hétvége

2018.10.21. 07:00

Péterhegyi távlatok

Sokan úgy vélik, hogy az államhatár és a nyelvhatár éles választóvonal. Az innenső oldalon mi vagyunk, a másik oldalon pedig mások: más gondolatokkal, más érzésekkel – sőt talán más lélekkel is.

Orbán Róbert

Akik ténylegesen a határ közelében élnek, azok tudják, a dolgot nem lehet így leegyszerűsíteni. Sok minden összeköthet bennünket azokkal, akik éppen az adott határvonal másik oldalán élnek. Akkor is, ha ők esetleg más nyelven beszélnek.

Ha Bajánsenyénél átlépjük a határvonalat, a következő falu, Hodos még az Őrséghez tartozik. A különbség csak annyi, hogy az ott élők már nem reformátusok, hanem evangélikusok. Ha onnan is továbbmegyünk, Salba érünk. Ők már szlovénül beszélnek, de vallásuk révén hittestvéreik a hodosiak is. Saltól már csak egy ugrás Péterhegy (Gornji Patrovci). Ha a statisztikai adatokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy ott szinte mindenki szlovén anyanyelvű. Így volt ez évszázadokkal ezelőtt is, de a falu mégis sok szállal kötődik a magyar kultúrához.

A település csak az 1800-as évek végén kapta a magyar Péterhegy nevet, előtte Felsőpetrócnak hívták. A Szentháromság tiszteletére szentelt temploma a XIII. században az egyik legmagasabb dombon épült. Oda, ahonnan a környéket és végig a Kerka-völgyét jól belátni. A falu lakói a XVI. század végén protestánsok lettek, később pedig annak lutheránus irányzatát választották. Ennek a négy évszázaddal ezelőtt időszaknak érdekes dokumentuma a „petróci gúnyirat”. A szerző, aki valószínűleg az egyik közeli település plébánosa, „nehezményezte”, hogy az ősi templomban a helyiek által választott prédikátor hirdeti az igét. A levél nyomdafestéket nehezen tűrő szitkozódásokat tartalmaz, de azért egy „enyhébb” idézet idekívánkozik: „A mü megszentelt templomunkba a tü kocsistokat ugatnyi beengedtétek…” A hitviták időszakában vagyunk. Kemény szavakkal – például „cégéres cigányság” vagy „orcaszégyenítő hazugság” – a legnagyobbak nyomtatásban megjelent írásaiban is találkozunk. (Olvassunk csak bele Pázmány Péter Csepregi mesterség című munkájába!)

Péterhegy régi temploma Fotók: Orbán Róbert

A falu osztozott Hodos és a többi őrségi falu sorsában. 1732-ben katonaságot küldtek, hogy a templomot elfoglalják. A helyiek ellenálltak, de a kaput beszakították, az épületet pedig átadták a katolikusoknak. Az evangélikus gyülekezet 1804- ben épített magának új templomot.

Ugorjunk egy nagyot előre az időben! Péterhegy legnevesebb szülötte Mikola Sándor. Fizikusként Budapesten a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanított. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, több találmány is kapcsolódik a nevéhez. 1945-ben a jugoszláv partizánok letartóztatták. Néhány hét után kiszabadult, de a bántalmazások miatt rövidesen meghalt. Sírja Nagykanizsán van. Az ún. vend kérdésben elfoglalt álláspontja miatt néha még ma is támadják. A magát semlegesnek valló „közösségi lexikonban” az olvasható róla, hogy „negatív politikai tevékenységet” folytatott.

Egy másik akadémikus, Kerecsényi Dezső irodalomtörténész is gyakran megfordult a faluban. Ő maga Szentgotthárdon született, de felesége, Mikola Emília innen származott. Kerecsényi egyik szerzője és szerkesztője volt az 1943-ban kiadott Mátyás király-emlékkönyvnek. 1945 márciusában éppen Péterhegyen tartózkodott, amikor szívinfarktus érte és elhunyt.

A Mikola és a Kerecsényi család síremlékei

Ha a régi péterhegyi mindennapokra vagyunk kíváncsiak, bogarásszuk elő csákánydoroszlói polihisztor, Csaba József írásait. Ő 1941 és 1945 között a falu jegyzője volt. Hivatala mellett ornitológiai megfigyelésekkel foglalkozott. Kutatta az ott élők hagyományait, szokásait is.

És ha közelebb megyünk: vasalat a péterhegyi templom ajtaján

Megfigyeléseinek egy részét papírra vetette. Felfigyelt például arra, hogy a helyi és környékbeli gerencsérek az edényekre kereszt alakú „varázsjelet” rajzolnak. Ismertetőt írt a helyi méhészkedésről és kutatásának tárgya volt a péterhegyi bicskakészítés és bicskahasználat is.

Ezek is érdekelhetik