyanyelvet, kultúrát. Ez az egyik, de nemkülönben fontos a másik feladatunk sem: az osztrákokkal kell megismertetnünk, megszerettetnünk a magyar nyelvet. Azt mondhatom, jól működünk. Egy-egy gyerek-és egyéb rendezvényre is sokan érkeznek, mindkét nációból. Igazi közösségteremtő, formáló rendezvények ezek, ugyanis a színházi előadások, koncertek, táncházak után, mindig van valami plusz is.

Gáborék most kézműves foglalkozást tartanak majd: bohócot, kukacot hajtogatnak, arcfestés is lesz. Azért jó ez, mert a gyerekek, szülők találkoznak, beszélgetnek, ismerkednek egymással, igazi agórává változik ilyenkor a ház – mosolyog Annamária.

A nézőtér fokozatosan megtelik, sokan kíváncsiak a bohócok történetére, Csipi- Csupi Bábszínházára. Vannak, akik már régi ismerősként köszöntik a másikat, néhányukon látszik, először járnak itt. A gyerekek azonban könnyen megbarátkoznak egymással.

– Neked ki az anyukád? – hallom az egyik kislánytól, mire a másik: – psszt, kezdődik.

Csiperke berobban a színpadra, a legkisebbek megijednek, némi sírás is hallatszik, de hamar megnyugszik mindenki, és pár perc múlva már csak a kacagást lehet hallani. Jobbomon és balomon is egy-egy család. Itt anyuka, ott apuka ölében ülnek a kicsik – még bátortalanok. Nem kell sok időnek eltelnie ahhoz, hogy bizonyosságot nyerjen számomra az a mondat: az egész családnak játszunk. A szülők olykor harsányabban kacagnak, mint gyerekeik, belefeledkeznek, élvezik az előadást. Igyekszem külső szemlélő maradni, majd az előadás végén rádöbbenek, nem sikerült. Elragadott engem is, magával sodort a gyermeki játék, az őszinteség, igazság öröme. A lelkem megtelt mosollyal. Az előadásnak vége, a gyerekek ellepik a színpadot, futkároznak, élvezik a létet. A szülők ismerkednek, beszélgetnek. Egyikükhöz én is odalépek.

– Nagy öröm számomra, hogy itt lehetek. Igaz, én késve érkeztem, de a feleségem és négy gyermekem itt voltak végig – mondja Szalay- Bobrovniczky Vince, a Magyar Köztársaság bécsi nagykövete. Miközben arról beszélgetünk, hogy fontos a magyar nyelv ápolása, és éppen ezért szorgalmazza a nagykövet egy magyar nyelvű iskola létrehozását, két gyermeke is odafut hozzánk?

– Benne lehetek az interjúban? – kérdezi Janka, aki decemberben lesz tíz éves. Cserfes, határozott kislány, míg öccse Miklós csendesen megbújik, de azért elárulja, jól érezte magát. Csipi és Csupi nagy sikert arattak.