Mesélő házak - Intaháza és a híres Aranyketrec

A török hadjáratok idején elpusztult Intaháza temetőjében az 1940-es években folyt régészeti ásatás nemcsak az egykori település addig kizárólag oklevelekből ismert, Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomának alapjait hozta felszínre, de annak romjai között egy kétezer éves római villa faragott kövei is előkerültek. A 17. századi Esterházy-birtokot megvásároló Batthyányak Intaházán uradalmi központot befogadó emeletes barokk kastélyt építettek. A rezidencia klasszicista átalakítására 1820-ban került sor. Ezt a család Batthyány-Strattmann László halála után Gyömörey Györgynek adta el.

A barokk kastélyt 1820-ban alakították át, klasszicista stílusban
Fotó: Unger Tamás

A 32 szobás kastélyt a II. világháború idején katonai kórház céljára vették igénybe, majd a megszálló szovjet hadsereg ideiglenes gyűjtőlágerének központja lett. A kifosztott épületet az 1940-es évek végén bekövetkezett államosítás után pszichiátriai rehabilitációs intézet céljára hasznosították. Intaházát Benedek István 1957-ben megjelent, Aranyketrec című könyve tette országosan ismertté. A főorvos – Benedek Marcell irodalomtörténész fia és a nagy mesemondó, Benedek Elek unokája – öt esztendőt töltött az intézmény élén. Önéletrajzi elemekkel átszőtt, az elmegyógyintézet belső életéről szóló, Aranyketrec című műve hatalmas siker lett. A szerző visszaemlékezésében így írt az intaházi évekről: „A könyvvel az elmeügyet akartam megreformálni, de az eredmény egészen más lett: a könyv ’reformált’ engem íróvá – a szó szoros értelmében visszaformált azzá, amire születtem. A közönség szívesebben fogadta a könyvet, mint a szakma, noha teljesen az elmeorvosok sem vonhatták ki magukat a hatása alól: akarva-akaratlan magukévá tettek egyet-mást a „pusztai módszerből”. A könyv a hatvanas években nemcsak további három magyar kiadást élt meg, de lefordították német, angol és szlovák nyelvre is. Az 1980- as években bővített intaházi kastély falai között ma is pszichiátriai gyógyító munka folyik.