Hírek

2006.10.17. 02:29

Menekülés a szabadságba

1956 nyarán egy héttagú társaság úgy döntött, hogy elhagyja Magyarországot. Repülőgép-eltérítésre készültek. Közöttük egy vépi fiatalember, Iszak Ferenc. Az ő történetét meséljük el folytatásokban a forradalom előestéjéhez közeledve.

Móczán Zoltán

A döcögős buszon a társaság külön ült, de egy dologra gondolt. Nevezetesen, hogy két órával később hogyan fognak majd megbirkózni a helyzettel több ezer méter magasságban a talaj szintje felett.

A feltételezésünk az volt, hogy az ÁVO-s ott üldögél, és megjátssza az alvó utast. A tervek teljesen épkézlábak voltak, ha Győrnél vagyunk, elkezdünk visszafelé számolni, a Polyák feláll, és azt mondja, kezeket fel. Én pedig felállok hátul, ő elölről figyeli az embereket, és ha valaki megmozdul, akkor leüti. Akkor még azt hittem, minden így is fog történni - emlékezik vissza Iszak 2006-ban.

A ferihegyi kaland azonban rossz ómennel kezdődött. Noha tényleg nem volt biztonsági ellenőrzés, és így a táskákban elrejtett ütőszerszámok senkinek sem szúrtak szemet, a beszállás már közel sem ment simán. Akkoriban a személy- és teherszállítást nem választották szét olyan szigorúan egymástól. Így 1956 július 13-án a Malév Li 2-es típusú HALIG lajstromjelű járatába az utasokon kívül óriási alumíniumtekercsek is felkerültek. Az utazókat két csoportba állították, és két menetben engedték fel a fedélzetre. Az előre megtervezett ülésrendnek ezáltal lőttek. Ezenkívül a kabinban visszafelé fordított székeket is találtak. Erre sem készültek föl. Iszaknak nem sikerült a leghátsó széket elfoglalni. Az utastérben rajtuk kívül hét utas foglalt helyet. Az emberek elhelyezték csomagjaikat a székek fölött található poggyásztartón. Az ajtót becsukták, a gép elindult a kifutópályán. A repülőtolvajok halálsápadtan süppedtek vissza székeikben. Többségük fejében nyilván megfordult, hogy itt a vég.

Pilis fölött nyolc-tízezer lábnyi magasságban járhattak, amikor Iszak elkezdett rosszullétet mímelni. Azt mondta, hogy erősen émelyeg a gyomra. Hóna alá csapta a Csendes Dont, és előrecammogott Polyákhoz.

- Az a kopasz lesz az előtted, kezdd vele - suttogta Polyák György. Eközben a szovjet klasszikus gazdát cserélt. Ha Gyuri azt mondja, hogy az ÁVO-s az előttem ülő ember, akkor azt kell leütni - gondolta magában Iszak, és visszaült eredeti helyére.

Közel 15 perc múlva Polyák fölállt, s a megbeszélt jel szerint hangosan megszólalt: nézzétek csak, ott van Győr! Ekkor a fedélzeten helyet foglaló hét ismerős elkezdte a visszaszámlálást, ezeregytől ezer háromszázig. Ezt többször begyakorolták. A countdown öt percig tartott.

Iszak Ferenc a mai napig pontosan emlékszik az általa megrendezett lassított film részleteire: Gyuri föláll, kinyitja a könyvet, kezében van a pisztoly, lefelé, megfordul, és fejbe vágja vele az embert, aki keresztben ült vele. Az ember megkókad egy kicsit, azután kapja a másodikat. Látom, hogy kopasz homloka van, és így szépen esik ki az ülésből. Erre én elkaptam az emberemet, aki előttem ült. A tenyerem úgy izzadt, mint a vízfolyás. Elkezdtem fölfelé húzni, míg a másik kezemmel ráncigáltam ki a franciakulcsot a sporttáskámból. Valami olyan jött rám, hogy tudtam, ha fejbe vágom ezzel a franciakulccsal, akkor megöltem. Biztos. És erre elejtettem a franciakulcsot, de az is lehet, hogy kiesett a kezemből, mert nem tudtam megtartani. Erre ököllel csaptam fejbe. Hogy mennyi erő volt bennem, az mutatja, hogy a pacáknak beroppant a koponyája az ökölcsapástól. Ekkor már totális káosz volt, az emberek azt üvöltözték, hogy jaj, jaj Istenem, segítség, megölnek, rablók.

- Mit ütsz már ezen annyit, a piros inges még nem kapott - szólt oda Enese Pintérnek, aki éppen teljesen leragadt a legszélén helyet foglaló utasnál. Eközben Polyák elkezdte ráfogni a mausert a többiekre. Várta, hogy melyikük rántja ki a fegyverét a zsebéből. De hiába, nem reagált senki.

- Jóska, dobd ide a csavarhúzót - kiáltott oda Ballának. Egy másodperc múlva a szerszám már repült Polyák felé, aki jobb kezével elkapta. Iszak szerint oda sem nézett. A pilótafülke ajtaja ebben a pillanatban kivágódott. A verekedés tehát már javában tartott, amikor a személyzet ráeszmélt, hogy a fedélzeten valami nincs rendben. A következő pillanatban Góré János kapitány a feje tetejére állította a gépet. Kiképzése során így tanulta. A csomagok, emberek és az alumíniumtekercsek ide-oda zuhantak. Néhány ülés kiszakadt. Az erős nyomás következtében az ajtó kinyílt.

- Jóska, fogd meg Enese lábát, mindjárt kiesik - üvöltötte Iszak Ballának, majd keresztülfúrta magát az embereken, és felesége segítségére sietett. A nagy összevisszaságban viszont egy dolog még szerencsésen alakult: faajtós volt az irányítófülke ajtaja, és a zárat a kabin felől ki lehetett feszíteni. A repülőgép elején nem volt olyan erős a kilengés, mint hátul. Polyák néhány perc múlva szabály szerint beesett a pilótafülkébe. Meghúzta a ravaszt, nem történt semmi, két golyó volt a tárban, és mindkettő döglött volt. - Emeld meg, de ne arra, még jobban, fölfelé - hangzott Doktor Elek, ÁVH-s alhadnagy ukáza, aki, mint kiderült, elöl tartózkodott a személyzetnél. A jelek szerint ő sem volt egy gyakorlott fegyverforgató. Pisztolyát már csőre töltötte, de ezt ijedtségében elfelejtette. Ezért még egyszer megismételte. Eddig rendben is lett volna, de pechére a závárzat visszafelé jövet nem kapta el a hüvely peremét. Talán egy ezred milliméteren múlott. Fegyvere csütörtököt mondott. A parányi fülkében a dulakodás közben végül Polyák megszerezte fegyverét. Az eltérítők egyike erre megpróbálta visszarángatni a závárzatot. Az első és a második golyó is bekerült a csőbe. Iszak már nem emlékszik pontosan, ki húzta meg a ravaszt. A fegyver elsült, és a golyó befúródott a pilótafülke mennyezetébe.

- Fiúk, megadjuk magunkat, csak ne bántsatok senkit - mondta ki a végszót Góré kapitány. A vérző fejű Polyák beült a másodpilóta székébe. Mindez Szombathely légterében történt.

A feltételezésünk az volt, hogy az ÁVO-s ott üldögél, és megjátssza az alvó utast. A tervek teljesen épkézlábak voltak, ha Győrnél vagyunk, elkezdünk visszafelé számolni, a Polyák feláll, és azt mondja, kezeket fel. Én pedig felállok hátul, ő elölről figyeli az embereket, és ha valaki megmozdul, akkor leüti. Akkor még azt hittem, minden így is fog történni - emlékezik vissza Iszak 2006-ban.

A ferihegyi kaland azonban rossz ómennel kezdődött. Noha tényleg nem volt biztonsági ellenőrzés, és így a táskákban elrejtett ütőszerszámok senkinek sem szúrtak szemet, a beszállás már közel sem ment simán. Akkoriban a személy- és teherszállítást nem választották szét olyan szigorúan egymástól. Így 1956 július 13-án a Malév Li 2-es típusú HALIG lajstromjelű járatába az utasokon kívül óriási alumíniumtekercsek is felkerültek. Az utazókat két csoportba állították, és két menetben engedték fel a fedélzetre. Az előre megtervezett ülésrendnek ezáltal lőttek. Ezenkívül a kabinban visszafelé fordított székeket is találtak. Erre sem készültek föl. Iszaknak nem sikerült a leghátsó széket elfoglalni. Az utastérben rajtuk kívül hét utas foglalt helyet. Az emberek elhelyezték csomagjaikat a székek fölött található poggyásztartón. Az ajtót becsukták, a gép elindult a kifutópályán. A repülőtolvajok halálsápadtan süppedtek vissza székeikben. Többségük fejében nyilván megfordult, hogy itt a vég.

Pilis fölött nyolc-tízezer lábnyi magasságban járhattak, amikor Iszak elkezdett rosszullétet mímelni. Azt mondta, hogy erősen émelyeg a gyomra. Hóna alá csapta a Csendes Dont, és előrecammogott Polyákhoz.

- Az a kopasz lesz az előtted, kezdd vele - suttogta Polyák György. Eközben a szovjet klasszikus gazdát cserélt. Ha Gyuri azt mondja, hogy az ÁVO-s az előttem ülő ember, akkor azt kell leütni - gondolta magában Iszak, és visszaült eredeti helyére.

Közel 15 perc múlva Polyák fölállt, s a megbeszélt jel szerint hangosan megszólalt: nézzétek csak, ott van Győr! Ekkor a fedélzeten helyet foglaló hét ismerős elkezdte a visszaszámlálást, ezeregytől ezer háromszázig. Ezt többször begyakorolták. A countdown öt percig tartott.

Iszak Ferenc a mai napig pontosan emlékszik az általa megrendezett lassított film részleteire: Gyuri föláll, kinyitja a könyvet, kezében van a pisztoly, lefelé, megfordul, és fejbe vágja vele az embert, aki keresztben ült vele. Az ember megkókad egy kicsit, azután kapja a másodikat. Látom, hogy kopasz homloka van, és így szépen esik ki az ülésből. Erre én elkaptam az emberemet, aki előttem ült. A tenyerem úgy izzadt, mint a vízfolyás. Elkezdtem fölfelé húzni, míg a másik kezemmel ráncigáltam ki a franciakulcsot a sporttáskámból. Valami olyan jött rám, hogy tudtam, ha fejbe vágom ezzel a franciakulccsal, akkor megöltem. Biztos. És erre elejtettem a franciakulcsot, de az is lehet, hogy kiesett a kezemből, mert nem tudtam megtartani. Erre ököllel csaptam fejbe. Hogy mennyi erő volt bennem, az mutatja, hogy a pacáknak beroppant a koponyája az ökölcsapástól. Ekkor már totális káosz volt, az emberek azt üvöltözték, hogy jaj, jaj Istenem, segítség, megölnek, rablók.

- Mit ütsz már ezen annyit, a piros inges még nem kapott - szólt oda Enese Pintérnek, aki éppen teljesen leragadt a legszélén helyet foglaló utasnál. Eközben Polyák elkezdte ráfogni a mausert a többiekre. Várta, hogy melyikük rántja ki a fegyverét a zsebéből. De hiába, nem reagált senki.

- Jóska, dobd ide a csavarhúzót - kiáltott oda Ballának. Egy másodperc múlva a szerszám már repült Polyák felé, aki jobb kezével elkapta. Iszak szerint oda sem nézett. A pilótafülke ajtaja ebben a pillanatban kivágódott. A verekedés tehát már javában tartott, amikor a személyzet ráeszmélt, hogy a fedélzeten valami nincs rendben. A következő pillanatban Góré János kapitány a feje tetejére állította a gépet. Kiképzése során így tanulta. A csomagok, emberek és az alumíniumtekercsek ide-oda zuhantak. Néhány ülés kiszakadt. Az erős nyomás következtében az ajtó kinyílt.

- Jóska, fogd meg Enese lábát, mindjárt kiesik - üvöltötte Iszak Ballának, majd keresztülfúrta magát az embereken, és felesége segítségére sietett. A nagy összevisszaságban viszont egy dolog még szerencsésen alakult: faajtós volt az irányítófülke ajtaja, és a zárat a kabin felől ki lehetett feszíteni. A repülőgép elején nem volt olyan erős a kilengés, mint hátul. Polyák néhány perc múlva szabály szerint beesett a pilótafülkébe. Meghúzta a ravaszt, nem történt semmi, két golyó volt a tárban, és mindkettő döglött volt. - Emeld meg, de ne arra, még jobban, fölfelé - hangzott Doktor Elek, ÁVH-s alhadnagy ukáza, aki, mint kiderült, elöl tartózkodott a személyzetnél. A jelek szerint ő sem volt egy gyakorlott fegyverforgató. Pisztolyát már csőre töltötte, de ezt ijedtségében elfelejtette. Ezért még egyszer megismételte. Eddig rendben is lett volna, de pechére a závárzat visszafelé jövet nem kapta el a hüvely peremét. Talán egy ezred milliméteren múlott. Fegyvere csütörtököt mondott. A parányi fülkében a dulakodás közben végül Polyák megszerezte fegyverét. Az eltérítők egyike erre megpróbálta visszarángatni a závárzatot. Az első és a második golyó is bekerült a csőbe. Iszak már nem emlékszik pontosan, ki húzta meg a ravaszt. A fegyver elsült, és a golyó befúródott a pilótafülke mennyezetébe.

- Fiúk, megadjuk magunkat, csak ne bántsatok senkit - mondta ki a végszót Góré kapitány. A vérző fejű Polyák beült a másodpilóta székébe. Mindez Szombathely légterében történt.

A feltételezésünk az volt, hogy az ÁVO-s ott üldögél, és megjátssza az alvó utast. A tervek teljesen épkézlábak voltak, ha Győrnél vagyunk, elkezdünk visszafelé számolni, a Polyák feláll, és azt mondja, kezeket fel. Én pedig felállok hátul, ő elölről figyeli az embereket, és ha valaki megmozdul, akkor leüti. Akkor még azt hittem, minden így is fog történni - emlékezik vissza Iszak 2006-ban.

A ferihegyi kaland azonban rossz ómennel kezdődött. Noha tényleg nem volt biztonsági ellenőrzés, és így a táskákban elrejtett ütőszerszámok senkinek sem szúrtak szemet, a beszállás már közel sem ment simán. Akkoriban a személy- és teherszállítást nem választották szét olyan szigorúan egymástól. Így 1956 július 13-án a Malév Li 2-es típusú HALIG lajstromjelű járatába az utasokon kívül óriási alumíniumtekercsek is felkerültek. Az utazókat két csoportba állították, és két menetben engedték fel a fedélzetre. Az előre megtervezett ülésrendnek ezáltal lőttek. Ezenkívül a kabinban visszafelé fordított székeket is találtak. Erre sem készültek föl. Iszaknak nem sikerült a leghátsó széket elfoglalni. Az utastérben rajtuk kívül hét utas foglalt helyet. Az emberek elhelyezték csomagjaikat a székek fölött található poggyásztartón. Az ajtót becsukták, a gép elindult a kifutópályán. A repülőtolvajok halálsápadtan süppedtek vissza székeikben. Többségük fejében nyilván megfordult, hogy itt a vég.

Pilis fölött nyolc-tízezer lábnyi magasságban járhattak, amikor Iszak elkezdett rosszullétet mímelni. Azt mondta, hogy erősen émelyeg a gyomra. Hóna alá csapta a Csendes Dont, és előrecammogott Polyákhoz.

- Az a kopasz lesz az előtted, kezdd vele - suttogta Polyák György. Eközben a szovjet klasszikus gazdát cserélt. Ha Gyuri azt mondja, hogy az ÁVO-s az előttem ülő ember, akkor azt kell leütni - gondolta magában Iszak, és visszaült eredeti helyére.

Közel 15 perc múlva Polyák fölállt, s a megbeszélt jel szerint hangosan megszólalt: nézzétek csak, ott van Győr! Ekkor a fedélzeten helyet foglaló hét ismerős elkezdte a visszaszámlálást, ezeregytől ezer háromszázig. Ezt többször begyakorolták. A countdown öt percig tartott.

Iszak Ferenc a mai napig pontosan emlékszik az általa megrendezett lassított film részleteire: Gyuri föláll, kinyitja a könyvet, kezében van a pisztoly, lefelé, megfordul, és fejbe vágja vele az embert, aki keresztben ült vele. Az ember megkókad egy kicsit, azután kapja a másodikat. Látom, hogy kopasz homloka van, és így szépen esik ki az ülésből. Erre én elkaptam az emberemet, aki előttem ült. A tenyerem úgy izzadt, mint a vízfolyás. Elkezdtem fölfelé húzni, míg a másik kezemmel ráncigáltam ki a franciakulcsot a sporttáskámból. Valami olyan jött rám, hogy tudtam, ha fejbe vágom ezzel a franciakulccsal, akkor megöltem. Biztos. És erre elejtettem a franciakulcsot, de az is lehet, hogy kiesett a kezemből, mert nem tudtam megtartani. Erre ököllel csaptam fejbe. Hogy mennyi erő volt bennem, az mutatja, hogy a pacáknak beroppant a koponyája az ökölcsapástól. Ekkor már totális káosz volt, az emberek azt üvöltözték, hogy jaj, jaj Istenem, segítség, megölnek, rablók.

- Mit ütsz már ezen annyit, a piros inges még nem kapott - szólt oda Enese Pintérnek, aki éppen teljesen leragadt a legszélén helyet foglaló utasnál. Eközben Polyák elkezdte ráfogni a mausert a többiekre. Várta, hogy melyikük rántja ki a fegyverét a zsebéből. De hiába, nem reagált senki.

- Jóska, dobd ide a csavarhúzót - kiáltott oda Ballának. Egy másodperc múlva a szerszám már repült Polyák felé, aki jobb kezével elkapta. Iszak szerint oda sem nézett. A pilótafülke ajtaja ebben a pillanatban kivágódott. A verekedés tehát már javában tartott, amikor a személyzet ráeszmélt, hogy a fedélzeten valami nincs rendben. A következő pillanatban Góré János kapitány a feje tetejére állította a gépet. Kiképzése során így tanulta. A csomagok, emberek és az alumíniumtekercsek ide-oda zuhantak. Néhány ülés kiszakadt. Az erős nyomás következtében az ajtó kinyílt.

- Jóska, fogd meg Enese lábát, mindjárt kiesik - üvöltötte Iszak Ballának, majd keresztülfúrta magát az embereken, és felesége segítségére sietett. A nagy összevisszaságban viszont egy dolog még szerencsésen alakult: faajtós volt az irányítófülke ajtaja, és a zárat a kabin felől ki lehetett feszíteni. A repülőgép elején nem volt olyan erős a kilengés, mint hátul. Polyák néhány perc múlva szabály szerint beesett a pilótafülkébe. Meghúzta a ravaszt, nem történt semmi, két golyó volt a tárban, és mindkettő döglött volt. - Emeld meg, de ne arra, még jobban, fölfelé - hangzott Doktor Elek, ÁVH-s alhadnagy ukáza, aki, mint kiderült, elöl tartózkodott a személyzetnél. A jelek szerint ő sem volt egy gyakorlott fegyverforgató. Pisztolyát már csőre töltötte, de ezt ijedtségében elfelejtette. Ezért még egyszer megismételte. Eddig rendben is lett volna, de pechére a závárzat visszafelé jövet nem kapta el a hüvely peremét. Talán egy ezred milliméteren múlott. Fegyvere csütörtököt mondott. A parányi fülkében a dulakodás közben végül Polyák megszerezte fegyverét. Az eltérítők egyike erre megpróbálta visszarángatni a závárzatot. Az első és a második golyó is bekerült a csőbe. Iszak már nem emlékszik pontosan, ki húzta meg a ravaszt. A fegyver elsült, és a golyó befúródott a pilótafülke mennyezetébe.

- Fiúk, megadjuk magunkat, csak ne bántsatok senkit - mondta ki a végszót Góré kapitány. A vérző fejű Polyák beült a másodpilóta székébe. Mindez Szombathely légterében történt.

A ferihegyi kaland azonban rossz ómennel kezdődött. Noha tényleg nem volt biztonsági ellenőrzés, és így a táskákban elrejtett ütőszerszámok senkinek sem szúrtak szemet, a beszállás már közel sem ment simán. Akkoriban a személy- és teherszállítást nem választották szét olyan szigorúan egymástól. Így 1956 július 13-án a Malév Li 2-es típusú HALIG lajstromjelű járatába az utasokon kívül óriási alumíniumtekercsek is felkerültek. Az utazókat két csoportba állították, és két menetben engedték fel a fedélzetre. Az előre megtervezett ülésrendnek ezáltal lőttek. Ezenkívül a kabinban visszafelé fordított székeket is találtak. Erre sem készültek föl. Iszaknak nem sikerült a leghátsó széket elfoglalni. Az utastérben rajtuk kívül hét utas foglalt helyet. Az emberek elhelyezték csomagjaikat a székek fölött található poggyásztartón. Az ajtót becsukták, a gép elindult a kifutópályán. A repülőtolvajok halálsápadtan süppedtek vissza székeikben. Többségük fejében nyilván megfordult, hogy itt a vég.

Pilis fölött nyolc-tízezer lábnyi magasságban járhattak, amikor Iszak elkezdett rosszullétet mímelni. Azt mondta, hogy erősen émelyeg a gyomra. Hóna alá csapta a Csendes Dont, és előrecammogott Polyákhoz.

- Az a kopasz lesz az előtted, kezdd vele - suttogta Polyák György. Eközben a szovjet klasszikus gazdát cserélt. Ha Gyuri azt mondja, hogy az ÁVO-s az előttem ülő ember, akkor azt kell leütni - gondolta magában Iszak, és visszaült eredeti helyére.

Közel 15 perc múlva Polyák fölállt, s a megbeszélt jel szerint hangosan megszólalt: nézzétek csak, ott van Győr! Ekkor a fedélzeten helyet foglaló hét ismerős elkezdte a visszaszámlálást, ezeregytől ezer háromszázig. Ezt többször begyakorolták. A countdown öt percig tartott.

Iszak Ferenc a mai napig pontosan emlékszik az általa megrendezett lassított film részleteire: Gyuri föláll, kinyitja a könyvet, kezében van a pisztoly, lefelé, megfordul, és fejbe vágja vele az embert, aki keresztben ült vele. Az ember megkókad egy kicsit, azután kapja a másodikat. Látom, hogy kopasz homloka van, és így szépen esik ki az ülésből. Erre én elkaptam az emberemet, aki előttem ült. A tenyerem úgy izzadt, mint a vízfolyás. Elkezdtem fölfelé húzni, míg a másik kezemmel ráncigáltam ki a franciakulcsot a sporttáskámból. Valami olyan jött rám, hogy tudtam, ha fejbe vágom ezzel a franciakulccsal, akkor megöltem. Biztos. És erre elejtettem a franciakulcsot, de az is lehet, hogy kiesett a kezemből, mert nem tudtam megtartani. Erre ököllel csaptam fejbe. Hogy mennyi erő volt bennem, az mutatja, hogy a pacáknak beroppant a koponyája az ökölcsapástól. Ekkor már totális káosz volt, az emberek azt üvöltözték, hogy jaj, jaj Istenem, segítség, megölnek, rablók.

- Mit ütsz már ezen annyit, a piros inges még nem kapott - szólt oda Enese Pintérnek, aki éppen teljesen leragadt a legszélén helyet foglaló utasnál. Eközben Polyák elkezdte ráfogni a mausert a többiekre. Várta, hogy melyikük rántja ki a fegyverét a zsebéből. De hiába, nem reagált senki.

- Jóska, dobd ide a csavarhúzót - kiáltott oda Ballának. Egy másodperc múlva a szerszám már repült Polyák felé, aki jobb kezével elkapta. Iszak szerint oda sem nézett. A pilótafülke ajtaja ebben a pillanatban kivágódott. A verekedés tehát már javában tartott, amikor a személyzet ráeszmélt, hogy a fedélzeten valami nincs rendben. A következő pillanatban Góré János kapitány a feje tetejére állította a gépet. Kiképzése során így tanulta. A csomagok, emberek és az alumíniumtekercsek ide-oda zuhantak. Néhány ülés kiszakadt. Az erős nyomás következtében az ajtó kinyílt.

- Jóska, fogd meg Enese lábát, mindjárt kiesik - üvöltötte Iszak Ballának, majd keresztülfúrta magát az embereken, és felesége segítségére sietett. A nagy összevisszaságban viszont egy dolog még szerencsésen alakult: faajtós volt az irányítófülke ajtaja, és a zárat a kabin felől ki lehetett feszíteni. A repülőgép elején nem volt olyan erős a kilengés, mint hátul. Polyák néhány perc múlva szabály szerint beesett a pilótafülkébe. Meghúzta a ravaszt, nem történt semmi, két golyó volt a tárban, és mindkettő döglött volt. - Emeld meg, de ne arra, még jobban, fölfelé - hangzott Doktor Elek, ÁVH-s alhadnagy ukáza, aki, mint kiderült, elöl tartózkodott a személyzetnél. A jelek szerint ő sem volt egy gyakorlott fegyverforgató. Pisztolyát már csőre töltötte, de ezt ijedtségében elfelejtette. Ezért még egyszer megismételte. Eddig rendben is lett volna, de pechére a závárzat visszafelé jövet nem kapta el a hüvely peremét. Talán egy ezred milliméteren múlott. Fegyvere csütörtököt mondott. A parányi fülkében a dulakodás közben végül Polyák megszerezte fegyverét. Az eltérítők egyike erre megpróbálta visszarángatni a závárzatot. Az első és a második golyó is bekerült a csőbe. Iszak már nem emlékszik pontosan, ki húzta meg a ravaszt. A fegyver elsült, és a golyó befúródott a pilótafülke mennyezetébe.

- Fiúk, megadjuk magunkat, csak ne bántsatok senkit - mondta ki a végszót Góré kapitány. A vérző fejű Polyák beült a másodpilóta székébe. Mindez Szombathely légterében történt.

A ferihegyi kaland azonban rossz ómennel kezdődött. Noha tényleg nem volt biztonsági ellenőrzés, és így a táskákban elrejtett ütőszerszámok senkinek sem szúrtak szemet, a beszállás már közel sem ment simán. Akkoriban a személy- és teherszállítást nem választották szét olyan szigorúan egymástól. Így 1956 július 13-án a Malév Li 2-es típusú HALIG lajstromjelű járatába az utasokon kívül óriási alumíniumtekercsek is felkerültek. Az utazókat két csoportba állították, és két menetben engedték fel a fedélzetre. Az előre megtervezett ülésrendnek ezáltal lőttek. Ezenkívül a kabinban visszafelé fordított székeket is találtak. Erre sem készültek föl. Iszaknak nem sikerült a leghátsó széket elfoglalni. Az utastérben rajtuk kívül hét utas foglalt helyet. Az emberek elhelyezték csomagjaikat a székek fölött található poggyásztartón. Az ajtót becsukták, a gép elindult a kifutópályán. A repülőtolvajok halálsápadtan süppedtek vissza székeikben. Többségük fejében nyilván megfordult, hogy itt a vég.

Pilis fölött nyolc-tízezer lábnyi magasságban járhattak, amikor Iszak elkezdett rosszullétet mímelni. Azt mondta, hogy erősen émelyeg a gyomra. Hóna alá csapta a Csendes Dont, és előrecammogott Polyákhoz.

- Az a kopasz lesz az előtted, kezdd vele - suttogta Polyák György. Eközben a szovjet klasszikus gazdát cserélt. Ha Gyuri azt mondja, hogy az ÁVO-s az előttem ülő ember, akkor azt kell leütni - gondolta magában Iszak, és visszaült eredeti helyére.

Közel 15 perc múlva Polyák fölállt, s a megbeszélt jel szerint hangosan megszólalt: nézzétek csak, ott van Győr! Ekkor a fedélzeten helyet foglaló hét ismerős elkezdte a visszaszámlálást, ezeregytől ezer háromszázig. Ezt többször begyakorolták. A countdown öt percig tartott.

Iszak Ferenc a mai napig pontosan emlékszik az általa megrendezett lassított film részleteire: Gyuri föláll, kinyitja a könyvet, kezében van a pisztoly, lefelé, megfordul, és fejbe vágja vele az embert, aki keresztben ült vele. Az ember megkókad egy kicsit, azután kapja a másodikat. Látom, hogy kopasz homloka van, és így szépen esik ki az ülésből. Erre én elkaptam az emberemet, aki előttem ült. A tenyerem úgy izzadt, mint a vízfolyás. Elkezdtem fölfelé húzni, míg a másik kezemmel ráncigáltam ki a franciakulcsot a sporttáskámból. Valami olyan jött rám, hogy tudtam, ha fejbe vágom ezzel a franciakulccsal, akkor megöltem. Biztos. És erre elejtettem a franciakulcsot, de az is lehet, hogy kiesett a kezemből, mert nem tudtam megtartani. Erre ököllel csaptam fejbe. Hogy mennyi erő volt bennem, az mutatja, hogy a pacáknak beroppant a koponyája az ökölcsapástól. Ekkor már totális káosz volt, az emberek azt üvöltözték, hogy jaj, jaj Istenem, segítség, megölnek, rablók.

- Mit ütsz már ezen annyit, a piros inges még nem kapott - szólt oda Enese Pintérnek, aki éppen teljesen leragadt a legszélén helyet foglaló utasnál. Eközben Polyák elkezdte ráfogni a mausert a többiekre. Várta, hogy melyikük rántja ki a fegyverét a zsebéből. De hiába, nem reagált senki.

- Jóska, dobd ide a csavarhúzót - kiáltott oda Ballának. Egy másodperc múlva a szerszám már repült Polyák felé, aki jobb kezével elkapta. Iszak szerint oda sem nézett. A pilótafülke ajtaja ebben a pillanatban kivágódott. A verekedés tehát már javában tartott, amikor a személyzet ráeszmélt, hogy a fedélzeten valami nincs rendben. A következő pillanatban Góré János kapitány a feje tetejére állította a gépet. Kiképzése során így tanulta. A csomagok, emberek és az alumíniumtekercsek ide-oda zuhantak. Néhány ülés kiszakadt. Az erős nyomás következtében az ajtó kinyílt.

- Jóska, fogd meg Enese lábát, mindjárt kiesik - üvöltötte Iszak Ballának, majd keresztülfúrta magát az embereken, és felesége segítségére sietett. A nagy összevisszaságban viszont egy dolog még szerencsésen alakult: faajtós volt az irányítófülke ajtaja, és a zárat a kabin felől ki lehetett feszíteni. A repülőgép elején nem volt olyan erős a kilengés, mint hátul. Polyák néhány perc múlva szabály szerint beesett a pilótafülkébe. Meghúzta a ravaszt, nem történt semmi, két golyó volt a tárban, és mindkettő döglött volt. - Emeld meg, de ne arra, még jobban, fölfelé - hangzott Doktor Elek, ÁVH-s alhadnagy ukáza, aki, mint kiderült, elöl tartózkodott a személyzetnél. A jelek szerint ő sem volt egy gyakorlott fegyverforgató. Pisztolyát már csőre töltötte, de ezt ijedtségében elfelejtette. Ezért még egyszer megismételte. Eddig rendben is lett volna, de pechére a závárzat visszafelé jövet nem kapta el a hüvely peremét. Talán egy ezred milliméteren múlott. Fegyvere csütörtököt mondott. A parányi fülkében a dulakodás közben végül Polyák megszerezte fegyverét. Az eltérítők egyike erre megpróbálta visszarángatni a závárzatot. Az első és a második golyó is bekerült a csőbe. Iszak már nem emlékszik pontosan, ki húzta meg a ravaszt. A fegyver elsült, és a golyó befúródott a pilótafülke mennyezetébe.

- Fiúk, megadjuk magunkat, csak ne bántsatok senkit - mondta ki a végszót Góré kapitány. A vérző fejű Polyák beült a másodpilóta székébe. Mindez Szombathely légterében történt.

Pilis fölött nyolc-tízezer lábnyi magasságban járhattak, amikor Iszak elkezdett rosszullétet mímelni. Azt mondta, hogy erősen émelyeg a gyomra. Hóna alá csapta a Csendes Dont, és előrecammogott Polyákhoz.

- Az a kopasz lesz az előtted, kezdd vele - suttogta Polyák György. Eközben a szovjet klasszikus gazdát cserélt. Ha Gyuri azt mondja, hogy az ÁVO-s az előttem ülő ember, akkor azt kell leütni - gondolta magában Iszak, és visszaült eredeti helyére.

Közel 15 perc múlva Polyák fölállt, s a megbeszélt jel szerint hangosan megszólalt: nézzétek csak, ott van Győr! Ekkor a fedélzeten helyet foglaló hét ismerős elkezdte a visszaszámlálást, ezeregytől ezer háromszázig. Ezt többször begyakorolták. A countdown öt percig tartott.

Iszak Ferenc a mai napig pontosan emlékszik az általa megrendezett lassított film részleteire: Gyuri föláll, kinyitja a könyvet, kezében van a pisztoly, lefelé, megfordul, és fejbe vágja vele az embert, aki keresztben ült vele. Az ember megkókad egy kicsit, azután kapja a másodikat. Látom, hogy kopasz homloka van, és így szépen esik ki az ülésből. Erre én elkaptam az emberemet, aki előttem ült. A tenyerem úgy izzadt, mint a vízfolyás. Elkezdtem fölfelé húzni, míg a másik kezemmel ráncigáltam ki a franciakulcsot a sporttáskámból. Valami olyan jött rám, hogy tudtam, ha fejbe vágom ezzel a franciakulccsal, akkor megöltem. Biztos. És erre elejtettem a franciakulcsot, de az is lehet, hogy kiesett a kezemből, mert nem tudtam megtartani. Erre ököllel csaptam fejbe. Hogy mennyi erő volt bennem, az mutatja, hogy a pacáknak beroppant a koponyája az ökölcsapástól. Ekkor már totális káosz volt, az emberek azt üvöltözték, hogy jaj, jaj Istenem, segítség, megölnek, rablók.

- Mit ütsz már ezen annyit, a piros inges még nem kapott - szólt oda Enese Pintérnek, aki éppen teljesen leragadt a legszélén helyet foglaló utasnál. Eközben Polyák elkezdte ráfogni a mausert a többiekre. Várta, hogy melyikük rántja ki a fegyverét a zsebéből. De hiába, nem reagált senki.

- Jóska, dobd ide a csavarhúzót - kiáltott oda Ballának. Egy másodperc múlva a szerszám már repült Polyák felé, aki jobb kezével elkapta. Iszak szerint oda sem nézett. A pilótafülke ajtaja ebben a pillanatban kivágódott. A verekedés tehát már javában tartott, amikor a személyzet ráeszmélt, hogy a fedélzeten valami nincs rendben. A következő pillanatban Góré János kapitány a feje tetejére állította a gépet. Kiképzése során így tanulta. A csomagok, emberek és az alumíniumtekercsek ide-oda zuhantak. Néhány ülés kiszakadt. Az erős nyomás következtében az ajtó kinyílt.

- Jóska, fogd meg Enese lábát, mindjárt kiesik - üvöltötte Iszak Ballának, majd keresztülfúrta magát az embereken, és felesége segítségére sietett. A nagy összevisszaságban viszont egy dolog még szerencsésen alakult: faajtós volt az irányítófülke ajtaja, és a zárat a kabin felől ki lehetett feszíteni. A repülőgép elején nem volt olyan erős a kilengés, mint hátul. Polyák néhány perc múlva szabály szerint beesett a pilótafülkébe. Meghúzta a ravaszt, nem történt semmi, két golyó volt a tárban, és mindkettő döglött volt. - Emeld meg, de ne arra, még jobban, fölfelé - hangzott Doktor Elek, ÁVH-s alhadnagy ukáza, aki, mint kiderült, elöl tartózkodott a személyzetnél. A jelek szerint ő sem volt egy gyakorlott fegyverforgató. Pisztolyát már csőre töltötte, de ezt ijedtségében elfelejtette. Ezért még egyszer megismételte. Eddig rendben is lett volna, de pechére a závárzat visszafelé jövet nem kapta el a hüvely peremét. Talán egy ezred milliméteren múlott. Fegyvere csütörtököt mondott. A parányi fülkében a dulakodás közben végül Polyák megszerezte fegyverét. Az eltérítők egyike erre megpróbálta visszarángatni a závárzatot. Az első és a második golyó is bekerült a csőbe. Iszak már nem emlékszik pontosan, ki húzta meg a ravaszt. A fegyver elsült, és a golyó befúródott a pilótafülke mennyezetébe.

- Fiúk, megadjuk magunkat, csak ne bántsatok senkit - mondta ki a végszót Góré kapitány. A vérző fejű Polyák beült a másodpilóta székébe. Mindez Szombathely légterében történt.

Pilis fölött nyolc-tízezer lábnyi magasságban járhattak, amikor Iszak elkezdett rosszullétet mímelni. Azt mondta, hogy erősen émelyeg a gyomra. Hóna alá csapta a Csendes Dont, és előrecammogott Polyákhoz.

- Az a kopasz lesz az előtted, kezdd vele - suttogta Polyák György. Eközben a szovjet klasszikus gazdát cserélt. Ha Gyuri azt mondja, hogy az ÁVO-s az előttem ülő ember, akkor azt kell leütni - gondolta magában Iszak, és visszaült eredeti helyére.

Közel 15 perc múlva Polyák fölállt, s a megbeszélt jel szerint hangosan megszólalt: nézzétek csak, ott van Győr! Ekkor a fedélzeten helyet foglaló hét ismerős elkezdte a visszaszámlálást, ezeregytől ezer háromszázig. Ezt többször begyakorolták. A countdown öt percig tartott.

Iszak Ferenc a mai napig pontosan emlékszik az általa megrendezett lassított film részleteire: Gyuri föláll, kinyitja a könyvet, kezében van a pisztoly, lefelé, megfordul, és fejbe vágja vele az embert, aki keresztben ült vele. Az ember megkókad egy kicsit, azután kapja a másodikat. Látom, hogy kopasz homloka van, és így szépen esik ki az ülésből. Erre én elkaptam az emberemet, aki előttem ült. A tenyerem úgy izzadt, mint a vízfolyás. Elkezdtem fölfelé húzni, míg a másik kezemmel ráncigáltam ki a franciakulcsot a sporttáskámból. Valami olyan jött rám, hogy tudtam, ha fejbe vágom ezzel a franciakulccsal, akkor megöltem. Biztos. És erre elejtettem a franciakulcsot, de az is lehet, hogy kiesett a kezemből, mert nem tudtam megtartani. Erre ököllel csaptam fejbe. Hogy mennyi erő volt bennem, az mutatja, hogy a pacáknak beroppant a koponyája az ökölcsapástól. Ekkor már totális káosz volt, az emberek azt üvöltözték, hogy jaj, jaj Istenem, segítség, megölnek, rablók.

- Mit ütsz már ezen annyit, a piros inges még nem kapott - szólt oda Enese Pintérnek, aki éppen teljesen leragadt a legszélén helyet foglaló utasnál. Eközben Polyák elkezdte ráfogni a mausert a többiekre. Várta, hogy melyikük rántja ki a fegyverét a zsebéből. De hiába, nem reagált senki.

- Jóska, dobd ide a csavarhúzót - kiáltott oda Ballának. Egy másodperc múlva a szerszám már repült Polyák felé, aki jobb kezével elkapta. Iszak szerint oda sem nézett. A pilótafülke ajtaja ebben a pillanatban kivágódott. A verekedés tehát már javában tartott, amikor a személyzet ráeszmélt, hogy a fedélzeten valami nincs rendben. A következő pillanatban Góré János kapitány a feje tetejére állította a gépet. Kiképzése során így tanulta. A csomagok, emberek és az alumíniumtekercsek ide-oda zuhantak. Néhány ülés kiszakadt. Az erős nyomás következtében az ajtó kinyílt.

- Jóska, fogd meg Enese lábát, mindjárt kiesik - üvöltötte Iszak Ballának, majd keresztülfúrta magát az embereken, és felesége segítségére sietett. A nagy összevisszaságban viszont egy dolog még szerencsésen alakult: faajtós volt az irányítófülke ajtaja, és a zárat a kabin felől ki lehetett feszíteni. A repülőgép elején nem volt olyan erős a kilengés, mint hátul. Polyák néhány perc múlva szabály szerint beesett a pilótafülkébe. Meghúzta a ravaszt, nem történt semmi, két golyó volt a tárban, és mindkettő döglött volt. - Emeld meg, de ne arra, még jobban, fölfelé - hangzott Doktor Elek, ÁVH-s alhadnagy ukáza, aki, mint kiderült, elöl tartózkodott a személyzetnél. A jelek szerint ő sem volt egy gyakorlott fegyverforgató. Pisztolyát már csőre töltötte, de ezt ijedtségében elfelejtette. Ezért még egyszer megismételte. Eddig rendben is lett volna, de pechére a závárzat visszafelé jövet nem kapta el a hüvely peremét. Talán egy ezred milliméteren múlott. Fegyvere csütörtököt mondott. A parányi fülkében a dulakodás közben végül Polyák megszerezte fegyverét. Az eltérítők egyike erre megpróbálta visszarángatni a závárzatot. Az első és a második golyó is bekerült a csőbe. Iszak már nem emlékszik pontosan, ki húzta meg a ravaszt. A fegyver elsült, és a golyó befúródott a pilótafülke mennyezetébe.

- Fiúk, megadjuk magunkat, csak ne bántsatok senkit - mondta ki a végszót Góré kapitány. A vérző fejű Polyák beült a másodpilóta székébe. Mindez Szombathely légterében történt.

- Az a kopasz lesz az előtted, kezdd vele - suttogta Polyák György. Eközben a szovjet klasszikus gazdát cserélt. Ha Gyuri azt mondja, hogy az ÁVO-s az előttem ülő ember, akkor azt kell leütni - gondolta magában Iszak, és visszaült eredeti helyére.

Közel 15 perc múlva Polyák fölállt, s a megbeszélt jel szerint hangosan megszólalt: nézzétek csak, ott van Győr! Ekkor a fedélzeten helyet foglaló hét ismerős elkezdte a visszaszámlálást, ezeregytől ezer háromszázig. Ezt többször begyakorolták. A countdown öt percig tartott.

Iszak Ferenc a mai napig pontosan emlékszik az általa megrendezett lassított film részleteire: Gyuri föláll, kinyitja a könyvet, kezében van a pisztoly, lefelé, megfordul, és fejbe vágja vele az embert, aki keresztben ült vele. Az ember megkókad egy kicsit, azután kapja a másodikat. Látom, hogy kopasz homloka van, és így szépen esik ki az ülésből. Erre én elkaptam az emberemet, aki előttem ült. A tenyerem úgy izzadt, mint a vízfolyás. Elkezdtem fölfelé húzni, míg a másik kezemmel ráncigáltam ki a franciakulcsot a sporttáskámból. Valami olyan jött rám, hogy tudtam, ha fejbe vágom ezzel a franciakulccsal, akkor megöltem. Biztos. És erre elejtettem a franciakulcsot, de az is lehet, hogy kiesett a kezemből, mert nem tudtam megtartani. Erre ököllel csaptam fejbe. Hogy mennyi erő volt bennem, az mutatja, hogy a pacáknak beroppant a koponyája az ökölcsapástól. Ekkor már totális káosz volt, az emberek azt üvöltözték, hogy jaj, jaj Istenem, segítség, megölnek, rablók.

- Mit ütsz már ezen annyit, a piros inges még nem kapott - szólt oda Enese Pintérnek, aki éppen teljesen leragadt a legszélén helyet foglaló utasnál. Eközben Polyák elkezdte ráfogni a mausert a többiekre. Várta, hogy melyikük rántja ki a fegyverét a zsebéből. De hiába, nem reagált senki.

- Jóska, dobd ide a csavarhúzót - kiáltott oda Ballának. Egy másodperc múlva a szerszám már repült Polyák felé, aki jobb kezével elkapta. Iszak szerint oda sem nézett. A pilótafülke ajtaja ebben a pillanatban kivágódott. A verekedés tehát már javában tartott, amikor a személyzet ráeszmélt, hogy a fedélzeten valami nincs rendben. A következő pillanatban Góré János kapitány a feje tetejére állította a gépet. Kiképzése során így tanulta. A csomagok, emberek és az alumíniumtekercsek ide-oda zuhantak. Néhány ülés kiszakadt. Az erős nyomás következtében az ajtó kinyílt.

- Jóska, fogd meg Enese lábát, mindjárt kiesik - üvöltötte Iszak Ballának, majd keresztülfúrta magát az embereken, és felesége segítségére sietett. A nagy összevisszaságban viszont egy dolog még szerencsésen alakult: faajtós volt az irányítófülke ajtaja, és a zárat a kabin felől ki lehetett feszíteni. A repülőgép elején nem volt olyan erős a kilengés, mint hátul. Polyák néhány perc múlva szabály szerint beesett a pilótafülkébe. Meghúzta a ravaszt, nem történt semmi, két golyó volt a tárban, és mindkettő döglött volt. - Emeld meg, de ne arra, még jobban, fölfelé - hangzott Doktor Elek, ÁVH-s alhadnagy ukáza, aki, mint kiderült, elöl tartózkodott a személyzetnél. A jelek szerint ő sem volt egy gyakorlott fegyverforgató. Pisztolyát már csőre töltötte, de ezt ijedtségében elfelejtette. Ezért még egyszer megismételte. Eddig rendben is lett volna, de pechére a závárzat visszafelé jövet nem kapta el a hüvely peremét. Talán egy ezred milliméteren múlott. Fegyvere csütörtököt mondott. A parányi fülkében a dulakodás közben végül Polyák megszerezte fegyverét. Az eltérítők egyike erre megpróbálta visszarángatni a závárzatot. Az első és a második golyó is bekerült a csőbe. Iszak már nem emlékszik pontosan, ki húzta meg a ravaszt. A fegyver elsült, és a golyó befúródott a pilótafülke mennyezetébe.

- Fiúk, megadjuk magunkat, csak ne bántsatok senkit - mondta ki a végszót Góré kapitány. A vérző fejű Polyák beült a másodpilóta székébe. Mindez Szombathely légterében történt.

- Az a kopasz lesz az előtted, kezdd vele - suttogta Polyák György. Eközben a szovjet klasszikus gazdát cserélt. Ha Gyuri azt mondja, hogy az ÁVO-s az előttem ülő ember, akkor azt kell leütni - gondolta magában Iszak, és visszaült eredeti helyére.

Közel 15 perc múlva Polyák fölállt, s a megbeszélt jel szerint hangosan megszólalt: nézzétek csak, ott van Győr! Ekkor a fedélzeten helyet foglaló hét ismerős elkezdte a visszaszámlálást, ezeregytől ezer háromszázig. Ezt többször begyakorolták. A countdown öt percig tartott.

Iszak Ferenc a mai napig pontosan emlékszik az általa megrendezett lassított film részleteire: Gyuri föláll, kinyitja a könyvet, kezében van a pisztoly, lefelé, megfordul, és fejbe vágja vele az embert, aki keresztben ült vele. Az ember megkókad egy kicsit, azután kapja a másodikat. Látom, hogy kopasz homloka van, és így szépen esik ki az ülésből. Erre én elkaptam az emberemet, aki előttem ült. A tenyerem úgy izzadt, mint a vízfolyás. Elkezdtem fölfelé húzni, míg a másik kezemmel ráncigáltam ki a franciakulcsot a sporttáskámból. Valami olyan jött rám, hogy tudtam, ha fejbe vágom ezzel a franciakulccsal, akkor megöltem. Biztos. És erre elejtettem a franciakulcsot, de az is lehet, hogy kiesett a kezemből, mert nem tudtam megtartani. Erre ököllel csaptam fejbe. Hogy mennyi erő volt bennem, az mutatja, hogy a pacáknak beroppant a koponyája az ökölcsapástól. Ekkor már totális káosz volt, az emberek azt üvöltözték, hogy jaj, jaj Istenem, segítség, megölnek, rablók.

- Mit ütsz már ezen annyit, a piros inges még nem kapott - szólt oda Enese Pintérnek, aki éppen teljesen leragadt a legszélén helyet foglaló utasnál. Eközben Polyák elkezdte ráfogni a mausert a többiekre. Várta, hogy melyikük rántja ki a fegyverét a zsebéből. De hiába, nem reagált senki.

- Jóska, dobd ide a csavarhúzót - kiáltott oda Ballának. Egy másodperc múlva a szerszám már repült Polyák felé, aki jobb kezével elkapta. Iszak szerint oda sem nézett. A pilótafülke ajtaja ebben a pillanatban kivágódott. A verekedés tehát már javában tartott, amikor a személyzet ráeszmélt, hogy a fedélzeten valami nincs rendben. A következő pillanatban Góré János kapitány a feje tetejére állította a gépet. Kiképzése során így tanulta. A csomagok, emberek és az alumíniumtekercsek ide-oda zuhantak. Néhány ülés kiszakadt. Az erős nyomás következtében az ajtó kinyílt.

- Jóska, fogd meg Enese lábát, mindjárt kiesik - üvöltötte Iszak Ballának, majd keresztülfúrta magát az embereken, és felesége segítségére sietett. A nagy összevisszaságban viszont egy dolog még szerencsésen alakult: faajtós volt az irányítófülke ajtaja, és a zárat a kabin felől ki lehetett feszíteni. A repülőgép elején nem volt olyan erős a kilengés, mint hátul. Polyák néhány perc múlva szabály szerint beesett a pilótafülkébe. Meghúzta a ravaszt, nem történt semmi, két golyó volt a tárban, és mindkettő döglött volt. - Emeld meg, de ne arra, még jobban, fölfelé - hangzott Doktor Elek, ÁVH-s alhadnagy ukáza, aki, mint kiderült, elöl tartózkodott a személyzetnél. A jelek szerint ő sem volt egy gyakorlott fegyverforgató. Pisztolyát már csőre töltötte, de ezt ijedtségében elfelejtette. Ezért még egyszer megismételte. Eddig rendben is lett volna, de pechére a závárzat visszafelé jövet nem kapta el a hüvely peremét. Talán egy ezred milliméteren múlott. Fegyvere csütörtököt mondott. A parányi fülkében a dulakodás közben végül Polyák megszerezte fegyverét. Az eltérítők egyike erre megpróbálta visszarángatni a závárzatot. Az első és a második golyó is bekerült a csőbe. Iszak már nem emlékszik pontosan, ki húzta meg a ravaszt. A fegyver elsült, és a golyó befúródott a pilótafülke mennyezetébe.

- Fiúk, megadjuk magunkat, csak ne bántsatok senkit - mondta ki a végszót Góré kapitány. A vérző fejű Polyák beült a másodpilóta székébe. Mindez Szombathely légterében történt.

Közel 15 perc múlva Polyák fölállt, s a megbeszélt jel szerint hangosan megszólalt: nézzétek csak, ott van Győr! Ekkor a fedélzeten helyet foglaló hét ismerős elkezdte a visszaszámlálást, ezeregytől ezer háromszázig. Ezt többször begyakorolták. A countdown öt percig tartott.

Iszak Ferenc a mai napig pontosan emlékszik az általa megrendezett lassított film részleteire: Gyuri föláll, kinyitja a könyvet, kezében van a pisztoly, lefelé, megfordul, és fejbe vágja vele az embert, aki keresztben ült vele. Az ember megkókad egy kicsit, azután kapja a másodikat. Látom, hogy kopasz homloka van, és így szépen esik ki az ülésből. Erre én elkaptam az emberemet, aki előttem ült. A tenyerem úgy izzadt, mint a vízfolyás. Elkezdtem fölfelé húzni, míg a másik kezemmel ráncigáltam ki a franciakulcsot a sporttáskámból. Valami olyan jött rám, hogy tudtam, ha fejbe vágom ezzel a franciakulccsal, akkor megöltem. Biztos. És erre elejtettem a franciakulcsot, de az is lehet, hogy kiesett a kezemből, mert nem tudtam megtartani. Erre ököllel csaptam fejbe. Hogy mennyi erő volt bennem, az mutatja, hogy a pacáknak beroppant a koponyája az ökölcsapástól. Ekkor már totális káosz volt, az emberek azt üvöltözték, hogy jaj, jaj Istenem, segítség, megölnek, rablók.

- Mit ütsz már ezen annyit, a piros inges még nem kapott - szólt oda Enese Pintérnek, aki éppen teljesen leragadt a legszélén helyet foglaló utasnál. Eközben Polyák elkezdte ráfogni a mausert a többiekre. Várta, hogy melyikük rántja ki a fegyverét a zsebéből. De hiába, nem reagált senki.

- Jóska, dobd ide a csavarhúzót - kiáltott oda Ballának. Egy másodperc múlva a szerszám már repült Polyák felé, aki jobb kezével elkapta. Iszak szerint oda sem nézett. A pilótafülke ajtaja ebben a pillanatban kivágódott. A verekedés tehát már javában tartott, amikor a személyzet ráeszmélt, hogy a fedélzeten valami nincs rendben. A következő pillanatban Góré János kapitány a feje tetejére állította a gépet. Kiképzése során így tanulta. A csomagok, emberek és az alumíniumtekercsek ide-oda zuhantak. Néhány ülés kiszakadt. Az erős nyomás következtében az ajtó kinyílt.

- Jóska, fogd meg Enese lábát, mindjárt kiesik - üvöltötte Iszak Ballának, majd keresztülfúrta magát az embereken, és felesége segítségére sietett. A nagy összevisszaságban viszont egy dolog még szerencsésen alakult: faajtós volt az irányítófülke ajtaja, és a zárat a kabin felől ki lehetett feszíteni. A repülőgép elején nem volt olyan erős a kilengés, mint hátul. Polyák néhány perc múlva szabály szerint beesett a pilótafülkébe. Meghúzta a ravaszt, nem történt semmi, két golyó volt a tárban, és mindkettő döglött volt. - Emeld meg, de ne arra, még jobban, fölfelé - hangzott Doktor Elek, ÁVH-s alhadnagy ukáza, aki, mint kiderült, elöl tartózkodott a személyzetnél. A jelek szerint ő sem volt egy gyakorlott fegyverforgató. Pisztolyát már csőre töltötte, de ezt ijedtségében elfelejtette. Ezért még egyszer megismételte. Eddig rendben is lett volna, de pechére a závárzat visszafelé jövet nem kapta el a hüvely peremét. Talán egy ezred milliméteren múlott. Fegyvere csütörtököt mondott. A parányi fülkében a dulakodás közben végül Polyák megszerezte fegyverét. Az eltérítők egyike erre megpróbálta visszarángatni a závárzatot. Az első és a második golyó is bekerült a csőbe. Iszak már nem emlékszik pontosan, ki húzta meg a ravaszt. A fegyver elsült, és a golyó befúródott a pilótafülke mennyezetébe.

- Fiúk, megadjuk magunkat, csak ne bántsatok senkit - mondta ki a végszót Góré kapitány. A vérző fejű Polyák beült a másodpilóta székébe. Mindez Szombathely légterében történt.

Közel 15 perc múlva Polyák fölállt, s a megbeszélt jel szerint hangosan megszólalt: nézzétek csak, ott van Győr! Ekkor a fedélzeten helyet foglaló hét ismerős elkezdte a visszaszámlálást, ezeregytől ezer háromszázig. Ezt többször begyakorolták. A countdown öt percig tartott.

Iszak Ferenc a mai napig pontosan emlékszik az általa megrendezett lassított film részleteire: Gyuri föláll, kinyitja a könyvet, kezében van a pisztoly, lefelé, megfordul, és fejbe vágja vele az embert, aki keresztben ült vele. Az ember megkókad egy kicsit, azután kapja a másodikat. Látom, hogy kopasz homloka van, és így szépen esik ki az ülésből. Erre én elkaptam az emberemet, aki előttem ült. A tenyerem úgy izzadt, mint a vízfolyás. Elkezdtem fölfelé húzni, míg a másik kezemmel ráncigáltam ki a franciakulcsot a sporttáskámból. Valami olyan jött rám, hogy tudtam, ha fejbe vágom ezzel a franciakulccsal, akkor megöltem. Biztos. És erre elejtettem a franciakulcsot, de az is lehet, hogy kiesett a kezemből, mert nem tudtam megtartani. Erre ököllel csaptam fejbe. Hogy mennyi erő volt bennem, az mutatja, hogy a pacáknak beroppant a koponyája az ökölcsapástól. Ekkor már totális káosz volt, az emberek azt üvöltözték, hogy jaj, jaj Istenem, segítség, megölnek, rablók.

- Mit ütsz már ezen annyit, a piros inges még nem kapott - szólt oda Enese Pintérnek, aki éppen teljesen leragadt a legszélén helyet foglaló utasnál. Eközben Polyák elkezdte ráfogni a mausert a többiekre. Várta, hogy melyikük rántja ki a fegyverét a zsebéből. De hiába, nem reagált senki.

- Jóska, dobd ide a csavarhúzót - kiáltott oda Ballának. Egy másodperc múlva a szerszám már repült Polyák felé, aki jobb kezével elkapta. Iszak szerint oda sem nézett. A pilótafülke ajtaja ebben a pillanatban kivágódott. A verekedés tehát már javában tartott, amikor a személyzet ráeszmélt, hogy a fedélzeten valami nincs rendben. A következő pillanatban Góré János kapitány a feje tetejére állította a gépet. Kiképzése során így tanulta. A csomagok, emberek és az alumíniumtekercsek ide-oda zuhantak. Néhány ülés kiszakadt. Az erős nyomás következtében az ajtó kinyílt.

- Jóska, fogd meg Enese lábát, mindjárt kiesik - üvöltötte Iszak Ballának, majd keresztülfúrta magát az embereken, és felesége segítségére sietett. A nagy összevisszaságban viszont egy dolog még szerencsésen alakult: faajtós volt az irányítófülke ajtaja, és a zárat a kabin felől ki lehetett feszíteni. A repülőgép elején nem volt olyan erős a kilengés, mint hátul. Polyák néhány perc múlva szabály szerint beesett a pilótafülkébe. Meghúzta a ravaszt, nem történt semmi, két golyó volt a tárban, és mindkettő döglött volt. - Emeld meg, de ne arra, még jobban, fölfelé - hangzott Doktor Elek, ÁVH-s alhadnagy ukáza, aki, mint kiderült, elöl tartózkodott a személyzetnél. A jelek szerint ő sem volt egy gyakorlott fegyverforgató. Pisztolyát már csőre töltötte, de ezt ijedtségében elfelejtette. Ezért még egyszer megismételte. Eddig rendben is lett volna, de pechére a závárzat visszafelé jövet nem kapta el a hüvely peremét. Talán egy ezred milliméteren múlott. Fegyvere csütörtököt mondott. A parányi fülkében a dulakodás közben végül Polyák megszerezte fegyverét. Az eltérítők egyike erre megpróbálta visszarángatni a závárzatot. Az első és a második golyó is bekerült a csőbe. Iszak már nem emlékszik pontosan, ki húzta meg a ravaszt. A fegyver elsült, és a golyó befúródott a pilótafülke mennyezetébe.

- Fiúk, megadjuk magunkat, csak ne bántsatok senkit - mondta ki a végszót Góré kapitány. A vérző fejű Polyák beült a másodpilóta székébe. Mindez Szombathely légterében történt.

Iszak Ferenc a mai napig pontosan emlékszik az általa megrendezett lassított film részleteire: Gyuri föláll, kinyitja a könyvet, kezében van a pisztoly, lefelé, megfordul, és fejbe vágja vele az embert, aki keresztben ült vele. Az ember megkókad egy kicsit, azután kapja a másodikat. Látom, hogy kopasz homloka van, és így szépen esik ki az ülésből. Erre én elkaptam az emberemet, aki előttem ült. A tenyerem úgy izzadt, mint a vízfolyás. Elkezdtem fölfelé húzni, míg a másik kezemmel ráncigáltam ki a franciakulcsot a sporttáskámból. Valami olyan jött rám, hogy tudtam, ha fejbe vágom ezzel a franciakulccsal, akkor megöltem. Biztos. És erre elejtettem a franciakulcsot, de az is lehet, hogy kiesett a kezemből, mert nem tudtam megtartani. Erre ököllel csaptam fejbe. Hogy mennyi erő volt bennem, az mutatja, hogy a pacáknak beroppant a koponyája az ökölcsapástól. Ekkor már totális káosz volt, az emberek azt üvöltözték, hogy jaj, jaj Istenem, segítség, megölnek, rablók.

- Mit ütsz már ezen annyit, a piros inges még nem kapott - szólt oda Enese Pintérnek, aki éppen teljesen leragadt a legszélén helyet foglaló utasnál. Eközben Polyák elkezdte ráfogni a mausert a többiekre. Várta, hogy melyikük rántja ki a fegyverét a zsebéből. De hiába, nem reagált senki.

- Jóska, dobd ide a csavarhúzót - kiáltott oda Ballának. Egy másodperc múlva a szerszám már repült Polyák felé, aki jobb kezével elkapta. Iszak szerint oda sem nézett. A pilótafülke ajtaja ebben a pillanatban kivágódott. A verekedés tehát már javában tartott, amikor a személyzet ráeszmélt, hogy a fedélzeten valami nincs rendben. A következő pillanatban Góré János kapitány a feje tetejére állította a gépet. Kiképzése során így tanulta. A csomagok, emberek és az alumíniumtekercsek ide-oda zuhantak. Néhány ülés kiszakadt. Az erős nyomás következtében az ajtó kinyílt.

- Jóska, fogd meg Enese lábát, mindjárt kiesik - üvöltötte Iszak Ballának, majd keresztülfúrta magát az embereken, és felesége segítségére sietett. A nagy összevisszaságban viszont egy dolog még szerencsésen alakult: faajtós volt az irányítófülke ajtaja, és a zárat a kabin felől ki lehetett feszíteni. A repülőgép elején nem volt olyan erős a kilengés, mint hátul. Polyák néhány perc múlva szabály szerint beesett a pilótafülkébe. Meghúzta a ravaszt, nem történt semmi, két golyó volt a tárban, és mindkettő döglött volt. - Emeld meg, de ne arra, még jobban, fölfelé - hangzott Doktor Elek, ÁVH-s alhadnagy ukáza, aki, mint kiderült, elöl tartózkodott a személyzetnél. A jelek szerint ő sem volt egy gyakorlott fegyverforgató. Pisztolyát már csőre töltötte, de ezt ijedtségében elfelejtette. Ezért még egyszer megismételte. Eddig rendben is lett volna, de pechére a závárzat visszafelé jövet nem kapta el a hüvely peremét. Talán egy ezred milliméteren múlott. Fegyvere csütörtököt mondott. A parányi fülkében a dulakodás közben végül Polyák megszerezte fegyverét. Az eltérítők egyike erre megpróbálta visszarángatni a závárzatot. Az első és a második golyó is bekerült a csőbe. Iszak már nem emlékszik pontosan, ki húzta meg a ravaszt. A fegyver elsült, és a golyó befúródott a pilótafülke mennyezetébe.

- Fiúk, megadjuk magunkat, csak ne bántsatok senkit - mondta ki a végszót Góré kapitány. A vérző fejű Polyák beült a másodpilóta székébe. Mindez Szombathely légterében történt.

Iszak Ferenc a mai napig pontosan emlékszik az általa megrendezett lassított film részleteire: Gyuri föláll, kinyitja a könyvet, kezében van a pisztoly, lefelé, megfordul, és fejbe vágja vele az embert, aki keresztben ült vele. Az ember megkókad egy kicsit, azután kapja a másodikat. Látom, hogy kopasz homloka van, és így szépen esik ki az ülésből. Erre én elkaptam az emberemet, aki előttem ült. A tenyerem úgy izzadt, mint a vízfolyás. Elkezdtem fölfelé húzni, míg a másik kezemmel ráncigáltam ki a franciakulcsot a sporttáskámból. Valami olyan jött rám, hogy tudtam, ha fejbe vágom ezzel a franciakulccsal, akkor megöltem. Biztos. És erre elejtettem a franciakulcsot, de az is lehet, hogy kiesett a kezemből, mert nem tudtam megtartani. Erre ököllel csaptam fejbe. Hogy mennyi erő volt bennem, az mutatja, hogy a pacáknak beroppant a koponyája az ökölcsapástól. Ekkor már totális káosz volt, az emberek azt üvöltözték, hogy jaj, jaj Istenem, segítség, megölnek, rablók.

- Mit ütsz már ezen annyit, a piros inges még nem kapott - szólt oda Enese Pintérnek, aki éppen teljesen leragadt a legszélén helyet foglaló utasnál. Eközben Polyák elkezdte ráfogni a mausert a többiekre. Várta, hogy melyikük rántja ki a fegyverét a zsebéből. De hiába, nem reagált senki.

- Jóska, dobd ide a csavarhúzót - kiáltott oda Ballának. Egy másodperc múlva a szerszám már repült Polyák felé, aki jobb kezével elkapta. Iszak szerint oda sem nézett. A pilótafülke ajtaja ebben a pillanatban kivágódott. A verekedés tehát már javában tartott, amikor a személyzet ráeszmélt, hogy a fedélzeten valami nincs rendben. A következő pillanatban Góré János kapitány a feje tetejére állította a gépet. Kiképzése során így tanulta. A csomagok, emberek és az alumíniumtekercsek ide-oda zuhantak. Néhány ülés kiszakadt. Az erős nyomás következtében az ajtó kinyílt.

- Jóska, fogd meg Enese lábát, mindjárt kiesik - üvöltötte Iszak Ballának, majd keresztülfúrta magát az embereken, és felesége segítségére sietett. A nagy összevisszaságban viszont egy dolog még szerencsésen alakult: faajtós volt az irányítófülke ajtaja, és a zárat a kabin felől ki lehetett feszíteni. A repülőgép elején nem volt olyan erős a kilengés, mint hátul. Polyák néhány perc múlva szabály szerint beesett a pilótafülkébe. Meghúzta a ravaszt, nem történt semmi, két golyó volt a tárban, és mindkettő döglött volt. - Emeld meg, de ne arra, még jobban, fölfelé - hangzott Doktor Elek, ÁVH-s alhadnagy ukáza, aki, mint kiderült, elöl tartózkodott a személyzetnél. A jelek szerint ő sem volt egy gyakorlott fegyverforgató. Pisztolyát már csőre töltötte, de ezt ijedtségében elfelejtette. Ezért még egyszer megismételte. Eddig rendben is lett volna, de pechére a závárzat visszafelé jövet nem kapta el a hüvely peremét. Talán egy ezred milliméteren múlott. Fegyvere csütörtököt mondott. A parányi fülkében a dulakodás közben végül Polyák megszerezte fegyverét. Az eltérítők egyike erre megpróbálta visszarángatni a závárzatot. Az első és a második golyó is bekerült a csőbe. Iszak már nem emlékszik pontosan, ki húzta meg a ravaszt. A fegyver elsült, és a golyó befúródott a pilótafülke mennyezetébe.

- Fiúk, megadjuk magunkat, csak ne bántsatok senkit - mondta ki a végszót Góré kapitány. A vérző fejű Polyák beült a másodpilóta székébe. Mindez Szombathely légterében történt.

- Mit ütsz már ezen annyit, a piros inges még nem kapott - szólt oda Enese Pintérnek, aki éppen teljesen leragadt a legszélén helyet foglaló utasnál. Eközben Polyák elkezdte ráfogni a mausert a többiekre. Várta, hogy melyikük rántja ki a fegyverét a zsebéből. De hiába, nem reagált senki.

- Jóska, dobd ide a csavarhúzót - kiáltott oda Ballának. Egy másodperc múlva a szerszám már repült Polyák felé, aki jobb kezével elkapta. Iszak szerint oda sem nézett. A pilótafülke ajtaja ebben a pillanatban kivágódott. A verekedés tehát már javában tartott, amikor a személyzet ráeszmélt, hogy a fedélzeten valami nincs rendben. A következő pillanatban Góré János kapitány a feje tetejére állította a gépet. Kiképzése során így tanulta. A csomagok, emberek és az alumíniumtekercsek ide-oda zuhantak. Néhány ülés kiszakadt. Az erős nyomás következtében az ajtó kinyílt.

- Jóska, fogd meg Enese lábát, mindjárt kiesik - üvöltötte Iszak Ballának, majd keresztülfúrta magát az embereken, és felesége segítségére sietett. A nagy összevisszaságban viszont egy dolog még szerencsésen alakult: faajtós volt az irányítófülke ajtaja, és a zárat a kabin felől ki lehetett feszíteni. A repülőgép elején nem volt olyan erős a kilengés, mint hátul. Polyák néhány perc múlva szabály szerint beesett a pilótafülkébe. Meghúzta a ravaszt, nem történt semmi, két golyó volt a tárban, és mindkettő döglött volt. - Emeld meg, de ne arra, még jobban, fölfelé - hangzott Doktor Elek, ÁVH-s alhadnagy ukáza, aki, mint kiderült, elöl tartózkodott a személyzetnél. A jelek szerint ő sem volt egy gyakorlott fegyverforgató. Pisztolyát már csőre töltötte, de ezt ijedtségében elfelejtette. Ezért még egyszer megismételte. Eddig rendben is lett volna, de pechére a závárzat visszafelé jövet nem kapta el a hüvely peremét. Talán egy ezred milliméteren múlott. Fegyvere csütörtököt mondott. A parányi fülkében a dulakodás közben végül Polyák megszerezte fegyverét. Az eltérítők egyike erre megpróbálta visszarángatni a závárzatot. Az első és a második golyó is bekerült a csőbe. Iszak már nem emlékszik pontosan, ki húzta meg a ravaszt. A fegyver elsült, és a golyó befúródott a pilótafülke mennyezetébe.

- Fiúk, megadjuk magunkat, csak ne bántsatok senkit - mondta ki a végszót Góré kapitány. A vérző fejű Polyák beült a másodpilóta székébe. Mindez Szombathely légterében történt.

- Mit ütsz már ezen annyit, a piros inges még nem kapott - szólt oda Enese Pintérnek, aki éppen teljesen leragadt a legszélén helyet foglaló utasnál. Eközben Polyák elkezdte ráfogni a mausert a többiekre. Várta, hogy melyikük rántja ki a fegyverét a zsebéből. De hiába, nem reagált senki.

- Jóska, dobd ide a csavarhúzót - kiáltott oda Ballának. Egy másodperc múlva a szerszám már repült Polyák felé, aki jobb kezével elkapta. Iszak szerint oda sem nézett. A pilótafülke ajtaja ebben a pillanatban kivágódott. A verekedés tehát már javában tartott, amikor a személyzet ráeszmélt, hogy a fedélzeten valami nincs rendben. A következő pillanatban Góré János kapitány a feje tetejére állította a gépet. Kiképzése során így tanulta. A csomagok, emberek és az alumíniumtekercsek ide-oda zuhantak. Néhány ülés kiszakadt. Az erős nyomás következtében az ajtó kinyílt.

- Jóska, fogd meg Enese lábát, mindjárt kiesik - üvöltötte Iszak Ballának, majd keresztülfúrta magát az embereken, és felesége segítségére sietett. A nagy összevisszaságban viszont egy dolog még szerencsésen alakult: faajtós volt az irányítófülke ajtaja, és a zárat a kabin felől ki lehetett feszíteni. A repülőgép elején nem volt olyan erős a kilengés, mint hátul. Polyák néhány perc múlva szabály szerint beesett a pilótafülkébe. Meghúzta a ravaszt, nem történt semmi, két golyó volt a tárban, és mindkettő döglött volt. - Emeld meg, de ne arra, még jobban, fölfelé - hangzott Doktor Elek, ÁVH-s alhadnagy ukáza, aki, mint kiderült, elöl tartózkodott a személyzetnél. A jelek szerint ő sem volt egy gyakorlott fegyverforgató. Pisztolyát már csőre töltötte, de ezt ijedtségében elfelejtette. Ezért még egyszer megismételte. Eddig rendben is lett volna, de pechére a závárzat visszafelé jövet nem kapta el a hüvely peremét. Talán egy ezred milliméteren múlott. Fegyvere csütörtököt mondott. A parányi fülkében a dulakodás közben végül Polyák megszerezte fegyverét. Az eltérítők egyike erre megpróbálta visszarángatni a závárzatot. Az első és a második golyó is bekerült a csőbe. Iszak már nem emlékszik pontosan, ki húzta meg a ravaszt. A fegyver elsült, és a golyó befúródott a pilótafülke mennyezetébe.

- Fiúk, megadjuk magunkat, csak ne bántsatok senkit - mondta ki a végszót Góré kapitány. A vérző fejű Polyák beült a másodpilóta székébe. Mindez Szombathely légterében történt.

- Jóska, dobd ide a csavarhúzót - kiáltott oda Ballának. Egy másodperc múlva a szerszám már repült Polyák felé, aki jobb kezével elkapta. Iszak szerint oda sem nézett. A pilótafülke ajtaja ebben a pillanatban kivágódott. A verekedés tehát már javában tartott, amikor a személyzet ráeszmélt, hogy a fedélzeten valami nincs rendben. A következő pillanatban Góré János kapitány a feje tetejére állította a gépet. Kiképzése során így tanulta. A csomagok, emberek és az alumíniumtekercsek ide-oda zuhantak. Néhány ülés kiszakadt. Az erős nyomás következtében az ajtó kinyílt.

- Jóska, fogd meg Enese lábát, mindjárt kiesik - üvöltötte Iszak Ballának, majd keresztülfúrta magát az embereken, és felesége segítségére sietett. A nagy összevisszaságban viszont egy dolog még szerencsésen alakult: faajtós volt az irányítófülke ajtaja, és a zárat a kabin felől ki lehetett feszíteni. A repülőgép elején nem volt olyan erős a kilengés, mint hátul. Polyák néhány perc múlva szabály szerint beesett a pilótafülkébe. Meghúzta a ravaszt, nem történt semmi, két golyó volt a tárban, és mindkettő döglött volt. - Emeld meg, de ne arra, még jobban, fölfelé - hangzott Doktor Elek, ÁVH-s alhadnagy ukáza, aki, mint kiderült, elöl tartózkodott a személyzetnél. A jelek szerint ő sem volt egy gyakorlott fegyverforgató. Pisztolyát már csőre töltötte, de ezt ijedtségében elfelejtette. Ezért még egyszer megismételte. Eddig rendben is lett volna, de pechére a závárzat visszafelé jövet nem kapta el a hüvely peremét. Talán egy ezred milliméteren múlott. Fegyvere csütörtököt mondott. A parányi fülkében a dulakodás közben végül Polyák megszerezte fegyverét. Az eltérítők egyike erre megpróbálta visszarángatni a závárzatot. Az első és a második golyó is bekerült a csőbe. Iszak már nem emlékszik pontosan, ki húzta meg a ravaszt. A fegyver elsült, és a golyó befúródott a pilótafülke mennyezetébe.

- Fiúk, megadjuk magunkat, csak ne bántsatok senkit - mondta ki a végszót Góré kapitány. A vérző fejű Polyák beült a másodpilóta székébe. Mindez Szombathely légterében történt.

- Jóska, dobd ide a csavarhúzót - kiáltott oda Ballának. Egy másodperc múlva a szerszám már repült Polyák felé, aki jobb kezével elkapta. Iszak szerint oda sem nézett. A pilótafülke ajtaja ebben a pillanatban kivágódott. A verekedés tehát már javában tartott, amikor a személyzet ráeszmélt, hogy a fedélzeten valami nincs rendben. A következő pillanatban Góré János kapitány a feje tetejére állította a gépet. Kiképzése során így tanulta. A csomagok, emberek és az alumíniumtekercsek ide-oda zuhantak. Néhány ülés kiszakadt. Az erős nyomás következtében az ajtó kinyílt.

- Jóska, fogd meg Enese lábát, mindjárt kiesik - üvöltötte Iszak Ballának, majd keresztülfúrta magát az embereken, és felesége segítségére sietett. A nagy összevisszaságban viszont egy dolog még szerencsésen alakult: faajtós volt az irányítófülke ajtaja, és a zárat a kabin felől ki lehetett feszíteni. A repülőgép elején nem volt olyan erős a kilengés, mint hátul. Polyák néhány perc múlva szabály szerint beesett a pilótafülkébe. Meghúzta a ravaszt, nem történt semmi, két golyó volt a tárban, és mindkettő döglött volt. - Emeld meg, de ne arra, még jobban, fölfelé - hangzott Doktor Elek, ÁVH-s alhadnagy ukáza, aki, mint kiderült, elöl tartózkodott a személyzetnél. A jelek szerint ő sem volt egy gyakorlott fegyverforgató. Pisztolyát már csőre töltötte,

Ezek is érdekelhetik