Trianoni emlékhelyet teremtett Csepregen

Az óriási falfestmény 2005-ben készült el először, saját tervezésben és kivitelezésben, pedig Taródi Tamásnak nem ez a szakmája: korábban tizenöt évig földmérőknél dolgozott, jelenleg pedig gyári munkás három műszakban.

– Az első trianoni megemlékezést 2004-ben tartották a városban Sárváry Zoltán középiskolai tanár kezdeményezésére, a csepregi művelődési ház mellett, az első világháborús emlékműnél, amely nem feltétlenül trianoni emlékhely. Akkor kezdett motoszkálni bennem a gondolat, hogy létrehozok egyet itthon. Kidolgoztam az ötletemet, magam szerkesztettem és festettem kézzel a falra, a barátaim segítettek – meséli. – A magyar történelem szeretete a családi neveltetésemből adódik és az olvasmányaimból, gyűjtöm is a könyveket. 2005-ben készült el a falfestmény, 2006-ban állítottuk a kettős keresztet, 2007-ben készült közadakozásból a székelykapu, a kerítés és a kút teteje.

2007-ben még létezett a Bene-hegyi kemping, Taródi Tamás szervezte oda az Ismerős Arcok-koncertet, abból született meg a táboruk, amelyet tíz éven át megszerveztek. Aztán átkerült az Ottó kempingbe, júliusra, hogy a családos résztvevők is el tudjanak jönni, mert a gyerekeknek június elején még van iskola, de júliusban már kitör a nyári szünet.

Az Ismerős Arcoknak az ország minden tájáról érkező rajongói Taródi Tamás házához is elzarándokoltak, elhíresült a magánház óriási falfestménye. Az udvaron rendszeresen 50–300 fős megemlékezések voltak, többször az utcán állították fel a színpadot, akkora volt a közönség, hogy nem fértek el az udvaron. 2017–18-ra nagyon leromlott a festmény állaga, lepergett, levakarták. A szomszédasszony sírt, amikor látta, hogy eltüntetik, nagyon megörült az újrafestésnek.

– 2019-ben elhatároztam, hogy rekonstruálom a 100. évfordulóra. A javítgatás nem segített volna, ezért lekapartam. Szeptemberben kezdtük a munkát, még nincs teljesen kész. A karantén megállított, én ugyan itthon voltam öt hétig, de a barátaim nem tudtak segíteni azokban a hetekben. Elkészült viszont az egykori nagyszülői vályogház helyén egy lábas szín – mint közösségi tér – a régi gerendák, ablakok és mennyezetdeszkák felhasználásával, ahol le lehet ülni beszélgetni. Szomszédos lakóházuk tűzfalán van a festmény.

Taródi Tamásnak Csepregen legalább tíz olyan barátja van, akikre számíthat az emlékhely kialakításában; és segítenek a fiai is: Kristóf (25), Ádám (22) és Tamás Ferenc (14). A korábbi évek műsoraiban is szoktak szerepelni. A középső fiú kapus, így a csepregi focicsapat tagjai is jönnek, ha kell.

Az országos ismertséget az Ismerős Arcok tábor hozta, és a határon túli magyarok is idetalálnak. Járt már itt a csitári asszonykórus, Ausztriába szakadt erdélyiek, magánemberek Felvidékről, Erdélyből, Vajdaságból. Sokat tett érte Taródi Tamás húga, Veronika is, aki vágó és operatőr férjével, Nyerges Pállal dokumentumfilmet készített az emlékhelyről, amely Álom címmel látható a Youtube csatornán. A vendégkönyvben nemcsak magyar, de német, francia, spanyol, szlovák és cseh nyelvű bejegyzések is vannak.

Olvashatunk emlékül hagyott sorokat politikusoktól – köztük Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől, Lezsák Sándortól, az Ország-

gyűlés alelnökétől, Wittner Mária országgyűlési képviselőtől –, a helyi közéleti személyiségek közül járt itt Majthényi László megyei elnök, Ágh Péter országgyűlési képviselő is. Taródi Tamás azt mondja, a pártpolitika innen ki van zárva, a politikusok magán-

emberként jártak itt, érdeklődésből, magyarságtudatból.

Raffay Ernő történész ezt írta: „Nemzetet építeni nemcsak lelkekben és szívekben kell és lehet, hanem házban, épületben is.” A Prima-díjas színész, Levente Péter (a valaha volt Zsebtévé Móka Mikije) az emlékkönyvben a gyermekei, unokái, sőt déd- és ükunokái nevében is köszönetet mond, a jókívánságok között ezzel: „Isten áldja meg a méltóságot őrző magyar családokat!” Dr. Papp Lajos, a neves szívsebész Szent Ágostont idézi: „Semmi sem győz meg, csak az igazság; semmi sem ment meg, csak a szeretet”; hozzátéve: „Magyarország volt, van, lesz!”

A pár éve lebontott nagyszülői vályogház udvarán a majdnem kész falfestésnél idén június 4-én csak kisebb megemlékezést tartottak a helyi városvezetők jelenlétével, mert a veszélyhelyzetben még nem akartak sok embert meghívni.