Reggeli vizsgák Hrabalnál - Beszélgetés Ivo Krobot rendezővel

Ivo Krobot azt meséli, hogy amikor 1994-től négy éven át a libeni színházban (Divadlo Pod Palmovku) dolgozott Prágában, rendszerint Bohumil Hrabal társaságában indította a napot:

- Hrabal Libenben lakott, és reggelente ott ült az utcán a padon, várta a buszt, hogy Kerskóba utazhasson, megetetni a macskákat. Én meg azért jártam a próbákra korábban, hogy találkozhassam vele. Negyedórás intellektuális bemelegítés volt ez nekem. Ebben az időszakban foglalkoztam például Csehov Platonovjával, megrendeztem Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékát, Harold Pintértől a Hazatérést, és itt először Milan Kunderától a Jakab meg a gazdáját. Hrabal rendszerint kikérdezett, vizsgáztatott. Konkrét problémák foglalkoztatták: mondjuk hogy a nők tették-e tönkre Platonovot; vagy fordítva. Amikor az ő műveinek színházi változatán dolgoztunk előbb közösen, aztán rám hagyta , szintén mindent alaposan megbeszéltünk. Nem a mondataihoz ragaszkodott, hanem ahhoz, hogy a színre vitt szituációk megőrizzék azt a szellemiséget, amely az alapműből árad. Hrabal maga is vérbeli komédiás volt.

Ivo Krobot régi, külön bejáratú babonája szerint egy szál mágikus sárga virággal érkezett a Szigorúan ellenőrzött vonatok olvasópróbájára, az előadás elkészültével adódik hát a kérdés:

- Szombathelyen is működött a sárga virág?

- A kérdésre kétféle válasz adható: az egyik az enyém, a másik a társulaté. Számomra ez a próbafolyamat kezdetben nagy harcot jelentett, hogy aztán a kölcsönös türelemnek köszönhetően érdekes eredmény szülessen. Úgyhogy: igen, működött.

- Miből adódott a harc?

- Abból, hogy az én munkamódszerem más, mint amihez a színészek hozzászoktak, ahogy a magyar színház is másféle, mint a csehországi. A közös munka végén nagyon örülök annak, hogy fiatal, kevesebb tapasztalattal rendelkező színészek oldják meg jól a feladatukat, tapasztaltabb kollégáik segítségével.

- A próbán már benne a próbafolyamatban az volt az érzésem, hogy nem is rendezőt látok, hanem karmestert, akinek a legfontosabb a ritmus, aki figyel a szünetekre, a legapróbb mozzanatok pontosságára.

- A darabban Hrabal szövegéből nincs olyan sok, ezért szükséges, hogy egyéb, szövegen kívüli eszközöket is latba vessünk, nagy figyelmet fordítunk például a mozgásra, amelynek megszervezése szinte karmesteri munkát igényel.

- Szombathelyen mint magyarországi rendezései során mindig Halász András tolmáccsal dolgozik, a színpadi beszédnek főleg a ritmusát, intenzitását érzékeli. De feltételezem, hogy ez a karmesteri szemlélet általában is jellemzi a munkáját: hogy önnek az előadás zenei kompozíció; és erős képek sora.

- Ez valóban így van: tényleg úgy állok hozzá, mintha egy zenekar előtt állnék, és hogyha úgy érzem, hogy mondjuk a fafúvósok gyengébbek, akkor erősítek a rézfúvósokon.

- Magyarországon először Nyíregyházán rendezte meg a nagyon cseh és egyetemes Szigorúan ellenőrzött vonatokat, a korabeli kritikák szerint fontos, kiemelkedően jó előadás született: glóriás befejezéssel. Itt és most a pőreség, a lemeztelenedés sokféle asszociációt keltő rítusa hoz katarzist. Ennyit változott a világ?

- Nyíregyházán huszonegy évvel ezelőtt rendeztem meg a Szigorúan ellenőrzött vonatokat, a társadalmi és a politikai konnotáció azóta tényleg teljesen megváltozott. Akkor arra gondoltunk, hogy a vasfüggöny leomlása után képesek leszünk élni a szabadsággal, időközben azonban Magyarországon és Csehországban is kiderült, hogy szabadnak lenni nem olyan egyszerű: sok bukfencet vetett a politika. De ebben a Hrabal-történetben számomra azóta is a felnőtté válás folyamata a legfontosabb: annak a fiatalembernek a sorsa, aki eljut addig, hogy képes érett döntéseket hozni, felelősséget vállalni a tetteiért. A világ iránt érdeklődő, gondolkodó ember a politika által sem hagyja elbutítani magát. Mindegy, hogy Magyarországon, Szlovákiában vagy Csehországban: Közép-Európában vagyunk, hasonló problémákat kell megoldanunk.