Gyermekágyi depresszió esetén (is) bátran kérjünk segítséget!

Közvetlenül a gyermek születése után óriási eufóriát, rengeteg erőt érzünk magunkban, ennek a helyébe lép idővel a fáradtságérzés, erősebb hangulatváltozás. A baby blues állapot a szülést követő néhány napban jelentkezik, és általában egy-két héten belül lezajlik.

– Képzeljük csak el: kilenc hónap alatt hormonálisan is felkészülünk arra, hogy megszüljük a gyermekünket, ezután mindössze néhány nap alatt visszaáll az a hormonális állapot, amely kilenc hónappal korábban volt jellemző. Természetes, hogy ez erősen befolyásolja a hangulatunkat. Pityergünk, ha sír a gyermek, sírunk, ha jól vagyunk, és akkor is, ha rosszul. Lehangoltságot, feszültséget, félelmet vagy csalódottságot a nők 50–85 százaléka érez, és ez teljesen normális. A nagyon erős hangulatingadozás néhány óra, legfeljebb egy hét alatt lezajlik. Ahogy telnek a hetek, jó esetben egyre könnyebb lesz a helyzet, egymásra tud hangolódni az édesanya és a gyermek, ám így is hónapokba telhet, amíg magabiztossá, határozottá válnak az új helyzetben. Ha állandósul, tehát több hónappal később is jellemző a lehangoltság, az örömtelenség­érzés, akkor valószínűsíthető a gyermekágyas depresszió, amely a kismamák 10-15 százalékát érintheti, és szülés után egy éven belül jelentkezhet. Ne szégyenkezzen a kismama azért, mert a környezet azt várja tőle, hogy boldog legyen, de nem az. Bárki lehet depressziós a terhesség alatt és a szülés után. Ilyenkor megfelelő szakembert kell felkeresnie a kismamának, vagy a környezetének kell biztatnia az anyukát, hogy merjen segítséget kérni, és fogadja el, ha segítenek. (A Szombathely és Járása Egészségfejlesztési Irodában például van lehetőség térítésmentes egyéni konzultációra.)

A depressziós kismamát jellemezheti az üresség érzése, a szomorúság, az érdektelenség érzése, a túlzott aluszékonyság vagy éppen az alvásra képtelenség, az étkezési zavar, a koncentrálási zavar, az is, hogy állandóan szürkén látja a világot, levert, nem lehet vele kommunikálni, extrémebb esetekben akár dühkitörések is kialakulhatnak, alkalmatlannak érzi magát az anyaszerepre. A depresszió nagyon súlyos formájában megjelenhet az öngyilkosság gondolata, vagy az, hogy az anya kárt tesz a csecsemőben. A bántalmazás része az is, ha nem látja el a gyermekét. Ezek komoly és súlyos tünetek, amelyek mindenképpen kezelést igényelnek. Vörös Orsolya megnyugtat: van esély a gyógyulásra.

– A gyermekágyi depresszióból ki lehet jönni kombinált terápia segítségével: pszichoterápiával, pszichológiai tanácsadással, gyógyszerekkel. Pszichoterápia, pszichológusi tanácsadás során a gyógyító beszélgetés alkalmával segítséget kap a kismama, hogy feldolgozhassa a megváltozott élethelyzetet, segítséget kap a depresszióra jellemző negatív gondolkodás átszervezésében, megértést és támogatást nyújt számára. A pszichiáterek jól ismerik a gyermekágyi dep­resszió fogalmát, és úgy alakítják ki a terápiát, hogy az ne veszélyeztesse sem a kismama, sem a gyermeke egészségét. Vannak olyan tabletták, hangulatjavítók, amelyek szoptatás mellett is szedhetők.

A kezeletlen szülés utáni depresszió mind az anyára, mind a gyermekre károsan hat. A depressziós kismama kiüresedettséget él át, energiátlan, motiválatlan, nem vagy rosszul reagál a gyermek szükségleteire, evés- és alvás­zavarával saját egészségét károsítja. Ennek következményeként bűnösnek érzi magát, anyaként elveszíti önbizalmát. Az öngyilkossági veszély és a csecsemő bántalmazásának veszélye mindenképpen szükségessé teszi a szülés utáni dep­resszió kezelését. A szakemberek által felállított kombinált terápia mellett mindenképpen családi támogatás, együttműködés és adott esetben 24 órás felügyelet szükséges, mondja a szakember.

Nem mindenki az első gyermekével várandós és éli meg a gyermekágyas időszakot. Ilyenkor meghatározó, hogy az elsőszülött hogyan vészeli át ezt a periódust. A nagy testvérek gyakran nehezen törődnek bele: megszületett a kis tesó.

– Ha tudjuk, ezen a ponton vonjuk be a családot. Itt is elengedhetetlen a kommunikáció: ki mit vár el, mit szeretne kérni. Nagyszerű, amikor tényleges segítséget kap a kismama: megfőznek helyette, kimossák a szennyest, kitakarítják a házat, vagy ha éppen az az igénye, hogy ő csinálhassa meg ezeket, megteheti, amíg vigyáznak a csecsemőre. Visszakanyarodva a testvérekre: nem mindegy, hogy bölcsis, óvodás vagy iskolás a testvér. Abban viszont nincs különbség: a lelkükre érdemes figyelmi. Amikor az anyuka már fizikailag képes rá, hogy az elsőszülöttjével kettesben legyen, alakítson ki rítusokat, megszokásrendszert, és hetente töltsön 1-2-3 órát csak a nagyobb gyermekével. Ha nagy változást észlelnek a csecsemő nővérén, bátyján, ha nagyon begubózik, az figyelmeztető jel lehet, hogy szakember segítségére van szükség.

Vörös Orsolya úgy summáz: állítsunk előzetesen prioritásokat, hogy ne a szomszéd, ne az ismerős vagy akár a közeli hozzátartozónk mondja meg, hanem mi, hogy mit szeretnénk, és ezt közöljük világosan. Amennyire csak lehet, legyünk türelmesek magunkkal és a helyzettel kapcsolatban, és bátran kérjünk segítséget a családunktól, ha kell, védőnőtől vagy pszichológustól.