Hivatásának fehér vértanúja

Ez a családi titok Kováts Ferenc néhai káplán életáldozata. Az irodalmár leszármazott a kilencvenes évek elején határozta el, hogy összegyűjt minden információt a vértanúról. Sietnie kellett, hogy még találjon élő tanúkat. Vállalását így magyarázza: A történet közzétételével a célom az volt, hogy feladatom teljesítsem, a sugallt, mintegy ajándékba kapott penzumnak megfeleljek. Ne növekedjen a világban a bűnös hiány esetleg egy újabb mulasztással. Maga az írás volt a célom, és ezáltal a felmutatás. Ahogy Krisztus tanítja: a mécsest ki kell tenni a tartóra, hogy világíthasson.

Kováts Ferenc 1932. májusában született Zalaegerszegen, egy nagy műveltségű, erkölcsös életű, jó keresztény kisbirtokos gazda fiaként. Már diákként, testvéreivel együtt megtapasztalta a Mindszenty szellemi köréhez tartozó családot sújtó atrocitásokat. Az elhivatásnak megfelelve mégis papnak állt, a szombathelyi, majd a győri szemináriumban tanult, felszentelése után pedig Gencsapáti káplánja lett. A pálos rendbe is belépett, ami pedig erős magyarsága és Mária-tisztelete miatt a leginkább üldözött szerzetesrend volt a kommunista terror idején. Csak két évig gyakorolhatta hivatását, 1958. októberében elvitte a gyógyíthatatlan kór.

Kapiller Ferenc kreálhatott volna az életrajzból tipikus ávóstörténetet. Hiszen szerepelt abban kihallgatás, disszidálók csempészése és rendőri megveretés is. Ám ő nem ezt az utat választotta, rendőrségi iratokban nem kutatott. Nem ezt akarta példaként felmutatni. Könyvének alapját az édesanyjára - Kováts Ferenc testvérnénjére - bízott lelki hagyaték alkotja. A szemináriumi évek alatt írt lelki napló, a prédikációk, a gencsapáti Historia Domus, néhány levél és feljegyzés. Az anyaggyűjtés során beutazta a fél országot, hogy még élő paptársaktól, egykori tanároktól, s a káplán kezelőorvosától szerezzen hiteles információt.

A könyvbe válogatott önvallomás-részletekből egy önmagát feladó, a szeretetért, az isteni elfogadásért minden áldozatra kész fiatal pap arcéle rajzolódik ki. Kérem a szenvedni tudás kegyelmét, Érette írja egy helyütt, míg máshol: A legfontosabb: Istennek átadni magam teljesen. Hiszi, hogy lelkek mentésére hivatott, szemlélődő, imádkozó, aszkéta életének értelme a bűnös világ fönntartása. Kapiller Ferenc szerint: a visszavonult életben az ember a krisztusi megváltás munkatársa, vagy ahogy egyik paptársa a már nagybeteg Kováts Ferencet - szinte irigykedve - nevezte, alter-Krisztus. (Tegyük itt hozzá, hogy az elmélkedő alaptermészetű káplán kitűnően szót értett az egyszerű emberekkel, talpraállította Gencsapátiban a hitoktatást, templomi énekkart szervezett, rajongtak érte a fiatalok.)

A könyv szépsége, hogy néhány kérdést nyitva hagy, ki-ki hite, emberi szemlélete szerint töltheti ki a szóval elmondhatatlan részeket. Ahogy az sem bizonyítható egyértelműen, hogy a halálos hasnyálmirigy-betegség közvetlen összefüggésben volt-e a többszöri megveretéssel.

- Nem ez a fontos - vallja a szerző. - Kováts Ferenc életáldozata nem a fizikai üldöztetés, hanem lelki síkon értelmezhető hitvalló életáldozat, fehér vértanúság.