2020.04.05. 07:00
Akik alkotó módon használják fel a koronavírus miatti plusz időt
Olyan embereket keresünk, akik a járványveszély idején otthon maradva alkotó módon viszonyulnak a több szabadidőhöz, például nekiálltak festeni, barkácsolni, valamit, bármit saját kezűleg létrehozni. Ezúttal három hölgy kreatív időfelhasználását mutatjuk be.
Kovács Annamária egy régi dohányzóasztal lapjára festette meg a tavaszi virágzás, a remény képét
Fotó: VN/Kecskés Krisztián
Babos Edit a kormányhivatal nyugdíjasa, mellette építész-tervező, aki ebben a helyzetben ügyfelet nem fogadhat, helyszínekre nem mehet, a rajzolóival online tartja a kapcsolatot. A hobbija a bútorfestés és az üveggyűjtés. A garázsában már korábban olyan polcrendszert készített, hogy az bemutatóteremnek is beillene.

Fotó: Cseh Gábor/Horváth Balázs
– Eddig is otthonról dolgoztam, de most nem járok el sehova, ezért lett több szabadidőm. Az unokáimmal sem tudok találkozni, ez a legnagyobb fájdalmam. Eddig csak hétvégén főztem, most mindennap, mert itthon étkezünk a párommal. Sok zöldséget használok, glutén- és laktózmentes, illetve cukorszegény ételeket készítek az egészség jegyében. A járványveszély előtt rituálé volt, hogy ebédidőben megálltam a kolléganőimmel kávézni, ez is nagyon hiányzik. Sokszor belebotlottam kidobásra ítélt, régi bútorokba, amelyek felújításával mindig több időt szerettem volna foglalkozni, mint amennyi volt. Most adódik a helyzetből, hogy be tudom fejezni a megkezdett munkáimat – tudjuk meg Babos Edittől, aki általában kisebb tárgyakat fest újra, például tálcákat, éjjeliszekrényeket. Most van egy nagyobb darab a lakásban, egy régi tükrös szekrény, aminek az alapozásában egy autófényező segített, ő fújta le festékkel a nagy felületet, Editre vár a folytatás. A stencilezéshez készül, előre kivágott mintákat applikál a felületre, nagyon mutatós lesz. Végül vaxolja a bútort, ami nemcsak fényt ad, de a festést is tartósítja.
Bősze Dóra tavaly érettségizett a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban, de nem volt elég pontja a Semmelweis Orvostudományi Egyetemhez, ezért idén újraérettségizik emelt szinten biológiából és kémiából. Ezeket a hónapokat mindenképpen tanulással töltötte volna, mert nagyon szeretne szívsebész lenni. Akkor döntött így, amikor elment a Debreceni Egyetem nyílt napjára, és ott lehetőség volt egy kis csoporttal élőben megnézni egy szívműtétet. Meghatározó élmény volt, ahogy az is, ahogy utána a főorvos beszélgetett velük.

Fotó: VN/Bősze Dóra
Dóri a mostani időszak bezártságát úgy teszi színesebbé, hogy mindennap eltervezi, hogy hány tételt fog átnézni, és beosztja az időt, hogy jusson mozgásra és valamilyen kreatív tevékenységre is.
– Mindennap mást csinálok. Ma rajzoltam a szobám falára egy várost, holnap online próbálok a Kalliopé Színtársulattal – videokonferenciázunk, úgy beszéljük meg a napi teendőket. Tervezem, hogy felveszem videóra, ahogy mesét mondok, és feltöltöm az Ovis Kaland Tanya oldalra az otthon maradt kisgyerekek szórakoztatására – meséli Dóri. – Sok minden érdekel, törekszem arra, hogy színesek legyenek a napjaim. Egyik nap egyedül összeszereltem egy éjjeliszekrényt, amit darabokban vett meg a család, egy másik nap egy asztalos barátommal raktunk össze egy ágyat. Felújítás van az anyukámék szobájában, azt segítettem újra berendezni. Nemcsak napi terveim vannak, hanem egy hónapra előre is tervezek. A hónap elején tűzöm ki a céljaimat, elsősorban azt, hogy a tanulásban mennyit kell előrehaladnom, de szeretem az egyéb tevékenységeimet is előre látni. A kreatív szabadidőtöltés mellett célom az is, hogy minden napomban legyen valamilyen mozgásforma, ma jógáztam, holnap futni megyek.
Kovács Annamária őstermelő, lekvárok, szörpök, zöldségkrémek készítésével foglalkozik, most bezárt a termelői piac, nincs ebből jövedelme, otthon van a 13 éves fiával, akit az online tanulás mellett a kerti munkák kötnek le. Az édesanyjának segít, tegnap magaságyást készítettek együtt régi zsalukból, málnát, szedret, ribizlit telepítenek.

Fotó: VN/Kecskés Krisztián
– Fél éve kezdtem foglalkozni a régi bútorok megmentésével, újrafestésével. Már két hete nem volt kedvem festeni, eluralkodott rajtam a járványveszély miatti félelem, a családom féltése. Mára virradóra nem tudtam aludni, ezért dolgozni kezdtem: egy régi dohányzóasztal kerek lapjára kezdtem festeni. Belevittem minden rossz érzésemet, aztán a kép közepére került a virág, a tavasz, a remény. Négy és fél óra munka volt. Kitettem reggel a Facebookra, nagy sikert aratott a kép. Fel fog kerülni a nappaliba, hogy emlékezzünk erre az időre – mondja Kovács Annamária, akinek ez a mottója: „Csak akkor szürkék a hétköznapok, ha lusták vagyunk kifesteni!”
– Ez az időszak figyelmeztetés mindenkinek, hogy nem jó út az, amikor semmi más nem számít, csak a pénz hajszolása. Két éve még ingatlanirodám volt, jól jövedelmezett, de egyik napról a másikra bezártam, mert elég volt. Senki nem értette. Elkezdtem lekvárokat, szörpöket készíteni, kevesebb pénzből élünk, de teljesen megváltozott az életem. A mostani időszak talán másokat is felráz. Talán máshogy fognak viszonyulni az élethez, a pénzhez, egymáshoz. A férjemnek van főállása, eljár dolgozni, targoncázik egy raktárban, és mindenben partner, ha hazajön. Ha kell, üvegeket mos, meggyet magoz, lekvárt főz, szerel. Az életünk csak akkor fenntartható, ha segítjük egymást.