Hétvége

2015.10.24. 12:16

Kihalt mesterségek nyomában - Bárki korongozhatott, köpülhetett, szőhetett és fonhatott a Vasi Skanzenben

Szombathely - A héten a Vasi Skanzenben hajdanvolt mesterségek nyomában jártak. Négy mesterséggel ismerkedhettek meg a látogatók: a fazekasság, a textilművesség, a kötélverés és a szíjgyártás fogásait mutatták be. A gyerekek kipróbálhatták a korongozást, a szövést.

Bajdó Bettina

Esős idő ide vagy oda, mégis sokan ellátogattak a héten a Vasi Skanzenbe, mely arra hivatott, hogy a múlt értékeit átmentse a jelenbe, s megismertesse azt, hogyan éltek elődeink az elmúlt 250 évben a falvakban. A régi épületek közt megállt az idő, így mindenki, legyen az felnőtt vagy gyerek, a kapun kívül hagyhatta a jelen gondjait.

Nagy Endre néprajzkutató szegődött mellénk, ő kalauzolt végig minket az egyes állomásokon. Az elsőn rögtön a túró- és vajkészítés rejtelmeibe kukkanthattunk be. A tömésházba belépve a sparhelt melege fogadott minket, mintha nagyanyáink konyhájába csöppentünk volna. Nagy volt a sürgés-forgás, a mozdulatokat Hári Kálmánné, Ilona irányította, aki egyenesen Szalafőről érkezett. Nem kifejezett specialitása a túró- és vajkészítés, az őrségi ételeket viszont töviről-hegyire ismeri. Gyerekkorában többen voltak testvérek, ők akkor mindent otthon állítottak elő. Ma már náluk sem így működik, régen négy tehenük is volt, otthon fejték őket, mára azonban egy sem maradt. A túrókészítéshez szükséges tehéntejet is úgy kérte kifejezetten erre a napra. Ő maga nem szereti a tejet, mégis használja a sütéshez, főzéshez. A családban ő még ismeri a túró- és vajkészítés csínját-bínját, a gyerekek nem tanulták meg.

Hári Kálmánné, Ilona Szalafőről érkezett, és a túró- és vajkészítés rejtelmeibe avatta be az érdeklődőket. Az elkészült finomságokból pedig bárki kaphatott kóstolót is. Így összehasonlíthatta a bolti és az otthoni ízeket 
Fotók: Unger Tamás

– Az első lépés, hogy a tejet három napra üvegbe tesszük, a legjobb, ha a konyha melegén állni hagyjuk – mondja Ilona. – Megaludt a tej, leszedték a fölét, majd fazékba öntötték az aludttejet, ezután ezt felrakták a sparheltre. Régen a füstcső mellé helyezték, ott hagyták megaggni, amikor feljött a tetejére a túró, akkor lett jó. Itt a múzeumfaluban kicsit meg kellett ehhez a mozzanathoz erőszakolni – teszi hozzá viccesen.

Ezt követően túrózsákba öntötték, hogy a savó lecsöpögjön, majd jöhetett az ízesítés: paprika, bors került bele, valamint fokhagymát is használtak. Amíg a túró elkészült, a vajat is köpülték, ütötték-vágták, míg végül selymesen lágy nem lett. Érdemes volt kóstolót kérni az elkészült étkekből, ízük össze sem hasonlítható a boltban kapható termékekével.

Ezt követően utunk Udvardi Balázs jáki fazekashoz vezetett, aki éppen korongozásra tanította a gyerekeket. Annyi könnyítést kaptak a gyerekek, hogy nem lábbal kellett hajtani a korongozót.

Udvardi Balázs jáki fazekas korongozásra tanította a gyerekeket. Közben pedig a mesterség jáki történetét is elmesélte a fiataloknak

– A korongozás arra is jó, hogy fejleszti a gyerekek képességeit, mivel megtanulnak a kezükkel olvasni – mondja a fazekas. – Nem látják ugyanis, hogy mit csinálnak, az anyag vastagságát csak a kezükkel érzik. Jákon a legrégebbi a fazekasság, 1613 óta létezik, régen fazekas dinasztiák éltek a településen. A megyében két helyen, az Őrségben és Jákon is nagyon erősek a fazekasság gyökerei, de a kettő teljesen eltér egymástól. Már csak azért is, mert az őrségiek reformátusok, a jákiak pedig katolikusok. Ez a szimbólumrendszerben, a dombordíszeken is visszaköszön. A jáki fazekasok egykor tejesköcsögökkel és bugyiga korsókkal terítették be a környéket. A gyerekek ma itt azt tanulhatják meg, hogyan dolgoztak a jáki fazekasok.

Az első világháború után még sok fazekas élt Jákon, a rendszerváltás után már csak három–négy maradt. Udvardi Balázs is véletlenül, egy pályázat kapcsán csöppent bele, szerencséjére még egy fazekastól tanulhatta el a mesterség fogásait. Azt mondja, nem is tudják sokan, hogy milyen kincseket rejtenek a pincék, padlások, ő az iskola tanszerei között is talált fazekas terméket. Egyébként főállásban a Savaria Múzeumban dolgozik, restaurálhat is. Munkája során sokszor találkozik régi fazekastermékekkel, így időben sokat utazhat a technikák között. Ma már odáig jutott, hogy elég egy apró töredék ahhoz, hogy lássa az egykori tárgyat.

Pospischil Barnabás irányításával a bőrrel ismerkedhettek meg az érdeklődők

– Azt kell mondanom, hogy az Őrségben jobban meg tudták őrizni a fazekasság hagyományait, sajnos ez Jákon nem sikerült – emelte ki. – Látom esélyét annak, hogy egy ilyen napon egy gyerek beleszerelmesedik a korongozásba, s beleássa magát a szakma rejtelmeibe. Velem is ez történt, s hiszek abban, hogy mással is megtörténhet.

A takácsműhelyben Csizmadia Anna a textilek világába kalauzolta a látogatókat. A textilkészítés folyamatait, alapjait mutatta be az érdeklődőknek. Megnézhették az alapanyagokat, a gyapotot és a lent, majd bemutatta azokat a folyamatokat, hogy ettől hogyan jutunk el a kész szövetig, az anyagig. Aki akarta, ki is próbálhatta a szövőszéket, s karkötőt is fonhatott magának. A rokkáról sok gyereknek rögtön eszébe jutott Csipkerózsika meséje. Ma már ezeket a fogásokat nem látni, hiszen a kész termékeket a boltokban vesszük meg. A műhelyben a kötélverést is bemutatták, szinte ugyanezzel a technikával fonták a 30 méter hosszú hajóvontató köteleket is. Ezt már Nagy Endre mesélte az érdeklődőknek, aki azt is hozzátette, hogy a megyében már nem él kötélfonó mester, a legközelebbi Zalalövőn ténykedik, de már ő sem az ősi alapanyagokat használja. Sajnos ő sem tudja tovább örökíteni tudását. A múzeumfaluban meg lehetett fogni a kócot, amiből először vékony zsinór lett, majd ezekből álltak össze a masszív kötelek. Vasban szövéssel foglalkozó népi kismesterségek nincsenek, Zalában viszont még most is élnek művelőikből páran. Azt is megtudhattuk, hogy a bár a takácsműhelyben férfiak dolgoztak, főleg az Őrségben az alapanyagokat, a lent és a kendert a házaknál dolgozták fel. Ezt pedig az asszonyok végezték, ők fontak és szőttek télen.

Pospischil Barnabás irányításával pedig a bőrrel ismerkedhettek meg az érdeklődők. Égett a kezek alatt a munka, hiszen az itt készült látványos tárgyakat haza is vihették a kis mesterek. Ottjártunkkor éppen könyvjelzőket készítettek, s jó hír, hogy a gyerekeknek annyira megtetszett a bőr megmunkálása, hogy egészen biztos, otthon is folytatni fogják. Így a tematikus nap biztosan elérte a célját, felhívta a figyelmet a kihalt és kihalófélben lévő mesterségekre, s talán kedvet csinált ahhoz, hogy páran mélyebben beleássák magukat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!