Fotókon a zsennyei tölgy – A fotókiállítás a vasvári Castrum Galérián látható

A képek január 22-éig láthatók a Nagy Gáspár Művelődési Központ Castrum Galériáján. Tervezik, hogy az alkotó más munkáiból is kiállítást rendeznek majd az év második felében.

Lassan négy éve, hogy Polgár Csaba textilművész, ipar- és képzőművész, egyetemi tanár elhunyt. Zsennyén, a Cicellei temetőben nyugszik.

A művész egyik alapítója volt a Cicelle Művészeti Társaságnak, meghatározó alakja a Rum–Zsennye–Rábatöttös adta „aranyháromszög” kultúrájának; Fábián László író és Szilárdi Béla festő-, grafikus- és fotóművész mellett egyike az idetelepedett alkotóknak. A környékbeli értelmiséggel összefogva hozták létre a Cicelle Aranyháromszög Kulturális Napokat.

A három falu alkotta háromszög közepén, a felújított Szent Cecília templomban koncerteket szerveztek, oda is járt, jár a társaság rendszeresen, amint Zsennyébe, az öreg tölgyhöz és a kastélykertbe, Békássy Ferenc sírjához is.

Fábián László mesélte egyszer, hogy a tekintélyt parancsolóan idős fa az Árpád-kor elején verhetett gyökeret. Az írónak az ezeréves tölgy „Világfa”, amely összeköti az égi, a földi és a földalatti világot. Az, hogy a matuzsálem 2005 táján eltörött, és egyik fele a földre roskadt, számára azt jelentette, hogy már csak részben éri el az égit, és ezzel mi is kevesebbek lettünk, szegényebb lett a földi világ.

Weiner-Sennyei Tibor költő verset írt a tölgyhöz, ami számára egy a szülőföldjével, amit megtalált.

A birtokot egy felmenője a 19. század közepén veszítette el kártyán. A Bezerédyekhez került, akiknek egyik lányát vette el Békássy István főispán, Békássy Ferenc költő apja. Az anyja, a művelt Bezerédy Emma erősködött azon, hogy az ifjú Békássyt Angliába küldjék tanulni. Ott érte a fiút az első világháború kitörésének híre, és hazafias kötelességérzettől vezetve visszajött Magyarországra, jelentkezett önkéntes huszárnak. Még csak huszonkét éves volt, amikor Galíciában hősi halált halt. A holttestét hazahozatták, a zsennyei kastélyparkban, a Borjúskertben nyugszik. Ott koszorúzza a Cicelle társaság is rendszeresen a sírját, amit a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánítottak.

A Cicelle társaság volt az előmozdítója annak, hogy a Békássy-kultusz meghonosodjék, Weiner-Sennyei Tibor pedig az ősei földjén egy költőtársat is lelt: a tölgy tiszteletétől addig jutott, hogy a szerkesztésében adták ki Békássy összes műveit két évvel ezelőtt.

Az ezeréves fa legendája Polgár Csaba fotóin is tovább él. A sokat látott óriási lény egyidejű elmúlása és túlélése küzdelem az égben való ­me­g­gyökerezésért. Miközben a földi gyökerek is tartanak még, és a maradék ág a kettéhasadás óta is – tizenöt esztendeje – még minden tavasszal kihajt.