Klárinak nehéz az élet, de bízik

- Nézze meg a kezemet, három műszakban nehéz munkát végzek - mutatja agyontöredezett kezeit. - A férjemnek is van munkahelye. Amíg alkalom volt, feketén eljártam takarítani. Nem szégyellem a munkát - három tehetséges gyereket nevelünk -, mégis nagy bajba kerültünk. Elzárják a vizünket.

Azzal kezdődött, hogy 17 éves lányukról kiderült: sürgősen budapesti specialistához kell vinni a fülével. Személyi kölcsönt vettek fel, a férj fizetetlen szabadságot vett ki, utazott vele a fővárosba, s mivel a kórházban nem volt neki szoba, egy hónapra albérletet fizetett. Aztán a férj nyombélfekélyt kapott, az intenzívre, majd táppénzre került. Elvesztette volna az állását, ha nem megy vissza idő előtt dolgozni. Klárinak kivették a petefészkét. Azután az édesapja betegedett meg. Három hónap után temették. Klári állandóan látogatta. Az utazás meg a többi sem volt olcsóság. A temetés 226 ezer forintba került. Az már csak apróság , hogy közben tönkrement a kazánjuk, hetekig fűtés nélkül voltak. A három gyereket egy baráti házaspár fogadta be Szombathelyre, hogy ne fagyoskodjanak.

- Összesen 200 ezer forint jön be havonta a kasszánka, de a kölcsönök miatt nem boldogulunk - sóhajt Klári, aki csekkeket tesz elém. Csak a házrészlet 81-82 ezer forint, a személyi kölcsönök törlesztése, a rezsi...

- Amikor a gyerekek kinyitják a hűtőszekrényt, és az teljesen üres... - a mondatot be sem fejezi, elcsuklik a hangja, aztán rám néz: - Aki azt mondta volna, hogy ez megtörténhet velünk... Nem is tudom, hogy a gázpalackunk kitart-e a napokban, legalább karácsonyig...

Klárinak fáj az élet. 13 kilót lefogyott, gyötri magát. Tizenéves gyerekei szégyellik, amibe kerültek négy hónapja (nem is engedték, hogy róluk, vagy anyukájukról kép készüljön). Klári úgy fogalmaz: a mélyvízben vannak, ahonnan nem tudnak kilábalni.

Kérni jött. Bízik abban, hogy akad segítség.

Mi is reméljük: akad.