zene

2018.04.27. 22:10

Ez a dallam egy utazás

Ebben a családban a gyermekek tudják, hogy a zenét egyszerűen létre tudják hozni úgy, ahogy ők szeretnék.

Lutor Katalin

Bári Valter nem tanult zenét, de saját készítésű hangszereit úgy szólaltatja meg, mintha mindig is ezzel foglalkozott volna Fotók: Szendi Péter

Bári Valter még csak néhány éve él Szombathelyen, de már nagyon sokan ismerik különleges alkotásai, a rezgőnyelves dobok miatt. Viszont elsőre elképzelni sem tudtuk, miből, és hogyan készülhetnek ezek a különleges gömbök. Sőt azt sem, hogy egyáltalán miért is dönt úgy valaki, hogy éppen ilyen hangszereket kezd el készíteni. Családjával együtt várt minket a Csónakázótó szigetén. A két gyerkőc azonnal bátran nyúlt az ütőkért, amikor édesapjuk kicsomagolta a házi hangszereket – ők már azokkal együtt nőttek fel.

Bári Valter nem tanult zenét, de saját készítésű hangszereit úgy szólaltatja meg, mintha mindig is ezzel foglalkozott volna
Fotók: Szendi Péter

Korábban is meghatározó része volt a zene az életednek? Esetleg tanultál is, vagy csak lelkes hallgatója voltál?

– A zenét mindig is szerettem – mesélte Valter –, és fontosnak tartottam, hogy azt hallgassam, amit szeretek, hogy tudjam az előadót, a dal címét. De hangszeren nem tanultam játszani. Villamosmérnöki képzésre jártam, és bármily meglepő, de bennem ez erősítette fel a zene iránti érdeklődést. Az akkori osztálytársaim mind erősítőket építettek otthon, és bár ez engem is érdekelt, velük ellentétben olyan szerkezeteket készítettem, amelyekkel megváltoztattam a dallamok hangszínét – erősítettem a mélyeket, változtattam a magasakat. Így hatással lehettem a zene alakulására, sőt akár teljesen meg tudtam változtatni a hangzás érzelmi töltetét. Aztán később rengeteg zenét felvettem, csak úgy egymás mellé kazettákra. Így mindig az szólt, amit tényleg hallgatni szerettem volna.

Mikor döntöttél úgy, hogy hangszerkészítéssel szeretnél foglalkozni, ráadásul éppen egy ilyen nem mindennapi dobbal?

– A sok zenehallgatás után eljött az a pont, hogy úgy éreztem, már nem kívülállóként akarok viszonyulni a zenéhez, hanem csinálni szeretném, létrehozni. Az első hangszer, amit készítettem, egy doromb volt. Aztán persze később vettem is egyet, majd egy gitárt, aztán még egy gitárt, de amíg az ember nem találja meg az igazit, addig benne motoszkál, hogy keresni kell. És végül teljesen véletlenül szembetaláltam magam egy rezgőnyelves dobbal. Azonnal elbűvölt, még mai napig is magával ragad minden egyes apró kongása: az egyedisége és a benne rejlő nyugalom és harmónia. De nem akartam megvenni, inkább úgy határoztam, megalkotom. Persze elsőként a legegyszerűbb módon. Mintákat kerestem hozzá az interneten, amiket lemértem és arányaiban használtam a dobtesthez. Így utólag visszagondolva kicsit vicces mindez, hiszen most már műszaki rajzokkal, különböző nyelvformákkal készülnek a dobok. Csaknem harminc dobot készítettem el eddig. És fantasztikus látni, hogy a gyermekeim abba nőnek bele, hogy a zene egyszerűen nem az, amit hallgatunk, hanem amit mi csinálunk.

Most már itt az ideje elárulnod: miből készültek és készülnek máig is ezek a dobtestek?

– Az újrahasznosítás jegyében autógáztartályokból. Az elsőt egy hibás, horpadt tartályból készítettem el, persze el is rontottam rajta én is mindent, de ami a legmeglepőbb, hogy így is nagyon jól szólt. A szétvágott autógáztartály darabjai vannak összehegesztve – így keletkezik a gömb forma, a többi már csak kis kozmetika.

„Látod, fiam, ebből lesz majd a dob” – mutatja Valter a kisfiának, Bári Szilárdnak az alapanyagot

A kezeid között válik hangolhatóvá egy autóalkatrész. Hogyan lehet ilyen vastag fémnél tökéletesen pontos hangmagasságot elérni?

– Sarokcsiszolóval és dekopírfűrésszel készülnek a nyelvek, amiket ugye a hosszúságuk alapján lehet skálákra hangolni: minél hosszabb a bevágás egy nyelven, annál mélyebb lesz a hangja. A vágásnak pedig egy hétköznapi vasfűrésszel és egy hangolóval állok neki. A gond ezzel csak annyi, hogy ha az ember belefeledkezik a fűrészelésbe, akkor könnyedény egy húzással elronthatja az egészet, hiszen ami ott csak néhány milliméter, az a hangmagasságban sokkal nagyobb ugrást jelenthet. Némelyik dob forgatható is: az egyik oldalon egy dúr skála, a másikon pedig egy moll skála adja az alapot. A hangolás után pedig már csak a színezés marad – ez is többféleképpen készülhet. Kezdetben kézzel festettem, aztán valamelyiket festékszóró spray-vel fújtam le. A legkedvesebb darabjaimat többszínűre festettem – felülnézetből olyanok, mintha szuperhősök jelvényei lennének. A Nightwish zenekar is kapott tőlem egy különlegesebb alkotást, annak a nyelveire rúnákat festettem.

Ezeket a hangszereket meditációkhoz is alkalmazzák világszerte. A spirituális rezgések, úgy tartják, új ajtókat képesek nyitni az emberi szellemben.

Ezeket a hangszereket meditációkhoz is alkalmazzák világszerte. A spirituális rezgések, úgy tartják, új ajtókat képesek nyitni az emberi szellemben.

– A Fehérlófia című népmese jut eszembe ilyenkor: amikor a szereplők csak mennek, mendegélnek, ahogyan a mesében szokás, és a föld mintha egy óriáskerék lenne – forog alattuk. Ilyen utazás – mendegélés – ez a dallam is, ami ezekből a dobokból előbújik. És mondhatnánk, hogy kell hozzá egy varázsló, aki előcsalogatja ezeket a hangokat, de ez így egyáltalán nem igaz: mivel minden dob egy konkrét skálára van hangolva, szinte lehetetlen hibázni rajta.

Az új ajtók pedig nemcsak a hallgatóság számára, de számomra is nyílnak. Hiszen a fúrás-faragás mellett megtanultam, mi az a pentaton skála, mi a dúr és a moll – másképp biztosan nem tettem volna szert ilyesfajta tudásra. Ráadásul soha nem gondoltam volna, hogy bármi közöm lesz mondjuk az ezotériához, de egyáltalán nem bánom. Én is nyitottan állok ahhoz, hogy újabb ajtóknak találjam meg a kulcsát.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!