Hétvége

2015.12.19. 10:31

A kézzel készült díszek szeretetből vannak

Tamásné Geröly Mária és férje, Attila húsvétkor saját kezűleg készített hímes tojásokkal lepik meg szeretteiket. Karácsonykor sincs ez másként, közösen készítik el sokszor éjszakába nyúlóan a gyönyörű, régi korokat idéző díszeiket.

Bajdó Bettina

Tamásné Geröly Mária népi iparművész

Tamásné Geröly Mária népi iparművész édesanyjától és nagybátyjától tanulta a díszítés alapjait. Hobbija iránti szeretetével férjét, Attilát is megfertőzte, így évek óta közösen készülnek az ünnepekre. Együtt készítik a gyönyörű tojásokat húsvétra, és karácsony előtt sem pihennek.

- Édesanyám karácsony előtt használati tárgyakat készített, engem is próbált ez irányba terelni - mondja Mária. - Én azonban időközben óvónő lettem, és talán a szakmából kifolyólag is inkább az alakok foglalkoztattak. Fekete Kati népi iparművész sajnos már nincs közöttünk, pedig neki nagyon sokat köszönhetek. Egy alkalommal elhívtuk őt az óvodába, ott láttam, hogyan dolgozik. Nagyon megtetszett, nekem is ez adott egy óriási löketet. Ő nagyobb díszeket készített, én azonban arra törekszem, hogy minél kisebbek legyenek. Nagy kézügyesség, finom ujjak kellenek ahhoz, hogy egy pisztáciába egy kis Jézus belekerüljön.

Nagy kézügyesség és finom ujjak kellenek egy dísz elkészítéséhez

A munka a családban nem karácsony előtt kezdődik, hanem szinte egész évben nyitott szemmel járnak. Ők maguk gyűjtik a terményeket, melyekből a díszek készülnek. Ahogy Mária fogalmaz, ha meglát valamilyen tobozt, akkor felszedi, bár még nem tudja, hogy mi készül belőle, de biztos benne, hogy egyszer jó lesz valamire. A fő alapanyaguk a csuhé, melyet rafiával kötnek meg, majd óvatosan hajtogatják, hogy elérje a kívánt formát. Megtudjuk, a díszeknél nem mindegy, mihez, milyen állagú csuhét használnak. A gömbökhöz például vastagabb, keményebb kell, ezekbe általában a szent család kerül. A kis Jézuskához viszont a legfinomabb csuhét választják.

- Minden évben van valami újdonság, az első darabot mindig eltesszük magunknak - teszi hozzá Mária. - Amikor eszembe jut valami, addig nem bírok magammal, amíg ki nem próbálom, meg nem valósítom. Sokszor éjszakába nyúlóan dolgozunk a férjemmel a díszeken. Aztán én képes vagyok órákig gyönyörködni bennük. Örömet okoz magamnak, és ami még fontosabb, másoknak is. Ezek szívből, szeretetből készülnek, bárhová is kerülnek, mindezt viszik magukkal. Ebben bent van a lelkünk is. Mi a fánkat csak ilyen díszekkel díszítjük, és szeretteinknek is ezt ajándékozzuk. Jó érzés a díszeket esetleg más fáján meglelni. Számunkra ez nem is hobbi, hanem küldetés. Már nyáron készülünk a karácsonyra, aztán pár hetet pihenünk, s kezdjük díszíteni a tojásokat is.

Mária elénk rakja csodás díszeit: apró harangok, pisztáciából, csuhéból készült angyalkák, s Mária is feltűnik a kisdeddel a kezében. Ez utóbbit sokszor kézbe kell venni ahhoz, hogy elkészüljön. Először ruhát kap Mária, majd belekerül a kezébe a kis Jézus, ekkor a fejet kell a helyére illeszteni, melyhez glória is jár. Végül a fátyol is rákerül Máriára. Nem könnyű dolgozni a csuhéval, mert először nedvesíteni kell, hiszen szárazon törik, ekkor lehet formálni. Majd a szárítás jön, hogy lehessen ragasztani. De ahogy a család mondja, minden fáradságot megér. Nemrég egy vásárban egy kisfiú lépett oda hozzájuk az édesanyjával. Nem sok díszük volt már, de a kisfiú odafordult az édesanyjához, és azt kérte, válasszon magának egyet. Elővette a kis tárcáját, és saját pénzből ezzel lepte meg szeretteit.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!