Szent Donát, védd meg a tájat!

A történetek összemosódnak, szétválnak, s az idő távolából néha azt sem tudjuk biztosan, hogy egy vagy több személyről van-e szó.

Így van ez például Szent Donáttal is. Ha felcsapunk egy kézikönyvet vagy „ránézünk” az internetre, azt látjuk, hogy Donát Arezzo püspöke volt, ő a bortermelők védőszentje, s emlékünnepe augusztus 7-ére esik. Ha tovább böngészünk, a sok Donát nevű szent között ráakadunk egy katona vértanúra is. Ő is a római időkben élt, de az ereklyéit a 17. században a münstereifeli Szent Márton-székesegyházban helyezték el, ezért a münstereifeli előnevet kapta, emléknapja június 30-án van.

Eddig rendben is lenne a dolog, de a kőszegi „Donátus-misét” és a körmenetet miért július 10. környékén tartják? Kőszeg egy harmadik Szent Donátot ünnepel? Nem, valószínűleg nem erről van szó. A szent kőszegi tiszteletének több mint háromszáz éves múltja van. Az egykori felső városkapu közelében álló Donát-szobor 1729 táján készült. Római katonát ábrázol, fején a dicsőséget jelző babérkoszorúval. Bal kezében kardot tart, de ott van mellette a pál­maág is, a vértanúság jelképe – és még valami, amit nehéz észrevenni: a földön egy kis tálat látunk, rajta pedig egy kést. Tehát ez Donát, a katonaszent, a tárgyak pedig az ő „régebbi legendájának” kellékei.

Nézzük magát a történetet!

Donát, a keresztény ifjú egy római légió tagja volt. A 3. század első felében járunk, a Duna mentén a markomannok ellen hadakoznak, sem győzelmet, sem döntő ütközetet nem sikerült kicsikarniuk. Donát csapatában mindenki a saját istenéhez fohászkodott, ő Jézus segítségét kérte. Imája meghallgatásra talált. Az ellenfélre az Úr hatalmas zivatart küldött, sikerült őket legyőzni. A császár magához rendelte, megjutalmazta Donátot – és közölte vele, hogy a lányunokáját neki adja feleségül. Donát nem fogadta el az „ajándékot”, elmondta, hogy ő nem akar megházasodni, a továbbiakban egyedül Krisztust akarja szolgálni. Az uralkodó haragjában kínhalálra ítélte, megnyúzatta. Az ítélet végrehajtásánál használt kés lett az egyik jelképe.

Donát földi maradványait valamikor az 1600-as évek elején a római Szent Ágnes-­katakombában találták meg. 1646-ban III. Ince pápa az ereklyéket a jezsuiták münstereifeli templomának ajándékozta. Ehhez az eseményhez kapcsolódik az újabb legenda. 1652. június 30-án reggel arra készülődtek, hogy a csontokat Euskirchen Szent Márton-templomából továbbvigyék végleges helyükre Münstereifelben, amikor vihar támadt, és a villám a misét éppen befejező szerzetesbe csapott: a ruhája me­g­gyulladt és rövidesen az egész templom lángokban állt. A jelenlévők Donáthoz kezdtek el fohászkodni, aki eloltotta a tüzet, s a pap is megmenekült.

A Kálvárián álló Donát-­kápolna festménye is egy római katonát ábrázol. A hát­térben sötét felhők gomolyognak, éppen villámlik. Donát óvón emeli kezét a táj fölé, ahol jól felismerhető a kőszegi kálváriatemplom épülete, s mellette a szőlőtőkék is látszanak. Egyértelmű, hogy a Kőszegen ábrázolt szent nem az arezzói püspök, hanem a Münstereifeli Szent Donát, aki a 2. században élt és halt vértanúhalált. Bár korábban is tudtak róla, kultusza a 17. század második felétől kezdődően terjedt el. Népszerűsítését a jezsuiták vállalták magukra, Kőszegre is az ő segítségükkel jutott el. Tiszteletének fő helyszíne a Kálvária-dombon volt, ahol már 1715-ben külön kápolnát emeltek számára.

Az 1756-os egyházlátogatási jegyzőkönyv arról számol be, hogy a kálváriatemplom Donát-oltárral is rendelkezett, s az egyik harangot is neki szentelték. Donát-napi körmenetet 1723-ban tartottak először. Ennek időpontja a július 10-éhez közel eső vasárnap. Arra, hogy Kőszegen miért ez a nap vált a szent ünnepévé, nem lehet száz százalékban biztos választ adni. A szenteket a legtöbbször a „mennyei születésnapjukon” ünnepeljük, de vannak olyan szentek, akiknek több ünnepük is van.

A münstereifeli Donát esetében az ereklyék átvitelének napja, június 30-a vált elsődleges ünneppé. Talán azért, mert ez egy konkrét és jól meghatározható eseményhez kapcsolódott. Július 10-ének mint „Donát római mártír” emléknapjának a háttere bizonytalan. Feltételezhetjük, hogy a két egymáshoz közeli időpont a kezdeti időkben még versengett is egymással.

Donáthoz eleinte a jégesők és a viharok elkerüléséért imádkoztak. „Védd meg a tájat!” – szólt az óhaj, s ez kedves volt a szőlőtermelők számára is. A Donáthoz kapcsolódó hagyományok ápolásában, fenntartásában pedig fontos szerep jutott a szőlősgazdáknak is.