Vasvári Képtár: holt művészek pantheonja

- Tőlünk nyugatra, keletre, északra és délre minden ország minden régiójában az adott terület képzőművészetének múltja látható a nagyközönség számára. Ott ez a világ legtermészetesebb dolga - mondja Tóth Csaba festőművész, tanár. - Az, hogy ez nálunk csak most történt meg, a rendszerváltás után két évtizeddel, helyi politikai-ideológiai összetevők eredménye. A Vasváron megnyílt állandó kiállítás a néhai Vas megye képzőművészek munkáiból tulajdonképpen egy jövőbeli Vasvári Képtár (Vasi Képtár) alapjait jelenti, aminek jelképes alapkőletétele augusztus 18-án volt. Azonban nem csak emiatt tekinthető e nap történelminek, hanem azért is, mert ezentúl részben olyan művészek munkái kerültek múzeumi körülmények közé, akik eddig helyi közgyűjteményekben be sem kerülhettek, miután a Rákosi korszakban megvonták tőlük művész-státuszukat, mivel nem voltak hajlandók együttműködni a diktatúrával.

A Vasvári Képtár - a holt művészek pantheonja - megvalósulása regénybe illő történet. Két évvel ezelőtt az interneten megjelent egy 1914 nyarán készült gyönyörű, nagybányai szellemiségű vasvári látkép. Gergye Rezső, a vasvári művelődési ház igazgatója megkeresésére azonnal azt válaszoltam, hogy a városnak feltétlenül meg kellene vásárolnia. Ez meg is történt, és ez a kép adta az indító impulzust, hiszen feltételezett alkotója az egyik olyan vasi festő a nyolc közül, aki az I. világháború előtt megfordult Nagybányán. (A vasvári állandó kiállításon még másik háromnak is láthatók munkái!) Mindenesetre ez a kulcsfontosságú mű azt bizonyítja, hogy a Vas megyei képzőművészet már a 20. század elején sem volt olyan provinciális jelenség, mint eddig ez a köztudatba elterjedt. Tulajdonképpen e kép köré álmodtuk meg a Vasvári Képtár gondolatát, hiszen közvetlen kapcsolatot jelentett Vasvár és a Vas megyei képzőművészet valamint Nagybánya, az új magyar festészet között. Úgy gondoltuk, hogy Vasváron kell megnyílnia a vasi képzőművészeti gyűjteménynek, mert az egykori megyeszékhely legalább a képzőművészet terén visszanyeri egykori fényét. Tojay Valter ekkor bukkant rá szombathelyi Szabadfi-gyűjteményre. Mivel ez a két háború közti Vas megyei képzőművészek reprezentáns gyűjteménye volt, megpróbáltuk összekötni a szálakat. A gyűjteményben szereplő művészek munkái részben a két háború közti időből, részben az ezutáni korszakból származtak, amikor is többük önkéntes, vagy kierőszakolt külső (és belső) emigrációba kényszerült. Így olyan művek kerültek először múzeumi körülmények közé, amik eddig a közgyűjteményekből ki voltak tiltva (még a rendszerváltás után 20 évvel is!). A zsennyei művésztelep alapító atyái közül a négyből három látható vasváron.

- Dr. Szabadfi József belgyógyász volt, édesapám, id. Torjay Valter barátja. Fafaragásokból, festményekből, karikatúrákból hozott össze egy jelentős életművet. Karikatúráit a Berzsenyi Dániel Könyvtár mentette meg. Ismerte a festő- és szobrászművészeket, akik a Szent Márton Céh tagjai voltak. Sokan ajándékoztak neki képeket. A gyűjteményében van fikatalkori Bernáth Aurél-mű is, ami nagyon ritka. Van képe Radnóti Kovács Árpádtól, Jaksa Istvántól, Gyöngyösi Simon Józseftől. Szabadfi József özvegyét Nagy Éva, a Berzsenyi könyvtár igazgatóhelyettese ismerte, ő kért meg egyszer, menjek el, becsüljem meg a gyűjtemény értékét. Elmentem, és leesett az állam - tudjuk meg Torjay Valtertől. Nyilvánvaló volt, hogy meg kell menteni. Szóltam Tóth Csabának, aki 25 éve foglalkozik az elfelejtett vasi művészekkel. Összedugtuk a fejünket, mi legyen. Csabának volt kapcsolata a vasvári polgármesterasszonnyal, Kovács Tildával, aki felajánlotta a Tretter-házat. Láttuk, hogy a képek rettenetes állapotban vannak, ezért megkértük Károlyi Annát, aki az egyik legjobb képrestaurátor, hogy hozza rendbe a festményeket.

- 77 kép van, eddig 15 képet restauráltam. További állapotfelmérés, gondozás, raktározás szükséges, hiszen a képtár ügye hosszú távú. Vannak képek, amik teljes felújítást kívánnak, vannak képek, amelyeket csak színeiben kell megerősíteni - mondja Károlyi Anna. - Restaurátorként nem új tárgyat hozunk létre, hanem az eredeti visszaállítására törekszünk. Esztétikailag élvezhető új minőséget hozunk létre az utókor számára.

A Szabadfi-gyűjteményt V. Tóth László hagyatékából válogatott kisebb kollekció egészíti ki (a festőművész özvegye felajánlásából), ami külön termet kapott az épületben. A vasvári képtár utolsó modulja Torjay Valternek köszönhető, aki saját gyűjteményéből helyezett el néhányat letétben az egykori vasi művészek munkáiból.

- Tőlünk nyugatra, keletre, északra és délre minden ország minden régiójában az adott terület képzőművészetének múltja látható a nagyközönség számára. Ott ez a világ legtermészetesebb dolga - mondja Tóth Csaba festőművész, tanár. - Az, hogy ez nálunk csak most történt meg, a rendszerváltás után két évtizeddel, helyi politikai-ideológiai összetevők eredménye. A Vasváron megnyílt állandó kiállítás a néhai Vas megye képzőművészek munkáiból tulajdonképpen egy jövőbeli Vasvári Képtár (Vasi Képtár) alapjait jelenti, aminek jelképes alapkőletétele augusztus 18-án volt. Azonban nem csak emiatt tekinthető e nap történelminek, hanem azért is, mert ezentúl részben olyan művészek munkái kerültek múzeumi körülmények közé, akik eddig helyi közgyűjteményekben be sem kerülhettek, miután a Rákosi korszakban megvonták tőlük művész-státuszukat, mivel nem voltak hajlandók együttműködni a diktatúrával.

A Vasvári Képtár - a holt művészek pantheonja - megvalósulása regénybe illő történet. Két évvel ezelőtt az interneten megjelent egy 1914 nyarán készült gyönyörű, nagybányai szellemiségű vasvári látkép. Gergye Rezső, a vasvári művelődési ház igazgatója megkeresésére azonnal azt válaszoltam, hogy a városnak feltétlenül meg kellene vásárolnia. Ez meg is történt, és ez a kép adta az indító impulzust, hiszen feltételezett alkotója az egyik olyan vasi festő a nyolc közül, aki az I. világháború előtt megfordult Nagybányán. (A vasvári állandó kiállításon még másik háromnak is láthatók munkái!) Mindenesetre ez a kulcsfontosságú mű azt bizonyítja, hogy a Vas megyei képzőművészet már a 20. század elején sem volt olyan provinciális jelenség, mint eddig ez a köztudatba elterjedt. Tulajdonképpen e kép köré álmodtuk meg a Vasvári Képtár gondolatát, hiszen közvetlen kapcsolatot jelentett Vasvár és a Vas megyei képzőművészet valamint Nagybánya, az új magyar festészet között. Úgy gondoltuk, hogy Vasváron kell megnyílnia a vasi képzőművészeti gyűjteménynek, mert az egykori megyeszékhely legalább a képzőművészet terén visszanyeri egykori fényét. Tojay Valter ekkor bukkant rá szombathelyi Szabadfi-gyűjteményre. Mivel ez a két háború közti Vas megyei képzőművészek reprezentáns gyűjteménye volt, megpróbáltuk összekötni a szálakat. A gyűjteményben szereplő művészek munkái részben a két háború közti időből, részben az ezutáni korszakból származtak, amikor is többük önkéntes, vagy kierőszakolt külső (és belső) emigrációba kényszerült. Így olyan művek kerültek először múzeumi körülmények közé, amik eddig a közgyűjteményekből ki voltak tiltva (még a rendszerváltás után 20 évvel is!). A zsennyei művésztelep alapító atyái közül a négyből három látható vasváron.

- Dr. Szabadfi József belgyógyász volt, édesapám, id. Torjay Valter barátja. Fafaragásokból, festményekből, karikatúrákból hozott össze egy jelentős életművet. Karikatúráit a Berzsenyi Dániel Könyvtár mentette meg. Ismerte a festő- és szobrászművészeket, akik a Szent Márton Céh tagjai voltak. Sokan ajándékoztak neki képeket. A gyűjteményében van fikatalkori Bernáth Aurél-mű is, ami nagyon ritka. Van képe Radnóti Kovács Árpádtól, Jaksa Istvántól, Gyöngyösi Simon Józseftől. Szabadfi József özvegyét Nagy Éva, a Berzsenyi könyvtár igazgatóhelyettese ismerte, ő kért meg egyszer, menjek el, becsüljem meg a gyűjtemény értékét. Elmentem, és leesett az állam - tudjuk meg Torjay Valtertől. Nyilvánvaló volt, hogy meg kell menteni. Szóltam Tóth Csabának, aki 25 éve foglalkozik az elfelejtett vasi művészekkel. Összedugtuk a fejünket, mi legyen. Csabának volt kapcsolata a vasvári polgármesterasszonnyal, Kovács Tildával, aki felajánlotta a Tretter-házat. Láttuk, hogy a képek rettenetes állapotban vannak, ezért megkértük Károlyi Annát, aki az egyik legjobb képrestaurátor, hogy hozza rendbe a festményeket.

- 77 kép van, eddig 15 képet restauráltam. További állapotfelmérés, gondozás, raktározás szükséges, hiszen a képtár ügye hosszú távú. Vannak képek, amik teljes felújítást kívánnak, vannak képek, amelyeket csak színeiben kell megerősíteni - mondja Károlyi Anna. - Restaurátorként nem új tárgyat hozunk létre, hanem az eredeti visszaállítására törekszünk. Esztétikailag élvezhető új minőséget hozunk létre az utókor számára.

A Szabadfi-gyűjteményt V. Tóth László hagyatékából válogatott kisebb kollekció egészíti ki (a festőművész özvegye felajánlásából), ami külön termet kapott az épületben. A vasvári képtár utolsó modulja Torjay Valternek köszönhető, aki saját gyűjteményéből helyezett el néhányat letétben az egykori vasi művészek munkáiból.

A Vasvári Képtár - a holt művészek pantheonja - megvalósulása regénybe illő történet. Két évvel ezelőtt az interneten megjelent egy 1914 nyarán készült gyönyörű, nagybányai szellemiségű vasvári látkép. Gergye Rezső, a vasvári művelődési ház igazgatója megkeresésére azonnal azt válaszoltam, hogy a városnak feltétlenül meg kellene vásárolnia. Ez meg is történt, és ez a kép adta az indító impulzust, hiszen feltételezett alkotója az egyik olyan vasi festő a nyolc közül, aki az I. világháború előtt megfordult Nagybányán. (A vasvári állandó kiállításon még másik háromnak is láthatók munkái!) Mindenesetre ez a kulcsfontosságú mű azt bizonyítja, hogy a Vas megyei képzőművészet már a 20. század elején sem volt olyan provinciális jelenség, mint eddig ez a köztudatba elterjedt. Tulajdonképpen e kép köré álmodtuk meg a Vasvári Képtár gondolatát, hiszen közvetlen kapcsolatot jelentett Vasvár és a Vas megyei képzőművészet valamint Nagybánya, az új magyar festészet között. Úgy gondoltuk, hogy Vasváron kell megnyílnia a vasi képzőművészeti gyűjteménynek, mert az egykori megyeszékhely legalább a képzőművészet terén visszanyeri egykori fényét. Tojay Valter ekkor bukkant rá szombathelyi Szabadfi-gyűjteményre. Mivel ez a két háború közti Vas megyei képzőművészek reprezentáns gyűjteménye volt, megpróbáltuk összekötni a szálakat. A gyűjteményben szereplő művészek munkái részben a két háború közti időből, részben az ezutáni korszakból származtak, amikor is többük önkéntes, vagy kierőszakolt külső (és belső) emigrációba kényszerült. Így olyan művek kerültek először múzeumi körülmények közé, amik eddig a közgyűjteményekből ki voltak tiltva (még a rendszerváltás után 20 évvel is!). A zsennyei művésztelep alapító atyái közül a négyből három látható vasváron.

- Dr. Szabadfi József belgyógyász volt, édesapám, id. Torjay Valter barátja. Fafaragásokból, festményekből, karikatúrákból hozott össze egy jelentős életművet. Karikatúráit a Berzsenyi Dániel Könyvtár mentette meg. Ismerte a festő- és szobrászművészeket, akik a Szent Márton Céh tagjai voltak. Sokan ajándékoztak neki képeket. A gyűjteményében van fikatalkori Bernáth Aurél-mű is, ami nagyon ritka. Van képe Radnóti Kovács Árpádtól, Jaksa Istvántól, Gyöngyösi Simon Józseftől. Szabadfi József özvegyét Nagy Éva, a Berzsenyi könyvtár igazgatóhelyettese ismerte, ő kért meg egyszer, menjek el, becsüljem meg a gyűjtemény értékét. Elmentem, és leesett az állam - tudjuk meg Torjay Valtertől. Nyilvánvaló volt, hogy meg kell menteni. Szóltam Tóth Csabának, aki 25 éve foglalkozik az elfelejtett vasi művészekkel. Összedugtuk a fejünket, mi legyen. Csabának volt kapcsolata a vasvári polgármesterasszonnyal, Kovács Tildával, aki felajánlotta a Tretter-házat. Láttuk, hogy a képek rettenetes állapotban vannak, ezért megkértük Károlyi Annát, aki az egyik legjobb képrestaurátor, hogy hozza rendbe a festményeket.

- 77 kép van, eddig 15 képet restauráltam. További állapotfelmérés, gondozás, raktározás szükséges, hiszen a képtár ügye hosszú távú. Vannak képek, amik teljes felújítást kívánnak, vannak képek, amelyeket csak színeiben kell megerősíteni - mondja Károlyi Anna. - Restaurátorként nem új tárgyat hozunk létre, hanem az eredeti visszaállítására törekszünk. Esztétikailag élvezhető új minőséget hozunk létre az utókor számára.

A Szabadfi-gyűjteményt V. Tóth László hagyatékából válogatott kisebb kollekció egészíti ki (a festőművész özvegye felajánlásából), ami külön termet kapott az épületben. A vasvári képtár utolsó modulja Torjay Valternek köszönhető, aki saját gyűjteményéből helyezett el néhányat letétben az egykori vasi művészek munkáiból.

A Vasvári Képtár - a holt művészek pantheonja - megvalósulása regénybe illő történet. Két évvel ezelőtt az interneten megjelent egy 1914 nyarán készült gyönyörű, nagybányai szellemiségű vasvári látkép. Gergye Rezső, a vasvári művelődési ház igazgatója megkeresésére azonnal azt válaszoltam, hogy a városnak feltétlenül meg kellene vásárolnia. Ez meg is történt, és ez a kép adta az indító impulzust, hiszen feltételezett alkotója az egyik olyan vasi festő a nyolc közül, aki az I. világháború előtt megfordult Nagybányán. (A vasvári állandó kiállításon még másik háromnak is láthatók munkái!) Mindenesetre ez a kulcsfontosságú mű azt bizonyítja, hogy a Vas megyei képzőművészet már a 20. század elején sem volt olyan provinciális jelenség, mint eddig ez a köztudatba elterjedt. Tulajdonképpen e kép köré álmodtuk meg a Vasvári Képtár gondolatát, hiszen közvetlen kapcsolatot jelentett Vasvár és a Vas megyei képzőművészet valamint Nagybánya, az új magyar festészet között. Úgy gondoltuk, hogy Vasváron kell megnyílnia a vasi képzőművészeti gyűjteménynek, mert az egykori megyeszékhely legalább a képzőművészet terén visszanyeri egykori fényét. Tojay Valter ekkor bukkant rá szombathelyi Szabadfi-gyűjteményre. Mivel ez a két háború közti Vas megyei képzőművészek reprezentáns gyűjteménye volt, megpróbáltuk összekötni a szálakat. A gyűjteményben szereplő művészek munkái részben a két háború közti időből, részben az ezutáni korszakból származtak, amikor is többük önkéntes, vagy kierőszakolt külső (és belső) emigrációba kényszerült. Így olyan művek kerültek először múzeumi körülmények közé, amik eddig a közgyűjteményekből ki voltak tiltva (még a rendszerváltás után 20 évvel is!). A zsennyei művésztelep alapító atyái közül a négyből három látható vasváron.

- Dr. Szabadfi József belgyógyász volt, édesapám, id. Torjay Valter barátja. Fafaragásokból, festményekből, karikatúrákból hozott össze egy jelentős életművet. Karikatúráit a Berzsenyi Dániel Könyvtár mentette meg. Ismerte a festő- és szobrászművészeket, akik a Szent Márton Céh tagjai voltak. Sokan ajándékoztak neki képeket. A gyűjteményében van fikatalkori Bernáth Aurél-mű is, ami nagyon ritka. Van képe Radnóti Kovács Árpádtól, Jaksa Istvántól, Gyöngyösi Simon Józseftől. Szabadfi József özvegyét Nagy Éva, a Berzsenyi könyvtár igazgatóhelyettese ismerte, ő kért meg egyszer, menjek el, becsüljem meg a gyűjtemény értékét. Elmentem, és leesett az állam - tudjuk meg Torjay Valtertől. Nyilvánvaló volt, hogy meg kell menteni. Szóltam Tóth Csabának, aki 25 éve foglalkozik az elfelejtett vasi művészekkel. Összedugtuk a fejünket, mi legyen. Csabának volt kapcsolata a vasvári polgármesterasszonnyal, Kovács Tildával, aki felajánlotta a Tretter-házat. Láttuk, hogy a képek rettenetes állapotban vannak, ezért megkértük Károlyi Annát, aki az egyik legjobb képrestaurátor, hogy hozza rendbe a festményeket.

- 77 kép van, eddig 15 képet restauráltam. További állapotfelmérés, gondozás, raktározás szükséges, hiszen a képtár ügye hosszú távú. Vannak képek, amik teljes felújítást kívánnak, vannak képek, amelyeket csak színeiben kell megerősíteni - mondja Károlyi Anna. - Restaurátorként nem új tárgyat hozunk létre, hanem az eredeti visszaállítására törekszünk. Esztétikailag élvezhető új minőséget hozunk létre az utókor számára.

A Szabadfi-gyűjteményt V. Tóth László hagyatékából válogatott kisebb kollekció egészíti ki (a festőművész özvegye felajánlásából), ami külön termet kapott az épületben. A vasvári képtár utolsó modulja Torjay Valternek köszönhető, aki saját gyűjteményéből helyezett el néhányat letétben az egykori vasi művészek munkáiból.

- Dr. Szabadfi József belgyógyász volt, édesapám, id. Torjay Valter barátja. Fafaragásokból, festményekből, karikatúrákból hozott össze egy jelentős életművet. Karikatúráit a Berzsenyi Dániel Könyvtár mentette meg. Ismerte a festő- és szobrászművészeket, akik a Szent Márton Céh tagjai voltak. Sokan ajándékoztak neki képeket. A gyűjteményében van fikatalkori Bernáth Aurél-mű is, ami nagyon ritka. Van képe Radnóti Kovács Árpádtól, Jaksa Istvántól, Gyöngyösi Simon Józseftől. Szabadfi József özvegyét Nagy Éva, a Berzsenyi könyvtár igazgatóhelyettese ismerte, ő kért meg egyszer, menjek el, becsüljem meg a gyűjtemény értékét. Elmentem, és leesett az állam - tudjuk meg Torjay Valtertől. Nyilvánvaló volt, hogy meg kell menteni. Szóltam Tóth Csabának, aki 25 éve foglalkozik az elfelejtett vasi művészekkel. Összedugtuk a fejünket, mi legyen. Csabának volt kapcsolata a vasvári polgármesterasszonnyal, Kovács Tildával, aki felajánlotta a Tretter-házat. Láttuk, hogy a képek rettenetes állapotban vannak, ezért megkértük Károlyi Annát, aki az egyik legjobb képrestaurátor, hogy hozza rendbe a festményeket.

- 77 kép van, eddig 15 képet restauráltam. További állapotfelmérés, gondozás, raktározás szükséges, hiszen a képtár ügye hosszú távú. Vannak képek, amik teljes felújítást kívánnak, vannak képek, amelyeket csak színeiben kell megerősíteni - mondja Károlyi Anna. - Restaurátorként nem új tárgyat hozunk létre, hanem az eredeti visszaállítására törekszünk. Esztétikailag élvezhető új minőséget hozunk létre az utókor számára.

A Szabadfi-gyűjteményt V. Tóth László hagyatékából válogatott kisebb kollekció egészíti ki (a festőművész özvegye felajánlásából), ami külön termet kapott az épületben. A vasvári képtár utolsó modulja Torjay Valternek köszönhető, aki saját gyűjteményéből helyezett el néhányat letétben az egykori vasi művészek munkáiból.

- Dr. Szabadfi József belgyógyász volt, édesapám, id. Torjay Valter barátja. Fafaragásokból, festményekből, karikatúrákból hozott össze egy jelentős életművet. Karikatúráit a Berzsenyi Dániel Könyvtár mentette meg. Ismerte a festő- és szobrászművészeket, akik a Szent Márton Céh tagjai voltak. Sokan ajándékoztak neki képeket. A gyűjteményében van fikatalkori Bernáth Aurél-mű is, ami nagyon ritka. Van képe Radnóti Kovács Árpádtól, Jaksa Istvántól, Gyöngyösi Simon Józseftől. Szabadfi József özvegyét Nagy Éva, a Berzsenyi könyvtár igazgatóhelyettese ismerte, ő kért meg egyszer, menjek el, becsüljem meg a gyűjtemény értékét. Elmentem, és leesett az állam - tudjuk meg Torjay Valtertől. Nyilvánvaló volt, hogy meg kell menteni. Szóltam Tóth Csabának, aki 25 éve foglalkozik az elfelejtett vasi művészekkel. Összedugtuk a fejünket, mi legyen. Csabának volt kapcsolata a vasvári polgármesterasszonnyal, Kovács Tildával, aki felajánlotta a Tretter-házat. Láttuk, hogy a képek rettenetes állapotban vannak, ezért megkértük Károlyi Annát, aki az egyik legjobb képrestaurátor, hogy hozza rendbe a festményeket.

- 77 kép van, eddig 15 képet restauráltam. További állapotfelmérés, gondozás, raktározás szükséges, hiszen a képtár ügye hosszú távú. Vannak képek, amik teljes felújítást kívánnak, vannak képek, amelyeket csak színeiben kell megerősíteni - mondja Károlyi Anna. - Restaurátorként nem új tárgyat hozunk létre, hanem az eredeti visszaállítására törekszünk. Esztétikailag élvezhető új minőséget hozunk létre az utókor számára.

A Szabadfi-gyűjteményt V. Tóth László hagyatékából válogatott kisebb kollekció egészíti ki (a festőművész özvegye felajánlásából), ami külön termet kapott az épületben. A vasvári képtár utolsó modulja Torjay Valternek köszönhető, aki saját gyűjteményéből helyezett el néhányat letétben az egykori vasi művészek munkáiból.

- 77 kép van, eddig 15 képet restauráltam. További állapotfelmérés, gondozás, raktározás szükséges, hiszen a képtár ügye hosszú távú. Vannak képek, amik teljes felújítást kívánnak, vannak képek, amelyeket csak színeiben kell megerősíteni - mondja Károlyi Anna. - Restaurátorként nem új tárgyat hozunk létre, hanem az eredeti visszaállítására törekszünk. Esztétikailag élvezhető új minőséget hozunk létre az utókor számára.

A Szabadfi-gyűjteményt V. Tóth László hagyatékából válogatott kisebb kollekció egészíti ki (a festőművész özvegye felajánlásából), ami külön termet kapott az épületben. A vasvári képtár utolsó modulja Torjay Valternek köszönhető, aki saját gyűjteményéből helyezett el néhányat letétben az egykori vasi művészek munkáiból.

- 77 kép van, eddig 15 képet restauráltam. További állapotfelmérés, gondozás, raktározás szükséges, hiszen a képtár ügye hosszú távú. Vannak képek, amik teljes felújítást kívánnak, vannak képek, amelyeket csak színeiben kell megerősíteni - mondja Károlyi Anna. - Restaurátorként nem új tárgyat hozunk létre, hanem az eredeti visszaállítására törekszünk. Esztétikailag élvezhető új minőséget hozunk létre az utókor számára.

A Szabadfi-gyűjteményt V. Tóth László hagyatékából válogatott kisebb kollekció egészíti ki (a festőművész özvegye felajánlásából), ami külön termet kapott az épületben. A vasvári képtár utolsó modulja Torjay Valternek köszönhető, aki saját gyűjteményéből helyezett el néhányat letétben az egykori vasi művészek munkáiból.

A Szabadfi-gyűjteményt V. Tóth László hagyatékából válogatott kisebb kollekció egészíti ki (a festőművész özvegye felajánlásából), ami külön termet kapott az épületben. A vasvári képtár utolsó modulja Torjay Valternek köszönhető, aki saját gyűjteményéből helyezett el néhányat letétben az egykori vasi művészek munkáiból.

A Szabadfi-gyűjteményt V. Tóth László hagyatékából válogatott kisebb kollekció egészíti ki (a festőművész özvegye felajánlásából), ami külön termet kapott az épületben. A vasvári képtár utolsó modulja Torjay Valternek köszönhető, aki saját gyűjteményéből helyezett el néhányat letétben az egykori vasi művészek munkáiból.