Dr. Hende Csaba a polgári körökről, politikai ellenfeleiről és a szombathelyi közgyűlésről

- Önt a polgári körök megszervezőjeként, majd vezetőjeként ismerte meg a széles közvélemény. Volt-e szerepük a polgári köröknek abban, hogy a Fidesz jelenleg akár kétharmados többségre is esélyes?

- Alighanem döntő szerepük volt. Orbán Viktor egy hónappal ezelőtt egyik beszédében egyenesen úgy fogalmazott: a polgári körök nélkül a Fidesz ma csupán egy jelentéktelen középpárt volna. A polgári körök a 2002-es bukásunk utáni válságos időben egyesítették a nemzeti, polgári értékek iránt elkötelezett embereket. Puszta létükkel megakadályozták, hogy ez a politikai család elemeire hulljon; egyben megteremtették a jobboldal addig hiányzó országos hálózatát is. A polgári körök mozgalma megújította a Fideszt. Néhány év alatt nyolcszorosára nőtt a taglétszám, ezernél több helyi csoport jött létre. A Fidesz szövetséggé alakulása a polgári köröket is integrálta a létrejött nagy néppártba, amely Közép-Európa legerősebb és egész Európa legsikeresebb politikai erejévé vált az elmúlt években. Ezt azért merem állítani, mert idén június 7-én soha nem látott, példátlan, 55 százalékos eredményt értünk el az európai parlamenti választáson.

- Örökös vád a mindenkori Vas megyei képviselőkkel szemben, pártállástól függetlenül, hogy nem képesek hatékony érdekérvényesítésre akár a megye, akár Szombathely érdekében. Hogyan látja ezt? Illetve jogos e a szombathelyi polgármester kijelentése, miszerint képviselőként és polgármesterként sokat tud, tudott tenni a városért?

- Krahácsot ugyebár mindig nyomják, ez tudvalévő. Vegyünk egy példát! Emlékezetes pillanat volt két éve, amikor a kormány a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztéséről szóló határozatból se szó, se beszéd, kifelejtette a 86-os út négysávúsítását. Pillanatok alatt összeállt a Vas megyei lobbi, és pártállásra való tekintet nélkül azonnal módosító indítványokat nyújtottunk be. Ennek köszönhető, hogy a sírból visszahoztuk az ügyet, és ennek köszönhető, ami az útból azóta megépült. Ez persze kevés, 2010-ig Győrig el kellett volna készülnie a négysávos 86-os útnak. Ezt ígérte kampányában mindkét kormánypárt, és személyesen az ön által említett polgármester úr is. Lehet vajon, hogy ha nem vállalja a képviselőséget, a váti elkerülő 3,5 kilométere sem épül meg?

Ezt a költői kérdést majd a választók megválaszolják.

Személyes véleményem az, hogy egy fenékkel egy lovat lehet csak rendesen megülni. A képviselőség is és a polgármesterség is egész embert kíván. Szerintem pedig egy olyan polgármester, aki minden erejét és idejét városának szenteli, szerez a pártján belül akkora tekintélyt, befolyást, amellyel eredményesen ki tudja lobbizni a saját kormányánál mindazt, ami valóban fontos.

Csak megemlítem, hogy igazságügyi államtitkár koromban a tárcám által kidolgozott gázközművagyon-kárpótlás az összes városunk közül véletlenül éppen Szombathelyt érintette a legked- vezőbben, a megfelelő matematikai modell kiválasztásának hála. A mintegy kétmilliárd forint költségvetésen felüli juttatás elég volt a Tó fürdő teljes megújítására. Az 1998-2002 közötti ciklus legnagyobb kormányzati beruházása volt egyházi téren az új oladi templom a maga 160 milliós támogatásával; ezt kérésemre biztosította az akkori kormányfő.

- Adjon tanácsot politikai ellenfeleinek; ha ön MSZP-s vagy SZDSZ-es vezető lenne, mit tenne ebben a helyzetben?

- Nem hiszem, hogy igényt tartanának a tanácsaimra... Szerintem jobban teszik, ha a saját politikusaik és publicistáik szavát hallgatják meg.

De nem akarom megkerülni a kérdését, kezdjük hát az SZDSZ-szel.

A Népszabadság október 10-ei számában Horn Gábor Kiütés felemelt fejjel című cikkében így fogalmaz: A szabad demokraták megkapták méltó büntetésüket, mára szomorújáték lett az egykor dicső pártból. Büntetés a bűnökért jár, ugyebár. Ezekért a bűnökért a nyáron bocsánatot is kért a magyar néptől az új pártelnök, Retkes Attila. Szép és nemes gesztus, de alighanem késő már. Hadd tegyek ehhez hozzá egy személyes tapasztalatot: október 6-án a költségvetés általános vitájában 14 és 22 óra között jegyzőként működtem közre. Az SZDSZ képviselői számára nagyjából 30 perces időkeret állt rendelkezésre, hogy kifejtsék pártjuk álláspontját az ország legfontosabb törvényéről, a jövő évi költségvetésről. Senki, ismétlem: senki nem vette a fáradságot az SZDSZ-es képviselők közül, hogy felszólaljon, nem is volt jelen a frakciójuk egyetlen tagja sem. Nem emlékszem, hogy valaha előfordult volna hasonló eset. Ez azt mutatja, hogy vagy nem tudnak megegyezni egymás közt már abban sem, vajon mi a véleményük, vagy senkit sem érdekel már közülük még a költségvetés sem. Akár így, akár úgy: alighanem nincs már szükségük semmiféle tanácsra.

Az MSZP helyzete persze más. Velük kapcsolatban két cikket idéznék. Az egyik a Magyar Narancs Hagyó- BKV ügyről, illetve kapcsolatról szóló írása, a másik cikk a Népszabadság már említett számában, Karcagi László tollából jelent meg. A szerző a 40 millió forint EU-s pénzből épített 40 centiméter magas bodrogkeresztúri kilátón évődik, majd általánosságban teszi fel a kérdést: A lopás a komcsiságból következik-e, vagy a lopásból a komcsiság? Mi volt előbb? A komcsi vagy a lopás? És aki lop, az onnantól komcsinak számít? Szerintem a magyar demokráciának szüksége van egy megtisztult, a szociáldemokrácia baloldali értékeit hitelesen képviselő pártra. A tanács, amit a megtisztulásra váró MSZP-nek adhatunk: ne habozzatok, rajta, szabaduljatok meg az összes tolvajtól és rovott múltú adócsalótól! Ők a megújulásotok legfőbb kerékkötői.

- A helyi ellenzékiség ismert személyisége volt, a szombathelyi EKA egyik MDF-es alapítója. Mit tenne másképp? Mi az, ami a demokrácia magyar változatában ön szerint félresiklott?

- Húszegynéhány éve arra szövetkeztünk, hogy hazánkat átvezetjük a szovjet megszállás diktatorikus rendszeréből a nyugati demokráciák családjába. Ha innen nézzük, a siker szinte teljes: a szovjet hadsereg kivonult, többpárti demokráciát hoztunk létre, csatlakoztunk az Európai Unióhoz és a NATO-hoz. Ha azonban számba vesszük, hogy a magyar emberek életszínvonala nem közeledett, hanem távolodott például osztrák szomszédaink életszínvonalától, akkor azt is megértjük, miért olyan alacsony az új rendszer elfogadottsága a nép körében. Ma az emberek átlagban a hetvenes évek életszínvonalán vegetálnak, sorsukat sokan kilátástalannak vélik.

Ha azt is tudjuk, hogy hazánk végzetesen eladósodott - hiszen csak az elmúlt 7 évben megnégyszereződött az államadósság! -, miközben a nemzeti vagyon szinte teljes egészében eltűnt a privatizációnak nevezett szabadrablási folyamatban, helyzetünket még jobban megértjük. Deák Ferenc szavával szólva: ha egyszer a mellényt félregombolták, nincs mit tenni, végig ki kell gombolni, és újra begombolni. Az újragondolás és újragombolás a jövő évi választásokat követő romeltakarítás, majd újjáépítés nagy feladata lesz.

- Miként értékeli a Szombathelyen kialakult közgyűlési helyzetet?

- A mára kialakult politikai feszültség objektív természetű, nem személyes ellentéteken alapszik. Az elmúlt években gyökeres fordulat állt be a szombathelyi választók politikai szimpátiájában, mutatja ezt a június 7-ei választási siker. A megyeszékhelyek közül a legmagasabb arányban itt szavaztak ránk. Ennek nyomán szükségszerűen rendeződtek át az erővonalak.