A szeretet rózsája

Most is, amikor lakásában Marci macskája társaságában fogad. (Jellemző: a kandúr is sérülten került hozzá.) Először a legendássá vált hétfői csoportjáról beszélgetünk, ahol alkoholistákkal, drogosok- kal, gyógyszerfüggőkkel, depressziósokkal foglalkozik.

- Tudod, egy ilyen beteg mindent elveszít: pénzét, lakását, családját, egészségét, becsületét, erkölcsét, az Úristent is. Az alkohol vagy a drog dirigál neki. Az a főnök.

Orvos, pap is volt már köztük, a most 15 önkéntessel működő csoportban, ahol nincs más fegyverük, mint egy Biblia és egy énekeskönyv. Nem történik semmi más, mint felolvassák, magyarázzák a Biblia történeteit. Panni néni lebeszél: erről ne is írjak. A hitetlen olvasó nem értheti meg, mitől sikeres ez a módszer, mert fogalma sincs arról, mi az a karizma, és csupán frázisnak tekinti, hogy Jézus mindig az elesettel van, pedig ő aztán igazán tudja, hogy az Embernek (így, nagybetűvel) ma a legnagyobb betegsége - korunk leprája - a szenvedélybetegség.

Panni néni az eltelt évek során nemegyszer érezte: mennie kell. Csak úgy, jött egy ilyen gondolata, s elindult. Mindig segítségre szorult az, akihez mágnesszerűen vonzotta valami. Egy ilyen alkalommal öngyilkos katonatisztet mentett meg, aki azt kérdezte tőle: Ki maga? Az Úristen? - Nem, csak a kül- dött - válaszolta Panni néni. Úgy képzelem, mosolygósan, szelíd hangon, nyugalmat árasztva, ugyanakkor erőt adó eltökéltséggel beszélt ahhoz az emberhez. Többször felkereste. Sohasem győzködte, mégis sikerült meggyógyítania a lelkét. A párttitkár szülők 35 éves fia nemcsak megszabadult az alkoholtól, hanem meg is tért: keresztelője, bérmálkozása volt egyszerre, 10 éve elvált felesége visszatért hozzá. Ő volt az, aki Panni néni gyógymódjának eredményességét tanúsította, amikor kijelentette: Ez az ember jobb, mint új korában!

- Semmi különöset nem teszek - szabadkozik Panni néni. Nem álszerénységből mondja, így hiszi. Ezt akkor, ott Budapesten, a sok előkelőséggel megtelt Művészetek Palotájában, a színpadon állva is elmondta. Akkor, amikor Erdő Péter bíboros átadta neki a 95 milliméteres bronzrózsát. Panni néni csak arra emlékszik: meglepte, hogy beszélnie kell, de három mondatot mondott. Ezeknek az volt a lényege: ő Istentől megkap mindent, az emberektől nem vár és sohasem várt semmiféle elismerést.

Mitől, miért lett ilyen? Milyen élet formálta?

A most 74 éves Panni néni csípőficammal jött a világra. Balatonlellén, többgenerációs kertészcsaládba született.

- Nehéz élethelyzet volt az - meséli. - A műtéteim után évekig ágyban voltam, aztán 14 éves koromban elvesztettem az édesanyámat. 18-20 évesen ébredtem rá: engem mindennek ellenére is szeret az Úristen. A férjem két kezére béna volt, neki már én magyaráztam el, hogy a testi hibáinktól mi többek vagyunk, érzékenyebbek, mint mások, mi az Úristent közelebb engedtük magunkhoz. Gyerekként tanyán laktunk, szőrén ültem meg a lovat. Orvos szerettem volna lenni. Apám nem akarta, hogy elmenjek, szüksége volt rám, nem támogatta a tanulásomat. Tudtával, de jóváhagyása nélkül iratkoztam be iskolába, ápolónőnek tanultam. Egy évig haza sem mentem, leszakadt rólam mindkét ruha, amit magammal vittem.

Panni néni Szombathelyen az onkológián dolgozott, a híres Kocsis főorvos osztályán. Közben méhészkedett, 27 méhcsaládja volt Sorokma-jorban.

1978 tragikus év élete történetében. Hirtelen meghalt szeretett férje.

- Egy évig pereltem az Úrral, aztán 1981-ben rosszindulatú daganatot állapítottak meg nálam, 1982-ben lerokkantosítottak. Kigyógyultam? Vagy rossz volt a diagnózis? Nem tudom. Elvégeztem a Hittudományi Akadémia levelező tagozatát, majd Győrben a hitoktatóképzőt.

1982-1991 között a szombathelyi Szent Kereszt Lelkészségen hitoktatóként dolgozott. Elkötelezetten, megbízhatóan, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. 1991- ben az egyházmegyei karitász szervezésében kezdett gondokkal küzdő családokat, betegeket, magányos idős embereket látogatni.

Egy szombathelyi lumpencsaládot is, ahol 7 gyermek nevelődött egy alkoholista házaspárnál. Ez a házaspár Dömösre került, a szenvedélybetegekkel foglalkozó Magyar Kékkereszt Egyesület ökumenikus alapon működő szanatóriumába. Panni néni utánuk ment, meglátogatta őket. Ott, akkor ismerkedett meg a hatásos módszerrel - a házaspár kigyógyult az alkoholizmusból! -, Szombathelyen azután kezdett el önkéntesekkel hasonló munkát végezni.

Ha visszatekint életére, kikre gondol hálával, kiktől kapott nagyon sokat? Panni néni Nyíri Tamás filozófia-professzort említi elsőként, aztán lellei tanárait, meg Lékai bíborost.

- Ő egy szent ember volt - jelenti ki határozottan. - Láttam, tapasztaltam, hogy az utolsó falatot is odaadta a szegényeknek. A veszprémi börtönbe vittem neki csomagot.

Panni néni a rendszeres heti találkozók mellett nap mint nap látogatja pártfogoltjait, újra és újra felvéve a harcot a gyógyulásért. Rendszeresen szervez a gyógyultak és hozzátartozóik számára továbbképzéseket, önismereti tréningeket, lelkigyakorlatokat, regionális találkozókat és táborokat.

27 éve él özvegyen, de nem magányosan.

- Rengeteg gyermekem van - utal hittanosaira. A szűkebb családja itt lakik karnyújtásnyira tőle, a szomszédos lakásban. Fogadott lányát és annak gyermekeit sajátjaiként neveli, szereti. A két felnőtt - 24 és 17 éves - fiúunokáról is mesél, meg Müller Jánosról, utódjáról az évek óta országos hírű hétfői csoport élén.

Testi nyavalyák kerülnek még szóba - a bicegés a gerincet teszi tönkre -, s már búcsúzok tőle, amikor előkeresi, megmutatja a rózsát, Szent Erzsébet rózsáját. A díjat, amire ő nem vágyott, s ha tudta volna, mindenkit lebeszél arról, hogy neki odaítéljék.

Tudom, ő valóban megtette volna.