Hova vezet az öttevényút?

Az etevin nem más, mint öttevény. Ez utóbbi ritkán használt magyar szó, összerakottat, összehordottat jelent. Az öttevényút tehát gyakorlatilag töltésút. Az elnevezés már Árpád-kori forrásokban is fel-felbukkan, bár az eredeti jelentése időközben elkopott, a kifejezés a legutóbbi időkig használatban volt. Az út maga azonban még ennél is sokkal régebbi, mert azonos a Sabáriától Bassianán át Arrabonáig vezető római úttal. (Bassiana Sárvár közelében lévő római település, Arrabona pedig azonos Győrrel.)

Az öttevény szóval nemcsak utakat jelöltek, vannak ilyen nevű települések is. A jelentés esetükben sem változott, olyan falvakról van szó, amelyek kis kiemelkedésre, magaslatra települtek.

Az „Etevin út” nyomvonala ma is követhető, sőt sok helyen járható is. Ilyen például a Vép és Porpác közötti szakasz. Nincs aszfaltozva, de száraz időben, ha nem akarnak nagyot kerülni, a két település között közlekedő autósok is ezt használják.

Az öttevényút középkori oklevelekben is szerepel. Mivel mindig ugyanazt a „tereptárgyat” jelölte, a segítségével könnyebben azonosíthatók olyan helyek, amelyekről egyébként kevés adatunk van. Ilyen például az, hogy hol volt a már régóta nem létező Kápolnafölde település. Ennek első ismert említése 1321-ből származik, amikor csere útján a bögöti Kázmér fiainak, Csépánnak és Várdának tulajdonába került. Kápolnafölde helyét ehhez az úthoz viszonyítva határozták meg. E cikk szerzőjének határozott véleménye szerint a falu a későbbi Darázsporpáccal azonos. Az oklevél említi Kápolnafölde Szent Egyed tiszteletére szentelt kápolnáját is. Ennek az épületnek a helyét pedig valószínűleg a darázsporpáci temető területén kell keresnünk. A kápolna az akkori idők szóhasználata szerint nem feltétlenül kis épületet jelentett, hanem lehetett az akár tekintélyesebb templom is. Valószínűleg itt is ez utóbbiról van szó.

Kápolnafölde neve nemcsak hazai oklevelekben bukkan elő, találkozhatunk vele az 1365-ben alakult bécsi egyetem anyakönyvében is. 1385-ben az intézet növendéke volt bizonyos Márton Mihály barát (fráter Michaelis Martini), aki a bejegyzés szerint Kápolnaföldéről érkezett. Azt, hogy mikor és hogyan pusztult el a Szent Egyed-templom, csak későbbi kutatás tudja majd kideríteni.

Vépet és Porpácot jókora erdőtömb választja el egymástól, egykor a vépi Erdődyek birtoka volt. A két település között az egyetlen lakott hely Csókakő, amely bár egészen közel van Porpáchoz, egészen 1985-ig mégis Véphez tartozott. Volt, amikor kétszáznál is többen laktak ott – főleg uradalmi cselédek. Egyszer még az is felvetődött, hogy önálló községgé fejlesztik, de ehhez nem voltak megfelelőek a körülmények, s közben a lakosság is erősen megfogyatkozott.

Pórporpác és Darázsporpác ikertelepülések voltak, de eltérő történeti háttérrel. Az előbbi község egykor az Erdődyek jobbágyfaluja volt, az utóbbiban kisnemesek éltek. Darázsporpácot néha Kisporpácnak vagy Nemesporpácnak is nevezték. A falu a nevét az ott élő Darázs (Darás) nemzetségről kapta. A család az 1500-as évek közepétől volt jelen a településen. A nemesi cím ellenére nem voltak könnyű helyzetben. A község határa rendkívül szűk, a vépi és a sárvári uradalmak szorításában nem nagyon volt lehetőség újabb területek szerzésére. Ennek ellenére nagyon hosszú ideig kitartottak, de ahogy bővült a nemzetség, egyre többen voltak közöttük olyanok, akik az ország más táján keresték a boldogulásukat.