Hétvége

2013.12.14. 08:40

Örökös mozgásban

Szombathely – Jéglovag, sportfeltaláló, skateparkos őrült korcsolyás, a jég szerelmese, de elsődlegesen és elsősorban tanár. Olyan igazi nagybetűs pedagógus. Varga Jenő volt a legutóbbi Kalandor-kör vendége volt.

Ambrózai Zsuzsanna

Mikor máskor, ha nem télen találkozzunk –  mosolyog Grünwald Zsolt, az est házigazdája Varga Jenőnek, aki elárulta, a beszélgetésre szinte a jégpályáról érkezett: most is volt jó néhány diákom, akit tanítottam. Oda kell rájuk figyelni, egyébként nagyon ügyesek – mondja az ízig-vérig pedagógus, aki a testnevelés mellett annak idején a matematikát választotta szakpárnak. Na de előbb nézzük meg, honnan is ez a sportszeretet.

- Mondhatni, hogy a hatvanas években „gyerekeskedtem”. Akkoriban örültünk, ha volt egy bőr labdánk, amit rúgni tudtunk, s rúgtuk is. Sokat jártunk a „grundra”. A város nem így festett még, mint most, akkoriban épült az Ady tér, a Március 15. tér, sokkal több volt a hely a belvárosban és mi ezt ki is használtuk – emlékszik vissza Jenő, aki arról is beszámol, édesapja mérnöki pályát szánt neki.

– Apám azt szerette volna, ha mérnök leszek, ahhoz viszont Miskolcra kellett volna mennem, és kollégiumban lakni. Ódzkodtam ettől, idegen volt számomra a dolog, így maradt a másik változat, Szombathely és a pedagógia. Nem bántam meg sosem, egy percre sem – mosolyog, s máris a képekhez kapcsolódóan a jégpályáról mesél. Persze ez csak egyik szenvedély: a fakutya, legyen az mesélő, tandem, vagy éppen iker (mind az ő találmánya), ott van a „száraz korcsolya”, vagyis a görkorcsolya is.

Jenő 17 éve hozta létre a skateparkot, amely azóta is számtalan fiatalnak ad lehetőséget, ingyen és bérmentve, hogy kiélhesse extrém  görkorcsolyás vagy éppen bmx-es szenvedélyét. Számtalan fotót hozott magával, a képtelenebbnél képtelenebb, levegőben forgós-pörgős görkorcsolyás srácokat látjuk rajta, hazai és külföldi szerepléseiken. Nem nehéz kitalálni, Jenő utazásai  leginkább a sporttal vannak összefüggésben. Hamar elnézést is kér a nagyobbik lányától, aki a nézőtéren foglal helyet, hogy a gyermekkori családi kirándulások kimaradtak az életükből. A skateparkhoz még annyit fűz hozzá: szörnyű, hogy minden hétfőnket úgy kell kezdeni a gyerekekkel, hogy előbb összeszedjük a szétdobált sörös- és borosüvegeket, összetakarítjuk a csikkeket – teszi hozzá Jenő, majd vidámabb témába vágunk bele.


Varga Jenő jéglovag volt a vendége az idei utolsó Kalandor-körnek. Számtalan történettel szolgált. (Fotó: Ambrózai Zsuzsanna)

 

Az olimpiák és az olimpikonok. Nem mehetünk el amellett, hogy az iskola, vagyis a Szombathelyi Műszaki Szakképző Iskola és Kollégium, korábbi nevén Puskás Tivadar Fém- és Villamosipari Szakképző Iskola, ahol Jenő immáron több mint két évtizede tanít, két olimpikonnal is büszkélkedhet. Hegedűs Csaba az 1972-es Müncheni Olimpián szerzett aranyérmet, Márkus Erzsébet pedig a 2000-es sydney-i olimpián gyűjtötte be az ezüstérmet súlyemelésben.

– Erzsikét jómagam is tanítottam, bár a súlyemelést csak később, az iskola után kezdte el, nálam még röplabdában jeleskedett. Mindkettejükre hihetetlenül büszkék vagyunk – tette hozzá Jenő, akinek egyéb iránt volt szerencséje kijutnia a pekingi olimpiára is. Számtalan fotó bukkan fel ebből az időszakból, a híres madárfészekről, Hong Kongról, a magyar sportolókról, de szóba kerül a jegyüzérkedés és a szmog is. Jenő csak mesél és mesél, történetből történetbe csap át, érezni rajta a szenvedélyt, amelyet a sportok iránt táplál, legyen szó bármelyikről.

Aztán az iskolai, tanári pályához kötődő utazásokról mesél: járunk Olaszországban, Nápolyban a „szeméthegyek” idején, amikor nem szállították a hulladékot a városból, de ízelítőt kapunk Kanadából is, Windsorból és a folyó túlpartján fekvő Detroitról, ahova a nemzetközi diákverseny miatt jutottak el. – Jövőre Ausztráliában lesz, oda készülünk majd – teszi hozzá.

Jenőt hallgatni élvezet és a számtalan történet, amelyeken keresztül kasul ugrándozunk, arra enged következtetni, egy hihetetlen energikus és mindig tenni akaró személlyel állunk szemben. Lassan hatvan évével és betegségével együtt sem lehet róla mást mondani. A végén Zsolt még megkérdezi, hova menne el szívesen. Jenő hosszan válaszol, kitér a gyerekekre, a sportra, az élethivatásra, de azért azt is megtudjuk, az északi országok (Norvégia, Svédország) és Moszkva is igencsak vonzzák. Más választ nem is kaphattunk volna egy jéglovagtól.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!