Tornyok, bástyák, baglyok és titokzatos kapuk – mesebeli épületek Vas megyében

A klasszicizmus az antik görög és római mintákhoz nyúlt vissza. A szentimentalizmus az érzelmekre, a belső utakra helyezte a hangsúlyt, s a szereplők sokszor a gyermek- és ifjúkorukat idézik vissza. Fontos szerep jutott a térbeli és időbeli utazásnak a romantika időszakában is. A kifejezést hallva talán Jókai jut az eszünkbe, s valóban: a regényesség és a romantika egymáshoz közel álló fogalmak. Ez az irányzat a képzőművészetben, az irodalomban, a zenében és az építészetben egyaránt jelen volt. A korszak a magyar építészet történetében viszonylag rövid ideig, néhány évtizedig tartott. Vas megyében is van néhány olyan épület, amely a romantika stílusjegyeit mutatja.

„Az én házam az én váram” – mondhatta Czvitkovich Károly, amikor 1851-ben megelégedetten ránézett a szombathelyi Középhegy oldalában épített házára. Nyomban el is nevezte Károlyvárnak. Az épület ma is áll, de napjainkban már Bagolyvárként ismerik. Arról, hogy ki lehetett a tervezője, eltér a szakemberek véleménye. A Czvitkovich-ház megfelel a romantikus épületekhez kapcsolódó legfontosabb elvárásoknak. Bár a középkorban soha nem építettek ilyet, mégis egy elképzelt régi időszakot, „lovagkort” idéz föl.

Titokzatosságához a házon elhelyezett bagolyszobor is hozzájárult. (Sajnos már nagyon régen eltűnt.) Tornya első pillantásra bástyának tűnik, de az épület nagy ablakai miatt mégis inkább egy nyaralóra emlékeztet. Bizonyára volt ilyen funkciója is, hiszen amikor a ház épült, a város még messze volt.

Rupprecht Lajos 1863-ban az általa örökölt sajtoskáli kastélyt alakíttatta át. Tornyot építtetett, amelyet a reneszánsz várakra jellemző pártázattal díszítettek. Ehhez igazodott az új kapuzat is. A Rupprecht család Németországból származott. A família tagjai a XIX. század elején Sopronban telepedtek le, nemesi címet és rangot szereztek, a sajtoskáli birtokot 1840-ben vásárolták meg. Rupprecht Lajos unokája, Marconnay Tibor költő a sajtoskáli kastélyban született. (A tényleges neve neki is Rupprecht volt, csak íróként használta francia származású édesanyja nevét.) Őseire így emlékezik vissza egyik versében: „Bajor kisvárosból százhúsz év hamis / ködében jött egy ös Dunántúlunkra, / anyám osztrák kisvárosát megúnta / s vérében dalt a gall föld zeng ma is.”

Irodalmár volt a dédunoka, Rupprecht Gábor is, de ő már Budapesten látta meg a napvilágot. Ő sem születési nevén vált ismertté, ő is édesanyjától „kölcsönözte” az új nevét. Garai Gábor költőről van szó.

A családtörténeti kitérő után térjünk vissza az építészethez. A romantika stíluselemeit nemcsak a kastélyokon fedezhetjük fel, hanem a polgárházakon is. Kőszegen például az egyik Hunyadi utcai házat bővítették valamikor az 1800-as évek vége táján „bástyával”. Az épületet a későbbi tulajdonosa után Andráskay Müller-villaként ismerik.

A romantika és az azt követő újabb irányzatok között nincs éles határvonal. Rövidesen jött az innen-onnan szemezgető eklektika, majd a kissé unalmas historizmus. Igazi nagy változást a századfordulón jelentkező szecesszió, az art nouveau hozott.