Forma –1 az égen – éjjel és nappal

Hogy jutott el a csapat Kínába és miért pont ez a három srác?

– Immár negyedik éve zajlik drónbajnokság hazánkban, melyet a Magyar Drón- és Multirotoros Egyesület szervez, azon belül is az operatív versenyszervezés Csajtai Kristóf és Bakonyi Tamás érdeme. Ez a bajnokság a FAI (Nemzetközi Légisport Szövetség) szabályai és licensze szerint működik. Hivatalosan az szokott történni, hogy a magyar bajnokság első 3 helyezettje az, aki kiutazást nyer a világversenyre. Mellettük még plusz egy női pilóta és egy junior, igazából ez a költségvetéstől függ. Természetesen érdemesnek is kell lennie egy versenyzőnek arra, hogy kijusson, tisztán az ügyesség még nem elég. Ha valaki nem versenyzőhöz méltó módon viselkedik, szóba sem jöhet a kijutása – avatott be minket a részletekbe a velencei Bársony Péter, a magyar csapat és a Drone Racing Hungary vezetője.

A magyar évadot a mindössze tizenöt éves junior Babics Oszkár nyerte meg, mögötte második helyen Rontó Roland végzett, míg harmadikként a szintén junior Kristofóri Levente állhatott fel a dobogóra. Utóbbi tavaly már részt vehetett a világbajnokságon is, ám idén nem tudta vállalni a megmérettetést.

Költséges a versenyen való részvétel, hiszen a VB mindig Kínában van, így a repülőjegyet, a szállás költségeit és a kint tartózkodás alatt felmerülő dolgokat is fizetni kell, nem beszélve a technikáról, amit maguknak a versenyzőknek kell fedezniük egyelőre. Az egyesület szponzoroktól (Drónpilóták Országos Egyesülete, a Rádiós Segélyhívó Infokommunikációs Országos egyesület és a Velence Resort & Spa a három fő támogató) szerzi meg ennek forrását. Pethő Gábor kezdeményezésére a Drone Racing Hungary-s srácok, versenytársak kisebb-nagyobb összegekkel azonban a fiúk mellé álltak és támogatták őket. Oszi és Roli mellé pedig Somogyi Balázs lépett elő harmadik pilótának. Mivel Oszi junior, adódott a kérdés, hogy ki legyen a negyedik pilótánk, ám idén húztam egy limitet és úgy döntöttem, hogy nem lesz több indulónk, ezzel a három sráccal vágunk neki a versenynek, hogy nekik a lehető legtöbb dolgot finanszírozni tudjuk.

A Magyar Modellező Szövetségen belül létezik egy drón szakosztály. A Magyar Drón- és Multirotoros Egyesület tagja a modellező szövetségnek, így rajtunk keresztül a tagjaink is tagjai a szövetségnek. Ez azt jelenti, hogy mindannyian megkapják a FAI licenszüket, mi pedig szakágként képviseltetjük magunkat a szövetségben. Szakágvezetőként nekem van felhatalmazásom arra, hogy versenyzőket delegáljak világbajnokságra, világversenyekre, képviseljem a magyar drónosokat a FAI-n belül.

Hogy zajlott a felkészülés?

– Felkészülésük során a srácok fő célja az volt, hogy a magyar bajnokságban a lehető legjobban menjenek, biztosítva ezzel a világbajnokságra való kijutásukat. Nemzetközi versenyeken voltak, folyamatosan próbálgatták az újabbnál újabb alkatrészeket, beállításokat, eszközöket. Szinte teljesen új gépeket építettek a vb-re, majdhogynem totálisan megegyező konfigurációkkal, hogy minimális legyen a különbség köztük repülés közben. A FAI szabályzata lehetővé teszi, hogy a pályarajzot előre kiadják, úgyhogy amint ez megvolt, 2-3 nappal később már meg is építették szimulátorban a pályát, onnantól kezdve éjjel-nappal gyakoroltak. Élőben persze teljesen más volt repülni rajta, ám arra jó volt, hogy minden pillanatban tudták pontosan, hogy a pálya épp melyik szakaszán vannak. Kicsit olyan ez, mint a Forma-1, ahol a pilótáknak ugyanúgy megvan fejben az egész pálya.

Oszi és Roland messze magasan nyerték a magyar bajnokságot elképesztő teljesítményükkel. Ők mindketten több külföldi versenyen is részt vettek, többek közt Romániában, Szerbiában, Németországban, Ausztriában és Szlovákiában. Mondhatjuk, hogy ahova fizikálisan el tudtak menni, ott jelen voltak. Ez rengeteg gyakorlást, felkészülést jelentett számukra.

Oszi 15 éves, kora dacára elképesztően érett, felnőtt személyiség, a sport iránti alázata, a versenyhez való hozzáállása megdöbbentő.

Rolinak volt egy jó nemzetközi megmérettetése, egy dél-koreai világkupafutam, magas pontbesorolással. Sikerült őt kijuttatnunk erre az eseményre, ahol személyesen is kapcsolatba kerülhetett azokkal a pilótákkal, akikkel most Kínában is találkozott. Ez nagyon jót tett neki az izgalom legyőzésére. Tavaly még az akkori pilótákkal félve ültünk a versenyen a székbe, idén a srácokra már nem volt ez jellemző.

Somogyi Balázs ugyan még nincs azon a szinten, mint Oszi vagy Roli, de olyan mennyiségű energiát fektetett a gyakorlásba, szimulátorba, hogy gyönyörű eredményt ért el Kínában. Pláne, hogy az igazsághoz az is hozzátartozik, annyit változott, gyorsult egy év alatt a verseny, hogy az ő 91. helyéért idén sokkal jobban kellett repülni, mint mondjuk az előző évben egy 64. pozícióért.

Mi volt pontosan az Ön feladata?

– Gyakorlatilag a teljes adminisztráció. Szakágvezetőként én koordináltam a nevezést a vb-re, én jelöltem ki a pilótákat, intéztem a repülőjegyeket, szállást, transzfert, csapatruházatot. Kínában az én dolgom volt a regisztráció, a fiúk napirendjének összeállítása, betartatása. A FAI szabályzata szerint a verseny során se a pilóta, se a támogató nem kommunikálhat a versenyzsűrivel, egyedül a csapatvezető tehet bármiféle nyilatkozatot egy eset kapcsán, pont azért, hogy ne dühös emberek beszélgessenek egymással, hanem higgadt megoldás születhessen egy-egy vitatott kérdésben. Csapatvezetői eligazításon kellett részt vennem, és fejben kellett tartanom az adott verseny szabályspecifikumait is. Emellett futamonként jegyőzkönyveztem, valamint fizikailag és lelkileg támogattam a srácokat.

Elmesélné olvasóinknak, hogy miként zajlik egy ilyen világverseny?

– Az első napon a csapatvezető regisztrálja a versenyzőket, megtörténik a gépátvétel (pilótánként három gépre van lehetőség). Ezt követően mindenféle tesztet kell elvégezni (videóadó, akkumulátor, méretek, azonosítószám megléte, ledezés, stb.). Különösen fontos a fail safe, ami arra való, hogy ha a távirányítás megsszűnne (a pilóta nem tudja irányítani a gépet), akkor az inkább lezuhanjon, mint elvesszen a nagyvilágban. Egy apró alkatrészcsere után ezeket újra el kell végeztetni. Emiatt volt is némi kapkodás.

Adott egy nagy felkészülési sátor, annak végén van az a színpad, amin a versenyzők ülnek repülés közben. Míg idáig eljut az ember, 4 állomáson megy végig, így elég sok a lyukas idő. Várakozás közben a versenyzők akár 10 perceket töltöttek el azzal, hogy egymás gépének építési módját, egymás távirányítójának érzékenységét, beállításait nézegették, tudták, hogy nüanszokon múlhat rengeteg minden.

A világbajnokságon nemzetenként mindenkinek 1 gyakorlás, 3 időmérő futam 3 körrel áll rendelkezésére. Az összes 9 körből a 3 legjobb átlaga számít.

A verseny során előfordultak nappali és esti versenyek is. A hivatalos program úgy volt kialakítva, hogy az izgalmas, tévés dolgok csússzanak bele az estébe, hogy a ledes fények érvényesülhessenek. Minden drónra kötelezően elő volt írva 40 ledfény felszerelése. Ez főként a látvány miatt volt így, kifejezetten átlátható és élvezetes versenyek születtek. Bizonyos szempontból az estiek még talán könnyebbek is emiatt. A drón elején lévő kamerákat is állítják a pilóták ilyenkor az éjszakai és nappali mód között, valamint a pálya alja is FAI szabályok szerint van ledesen kivilágítva.

Milyen volt a hangulat?

– Ezek a fiúk a szó legjobb értelmében kockák. Amikor nem volt épp verseny, a felkészülési sátorban lévő kijelzőkre kötöttek rá konzolokat vagy számítógépeket, és egymás ellen játszottak. Barátokként viselkedtek, rengeteget beszélgettek, frizbiztek, fociztak, remek hangulat volt.