Kenyeret hoz Rókus kutyája – Kit ábrázol a szobor Lukácsházán?

Kit ábrázol a szobor Lukácsházán, a nagycsömötei templom bejárata felett elhelyezett képfülkében? Milyen állat van mellette? Ezt kérdeztem nemrég egy barátomtól, aki az átlagosnál jártasabb az ikonográfiában. Vendel, vágta rá, a mellette lévő állat pedig egy bárány. Tovább vizsgálgatva a két alakot – elbizonytalanodott. Hát ennek a birkának elég érdekes fülei vannak, és a száját is kicsit furcsán tartja. Kis gondolkodás után végül rájött: a faragott képen nem Szent Vendel szerepel, hanem Szent Rókus a kutyájával.

A két szent – bár eltérő korban és tájon éltek – rokon léleknek tekinthető. Mindketten zarándokok voltak, mindketten gyógyítottak; Vendel az állatokat, Rókus az embereket. Mindkettőjüket gyakran ábrázolják úti öltözetben, bottal, vállon átvetett táskával. Ez utóbbiban vitték a gyógyításhoz szükséges kenőcsöket, orvosságokat.

Rókust a legtöbbször úgy jelenítik meg, hogy kezével a combján lévő pestises sebre mutat. A csömötei szobron azonban ez a mozdulat hiányzik, ezért is nehezebb az azonosítása.

Miért Rókus szobra került a fülkébe? Miért ő lett magának a templomnak is a védőszentje?

Pestisjárvány

A Nyugat-Dunántúlt többször is sújtotta pestisjárvány. Közülük az egyik legnagyobb 1710-ben tört ki, és még a következő évben is szedte áldozatait. A járvány emlékeivel ma is sok helyen találkozhatunk. A törökveszély elmúltával ez volt a legnagyobb csapás, amely ezt az országrészt érte. Szombathelyen és a városhoz tartozó Óperinten és Szentmártonban az áldozatok száma a kétezret közelítette. Sokan meghaltak Rohoncon és Kőszegen is. Volt, aki világgá futott, más a házába zárkózott, s többen a végítélet bekövetkeztével számoltak. Az apokaliptikus hangulat ellenére a világi és az egyházi igazgatás is próbált úrrá lenni a helyzeten. Meg kellett szervezni az elhunytak elföldelését. Több településen is járványtemetőt nyitottak. Ahol lehetett, elkülönítették a betegeket. Elterjedt a híre, hogy a fenyőággal történő füstölés gátolja a kór terjedését. Nemcsak a lakóépületeket próbálták így fertőtleníteni, hanem még a postai küldeményeket is megfüstölték.

A szükségintézkedések mellett folyamatosan kérték az égiek segítségét is. A szombathelyiek 1710 augusztusában elsőként Szent Rókushoz fordultak, de nem „hanyagolták el” a többi szentet sem: a következő év elején Szent Fábiánhoz és Sebestyénhez könyörögtek. A járvány tényleg csillapodni kezdett, ezért az ő tiszteletükre később fogadalmi kápolnát emeltek a főtéren. Ez az épület sajnos már nincs meg. A kápolna mellett a járvány emlékét őrizte a főtér régi Szentháromság-oszlopa is.

Azokat a szenteket, akikhez egy-egy járvány alkalmával fordulni érdemes, gyakran „pestisszentekként” emlegetik. Közülük azért Rókus a legfontosabb, mert az ő legendája közvetlenül is a pestisjárványokhoz kapcsolódik.

A pestisben megbetegedetteket gyógyította

Rókus a 14. században élt, Franciaországban, Montpellier-ben született. Élettörténete szerint mellkasán már csecsemőkorában megmutatkozott a kereszt jele. Húszéves volt, amikor Rómába zarándokolt. Útközben több helyen is a pestisben megbetegedetteket gyógyította. Sokan azok közül, akik megérintették a rajta lévő jelet, csodálatos módon meggyógyultak. Hazafelé tartva ő maga is észrevette, hogy combján a betegségre utaló fekete foltok és sebek jelentek meg. Hogy ne fertőzzön meg másokat, egy erdőbe húzódott vissza: egy kis kunyhóban élt. Ebben az időszakban egy kutya volt a segítségére, rendszeresen kenyeret hozott számára.

A nagy járványt követően egész Európában sorra állították a „pestisoszlopokat” és „pestisszobrokat”. Nemcsak a betegség által érintett városokban és falvakban készültek ilyenek, hanem máshol is. A cél ebben az esetben nem az volt, hogy emléket állítsanak a járvány áldozatainak, hanem inkább a baj megelőzésére törekedtek. Ha a „pestisszobor” a falu elejére vagy a végére került, akkor azt akarták megakadályozni, hogy a kór bejöjjön a faluba. Ha a falu közepére vagy a templom mellé állítottak szobrot vagy oszlopot, akkor azt jelezték, hogy a település az adott szent védelme alatt áll.

A csömötei kis barokk Rókus-szobor a 18. század eleji vészterhes időkre emlékeztet. És bár az 1710-11-es veszedelem után alig három évtizeddel újabb járvány következett, ez a pestishullám a Nyugat-Dunántúlt már nem érintette olyan súlyosan, mint az előző.

Az európai pestisjárványok a 19. század végére gyakorlatilag megszűntek. A védelmet nyújtó Rókus tisztelete ennek ellenére nem tűnt el, sőt feladata kiteljesedett. Az orvosok és a betegek egyaránt őt tekintik patrónusuknak.