Sárfimizdó: a mézadók faluja

A történészek Vasvármegyét a Szent István által alapított vármegyék közé sorolják. Ennek valós voltát a nyelvtudósok a régi foglalkozásokra utaló helynevek összegyűjtésének elemzésével már az elmúlt évszázadban megírt történeti tanulmányaikban igazolták.

A középkori Vasvár környékén a megyés ispánnak és udvarának ellátását biztosító szolgálónépek emlékét a Molnári, Kovácsi, Csatár (vagyis pajzskészítő), Hadász (azaz hódvadász) stb. falunevek máig őrzik.

Ezek közé tartozott a hegyháti dombok között, a Sár-patak forrásánál megtelepedett, hajdan méztermeléssel foglalkozó „mézadók” faluja, Sárfimizdó is. A település első említése Gersei Margit asszonynak, Magyar Pál királyi kincstartó feleségének XIV. században íródott végrendeletéből ismert. Az örökhagyó a budai káptalan által 1353-ban kiállított oklevelében foglaltak szerint úgy rendelkezett, hogy halála után Gerse és „Sarfeumezadou” vasvármegyei falvakat az óbudai Szent Klára-apácakolostor örökölje. A faluban élő kisnemesek a XVI–XVII. század végén Sárfimizdó pecsétnyomójára a vérükkel adózók ősi jelképeit, a nemesi lombkoronát és a szablyát markoló páncélos kart vésették.

Ezek a szimbólumok vörös pajzsba helyezve kerültek a község 1907-ben használatba vett bélyegzőjére.

Turi Gábor községbíró ezzel pecsételte meg 1929. október 14-én kelt levelét, amelyben a községi iskola és tanítói lakás építéséhez szükséges engedélyért a vasvári járás főszolga­bírójához folyamodott. A kis falu „nagyberuházását” egy 22 ezer pengős államsegély tette lehetővé.

Az épület terveit Szente Lajos szombathelyi építőmester irodájától rendelték meg. Az infrastrukturális fejlesztés a régi falukép jelentős változását hozta. A régi iskolaépületet és tanítólakást 1930-ban elárverezték és lebontották, két év múltán ugyanerre a sorsra jutott a fából készült harangláb is. A sárfimizdói „bíróházat” 1984-ben Vas megye múzeuma megvásárolta és a szombathelyi falumúzeumba szállította. A Vasi-Hegyhát népi építészetének jellegzetes portáját és a benne lévő kiállítást a látogatók „hajlított házként” ismerhetik meg.

A falu főutcáján emelt egytantermes új iskolaépületbe az 1930/31-es tanév elején költözött Oszlányi Gyula kántortanító, aki a tanteremben ünnepnapokon tartott istentiszteleteket orgonajátékkal kísérte.

A napjainkig változatlan funkciójú épület udvarán 1991-ben állították fel a Varga Tamás budapesti szobrászművész reliefjével díszített márványoszlopot, amelyen Sárfimizdó első és második világháborús áldozatainak nevét örökítették meg.