Határbontás valóságosan, és majd a fejekben

Szlovének és magyarok, emitt és amott élők - mintegy másfél százan - ünnepelték a határok megszűnését szombaton délben. Csípett az idő, de egy-egy könnycsepp mégsem emiatt ereszkedett alá az arcokon, hogy aztán közös ünneplés, tréfás-gunyoros határkontroll-temetés, utóbb meg eszem-iszom vegye kezdetét.

Hírnök József, a Magyarországi Szlovének Szövetségének elnöke ünnepi beszédében egyebek között arról szólt: A határok mindig elválasztottak, kettéosztottak. Kettéosztották az országokat és a nemzeteket. Sokszor és sokféleképpen szakították meg a több száz éves kapcsolatokat. Ilyen határ volt a Rábavidék és Goricskó között is. Fölvázolta az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése óta tartó időszakot a mezsgyékre fókuszálva, majd kijelentette: Ma, amikor az Európai Közösség tagja vagyunk, nincs szükség határokra. Bontsuk le őket, de ne csak itt, hanem a fejekben is. Bízzunk benne, hogy soha többé nem lesz köztünk drót, sorompó, ami elválaszt bennünket. Éljenek a szomszédos népek, nemzetek barátságban, és építsék együtt a szebb jövőt; mondjuk ki együtt, hogy soha többé határt és határokat!

Szlovén elöljárók is szóltak az ünneplő egybegyűltekhez, köztük mag. Drago Siftar, a Szlovén Köztársaság Szentgotthárdon székelő főkonzulja, Alexander Abruham, Salovci (Sál) polgármestere, és mások. Doncsecz András, Kétvölgy első embere emlékeztetett arra: Óri- ási esemény volt az itt élő szlovén kisebbség életében e határátkelőhely 2002-es megnyitása. Most ugyancsak történelmi eseménynek lehetünk tanúi, már nem kell a magyar- szlovén határon lassítani. Immár valóban az egységes Európához tartozunk. Reményeink szerint szorosabbá fűzhetjük kapcsolatainkat a szomszédos településekkel, de fontos, hogy gondolatainkban is megszűnjenek a határ elválasztó jellegével kapcsolatos korlátok; most ezzel a szimbolikus temetéssel ezeket a gondolatokat is eltemetjük.

S következett a komoly temetési szertartás, pap búcsúztatta a fakoporsóban lévő szögesdrótot, azaz Kovács László apátistvánfalvai tanító játszotta el ezt a szerepet. Boldog szívvel állunk az elhunyt trianoni kő előtt, amely 88 évig választott el minket, szlovéneket. Kezdetektől vigyáztak rá éjjel-nappal, esőben, hóban, hidegben, hőségben, mintha aranyból lenne. Évtizedekig rá sem tekinthettünk, nem hogy hozzá mehetnénk, vagy átlépnénk. Nagyon meg volt becsülve... Füstölőfélét is használt: Ez segítse a méheket, hogy útlevél nélkül repülhessenek mézet gyűjteni ezekre az ákácokra. Arra biztatta a sírásókat, hogy a koporsót engedjék a sír mélyére, és jól hantolják el. Most pedig mindenki csendben imádkozzon, hogy jobb és szebb idők köszöntsenek ránk . Szlovén ajkú női és férfi kórus is forrósította énekével a szíveket, majd közös eszem-iszom, csevej következett a már nem létező határállomáson.