Nagymákfától egészen Ausztráliáig

2019.04.07. 07:00

Mayer Sándor kalandregényes élete

Bár Mayer Sándor szobrászművész élete kalandregénybe illő volt, művészetének értékelése, alkotásainak katalogizálása máig várat magára

Feiszt Görgy

Bízvást mondhatjuk, hogy a Nagymákfáról 1956-ban Nyugatra menekült Mayer Sándor szobrászművész életének fordulatai egy kalandfilm forgatókönyvének is becsületére válnának. Az oroszországi Pszkov városban baltikumi német szülők gyermekeként 1882-ben született fiatalember a Szentpétervári Művészeti Akadémián szobrászatot tanult, majd később maga is tanított. Tartalékos tisztként háborúba vonulva esett fogságba és került a Monarchia hadseregének vasvörösvári (ma Rotenturm an der Pinka, Ausztria) tiszti hadifogolytáborába. Mivel fogsága idején felesége elhagyta, a háború végeztével nem tért haza, és a művészi kvalitásait felismerő Erdődy család kezességvállalása nyomán felvette a magyar állampolgárságot.

Szombathelyen Hudetz József kőfaragó műhelyében dolgozva kapta első önálló megbízásait. Mikes János szombathelyi püspök vele készíttette el 1922-ben elhunyt édesanyja síremlékét. 1923-ban a főpap kegyurasága alatt álló répceszentgyörgyi plébánia első világháborús hőseinek emlékművét faragta meg. A jó és a rossz küzdelmét, a szentkoronát elragadni akaró sárkányt legyőző Szent Györgyöt ábrázoló munka Vas megye egyik legsikerültebb világháborús mementója. A szuggesztív jelenetet 1927-ben a Szegedi Gina bárónő „szponzorálásával” Acsádon felállított hősi szoborban ismételte meg. Mayer Sándor 1929-ben újra családot alapított és Szombathelyen 1932-ben felépítette műteremházát. Ebben az évben magas művészi színvonalon készítette el a kőszegi Hősök kapuján, majd egy évre rá a vépi hősi emlékművön látható csatajelenetek reliefjeit.

A nagymákfai Vincze-ház, ahol Mayer Sándor 1945 után visszahúzódva élt
Fotó: Szendi Péter/Vas Népe

Sajnos művészetének értékelésével, műveinek katalogizálásával máig adós a megyei művészettörténeti kutatás. Szombathelyi alkotásaiból jószerével csak a Gayer Gyula-mellszobor, a nyugat-magyarországi felkelés emlékművének főalakja, valamint a felső kereskedelmi, a mai Horváth Boldizsár szakközépiskola hősi emlékműve ismert. 1941-ben egy újságban megjelent interjúban azt nyilatkozta, hogy kapcsolatot tart a bolsevizmus elől elmenekült emigránsokkal, és „reméli, hogy az oroszországi kommunista rendszert hamarosan elsöprik”.

Nem meglepő, hogy 1945 után visszahúzódott és a Rákosi-korszakot felesége rokonainál, a nagymákfai Vincze-házban, gyakorlatilag illegalitásban vészelte át. A forradalom kitörése után innen menekült Ausztráliában élő gyermekeihez, és egészen biztosan nem lehetett tudomása arról, hogy Budapesten, az angyalföldi Béke téren a háború után felállított, vöröskatonát ábrázoló hősi emlékművét a budapesti forradalmárok ledöntötték.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!