Varsóban lépnek pályára az ivánci kosarasok

- Egy-kettő, egy-kettő - dirigál a pálya széléről Molnár Csaba edző. A játékosok fegyelmezetten követik az edzői utasításokat: futnak, hasizmoznak, kosárra dobnak, mikor mi az ukáz. Látjuk és érezzük: Csaba bácsi nem tudna olyat kérni, amit ne csinálnának teljes gőzzel. Ott csillog a szemükben az akarat.

Fehér, piros és kék mezesek alkotnak csapatokat, és kezdődhet a játék. A fenntartó megyei önkormányzattól és a megyei sportigazgatóságtól kapott kék mezben a bajnokcsapat - többségükben középsúlyos - értelmi fogyatékos tagjai: Bársony Bertalan, Fodróczi Győző, Keresztényi Tamás, Nagy Lajos, Sőre László és Vízkeleti Róbert. Ők azok, akik az otthon (fehér mezes) mozgásterapeutáival - Kapuiné Berta Mónikával, Kocsis Andreával, Nagyné Pojbics Ágnessel és Szabó Zsófiával - közösen alkották azt az egyesített csapatot, amelyik a Magyar Speciális Olimpia Szövetség nemrégiben Kőszegen megrendezett országos kosárlabdatornájáról hazahozta az aranyérmet. Örömüket tetézte a bejelentés, miszerint a Magyar Speciális Olimpia Szövetség országos bizottsága őket kvalifikálta a Speciális Olimpia Európai Játékaira. Vagyis: szeptember 18-a és 24-e között Varsóban nemcsak az intézményt és Vas megyét, de Magyarországot is képviselik majd az 58 ország viadalán. Sőt, azóta az is kiderült, hogy az országos torna legkiemelkedőbb játékosának választott Nagy Lajost meghívták a jövő évi görögországi speciális világjátékokon induló magyarországi kosárlabdacsapatba.

Ennyi jó hír után nem csoda, hogy felbolydult a világ az egyébként csendes, nyugodt otthonban. Mindenki lázasan készül és fogadkozik. Győző például végre rászánta magát, hogy megcsináltassa a fogait, elvégre Varsó az Varsó, az Eb pedig Eb. Aztán: mivel majdnem mindegyikük zsebében ott lapul a cigarettásdoboz, írásos fogadalmat tettek, hogy közösen megpróbálnak leszokni a dohányzásról. Elvégre sportemberek. Aztán vannak, akiknek a cukros, szénsavas üdítőitaloktól kell búcsút venniük, hiszen egy sportolónak arra is ügyelnie kell, hogy mit eszik, mit iszik. És ami a legeslegfontosabb: senki nem hiányozhat a heti két edzésről.

Ennyi jó hír után nem csoda, hogy felbolydult a világ az egyébként csendes, nyugodt otthonban. Mindenki lázasan készül és fogadkozik. Győző például végre rászánta magát, hogy megcsináltassa a fogait, elvégre Varsó az Varsó, az Eb pedig Eb. Aztán: mivel majdnem mindegyikük zsebében ott lapul a cigarettásdoboz, írásos fogadalmat tettek, hogy közösen megpróbálnak leszokni a dohányzásról. Elvégre sportemberek. Aztán vannak, akiknek a cukros, szénsavas üdítőitaloktól kell búcsút venniük, hiszen egy sportolónak arra is ügyelnie kell, hogy mit eszik, mit iszik. És ami a legeslegfontosabb: senki nem hiányozhat a heti két edzésről.

- Kösz, Papa - veti oda Molnár Csaba edzőnek Győző, amikor kiderül: ő megúszta a cserét, maradhat a pályán. Hiába, Csaba bácsi is jól tudja: a játékosok közül Győző a legindulatosabb, így aztán mindenkinek jobb, ha kifárad a pályán. Aztán ott van Berci, aki nehezen viseli a vereséget, ha kell, a játékvezetőkkel is vitázik. Keresztényi Tamásról azt kell tudni, hogy jól mozog a pályán, és a többiekkel ellentétben nem a Körmendnek, hanem a Falcónak szurkol. Nagy Lajost már említettük, ő az egyedüli, aki nem középsúlyos, hanem enyhe értelmi fogyatékos. Mind a négyen az otthon biokertészetében dolgoznak. Vízkeleti Robi az otthonban lévő állatokat - kecskéket, rackajuhokat, törpepónikat és szamarakat - gondozza, róla az a történet járja, hogy a zsebpénzét a kedvenc állataira költi. És itt van még  Sőre Laci, aki az egyesített kosárlabdacsapaton kívül az értelmi fogyatékosokkal is pályára lép, amúgy az otthon mosodájában dolgozik. A bajnokcsapat tagjai az intézmény lakóotthonaiban élnek: hétvégente maguk főznek, és - kis segítséggel - önállóan gondoskodnak magukról.

Közben pattog a labda, küzdenek a játékosok. Pirosban az értelmi fogyatékosok csapatát alkotó Johan László, Jókuti Karolina, Legárt Zoltán, Nagy Tímea és Tebeli Mária. Ahogy minden edzésen, most is vegyes csapatokban játszanak a bajnokokkal, és öröm nézni, ahogy a pályán segítik egymást. Igazi csapatjáték, amit itt látunk. Senki nem az egyéni sikerre hajt, amíg lehet, passzolja a labdát. Hogy dobhasson kosárra az is, akinek eddig nem sikerült. És akkor sem hallunk hangos szót, ha a labda végül a gyűrű közelébe sem kerül. Nem baj, majd legközelebb...

Ülök a Mocorgó lelátóján, figyelem az ivánci kosarasok játékát, és eszembe jut a Magyar Speciális Olimpia Szövetség mottója. Engedd, hogy győzzek, de ha nem győzhetek, hadd küzdjek bátran! Nézem az ivánci kosárlabdás bajnokokat, és valami azt súgja: nem lesz gond Varsóban...

Ülök a Mocorgó lelátóján, figyelem az ivánci kosarasok játékát, és eszembe jut a Magyar Speciális Olimpia Szövetség mottója. Engedd, hogy győzzek, de ha nem győzhetek, hadd küzdjek bátran! Nézem az ivánci kosárlabdás bajnokokat, és valami azt súgja: nem lesz gond Varsóban...

Ülök a Mocorgó lelátóján, figyelem az ivánci kosarasok játékát, és eszembe jut a Magyar Speciális Olimpia Szövetség mottója. Engedd, hogy győzzek, de ha nem győzhetek, hadd küzdjek bátran! Nézem az ivánci kosárlabdás bajnokokat, és valami azt súgja: nem lesz gond Varsóban...

Ülök a Mocorgó lelátóján, figyelem az ivánci kosarasok játékát, és eszembe jut a Magyar Speciális Olimpia Szövetség mottója. Engedd, hogy győzzek, de ha nem győzhetek, hadd küzdjek bátran! Nézem az ivánci kosárlabdás bajnokokat, és valami azt súgja: nem lesz gond Varsóban...

Ülök a Mocorgó lelátóján, figyelem az ivánci kosarasok játékát, és eszembe jut a Magyar Speciális Olimpia Szövetség mottója. Engedd, hogy győzzek, de ha nem győzhetek, hadd küzdjek bátran! Nézem az ivánci kosárlabdás bajnokokat, és valami azt súgja: nem lesz gond Varsóban...