Paripa és gyöngysor

Mi jut eszébe egy óvodásnak az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról? Például a huszárok. Jó ismerik őket, a János vitézben is benne vannak, amit a Zsuzsa néni olvasott föl a minap, mondják a lányok. A huszároknak szép piros nadrágjuk volt, és lovon jártak. És hogy hova mentek lóháton? Hát, a csatába, mondja Jancsi.

- Én egyszer már vezettem lovat a múzeumfaluban - meséli lelkesen Bálint, és rögtön hozzáteszi, hogy véletlenül se gondoljak pónira, mert ő bizony egy igazi, nagy ló hátán ült.

- Én egyszer már vezettem lovat a múzeumfaluban - meséli lelkesen Bálint, és rögtön hozzáteszi, hogy véletlenül se gondoljak pónira, mert ő bizony egy igazi, nagy ló hátán ült.

Közben Jutka néni hozza a vesszőt, arra kerül majd a vattával kitömött zokni, vagyis a ló feje. Filcből lesz a két füle és a sörénye, gombból pedig a szemei...

Odaát a lányok ügyeskednek: apró, piros, fehér, zöld színű gyöngyökből fűzik a láncot. Közben elmesélik, hogy az oviban már eljátszották, hogy a huszárok (vagyis a fiúk) elmentek a csatába.

- A Jancsi volt a huszárkapitány, és mielőtt elindult, rám kacsintott - újságolja Julcsi, aki azt is derekasan bevallja, hogy a többi lánnyal együtt nehéz szívvel engedte csatába a huszárokat.

- Aztán amikor megjöttek, Jancsi, a huszárkapitány elvette feleségül a Julcsit, tíz tyúkot és tíz kacsát főztünk meg a huszároknak, és egy hordó bort is gurítottunk eléjük - fejezik be a történetet a lányok. Meg is egyezünk abban, hogy a huszárok nagyon bátrak voltak. De mi is az a bátorság? Luca szerint az is a bátorság jele, ha valaki nem fél egyedül a sötét szobában. A lányok szerint ma is vannak bátor emberek, közülük is a katonák és a tűzoltók a legbátrabbak.

Zsuzsa néni azt is elmesélte már az óvodában, hogy akkoriban a szabadságért küzdöttek a hősök. Szabadság? Az vajon mit jelenthet?

- Hát, például azt, hogy nem kell menni oviba - vágja rá Luca.

- De szerdán még megyünk, és kokárdát tűzünk a fehér blúzunkra - mondja Zsuzsa néni.

- És pörgős szoknyában leszünk! - kiáltják a lányok, akikkel azt is megbeszéljük, hogy bizony régen a lányok nemcsak az ünnepeken, hanem mindennap szoknyában jártak. Méghozzá nem is akármilyenben, hanem földig érőben...

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

Közben Jutka néni hozza a vesszőt, arra kerül majd a vattával kitömött zokni, vagyis a ló feje. Filcből lesz a két füle és a sörénye, gombból pedig a szemei...

Odaát a lányok ügyeskednek: apró, piros, fehér, zöld színű gyöngyökből fűzik a láncot. Közben elmesélik, hogy az oviban már eljátszották, hogy a huszárok (vagyis a fiúk) elmentek a csatába.

- A Jancsi volt a huszárkapitány, és mielőtt elindult, rám kacsintott - újságolja Julcsi, aki azt is derekasan bevallja, hogy a többi lánnyal együtt nehéz szívvel engedte csatába a huszárokat.

- Aztán amikor megjöttek, Jancsi, a huszárkapitány elvette feleségül a Julcsit, tíz tyúkot és tíz kacsát főztünk meg a huszároknak, és egy hordó bort is gurítottunk eléjük - fejezik be a történetet a lányok. Meg is egyezünk abban, hogy a huszárok nagyon bátrak voltak. De mi is az a bátorság? Luca szerint az is a bátorság jele, ha valaki nem fél egyedül a sötét szobában. A lányok szerint ma is vannak bátor emberek, közülük is a katonák és a tűzoltók a legbátrabbak.

Zsuzsa néni azt is elmesélte már az óvodában, hogy akkoriban a szabadságért küzdöttek a hősök. Szabadság? Az vajon mit jelenthet?

- Hát, például azt, hogy nem kell menni oviba - vágja rá Luca.

- De szerdán még megyünk, és kokárdát tűzünk a fehér blúzunkra - mondja Zsuzsa néni.

- És pörgős szoknyában leszünk! - kiáltják a lányok, akikkel azt is megbeszéljük, hogy bizony régen a lányok nemcsak az ünnepeken, hanem mindennap szoknyában jártak. Méghozzá nem is akármilyenben, hanem földig érőben...

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

Közben Jutka néni hozza a vesszőt, arra kerül majd a vattával kitömött zokni, vagyis a ló feje. Filcből lesz a két füle és a sörénye, gombból pedig a szemei...

Odaát a lányok ügyeskednek: apró, piros, fehér, zöld színű gyöngyökből fűzik a láncot. Közben elmesélik, hogy az oviban már eljátszották, hogy a huszárok (vagyis a fiúk) elmentek a csatába.

- A Jancsi volt a huszárkapitány, és mielőtt elindult, rám kacsintott - újságolja Julcsi, aki azt is derekasan bevallja, hogy a többi lánnyal együtt nehéz szívvel engedte csatába a huszárokat.

- Aztán amikor megjöttek, Jancsi, a huszárkapitány elvette feleségül a Julcsit, tíz tyúkot és tíz kacsát főztünk meg a huszároknak, és egy hordó bort is gurítottunk eléjük - fejezik be a történetet a lányok. Meg is egyezünk abban, hogy a huszárok nagyon bátrak voltak. De mi is az a bátorság? Luca szerint az is a bátorság jele, ha valaki nem fél egyedül a sötét szobában. A lányok szerint ma is vannak bátor emberek, közülük is a katonák és a tűzoltók a legbátrabbak.

Zsuzsa néni azt is elmesélte már az óvodában, hogy akkoriban a szabadságért küzdöttek a hősök. Szabadság? Az vajon mit jelenthet?

- Hát, például azt, hogy nem kell menni oviba - vágja rá Luca.

- De szerdán még megyünk, és kokárdát tűzünk a fehér blúzunkra - mondja Zsuzsa néni.

- És pörgős szoknyában leszünk! - kiáltják a lányok, akikkel azt is megbeszéljük, hogy bizony régen a lányok nemcsak az ünnepeken, hanem mindennap szoknyában jártak. Méghozzá nem is akármilyenben, hanem földig érőben...

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

Odaát a lányok ügyeskednek: apró, piros, fehér, zöld színű gyöngyökből fűzik a láncot. Közben elmesélik, hogy az oviban már eljátszották, hogy a huszárok (vagyis a fiúk) elmentek a csatába.

- A Jancsi volt a huszárkapitány, és mielőtt elindult, rám kacsintott - újságolja Julcsi, aki azt is derekasan bevallja, hogy a többi lánnyal együtt nehéz szívvel engedte csatába a huszárokat.

- Aztán amikor megjöttek, Jancsi, a huszárkapitány elvette feleségül a Julcsit, tíz tyúkot és tíz kacsát főztünk meg a huszároknak, és egy hordó bort is gurítottunk eléjük - fejezik be a történetet a lányok. Meg is egyezünk abban, hogy a huszárok nagyon bátrak voltak. De mi is az a bátorság? Luca szerint az is a bátorság jele, ha valaki nem fél egyedül a sötét szobában. A lányok szerint ma is vannak bátor emberek, közülük is a katonák és a tűzoltók a legbátrabbak.

Zsuzsa néni azt is elmesélte már az óvodában, hogy akkoriban a szabadságért küzdöttek a hősök. Szabadság? Az vajon mit jelenthet?

- Hát, például azt, hogy nem kell menni oviba - vágja rá Luca.

- De szerdán még megyünk, és kokárdát tűzünk a fehér blúzunkra - mondja Zsuzsa néni.

- És pörgős szoknyában leszünk! - kiáltják a lányok, akikkel azt is megbeszéljük, hogy bizony régen a lányok nemcsak az ünnepeken, hanem mindennap szoknyában jártak. Méghozzá nem is akármilyenben, hanem földig érőben...

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

Odaát a lányok ügyeskednek: apró, piros, fehér, zöld színű gyöngyökből fűzik a láncot. Közben elmesélik, hogy az oviban már eljátszották, hogy a huszárok (vagyis a fiúk) elmentek a csatába.

- A Jancsi volt a huszárkapitány, és mielőtt elindult, rám kacsintott - újságolja Julcsi, aki azt is derekasan bevallja, hogy a többi lánnyal együtt nehéz szívvel engedte csatába a huszárokat.

- Aztán amikor megjöttek, Jancsi, a huszárkapitány elvette feleségül a Julcsit, tíz tyúkot és tíz kacsát főztünk meg a huszároknak, és egy hordó bort is gurítottunk eléjük - fejezik be a történetet a lányok. Meg is egyezünk abban, hogy a huszárok nagyon bátrak voltak. De mi is az a bátorság? Luca szerint az is a bátorság jele, ha valaki nem fél egyedül a sötét szobában. A lányok szerint ma is vannak bátor emberek, közülük is a katonák és a tűzoltók a legbátrabbak.

Zsuzsa néni azt is elmesélte már az óvodában, hogy akkoriban a szabadságért küzdöttek a hősök. Szabadság? Az vajon mit jelenthet?

- Hát, például azt, hogy nem kell menni oviba - vágja rá Luca.

- De szerdán még megyünk, és kokárdát tűzünk a fehér blúzunkra - mondja Zsuzsa néni.

- És pörgős szoknyában leszünk! - kiáltják a lányok, akikkel azt is megbeszéljük, hogy bizony régen a lányok nemcsak az ünnepeken, hanem mindennap szoknyában jártak. Méghozzá nem is akármilyenben, hanem földig érőben...

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

- A Jancsi volt a huszárkapitány, és mielőtt elindult, rám kacsintott - újságolja Julcsi, aki azt is derekasan bevallja, hogy a többi lánnyal együtt nehéz szívvel engedte csatába a huszárokat.

- Aztán amikor megjöttek, Jancsi, a huszárkapitány elvette feleségül a Julcsit, tíz tyúkot és tíz kacsát főztünk meg a huszároknak, és egy hordó bort is gurítottunk eléjük - fejezik be a történetet a lányok. Meg is egyezünk abban, hogy a huszárok nagyon bátrak voltak. De mi is az a bátorság? Luca szerint az is a bátorság jele, ha valaki nem fél egyedül a sötét szobában. A lányok szerint ma is vannak bátor emberek, közülük is a katonák és a tűzoltók a legbátrabbak.

Zsuzsa néni azt is elmesélte már az óvodában, hogy akkoriban a szabadságért küzdöttek a hősök. Szabadság? Az vajon mit jelenthet?

- Hát, például azt, hogy nem kell menni oviba - vágja rá Luca.

- De szerdán még megyünk, és kokárdát tűzünk a fehér blúzunkra - mondja Zsuzsa néni.

- És pörgős szoknyában leszünk! - kiáltják a lányok, akikkel azt is megbeszéljük, hogy bizony régen a lányok nemcsak az ünnepeken, hanem mindennap szoknyában jártak. Méghozzá nem is akármilyenben, hanem földig érőben...

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

- A Jancsi volt a huszárkapitány, és mielőtt elindult, rám kacsintott - újságolja Julcsi, aki azt is derekasan bevallja, hogy a többi lánnyal együtt nehéz szívvel engedte csatába a huszárokat.

- Aztán amikor megjöttek, Jancsi, a huszárkapitány elvette feleségül a Julcsit, tíz tyúkot és tíz kacsát főztünk meg a huszároknak, és egy hordó bort is gurítottunk eléjük - fejezik be a történetet a lányok. Meg is egyezünk abban, hogy a huszárok nagyon bátrak voltak. De mi is az a bátorság? Luca szerint az is a bátorság jele, ha valaki nem fél egyedül a sötét szobában. A lányok szerint ma is vannak bátor emberek, közülük is a katonák és a tűzoltók a legbátrabbak.

Zsuzsa néni azt is elmesélte már az óvodában, hogy akkoriban a szabadságért küzdöttek a hősök. Szabadság? Az vajon mit jelenthet?

- Hát, például azt, hogy nem kell menni oviba - vágja rá Luca.

- De szerdán még megyünk, és kokárdát tűzünk a fehér blúzunkra - mondja Zsuzsa néni.

- És pörgős szoknyában leszünk! - kiáltják a lányok, akikkel azt is megbeszéljük, hogy bizony régen a lányok nemcsak az ünnepeken, hanem mindennap szoknyában jártak. Méghozzá nem is akármilyenben, hanem földig érőben...

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

- Aztán amikor megjöttek, Jancsi, a huszárkapitány elvette feleségül a Julcsit, tíz tyúkot és tíz kacsát főztünk meg a huszároknak, és egy hordó bort is gurítottunk eléjük - fejezik be a történetet a lányok. Meg is egyezünk abban, hogy a huszárok nagyon bátrak voltak. De mi is az a bátorság? Luca szerint az is a bátorság jele, ha valaki nem fél egyedül a sötét szobában. A lányok szerint ma is vannak bátor emberek, közülük is a katonák és a tűzoltók a legbátrabbak.

Zsuzsa néni azt is elmesélte már az óvodában, hogy akkoriban a szabadságért küzdöttek a hősök. Szabadság? Az vajon mit jelenthet?

- Hát, például azt, hogy nem kell menni oviba - vágja rá Luca.

- De szerdán még megyünk, és kokárdát tűzünk a fehér blúzunkra - mondja Zsuzsa néni.

- És pörgős szoknyában leszünk! - kiáltják a lányok, akikkel azt is megbeszéljük, hogy bizony régen a lányok nemcsak az ünnepeken, hanem mindennap szoknyában jártak. Méghozzá nem is akármilyenben, hanem földig érőben...

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

- Aztán amikor megjöttek, Jancsi, a huszárkapitány elvette feleségül a Julcsit, tíz tyúkot és tíz kacsát főztünk meg a huszároknak, és egy hordó bort is gurítottunk eléjük - fejezik be a történetet a lányok. Meg is egyezünk abban, hogy a huszárok nagyon bátrak voltak. De mi is az a bátorság? Luca szerint az is a bátorság jele, ha valaki nem fél egyedül a sötét szobában. A lányok szerint ma is vannak bátor emberek, közülük is a katonák és a tűzoltók a legbátrabbak.

Zsuzsa néni azt is elmesélte már az óvodában, hogy akkoriban a szabadságért küzdöttek a hősök. Szabadság? Az vajon mit jelenthet?

- Hát, például azt, hogy nem kell menni oviba - vágja rá Luca.

- De szerdán még megyünk, és kokárdát tűzünk a fehér blúzunkra - mondja Zsuzsa néni.

- És pörgős szoknyában leszünk! - kiáltják a lányok, akikkel azt is megbeszéljük, hogy bizony régen a lányok nemcsak az ünnepeken, hanem mindennap szoknyában jártak. Méghozzá nem is akármilyenben, hanem földig érőben...

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

Zsuzsa néni azt is elmesélte már az óvodában, hogy akkoriban a szabadságért küzdöttek a hősök. Szabadság? Az vajon mit jelenthet?

- Hát, például azt, hogy nem kell menni oviba - vágja rá Luca.

- De szerdán még megyünk, és kokárdát tűzünk a fehér blúzunkra - mondja Zsuzsa néni.

- És pörgős szoknyában leszünk! - kiáltják a lányok, akikkel azt is megbeszéljük, hogy bizony régen a lányok nemcsak az ünnepeken, hanem mindennap szoknyában jártak. Méghozzá nem is akármilyenben, hanem földig érőben...

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

Zsuzsa néni azt is elmesélte már az óvodában, hogy akkoriban a szabadságért küzdöttek a hősök. Szabadság? Az vajon mit jelenthet?

- Hát, például azt, hogy nem kell menni oviba - vágja rá Luca.

- De szerdán még megyünk, és kokárdát tűzünk a fehér blúzunkra - mondja Zsuzsa néni.

- És pörgős szoknyában leszünk! - kiáltják a lányok, akikkel azt is megbeszéljük, hogy bizony régen a lányok nemcsak az ünnepeken, hanem mindennap szoknyában jártak. Méghozzá nem is akármilyenben, hanem földig érőben...

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

- Hát, például azt, hogy nem kell menni oviba - vágja rá Luca.

- De szerdán még megyünk, és kokárdát tűzünk a fehér blúzunkra - mondja Zsuzsa néni.

- És pörgős szoknyában leszünk! - kiáltják a lányok, akikkel azt is megbeszéljük, hogy bizony régen a lányok nemcsak az ünnepeken, hanem mindennap szoknyában jártak. Méghozzá nem is akármilyenben, hanem földig érőben...

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

- Hát, például azt, hogy nem kell menni oviba - vágja rá Luca.

- De szerdán még megyünk, és kokárdát tűzünk a fehér blúzunkra - mondja Zsuzsa néni.

- És pörgős szoknyában leszünk! - kiáltják a lányok, akikkel azt is megbeszéljük, hogy bizony régen a lányok nemcsak az ünnepeken, hanem mindennap szoknyában jártak. Méghozzá nem is akármilyenben, hanem földig érőben...

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

- De szerdán még megyünk, és kokárdát tűzünk a fehér blúzunkra - mondja Zsuzsa néni.

- És pörgős szoknyában leszünk! - kiáltják a lányok, akikkel azt is megbeszéljük, hogy bizony régen a lányok nemcsak az ünnepeken, hanem mindennap szoknyában jártak. Méghozzá nem is akármilyenben, hanem földig érőben...

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

- De szerdán még megyünk, és kokárdát tűzünk a fehér blúzunkra - mondja Zsuzsa néni.

- És pörgős szoknyában leszünk! - kiáltják a lányok, akikkel azt is megbeszéljük, hogy bizony régen a lányok nemcsak az ünnepeken, hanem mindennap szoknyában jártak. Méghozzá nem is akármilyenben, hanem földig érőben...

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

- És pörgős szoknyában leszünk! - kiáltják a lányok, akikkel azt is megbeszéljük, hogy bizony régen a lányok nemcsak az ünnepeken, hanem mindennap szoknyában jártak. Méghozzá nem is akármilyenben, hanem földig érőben...

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

- És pörgős szoknyában leszünk! - kiáltják a lányok, akikkel azt is megbeszéljük, hogy bizony régen a lányok nemcsak az ünnepeken, hanem mindennap szoknyában jártak. Méghozzá nem is akármilyenben, hanem földig érőben...

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

- És hosszú hajuk volt! - kiáltják kórusban.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

De vajon miért éppen piros, fehér és zöld gyöngyöket osztott ki Zita néni?

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

- Mert ezek a magyar zászló színei - feleli okosan Eszter. De nemcsak a szájuk, a kezük is jár a csörfös lányoknak, nem telik el fél óra, el is készül a gyöngysor. Zita néni szalaggal köti a nyakukba az ünnepi színekben pompázó ékszert.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

De vajon mit csinálhatnak a fiúk odaát? Nosza, nézzük meg! Marci már a vesszőparipán lovagol, a lányok büszkén mutatják a gyöngysorukat, majd Zsuzsa néni javaslatára egy kis ízelítőt adnak az ünnepi műsorukból.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

- Így lovagolnak a hölgyek, az urak gyorsabban mennek, a parasztok így döcögnek, a huszárok így röpülnek, gyí, gyí, gyí! - harsog a terem, dobognak az apró lábak, lobognak a copfok.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.

Indulás, adja ki a parancsot Zsuzsa néni, a gyerekek megköszönik a segítséget Jutka és Zita néninek, és kipirult arccal elindulnak, vissza az oviba. Még a vad, márciusi szél is megembereli magát, szelídül egy kicsit, úgy kíséri a bátor huszárokat és a gyöngysoros kisasszonyokat.