mesél a múlt

2020.08.23. 07:00

Zászlós nemesek köves földön

Pongrácz Lajos, Hont megye szolgabírája szerette az utazást. Fiatal korában nem bánta, ha hivatali teendői néha az ország egyik vagy másik vidékére szólították el.

Orbán Róbert

Később, amikor már maga is áldozhatott kedvtelésének, bejárta fél Európát. Úti élményeit megírta, közzétette. 1844-ben az Életképek című folyóirat második számában arról az útjáról számolt be, amikor egy peres ügy miatt Kőszeget kellett felkeresnie. A hosszabb útnak csak az emlékezetesebb állomásairól: Komáromról, Pápáról, Cellről, Nagysimonyiról, Sárvárról, Szombathelyről és Kőszegről szólt. Elcsodálkozott azon, amit Simonyiban látott. A temetőben „számos keresztek mellől póznákon zászlók lengettek, fehérek, feketék és tarkák, újak és rongyosak. Meg nem foghatám, mint ki soha ilyesmit nem láttam, jelentésüket…” Megkérdezte az első szembejövő férfit: Mit jelentenek a zászlók? Nemes embereket – hangzott a mogorva válasz. Később egy nőnél érdeklődött tovább, aki megerősítette, hogy a zászlós sírokban nemesek nyugszanak.

Kilátás a simonyi szőlőhegyről. A közelben a Ság, a távolban a Rendeki-hegy és a sümegi vár
Fotó: Orbán Róbert

Az útirajz írója tovább faggatózott: „…a’ simonyi nemesek bizonyára valami ütközetben voltak, talán Győr alatt vitézül viselték magukat,’ s ezért a’ nemes vármegye tűzette sírjaik fölébe e’ hadi dicsőségre emlékeztető jelt…” Voltak a patvart – válaszolta a menyecske. Pongrácz Lajos, aki írását Honti néven publikálta, nem értette meg a simonyiakat. Egy akkoriban már egyedülálló szokást ismertetett, de úgy vélte, a zászlókat hiúságból tűzték ki. Pedig amit látott, az a helyiek öntudatának egyik megnyilvánulása volt. A falu lakói három felekezethez (evangélikus, katolikus, zsidó) tartoztak. Az evangélikusok és a katolikusok jelentős része kisnemes. Volt címük, címerük, de mellette – és ez számít igazi ritkaságnak – a zászló is a jelképeik közé tartozott. E hagyomány már rég a múlté.

A Radó-pincéből mára csak ennyi maradt
Fotó: Orbán Róbert

Hajlamosak vagyunk rá, hogy a Kemenes-vidéket egységesnek lássuk. Nagysimonyi jó példa arra, hogy ez a kis táj is sokszínű, változatos. A simonyi nemesek hajdan kétlakiak voltak, présházuk pedig fenn a hegyen, a Kemenesen. Beszélgetések vissza-visszatérő tárgya, mit jelent, hogy Kemenes. Menjünk fel a hegyre, talán megtudjuk! Előbb-utóbb találunk egy darabka földet, amit felszántottak. Azt látjuk, hogy az bizony tele van kaviccsal. Vegyük elő a 19. század elején készült térképeket. Akad közöttük, amelyiken a táj megnevezése németül szerepel: Steinboden magyarul nagyjából annyit jelent, „köves föld”. Ugyanez lehet a jelentése a Kemenesnek is. A „kameny” a szláv nyelveken követ jelent. A hegyen Nagysimonyi és Tokorcs osztozik. A két település szőlőbirtokosai régen egy hegyközséget alkottak. Néhány távolabb lakó birtokosnak is volt itt szőleje.

Érik a vadalma a simonyi hegyen

Az 1800-as években a legnagyobb épület a Radó család pincéje volt. Valószínűleg Radó Lajos építtette az 1800- as évek első felében. Később fia, a Répcelakon lakó Radó Kálmán, megyei alispán, országgyűlési képviselő volt a tulajdonos. Radó Kálmán „épített és szellemi örökségét” a Vas megyei értéktárba is felvették, de vajon tudnak erről az épületről? Mindkét végéből lebontottak egy darabot, így mára csak a csonkja maradt meg.

Az itteniek szeretik a legendákat. Talán tizenöt éve is van annak, hogy e sorok írója a tokorcsi hegyrészen régi ismerősével, Nemes Lászlóval találkozott. Lászlóra – aki azóta már meghalt – családi örökségként maradt egy kisebb terület, azt gondozta. A bor kóstolgatása közben mesélte el, hogy úgy véli: Feszty Árpád, mielőtt elkészítette volna a körképet, itt járt. Innen vette az ihletet…

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!